Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Beniczkyné Bajza Lenke
Az első nyom : Regény
Keletkezés ideje
1885
Fejezet
21
Bekezdés
1636
Mondat
2951
Szó
40000
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
TIZENNYOLCZADIK FEJEZET.
Hónapok multak.
A rendes nyugalom rég helyreállott Sutánban és környékén.
Szolcsányi grófné és nővére még nagyobb elvonultságban éltek, mint ezelőtt.
Gyászt viseltek Balázs grófért; vagy inkább ezt adták okául azon teljes visszavonultságnak, melyben a megrenditő események után napjaikat tölték, s egyedüli társaságukat Lazas gróf, ki Thisbe vőlegénye volt és Csáthy Tristan képezé.
Tirzust Budapestre szállitották a megye székvárosának börtönéből, hova Marie grófnőnek, kihallgatás miatt, nehányszor utaznia kellett, hol a multról, a mit tudott, elmondá.
A két tanu, kik a szerencsétlen szerelmi tragédia részleteit tudták, a két Szolcsányi fivér, halott volt, s igy közvetlen tanuk hiányában, hosszu, talán évekig tartó tárgyalásra volt kilátás, mi még a Szolcsányi névre sok kellemetlenséget rejthetett magában.
Ez és még egy más dolog is, volt oka, hogy Marie szokatlan levert, szomoru hangulatban tölté napjait.
Nehány véletlenül kiejtett szóból azt sejté, hogy Thisbe még mindig Tristánért hevül, s vőlegényének csak azért nyujtá kezét, mert azt hiszi , hogy az ifju Csáthy őt, ő pedig az ifjut viszont szereti.
Honnét meritette a leány e hitet, ki mondá neki?
Történt -e köztük valamely vallomás , megmondá -e Tristan, vagy csak sejteté vele, hogy szive csakugyan nem szabad, s iránta nem érez mást rokonszenvnél?
Minden oly kérdés volt előtte, mit megfejteni nem tudott, kérdezni egyiktől sem akart, s neki sok gondot, nyugtalanságot okozott, annál is inkább, mert forró óhajtása lett volna, testvérét Tristan nejévé tenni.
Azt hitte: forró óhajtása volna ez a házasság!
Hitte!
De szive néma volt e gondolatra; egészen az ész müve volt ez a terv, mely kitartó erővel küzdött érzelmei ellen, s bátornak, elhatározott és erősnek érzé magát legyőzni azokat.
A női szivre semmi sincs oly hatással, mint az iránta nyilvánuló változatlan szerelem, s ez volt azon kábitó hatalom, mit az ifju Csáthy Mariera gyakorolt, annak akarata, küzdelme, elhatározása ellenére s mi Thisbe menyasszonynyá lételével növekedett.
Addig benne látta a mentő eszközt, őt akarta boldoggá tenni saját boldogsága árán.
Érte lemondani, érte áldozni fel a jövőt, melyet mindannyiszor komor felhők boritának lelki szemei előtt, ha arra gondolt, hogy nővére Tristánt szeretve , más férfinak nyujtotta kezét.
Kikérdezte a leányt érzelmei felől, s az nyilt arczczal, határozott hangon állitá , hogy Lazast és egyedül csak őt szereti.
Tristan tetszett neki, kellemesnek , rokonszenvesnek találta eleinte, s annak találja ma is, de Viktor mellett csakhamar háttérbe szorult, s teljes odaadással nyujtva kezét a franczia grófnak, ki szivét meg tudta nyerni.
Mi állt hát most még Marie utjában, hogy saját érzelmeit kövesse...
A korkülönbség!
Ez volt, mi félelemmel tölté el a jövő iránt.
Ő tul volt az ifjuság első idején, s bár szebb, bájlóbb és ellenállhatatlanabb volt, mint a korabeli hölgyek mindannyian, de sokkal okosabb, észlelődőbb azoknál: s ez volt mi bátortalanságot öntött szivébe.
Keményebben, tisztábban itélt a helyzet eshetőségei fölött, mint azt helyében bármelyik asszony tette volna.
Saját boldogsága árán nem akarta boldogtalanná tenni azt, a kit szeretett, s ki az ifjuság hevülékeny, tiszta itélettel nem biró elfogultságában, neki megszámithatatlan alkalommal bevallá szerelmét.
Folytonos habozás, kétely, félelem és nyugtalanságban tölté napjait; szép , kifejezésteljes arcza meghalványodott.
Belső küzdelmeit annál fájóbb, kinzóbb volt viselnie, mert nem közölheté azokat senkivel.
Külsőleg semmi sem zavarta meg rendes harmonikus nyugalmát, látszólag a régi volt, de belől, szivében egy maró féreg rágódott, mi mind beljebb, mélyebben hatolt, megtámadta szerveit, idegessé tette lényét, s nem engedé élvezni neki azon örömet, mit más körülmények között, testvére férjhez menetelén érzett volna, kit ő nevelt, kit leányaként szeretett, s kinek boldogságán nem szünt meg titkon kételkedni...
Tristan a legnagyobb elragadtatással fogadta Thisbe eljegyzését, legjobb s egyedüli barátjával, Viktorral, kinek jellemét, érzelmeit és becsületes szivét már a gyermekkorból ismeré.
- Jobb férjet, biztosabb jövőt nem választhatott volna Thisbe, - mondá Szolcsányinénak - s hogy az, a mit állit, teljes meggyőződése is volt, mutaták őszinte, igaz kifejezésü szemei, melyekről Marie tudta, hogy azok nem tudnak hazudni.
Kitüzték az esküvő napját.
Lazas Erdélyben lakó rokonai fölkeresték Sutánon a grófnékat, kik viszont látogatásokat tettek nálok; az ősz és tél kellemesen mult el , s bár Marie egészsége kissé meg volt támadva, Thisbe erre nézve a legjobbat remélte a tavasztól, midőn ő már asszony lesz, nővére valamely fürdőbe mehet, vagy levegőt változtatva, egy időre nyugalma visszatér, kételyei, melyeket Thisbe finom női észlelő tehetségével felismert, végkép eloszlanak.
Senki sem várta az esküvőre kitüzött napot, május 1-sőjét oly örömmel , türelmetlenséggel, mint Tristan.
Mintha ő lett volna a vőlegény.
Ugy látszék, nagy reményeket kötött ahhoz, ha Marie egyedül marad, ő rajta kivül nem lesz más társasága, s neki alkalma leend teljes ragaszkodását, határtalan gyengédségét kimutatni iránta.
Meggyőzni őt arról, miben Marie folyton kételkedik, hogy ő egyedül neki, érte, miatta kiván élni, s rá nézve nincs e földön más boldogság, más czél , mint neki szentelni jövőjét.
A kitüzött nap elérkezett, s az ily ünnepélyhez méltó csendben tarták meg az esküvőt .
Az egykor szokásos barbár fénynyel, lármával megtartott lakodalmak, a világ műveltségével kimentek a divatból, s a sutáni grófnők lelkében nem talált visszhangra az, hogy midőn valaki egy egész életre határozó lépést tesz, észnélküli lármával , idegen, részvétlen vendégsereg összecsőditésével terhelje magát s zavarja nyugalmát , s a két szükséges tanun kivül nem volt senki jelen az uradalmi kápolnában, kivéve Mariet és Tristánt, kik őszinte szivvel kértek áldást az ifju párra, az ujonnan kötött frigyre, mely két egyformán nemes lélek szövetsége volt.
Heves könyek között vált el a két, egymást forrón szerető nővér az esküvő után; s Marie még egyszer szorongva kérdé nővérétől: boldog vagy -e valóban, szived szerint választottad -e férjedet?
- Teljesen boldog - viszonzá az mosolyogva.
- E könyek csupán csak azon fájdalmat jelentik, mely a tőled való elválásból ered.
Nemde, gyakran látjuk ezentul is egymást, s miután most egyedül maradva, senki más nem lesz oldaladnál Tristánon kivül, jó, őszinte, meleg lész iránta.
Megérdemli azt tőled, mert szive egész feláldozásával - szeret!
Marie meglepetve, megrendülve nézett reá.
Soha sem beszéltek eddig erről, s meglepetve hallá nővére ajkairól e nagy bensőséggel kiejtett szavakat.
- Ki mondá ezt neked? - kérdé elfogultan - mert uj gyanu kelt szivében nővére férjhezmenetelére nézve.
- Lehetetlen nem látni érzelmeinek mélységét, forróságát - viszonzá kitérően Thisbe .
- Ne utasitsd vissza e szivet.
A legnagyobb boldogságra érdemes az ily szerelem!
Te azzá tudnád őt tenni.
Azután bucsut vettek, s a fiatal pár elutazott Erdélybe, Lazas birtokára.
Marie teljesen egyedül maradt, mig Tristan a vasuti állomásra kisérte őket, és az nap nem tért vissza Sutánra; gyöngédsége ösztönszerüleg megmondá neki, hogy Sután asszonyának nyugalomra, csendre van szüksége elmélkedéseihez, melyek agyát és szivét teljesen igénybe vették.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE