Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rákosi Viktor
Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
A kisértet
A vén Hentzi megint följár a sírjából és háborgatja nyugalmunkat ...
Negyvenkilenc év előtt is úgy tett.
Hatvanhárom éves volt és aludni nem tudott .
Amint szürkülni kezdett, ú gy hajnali négy óra tájban fölkelt, fölhúzta szürke köpenyegét , fejébe húzta zöldtollas tábornoki kalapját s körüljárt a bástyán.
Egypár tiszt kísérte s egy tiszti szolga, aki egy üveg cukrosvizet vitt utána.
Mert Hertzi állandó torokfájásban szenvedett s az ellen mindig cukrosvizet ivott...
És amikor a bástyán megjelent, az éber honvédtüzérek rendesen pár ágyúgolyóval köszöntötték ...
Most is csúszkál köztünk kísérteties alakja, csakhogy cukrosvíz helyett mérget visz magával és nekünk töltöget belőle.
Abból a budavári hideg , fekete szoborból kél ki és megzörgeti ablakainkat : Élek és élni fogok örökké...
A mi kötelességünk pedig, ami akk or a honvédtüzéreké volt, megszólaltatni az ágyúkat, hogy elűzzük őt .
A továbbiak némi bevezetéssül egy kis önéletrajzot kell elmondanom .
Születtem és egy ideig nevelkedtem Kisfaludy Sándor és Deák Ferenc vármegyéjében, ama szép vidéken, amelyre búsan tek int alá a sümegi várrom s ahol Himfy édes dalai keletkeztek.
Nagyon szomorú, sovány, halavány fiúcska voltam, se enni, se játszani nem szerettem.
Csak néztem hallgatagon, ha más gyerekek játszottak.
Aztán elszakadtam erről a vidékről messze idegenbe, az o rszág túlsó végére, a régi Gyergyószékbe, a székelyek közé.
Csak Nagyváradig vittek vasúton, innen Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szászrégenen és Toplicán keresztül kocsin mentünk Gyergyó-Ditróig.
Valami egy hétig tartott az utazás.
Ditróban lakott a doktorbátyám, a falu végén, egy terjedelmes faházban .
Másnap beállított a székely szabó, megmért jobbról-balról s két nap alatt elhozta a posztóharisnyát (fehér magyar nadrág ), a zekét, a csizmadia elhozta a csizmát, a bátyám fejembe nyomta a fekete báránybőr süveget és szólt :
- No most már megjelenhetsz akármilyen tisztességes társaságban .
Én pedig a zekém zsebeibe mélyesztettem a kezemet és büszkén kiálltam a kapuba.
A gyerekek azonnal összecsődültek .
- Nézd -e! - szólt az egyik, - az úrfiból székely lett .
Odasomfordáltak hozzám .
- Gyere játszani a temetőbe.
( Az közel volt hozzánk.
Talán a székelyek úgy okoskodtak, hogy a temetőt nem szabad messze tenni a doktortól. )
Haboztam.
Még meglehetősen kényelmetlenül éreztem magamat a székely gunyában .
- Gyertek be ti az udvarra játszani, - hívtam őket .
- Nem lehet a Bundás miatt.
( Ez volt a mi mérges kutyánk. )
- Meg van kötve .
- Meg?
Akkor bosszantsuk .
Ezzel bevonultak mind és a Bundást húsz lépésről hajigálták.
A kutya dühösen ugatott, mire a mindenes előjött és a fiúkat elkergette.
Aminek az lett az eredménye, hogy többet nem állhattam a kapuban, mert a dühös fiúk engem hajigáltak .
Pár nap mulva a bátyám elvezetett az iskolába, bemutatott a tanítónak és így szólt :
- Faragjon belőle olyan székelyt, amilyent csak tud .
A tanító leültetett az első padba és én körülnéztem.
A gyerekek ellenséges tekintettel méregettek.
Némi tiszteletet keltett bennük az, hogy én már Pestet is láttam, sőt egyenesen onnan is jövök, holott ők Gyergyószék határát sohse lépték át.
De mikor tíz órakor a tanító kieresztett bennünket az udvarra , egy sem csatlakozott hozzám.
Egy csoportban álltak és tanakodtak .
Végre Puskás, a dulló (szolgabíró) fia odajött.
Csinos, erőteljes kölyök volt s kihívólag méregetett .
- Hallod -e, - szólt, - azért, hogy a mi gunyánkat viseled, még nem vagy székely .
- Tudom, de az akarok lenni .
- Arra születni kell, nem lehet azt ajándékba kapni.
Azért csak vedd föl a pesti ruhádat, mert pesti vagy .
Őszintén szólva, sírni szerettem volna, de rösteltem.
Valószínüleg elvertek volna, ha e percben meg nem jelenik a tanító és od a nem hí magához .
A tanító úr Pestről kérdezősködött.
Én bizony nem tudtam neki kielégítő feleletet adni, mert magam sem sokat tudtam róla, de beszéltem valamit a lánchídról, az alagútról, a gőzhajókról és gázlámpákról.
Ezek ragadták meg leginkább figyelme met .
- Hát a tanító úr sohse volt ott? - kérdém viszont, hogy ő ne kérdezzen .
- De igen, 1849-ben .
És elmondta, hogy 1848-ban mint diák Kolozsvárott beállt a 11-ik zászlóaljba s télen mint sebesült, Aradra került.
Mikor itt Damjanich a hadtestével keresztü lvonult, ő mint meggyógyult, beállt a 3-ik (fehértollas) zászlóaljba s így került májusba Pestre, Buda ostromára ...
Csöngettek.
Bevonultunk az iskolába s a beszélgetés véget ért .
Mikor azonban otthon anyámnak elmondtam, hogy a székelyek milyen ellenséges érzelmekkel fogadtak s abbeli nézetemnek adtam kifejezést, hogy ebből verekedés lesz, melyben én fogok kikapni: anyám elhatározta, hogy ozsonnát rendez és egy csomó fiút meghív .
Megtörtént.
Kávét kaptunk, kürtös kalácsot és befejezésül dalauzit.
A nyomorult opportunisták nyomban bevettek székelynek .
Míg mi a dalauzit majszoltuk, a tanító úr, aki szintén ott volt és a bátyám beszélgettek .
A tanító úr panaszkodott, hogy gyöngélkedik.
A bátyám azt ajánlotta neki, hogy egyék több húst és egyék valami jóféle bort .
- Nem lehet, doktor, nem lehet, - felelt a tanító, - nem költhetem magamra, mert egy szent célra össze kell raknom .
- Mire ?
- Hogy még egyszer életemben fölmehessek Pestre.
Hogy még egyszer lássam Budavárát, melyet véremmel öntöztem.
Hogy megmutassam a feleségemnek és a nagy fiamnak a mi dicsőségünk helyét s a vár fokáról, mint akkor, lenézzek Pestre, ahonnan ezer meg ezer ember kurjongatott , kendőt lebegtetett föl a várba, május huszonegyedikén reggel...
Milyen nap volt ez!
Istenem, sohasem felejtem e l .
A roham alkalmával szuronydöfést kaptam a vállamba és délig úgy jártam-keltem a várban, mint egy őrült... anélkül, hogy a sebemet észrevettem volna... csak akkor kötöztem be.
Ezt a napot még egyszer át akarom élni...
Ezért kell nekem pénz...
Addig meg n em halok, amíg ezt az utazást meg nem tettem .
Kérésünkre aztán nekünk is elmondta Budavár ostromát egész terjedelmében.
S mi csodálkozva néztük villogó szemét s félve hallgattuk hangjának izgatott reszketését .
És a hosszú teleken át (óh Istenem, milyen hosszúak és hidegek azok a székely telek, október től áprilisig fűtöttünk) a tanító úr gyakran átjött hozzánk egy kis borra, vagy teára és mindig szívesen és lelkesen beszélt a forradalmi időkről .
Egy nyári vakáció alkalmával fölkerekedett a feleségével és a tizenöt esztendős fiával és fölment Pestre .
Sokkal hamarább hazajött, mint gondoltuk.
Eljött a bátyámhoz , szótlanul bement a szobájába.
Figyeltem.
Egy pár perc mulva hallom, hogy a tanító úr sír.
Hallottam rá bátyám vigasztaló hangját, erre a sírás megszünt.
Ugyanekkor kinyílt az ajtó s a tanító, ez a keménylelkű székely, kisírt szemekkel gyorsan távozott .
Izgatottan futottam a bátyámhoz .
- Mi baja a tanító úrnak? - kérdém .
- Azt te nem érted, öcsém .
- De szeretném tudni .
- Majd megérted és megtudod, ha nagyobb lész.
Most ne törődjél vele .
*
Ez időtől k ezdve a tanító úr sokkal szomorúbb volt és sohse beszélt többet a negyvennyolcról, pesti utazását pedig egyszer se hozta szóba.
Mi diákok azt mondtuk róla: a lelke fáj .
Később tudtam csak meg, hogy mennyire igazunk volt .
Ez a szegény ember, tele hittel, ra jongással, lelkesedéssel jött föl... s szembe találta magát a magyar dicsőség ormán a Hentzi-szoborral .
49-ben sebet kapott a teste, ekkor a lelke .
*
Így suhant el fölöttem először gyermekkoromban ez a fekete kísértet .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE