ELTE regénykorpusz

Szinte hallom a fölkiáltást: "De hiszen van !"

" Hát az idegen nyelvi esti tanfolyamok ?"

" Vagy az inasiskolák ! "...

Igaz.

Csakhogy én nem erre gondolok.

Az elsőnél az órák mennyisége, a másodiknál az órák közönsége más, mint azoknál az esti iskoláknál, amelyekre én gondolok.

Hogyan találjuk hát meg legbiztosabban London ezer intézménye közt ezeket az esti iskolákat a város térképén, ahol a városi vasutak, villamos- és csővasutak ( kettő is egymás fölött, de mind a kettő a föld alatt) vonalai mint valami nagyon szövevényes mintájú csipkeháló vannak az utcák tervrajzára ráterítve?

Az előbbi közleményben követtük egy reggel (az ABC-boltokról szólva) a hivatalba induló írnokok, gépírók, gyorsírók, magántitkárok, hasonló egyéb alkalmazottak ezreit, akik az egész napot esti öt, hat, néha hét óráig hivatalban töltik és onnan sietnek ki lunch ideje táján a legközelebbi ABC-boltba.

De eltelnek az "office hours" percei is és már öt óra körül megindul az omnibuszok, villamos-vasutak, motor-társaskocsiknak az a zsúfolt forgataga, amit ezen az órán meg nem nézni Londonban annyit jelentene, mint elmulasztani a városkolosszus hatalmas ütemű életének egyik legnagyobb bizonyságát.

Azon a sarkon, ahonnan a máris telt motoromnibusz már indul, éppen úgy szeretnék még tartóztatni, helyet remélve, mint amennyire a következő sarkon meg már odacsalni szeretnék; hogy igazán nem csoda, ha az omnibuszkocsisból ilyen órán tört ki az ismeretes, merész konstrukciójú gondolat: "Nem vagyok én madár, hogy egyszerre két helyen legyek."

Az olyan tehetséges madárból, aki ezt meg tudná tenni, az ezeregyéj griffmadara lenne, mert az, mint jól emlékezünk rá, közlekedési eszköz gyanánt is sikerrel szerepelt az emberek szállításában.

Mert lám, a sok száz londoni utcasarkon állók mind elszállításra várnak.

De az útjuk nem mindet viszi haza.

Ezren meg ezren a fiatal hivatalnokok (leányok és fiúk) közül először megint valami olyan Lyons vagy ABC-féle boltot keresnek föl, azután következik az ő életüknek egyik legnagyobb, legfontosabb tényezője: az evening class.

Az esti iskola.

Az esti iskola!

Tehát munka a munka után!

Igaz, hogy annak, aki rövidlátó szemmel csak a közvetetlen közelbe néz, az ilyen esti iskola a jelennek fáradalma csak; igen, de a messzebb néző előtt meg a jövő biztosítéka.

És valami szánalmasan kevéssé ismerte meg az angolszász fajt az, aki még ki nem találta róluk azt, hogy az ő sikereik felének titka valami messze a jövőbe nézni tudás.

Az ő szemük olyan szilárd, szinte megidézett, hipnotizált tekintettel szegződik a messze távolban látott eredményre, hogy közben a jelen perc nehézségéről szinte nem vesznek tudomást.

Ez az egyénekben is oly erősen meglevő vonás, nemzeti sajátsággá nőve, vált a magyarázatává az angol faj kolonizáló erejének; ez a faj el tudott menni lakatlan vidékre; lakni tudott log - hut - okban, fatörzsekből ácsolt hurulybákban, mert az ő messze távolba szögezett tekintetük előtt már emelkedtek ott a vadonban a városok.

És a jövő sikerének ez a látni tudása viszi azt a sok fiatal hivatalnokot munka után megint munkába, a hivatalos óra után az esti iskolába, mert a szemük előtt olyan jövő lebeg, amelyet talán a szüleik szerény körülményei sohasem szerezhetnének meg nekik és amelyet azért sem érhetnének el, mert nem tölthetik évek hosszú sorait előbb a gimnáziumban, azután az egyetemen, közben mindig csak költve a család pénzét és nem szaporítva azt; hanem munkát kell vállalniok egész napra.

Már most ha az ilyen fiú, aki, mondjuk, tizenöt éves korában már office-boy és dolgozik, leveleket másol, címeket ír , írógépet kopogtat valami hivatalban, mi más lehet ez hosszú, hosszú éveken át , mint afféle napidíjas, szerény írnok, kevés fizetéssel és még kevesebb kilátással?

Ha közben nem képesíti magát másra.

Igen, de ott van a hivatalos óra és az alvásra szánt idő közt vagy négy teljes óra és ezeken az órákon, körülbelül fél héttől tízig ott van a lehetőség az esti iskolákon való haladásra.

És micsoda lehetőség!

Nyitva a pálya a legmagasabb eredményekig!

Képzeljük el, ha az, aki tizennégy éves korában már elhagyja az iskolát, hogy a nappali órákat munkában töltse, egyszersmind folytatja a tanulást esténként úgy , hogy először leteheti azt a vizsgálatot, amely mintegy az érettséginek felel meg, azután tanul tovább, egyetemi tanterv szerint; megszerzi az egyetemi rangot; lesz belőle B. A. vagy B. Sc.

( Bachelor of Arts vagy Bachelor of Science ).

Közben a nappalokat nem sétálta és kávéházazta el; a szorgalmasabbja pedig nem volt kénytelen egy-egy rosszul fizetett korrepeticiót vállalni; nem; Angliában a kenyérkereső foglalkozás volt az egész idő alatt a nappalnak a foglalkozása, a főfoglalkozás, mert annak meg kell lennie; a továbbhaladás, az emelkedés eszközét, a tanulást azután az angol fiú abból adja hozzá, ami másképp csak úgy elkallódnék talán.

Tavaly egy ilyen intézetben 49 tanuló nyert egyetemi rangot, 22 közülök kitüntetéssel.

340-en már az esti iskolába belépéskor is egyetemi hallgatók voltak; a szám kétötöde leány.

A kérdés, amely ezek hallatára támad, természetesen ilyenféle: És mit lehet ott tanulni?

Milyen pálya az, amelyre elő lehet ott készülni?

A felelet az: amit csak tetszik, amilyenre csak akar az illető.

És az esti iskolák főérdeme, kitervezésük főszépsége éppen ez.

Nem hiába mondják az angolok, hogy az ő országuk a szabadság hazája és nem hiába éneklik a nemzeti dalban, hogy a "britek nem lesznek rabszolgák soha ", de csakugyan az egyéni szabadság nagyrabecsülése az ilyen intézményekből is látszik.

Itt nincs " osztály ", amit valakinek ki kell járnia, elfogadva valami kőbevésett merevségű tanrend összes óráit, akár van az illetőnek szüksége valamennyire, akár nincs .

Nem; itt úgy van, hogy ezek az esti iskolákul szolgáló nagy college-ek és polytechnikumok tartanak előadást igen-igen sokféle tárgyból, de kiki maga válogathatja azután össze, hogy mivel foglalkozik.

Hogy kik lehetnek a tanítványok korra nézve, arra az egyik statisztikának egyetlen adata elég: a legifjabb hallgató tizennégy, a legidősebb hatvan éves volt a múlt évben.

Hogy pedig milyen életcélú, életpályájú emberek vannak a tanfolyamokban?

Igazán, kisebb föladat volna elsorolni azt, hogy milyen életcélú ember nincs a hallgatók közt.

Mert hiszen van olyan is (sok egészen gyerekifjú ), aki például csak azért iratkozik be, hogy a gyorsírást, gépírást megtanulja; egy másik csupán francia leckéket vesz, mert az a londoni selyem- és szövetraktár, ahol alkalmazva van, kilátásba helyezett egy olyan, két-három év múlva elnyerhető jó állást, amelyre csak azt nevezik ki , aki a szalagkereskedésben francia földön szerzett előbb hathónapi tapasztalatot.

Ismét egy másik vagy tizenhat év körüli fiú vegytani kurzusra iratkozott be; kelmefestő-gyárban dolgozik nappal; magának is vannak eszméi holmi jobb festéket, jobb eljárást illetőleg; tanul tehát este rendszeres vegytant és nem lenne meglepő, ha ő is olyan pályát futna meg, mint sokan azok közül, akik egyszerre valami kitünő találmánnyal álltak a gyártulajdonos elé s ez úgy el volt ragadtatva, hogy mintsem ez a találmány más gyáros kezébe kerüljön, inkább örökre leláncolta a föltalálót: bevette cégtársnak.

Aranyműves, bútortervező, bőrmunkás, porcellánfestő, gobelinszövő ugyanúgy van a palotaszerű nagy estiiskola-épületekben, mint ahogy van olyan is, aki itt - az egyetemi doktorátusra készül, vagy aki például a Somerset House-beli kormányhivatal, vagy a főposta, vagy a vámhivatalok, vagy a Law Courts (törvényszék) és a Civil Service alkalmazottjává akar lenni.

Férfi és nő csaknem mindenütt vegyesen van az Evening Classokban.

És hogy vagyoni szempontból sem igen személyválogatók ezek a fényesen fölszerelt intézetek, azt ki lehet találni abból a néhány kis adatból is, hogy például egy növendék, aki a vegytani előadásokat egy egész iskolaév folyamán heti öt estén hallgatta , huszonöt shillinget fizetett egy évre (körülbelül 29 kor. ), egy másik egy tanév heti három estéjéért 17 shillinget; ismét egy másik, aki itt képezte ki magát kitünő fényképésszé, 20 shillingért szerezte meg egy év haladását.

A húsz éven alul levő tanulók ennek is csak a felét fizetik.

Mivel a tandíj ilyen csekély , az intézeteket néhol a London County Council támogatja pénzzel; némelyiknek meg az egész Angliára kiterjedő munkásságú nevelésügyi hatóság, a Board of Education a föntartója.

Igen, de viszont azt sem szabad elfelednünk, hogy a tandíj ugyan csekély, de a tanulók száma annál nagyobb ; például az egyik ilyen intézetben, a Regent Street Polytechnicsben több mint tízezer a tanulók száma, maga ez is segít tehát az intézetet föntartani.

Pedig ha a régi alapító-okmányok olvasgatásába elmerül az ember, elámulva és szinte meghatottan látja, hogy például az egyik intézetet önzetlen, ideálisan gondolkozású alapítója, egy egészen fiatal ember, Guintin Hogg, aki a magánál szegényebb sorsú fiúknak akart módot nyújtani az emelkedésre, úgy kezdte meg, hogy két hallgatója volt annak az intézetnek, amelynek ma már ezrek tolonganak a folyosóin.

Egy másik, szintén óriási munkásságú intézetnek, a Birkbeck Collegenek, a felnőttek első iskolájának alapítója , Birkbeck György doktor, az 1823-ból kelt alapító-levélben is a gondolkozásnak nagy magasságát és nagy mélységét tárja elénk, mikor azt mondja: Megnyitjuk ezt az intézetet válogatás nélkül mindenki számára; legyen a fölajánlás is ugyanolyan egyetemes, mint amilyen egyetemes a vágyakozás a tudás után a legmagasabban és a legalantasabb állókban egyaránt.

Szép és nagy dolog volt ez az egyetemessé bővített megajánlás is, de szép és nagy dolog az is, ha ezt a tudás után való egyetemes vágyakozás tette szükségessé.

Ugyancsak a régiesnek valami tiszteletreméltó színezete nemesíti meg a Finsbury Colleget, is, amelyet még a régi céhek (guilds ) alapítottak, vagy más néven a livery companyk, amelyek utóbbi nevét az magyarázza meg, hogy mindegyiknek megvolt a maga egyenruhája.

Még ma is ezek a céhszerű testületetek tartják fönn a Finsbury Colleget, amelynek óriás munkássága főleg három ágra oszlik: a művészeti, a mérnöki és a technikai tanfolyamokra.

A régi céhmesterek közt sok lehetett amolyan igazi self made man, aki voltaképpen a semmiből, munka révén jutva magasra, azt is mondhatta volna: "Vesződjék más is, ahogy én vesződtem ", vagy azt, hogy: "én megvoltam magasabbfokú tanulás nélkül, minek lenne az másnak is ?"

Igen, de a hazafi és az állampolgár szólalt meg a lelkükben, aki nem azt nézi , hogy az ő halálával az ő saját élete be van fejezve, az utána jövőkkel meg nem törődik, - hanem aki azt érzi, hogy az ország ő utánuk is fönmarad és annak az országnak nemzedékről-nemzedékre jobban képzett polgárokat kell nyernie .

Megnyilatkozott ismét az angol-szász "előrelátás ", amely a jelen perc akadályait, áldozatait mintha nem is látná - és a céhek megalapították az esti iskolákat azok számára, akiknek nappal kenyér után kell járniok, de akik közben emelkedni is akarnak.

És az ilyeneknek ezrei ma már London népének egész osztályát teszik, éppen olyan élelmes, mint hasznos osztályát, akik napról-napra emelkednek és építik a maguk jövőjét, de ezalatt emelik az egész nemzet színvonalát és építik annak a jövőjét is.

...Aki pedig este elnézi a londoni utak, utcák során kigyúló lámpák lángfüzéreit , tűzbokrétáit és látja az este is folytatódó forgalmat, lüktető életet, annak érdemes végiggondolnia, hogy igaz, élet az is, amit akkor lát, mikor a színházba, szállókba, fogadóestékre, hangversenyekbe sietők ezreit nézi s a zenecsarnokokból, éttermekből kiszűrődő zenét hallja, de ez csak a pillanat élete, a perccel születő s a perccel el is haló élet: míg az igazi, az egyre erősödő élet ott van ezen az esti órán azokban a termekben, ahol a maguk s az országuk jövőjét építő ezrek munkájának minden hangja: a vitázó egyesületekből kihangzó szó, a nyelvi tanfolyamok szógyakorlásai, a fizikai és technikai kurzusok gépdübörgése, fűrész, véső, kalapács zaja mintha mind ebbe az egy nagy igazságba tömörülne össze: Car c'est la grande formule moderne: du travail et encore du travail et toujours du travail!

Gineverné Győry Ilona

Angolok

Esti iskolák

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Gineverné Győry Ilona

Angolok

Esti iskolák