Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
A VADEMBER MEGSZŰNÉS E
Ferencem, kedves ,
talán egy kicsit meg fog lepni, hogy én éppen akkor konstatálom megszűnésedet, mikor anyukád azt konstatálja, hogy magasságban elérted a százharminc centit és súlyban a harminc kilót.
Ezek mindenesetre tekintélyes méretek egy hét és fél év hosszú férfiúnál és semmiképpen se következik belőlük az, hogy te most már megszűntnek érezd magad.
Hiszen ismerek nálad magasabb , súlyosabb, sőt korosabb vadembereket is - némelyiknek köszönni is szoktál .
Mindazáltal a tények előtt nem húnyhatunk szemet, Ferencem.
Ez olyan kifejezés, amely neked valószínűleg nagyon meg fog tetszeni, mert egy szót se értesz belőle.
Nem is árt, ha idejében megtanulod, mert később sokszor fogod hallani - akkor majd jusson eszedbe, hogy tőlem hallottad először.
De ne fe l ejtsd el azt se, amit becsületesen hozzáteszek: a művelt társadalmat leginkább az tartja fenn, hogy szemet húnyunk a tények előtt .
Téged, Ferencem, csak ez a levél fog a művelt társadalom tagjává avatni s míg ez nyilvánosságra nem kerül, addig szemébe nézhetünk a tényeknek .
Őszintén fel fogom előtted tárni azon ténykörülményeket, amelyeknek alapján vademberséged megszűnését be kell jelentenem a művelt társadalomnak .
*
Nem véletlenül szaladt ki a tollamból az előbb az az indiszkréció , hogy te köszönni is szoktál.
Ez a szokásod, amelyet csak az újabb időkben vettél fel, egyike volt az első tüneteknek, amelyek azt a gyanút ébresztették bennem , hogy a vademberség is alá van vetve a mulandóság törvényeinek .
Én nem voltam akkoriban otthon, mikor ezek a tünetek f elléptek rajtad.
Hosszabb időre kivesztem a világból, amit még levelek formájában se igen eresztettem magamhoz.
Annál nagyobb volt az ijedelmem , mikor anyádnak egy pár futó sora, amiket egyhetes leveléből szabadítottam ki, azt közölte velem, hogy nagy nyu gtalanságban van miattad az egész család.
Persze ész nélkül sürgönyöztem haza, válasz fizetve, hogy részleteket kérek.
A gyermekbénulásos hónapokban volt ez s majdnem én bénultam meg az izgalomtól, mire a válasz megjött .
- Legkülönösebb tünet, hogy Ferenc nem ordítozik .
Nem tudod elképzelni a rémületemet, kis Ferenc.
Mint ahogy én se tudtam elképzelni, hogy a te életnyilvánulásaid közül éppen az maradjon ki, ami bennem mindig az őserdő illúzióját ébresztette föl.
Józanabb észjárású emberek természetesen a kor szellemében magyarázták ezt a természeti tüneményt.
Megálltak az ablakunk alatt és fejcsóválva mondogatták :
- Hm, ez megafonba mondatja a Miatyánkot az unokájával .
Voltak, akik örültek annak, hogy végre fölhagytam a destrukcióval , bőszebb lelkek azonban annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy énrajtam már ez se segít.
Lehet, a jó Istennek meg is mondták, hogy rossznéven vennék neki , ha a mi házunkból fölszálló imádság elől be nem zárná az aranykaput .
Éreztem, hogy valami nagy dolog lehet a mögött, ha te úgy elh alkultál, hogy még anyukádnak is feltűnt.
Telefonon hívtam föl őszinte vallomástételre.
Ne titkoljon előlem semmit, én most regényt írok s abban annyi kegyetlenséget művelek, hogy engem már nem kell félteni semmi megrendüléstől .
Csalódtam, Ferencem, önmagamban, ami többször is megesett már, de sohase szolgált annyira a szívemre, mint most.
Anyukád szavaiból azt értettem ki , hogy téged valami kedélybénulás fogott el, amely napról-napra jobban elhatalmasodik rajtad.
Azt referálta, hogy most már nemcsak nem or dítozol, hanem az asztalnál is dermesztő nyugalommal ülsz.
Legutóbb már csak ötször ugrottál fel ebédközben s csak a magad poharát, meg a vizeskancsót lökted föl .
- Borzasztó! - sápadtam el .
Anyád erre bevallotta, hogy ezt csak előkészítőnek szánta.
Tud rólad mondani még elképesztőbb dolgokat is.
Például azt, hogy most már nemcsak azokat az ismeretlen embertársakat köszöntöd hódoló "kezitcsókolom " -mal az utcán, akiket sofőröknek, szerelőknek, géplakatosoknak nézel.
Most már jónapot kívánsz még keresztkén e k is, sőt a tulajdon apád köszönését is elfogadod.
Nem kevésbbé aggasztó tünet az is, hogy a kis húgodnak, Mötyőnek, most már nem úgy hízelegsz , mint egy medvebocsnak szokás, hanem olyan szelíd öleléssel fojtogatod, mintha kis macska volna .
- Hm - köhögtem bele a telefonba, hogy férfiasan leplezzem nagyapai megdöbbenésemet -, úgy látszik, valóban nincs rendben valami.
Mit mond a gyerek, ha kérdezitek ?
Legalább olyankor üvöltözik -e, mikor meghőmérőzitek ?
- Ó, dehogy!
Hiszen akkor nem volna semmi baj.
Az az i jesztő, hogy se nem rúg, se nem visít, még csak nem is nyafog .
- De csak mond valamit ?
- Igen.
Azt mondja, hogy "kezedöt csókolom, drága kis anyukám, ne koptasd miattam azt a drága hőmérőt, nem érdemlöm én azt mög " .
- No de csak nem csókol kezet? - kérdeztem reménykedve .
- Reggel, délben, este .
- Ejnye, ejnye - akadozott el a lélekzetem.
- Ez már csakugyan nem jól van.
Reggelre otthon leszek.
Vigyek magammal egyetemi professzort ?
Anyukád megnyugtatott, hogy egyelőre megbízik a háziorvosban is.
De azért nem ártana, ha még az éjszaka szót tudnék ejteni valami gyerek-pszichológussal .
Biz az nem ártott volna, mert legalább tanultam volna néhány modern szakkifejezést s az mindíg megerősíti az ember önérzetét az olyan nehéz körülmények közt, amilyenekben én találtalak benneteket.
Te még aludtál, de nagyikád és anyukád már fönt voltak.
Egyik a fejednél sírdogált, másik a lábadnál .
Apád után kérdezősködtem, sóhajtva felelték, hogy kiment a tortavágókést behozni .
- A tortavágót?
Reggel hét órakor? - ámultam el .
- Hát nem látod? - mutattak az asztalra.
- Hiszen már a plakátokat se úgy ragasztja szegénykénk, mint eddig .
A plakátragasztás, Ferencem, neked régi szenvedélyed, ami ellen nekem sohase volt kifogásom, tekintettel arra, hogy plakát gyanánt mindíg azokat a fehér és színes selyemzse bkendőcskéket szerepeltetted, amiket a frakkom és más exotikus ruháim szivarzsebéből szoktál kiszedegetni.
Ezek a végre rendeltettek oda, hogy tekintélyt kölcsönözzenek nekem s legalább magammal elhitessék, hogy én is úriember vagyok.
Ez nem mindig siker ü lt nekik s részben ezért is örültem annak, hogy te okosabb hivatást találtál számukra.
Egészen jól festettek a paplanodra szintetikonozva, színük változatosságával a különböző világnézeteket szimbolizálva az összes átmenetekkel együtt.
Ha valaki hibázott , az csak a paplanos volt, aki elfelejtette ráhímezni a paplanra, hogy " itt tilos a plakátragasztás ".
Te ilyenformán nem követtél el kihágást, nekem pedig az az erkölcsi hasznom volt a dologból, hogy így egészben is láthattam a zsebkendőcskéket.
( Ezeknek előtte az volt a gyanúm, hogy nem is egész kendők ezek , csak olyan kilógó kis csücskök, ügyesen odagombostűzve a zseb szélére, a világbolondítására.)
Mindössze a szintetikon-számlát sokalltam egy kicsit, amit a könyvkereskedőnk minden hónap elején be szoko tt hozzám terjeszteni.
Talán emlékszel rá, néhányszor szóvá is tettem, hogy így hamarosan kipusztulnak a tengeri halak és én nem akarom, hogy az én unokám idézzen fel egy újabb világgazdasági krízist .
Nos, ami a zsebkendőket illeti, három darab most is ott plakátlott a paplanodon, jeléül annak, hogy még ágybavonulásod után sem töltötted tétlenül az estét.
Ez engem határozottan megnyugtatott s az is volt az első szavam, hogy e tekintetben nem veszek észre semmit, ami aggodalomra adna okot.
Én úgy látom , az ágy csak úgy össze van szintetikonozva, mint máskor .
- Igen, mert te férfifelületességgel nézed a dolgokat - pirított rám nagyikád s anyukádnak egész magatartása elárulta, hogy szolidáris vele .
Meglibbentették a paplanodat s azt kérdezték tőlem, nem látom- e, hogy csak itt-ott vagy hozzáragadva ?
Megszégyeltem magam, mint férfi is, mint nagyapa is.
Be kellett látnom, hogy valóban stílust változtattál a plakátragasztás művészetében.
Ezelőtt úgy belehemperegted magad a szintetikonba, hogy reggelre gubó gyanánt ragadt hozzád a paplan s mindíg a fürdőkádban kellett rólad leáztatni.
Most elégnek látszott megszabadításodra a tortavágókés is, amit apád kissé reszkető kezekkel hozott be az ebédlőből .
- No, édesapa, - mondta nem nagyon burkolt szemrehányással - nem kell már takarékosságra inteni a kis Ferencet.
Tetszik látni, most csak a feje van lényegesen hozzáragadva a vánkoshoz.
Fogadni mernék, hogy nem használt el szegényke az este két tubus szintetikonnál többet .
- Szóval én vagyok az oka mindennek? - fakadtam ki elkeseredve .
Tudhatod magadról, Ferencem, hogy az ember sohase keseredik úgy el, mint amikor olyasmit fognak rá, amiben csakugyan ludasnak érzi magát.
Ilyenkor szoktál te segélykérően körültekintgetni.
Én is úgy tettem, Ferenc, de nekem senki se fogta pártomat, csak te.
Igaz, hogy te se készakarva tetted.
Csak éppen fölnyitottad a szemedet, mikor apád a tortavá g óval lekapargatta a fejed a vánkosról és véletlenül engem láttál meg először .
- Apapám! - kiáltottad el magad és szét akartad tárni a karjaidat , hogy megölelj.
S ekkor derült ki, hogy nemcsak a két markodban van egy-egy szintetikon-tubus, amitől az ujjaid nem nyílnak szét, hanem a harmadikba is beleragadtál a balválladdal , a negyedikbe is a jobbkönyököddel .
Már most ha a te nagyapád becsületes kezű ember volna, akkor az önigazolás lett volna az első dolga.
De nekem eszembe se jutott a diadalomat kihasználni, csak magamhoz öleltelek, amennyire halenyveid engedték és megkérdeztem tőled :
- Kis Ferencem, mondd meg apapának, mi bajod érzed te mostanában ?
- Kezedöt csókolom, én már aztat mögmondtam anyukának - felelted lesütött szemmel.
( Valószínű, hogy a szempi lláidra is jutott egy kis plakátragasztó. )
Ránéztem anyukádra, ő visszafojtott zokogással legyintett .
- Ez a rögeszméje, szegénynek !
- Micsoda rögeszméje! - ugrottam föl, magammal rántva fejed is s ráeszmélve arra, hogy mivégre teremtette Isten a halenyvet.
Avégre, hogy elválaszthatatlanul hozzákapcsolja az unokát a nagyapjához .
- Mondd el apapának, kis fiam - símogatta meg anyukád az arcodat , kellő óvatossággal .
Máskor legalább három parancsot hallatlanná szoktál tenni és csak a negyedikre kerülöd meg a vá laszt azzal, hogy "tessék ? "
Magamat is megdöbbentett, hogy most első szóra válaszoltál .
- Mögfogadtam és möghatároztam, hogy én ezután jó gyerök löszök .
- Hiszen ez nem olyan nagy baj, kis Ferenc - emlékezhetsz rá, hogy ezt mondtam neked .
Te pedig, egy kis sértődöttséggel, ezt felelted :
- Igön, de az baj, hogy azóta mindég a lázamat akarják mögmérni .
*
Most már ez a baj is megszűnt, Ferencem.
Családunk beletörődött abba , hogy te jó gyerek lettél, sőt úgy veszem észre, nekem is bele kell törődnöm.
Egy darabig még biztatott a remény, hogy te is úgy jársz, mint én, aki időnként szintén fölteszem magamban, hogy ezután jó leszek s ilyenkor épúgy erőt vesz rajtam a mélabú, mint rajtad.
Mert jónak lenni nem nagyon jó s az én koromban már nem is sok értelme van, az é rt én rendesen vissza is szoktam esni a régi elvetemedettségbe .
Fölveszem a félbehagyott virzsiniát és leteszem a kanalat, ha paradicsomlevesbe kellene mártanom és más bűneim keresztjét is fölveszem, mert az én számomra már nincs szabadulás .
Te azonban még más vagy, Ferencem.
Neked még kifizeti magát a jóság, amit " megfogadtál és meghatároztál ".
Talán sohase fog kiderülni, hogy milyen lelki felbuzdulás vitt erre a végzetes lépésre, a magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy az indok tiszta és nemes volt.
Azóta azonban bizonyosan arra is rájöttél, hogy a jóság a te helyzetedben üzletnek se rossz.
Most mindenki becézget és cirógat, egyebet se hallasz, csak azt, hogy te milyen áldott kis fiú vagy s bankbetéted, mint a család pénzügyi köreiben hallom, röv id néhány hónap alatt huszonegy pengőre és negyvennégy fillérre gyarapodott.
Elmúlt vademberséged összes tanúi előtt igérem neked, - elég sokan vannak - hogy mihelyst betéted eléri az ötven pengőt, kiegészítem százra s csak azt az egyet kötöm ki, hogy va gyonodat ne fektesd hadikölcsönbe .
Ha ajánlatomat nem találnád nagyon meghatónak, Ferencem, egyet ajánlok figyelmedbe.
Ne felejtsd el, hogy milyen nagy veszteséget szenvedek én , amikor te elhagyod a vademberek világát és belépsz a művelt társadalomba .
Tulajdonkép nincs is itt más vesztes, csak én.
Nemcsak Szumatrát, Borneot s a Kongovidék őserdeit veszítem el, hanem leghálásabb témámat is, amely mindíg kezemügyében volt és sohasem apadt ki.
Ennek most már vége.
A művelt emberi társadalomban, édes gyerekem , csak a rossznak van presztízse, akár aranyban, akár gyermekben - s félek, még államférfiban is .
Igen, Ferencem, most nemcsak a vademberségtől búcsúztatlak, hanem a népszerűségtől is.
Többé nem fogsz érdekelni senkit, a családi tűzhely határain kívül, csak mi leszünk azok, akik lépteidet a művelt társadalom nyírott vadonában figyelemmel kísérjük.
Én különösen, mert úgy látszik, most már én is kezdelek érdekelni téged.
Először csak nekem adtad fel a szenzációs kérdést, aztán anyukádnak s végül a tanító úrnak is :
- Ugyan miből írja ki az én apapám a regényeit, meg a verseit ?
Örülök neki, hogy nem hittél se nekem, se anyunak, se a tanító úrnak .
Bizalmatlanság a bölcsesség kezdete a mai világban .
U. i.: A karácsonyfád alá teszem ezt a levelet, a piros autó és a b enzinkút közé, amiket egy kis meghatottsággal nézek.
Szeretném, ha te is megbecsülnéd őket és vigyáznál rájuk.
Tudniillik ez az utolsó becsületes vademberi szerzeményed.
Valahol egy ismeretlen kis vadember Mikulásra ilyen autót és ilyen benzinkutat kapott .
Persze nagyon örült nekik, de aztán tiszta kis homloka elborult .
Látszott rajta, hogy nagy gond bántja .
- Mi jutott eszedbe? - kérdezte tőle az apukája és anyukája .
- Az, hogy ugyan a Vadembernek van -e ilyen ?
Megnyugtatták, hogy bizonyosan te is autó- és benzinkút-tulajdonos vagy s hogy hazugságban ne maradjanak a kedves jó emberek a maguk vadembere előtt, fölgazdagítottak téged ezekkel a kincsekkel .
Szeretnélek rábeszélni, Ferencem, hogy legalább a benzinkutat tegyük vitrinbe , mint emlékét ennek a korsz a knak, amelyet most magad mögött hagysz, mint egy kinőtt cipőt.
Ha te se bánod, már kipróbálás előtt betesszük a benzinkutat a vitrinbe.
Végre is te már akkora fiú vagy, hogy megérted ennek a gondolatnak a fínom gyöngédségét.
Nagyon fájna, Ferencem, ha nem hallgatnál rám.
De megeshet az is, hogy nem rendelkezel még ennyi gyöngéd érzékkel és nem engeded magad lebeszélni a játékról.
Ez esetben, kis Ferenc... hát igen... jobb, ha megmondom, mert előbb-utóbb úgy is kitudódna a dolog.
Rá fogsz jönni, hogy az egy i k fecskendő valahogy eldugult, pedig én nagyon vigyáztam rá azalatt a három hét alatt, míg én játszottam vele.
Próbáltam is megjavítani s azt hiszem, ez adott be neki igazán.
De biztos vagyok benne, hogy apád helyre tudja hozni, ha te is segítesz neki .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE