Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
ÚJ HÁZ, ÚJ ÖRÖM
No, ami azt illeti, a ház csak nekem új, amúgy becsületes régi ház , amely elbírna három mostanit.
A kertjében akkora fa is van már, amely megbírna engem is, ha meg találnám bánni, hogy életem legnagyobb könnyelműségét elkövettem , mikor ideköltöztem.
De nem rossz szándékkal tettem s meggondolt könnyelműség volt .
Megszántam az unokáimat, akiknek a gyerekkor pillangóit egy sok-lakós bérház második emeletén kellett kergetni, ahol a vad Nyugatot csak a házmester néni, meg a svábbogarak képviselté k .
Házat én úgyse hagyhatok szegénykéknek, hát mért ne szerezném meg nekik legalább egy szép gyerekkor emlékét? úgy lehet, az elkövetkezendő időkben az reálisabb érték lesz, mint egy ház.
A házat sok minden érheti, de azt a büszkeséget senki se veheti el i f j.
Ferenctől, még id. Ferenc korában se, hogyha neki ordíthatnékja volt, minden korlátozás nélkül művelhette ezt a szenvedélyt.
S Mötyő is hadd dicsekedjen vele majd a század végén, hogy ő olyan házban nőtt fel, ahol nem volt tilos a gyepre lépni, mikor t ipegni tanult .
Elég az hozzá, hogy új lakásba költöztünk s a családom erre az alkalomra hazarendelt a szabadságomról.
Azzal, hogy aztán megint mehetek pillét fogni, ahová akarok, de most egy-két napra nélkülözhetetlen vagyok itthon .
Egész úton találgattam , hogy miben lehetek én nélkülözhetetlen.
Nagy oka lehet annak, ha engem ilyennek minősítenek.
Nekem kell megmondanom, melyik legyen az én szobám és hová tegyék a trümót, plümót vagy minek hívják azt az izét?
Nem valószínű.
Nekem olyan rettegve keresik a k edvemet, hogy az élet ilyen nagy kérdéseit is mindig az én fárasztásom nélkül oldják meg, úgyhogy nekem nem marad egyéb tennivalóm, mint mindent helybenhagyni.
Jól van, gyerekek, igazán eltaláltátok a gusztusomat.
S egy negyedév mulva, amikor arra érek majd haza, hogy mindennek megcserélték a helyét , ugyanezt az elragadtatott kijelentést kell tennem.
Nem, nem ez lehetett az, amiért engem hazacitáltak.
No, majd kitudódik otthon, mért függesztették föl statarialiter az én királyságomat.
( Pedig legszebb alatt valóm, a Wasserjungfrau - nono, csak víziszitakötő értendő alatta - kezdett már annyira hozzám szelídülni, hogy a vállamra szállt, ha a pipát kivettem a számból. )
Hát este tízig nem tudódott ki semmi, pedig már délben megérkeztem .
Magyarázatot nem kérhette m, mert a családi zsarnokhoz büszkeség illik.
Csak úgy szótlanul gyönyörködtem magam halálra mindenben, ami a szép sötét pince és a szép világos padló közé esik.
( Tudniillik a cserepek szét vannak nyiladozva, ennélfogva betalál a napsugár.
Ugyan az eső i s betalál.
De az szerencsére nem marad ott, hanem az újra festett mennyezeten bekéredzik a szobákba.
Ez azért szerencse, mert így nem kell vízbefúlástól félteni a gyerekeket, ha a padlás mocsaraiban keresik a Lindberg-bébit. )
Tíz órakor aztán, mikor a szalo nóra tizenkettőt ütött, - állítólag az izgatta fel, hogy nagyon örül az új lakásnak - azt mondja a család :
- Most pedig lássunk munkához !
- Micsoda munkához? - kérdem ijedten .
- Most majd ki- s bejárunk a kapun .
- Hova ?
- Az utcára, meg vissza.
Kapupénz nélkül!
Érted ?
Hogyne, nem vagyok én értetlen ember.
Az eddigi lakásainkon tíz órakor becsukták a kaput és nem nyitották ki, csak pénzért.
Itt magunk lakunk , kapupénz nincs, tehát valahányszor kimegyünk az utcára és visszajövünk, az oda-vissza mindíg húsz fillér megtak arítást jelent.
Az annyi, mintha megkeresnénk húsz fillért.
Ha ezt egy este csak százszor megcsináljuk, azzal már húsz pengőt keresünk.
A mai világban az vagyon, ha ennyiünk közt elosztva nem nagy kereset is.
De ha külön-külön csináljuk reggel öt óráig, m e gkeresünk vele egyhavi lakbért, sőt már a perköltségekre is marad valami .
Azt hittem, most már értem, mért rendeltek engem haza.
Nem akartak kihagyni a keresetből - gondolták, hátha megbántva érzem magam, hogy énrám is ők keresnek .
Nagyon meghatott ez a figyelem s olyan lendületbe hozott, hogy magamat is meglepett.
Különösen mikor ráeszméltem, hogy én mindig húsz fillér kapuváltságot szoktam fizetni, tehát a magam szolgálatában is dupla értéket jelentek.
Lám, hogy kifizeti magát a gavallérság!
Nem hiába mondta mindig a régi házmesternénk, hogy "adjon az Isten ezerannyit helyette ! "
Hát most ád .
Már az ezredik fordulót tettem, mikor észrevettem, hogy az utca másik oldaláról egy sötét alak lesekszik ránk.
Persze mint gyakorlati ember mindjárt rájöttem, hogy ez nem lehet más, csakis látszatadó-kém .
- No, majd elúnja - ültem le a lépcsőre .
A család félreértette a helyzetet.
Azt hitték, kimerültem s föladták a kérdést, hogy fáradt vagyok -e már .
- Hát úgy képesint .
- Beszélj világosabban.
Elég fáradt vagy -e ?
- Ejnye, de furcsákat beszéltek.
Mi az az elég fáradt ?
- Például arra elég fáradt volnál már, hogy megharagudj ?
- Arra igen - bólintottam .
- Akkor most már fölszólítunk rá, hogy töltsd ki a bejelentő-lapokat .
Tudod, mink már egy hete próbálgatjuk, de egyikünknek se sikerült.
Sokat elrontottunk, illetve mind elrontottuk, körülbelül kikerül belőlük a téli gyujtó .
Ez tehát eddig tulajdonképp hasznos befektetés volt, amit neked kellene konstatálnod, ha volna benned egy kis hála.
Abból azonban már baj lenne, ha még to v ább késnénk a bejelentőlapokkal.
Te azonban pár nap alatt valószínűleg készen leszel velük .
- Ezért hívtatok haza? - keseredtem el.
- Ezért kellett nekem abbahagynom a regényemet ?
- Igen.
Azt mondták a rendőrségen, hogy kerítsünk már a családba egy okos em bert .
Erre muszáj volt földerülni.
Az elismerés hájával kenegetődni mindíg jó, különösen ha váratlanul jön, a család részéről, ahol mégis legjobban ismerik az ember minden tökéletlenségét .
- No nézzük, - adtam a fölényeset - hozattatok új blankettákat ?
El ém tettek vagy ötven darabot.
Mindjárt az elsőt elrontottam.
A születésem helyét úgy írtam be, hogy "Félegyháza " .
- Nem jó! - tört ki a káröröm diadalkiáltásába a család.
- Azt is ki kell írni, hogy "kiskun " .
Az ám, csakugyan én is jártam már úgy a postán , hogy visszaadták a sürgönyömet, nem érték be még a Kunfélegyházával se.
Világosan ki kellett írni, hogy nem nagykun, se nem jászkun, hanem kicsi kun .
Hiába mondtam, hogy tudtommal nincsen más méretű Kunfélegyháza, azt mondták, hogy ne okoskodjak, ami sza bály, az szabály .
No jó, szegény hely az én szülővárosom, nem rövidítem meg még én is .
Egy nagylelkű gesztussal kiírtam a teljes nevét .
- Nem jó!
Nem jó! - tapsolt újra a család.
- Tovább mentél a vonalnál .
Elővették a harmadik bejelentőlapot és kimértem ceruzával, elfér -e az engedélyezett vonalon szülővárosom teljes neve.
Kiderült, hogy nem fér el a hat szótag.
Ejnye, ejnye, hátha azt írnám, hogy Inárcs-Kakucs?
Ez csak négy szótag , gyönyörűen el lehet osztani.
Igen, de mit szólna hozzá Inárcs-Kakucs, ha íg y a nyakába varrnám magamat?
És különösen mit szólna hozzá a miniszter?
Hát 40 pengőig terjedhető pénzbüntetést szólna a hamisításért.
Benne van a hátlapra nyomtatott Figyelmeztetés 15. §-ában.
1879. XXVIII. és 1923. XXXII., illetve 6050/1923.
M. E. és 534 0/1924.
M. E .
Az a lázadó gondolat merült föl bennem, hogy ha ez a 15 pontból álló figyelmeztetés valamivel rövidebb volna, akkor a vonal hosszabb lehetne és elférne rajta a szülővárosom neve.
De szigorú világ van most nagyon, sietek elmeríteni a lázadó go ndolatot és addig-addig próbálgatom, míg a tizenhetedik blankettára csakugyan sikerül rákalligrafálnom a kiskun város teljes nevét, minden határátlépés nélkül .
Belekerült 1 pengő 36 fillérbe, de megérte.
Mondhatnám azt is, az volt az első gondolatom, hogy ezzel is enyhül a haza pénzügyi helyzete.
De minek tettetném magam , hogy már én is konstruktív lettem?
Annak örültem, mennyire imponál az majd hivatalos helyen, hogy a családom egy hét alatt tudott okos embert keríteni .
Hiába, az ember öreg korára se tanulja meg, hogy légvárak ütnek legnagyobbat, ha összeomlanak .
János, mint személyem körüli miniszter az előbb jött vissza a rendőrőrszobáról, ahol be kell adni azt a hivatalos nyomtatványt, amit Dante kifelejtett a Poklából .
- Sikerült, János? - kérdem büszkén .
- Hát nem egészen nem sikerült - feleli János a diplomaták nyelvén .
- Hogy-hogy? - sápadok el .
- Úgy, hogy az illető őrmester úr tudomásul vette a tényt, de nem akceptálta a ténykörülményeket.
Egy szóval igen nagy méregbe jött .
- Megharagudott? - nyeltem nagyot .
- Alighanem, mert elparancsolta maga elül a beje lentőlapot, hogy valami írástudó emberrel állíttassuk ki .
- Így mondta? - szégyeltem el magam .
- Nem egészen.
Azt mondta, hogy nem tud az írni, aki ezt írta .
Erre aztán megint megvidámodtam.
Nagy öröm az az embernek, ha az államhatalom háromcsillagos részese egy véleményen van vele .
- Aztán mit nem tudott elolvasni az illető őrmester úr ?
- Nem tudott az egy szót se.
Ugyan nem is próbálta, csak ránézett .
Gondolom, tilalmazza neki a törvény, hogy ilyenekkel rongálja magát .
Most már mi lesz velünk?
Az első gondolatom az volt, hogy itt hagyjuk az új házat.
De János kiokosított, hogy ez esetben nemcsak a bejelentőt kell kitölteni, hanem a kijelentőt is.
Akkor inkább itt maradunk és okmányt hamisítunk .
- Vállalja, János ?
- Nem, kérem szépen, mert már nekem is oly an intelligens írásom van, mint a többi miniszternek.
Azt hiszem, az illető őrmester úr igényeinek leginkább a Ferike írása felelne meg .
János mindig fején szokta találni a szöget.
Ifj. Ferenc nem is igen kérette magát, odaült az íróasztalomhoz és a tintá süveg fellökésével megkezdte okmányhamisítói pályáját.
Amilyen ambícióval feküdt neki, azt hiszem, szeptemberre készen is lesz vele.
Én addig elbújdosok valahová, ahol oroszlánok lábára hág az ember, csörgőkígyót sütnek neki rétes helyett és egerekkel osz t ja meg a kisvánkosát, de nem fegyelmezi bejelentő-hivatal .
Mindjárt indulok, csak előbb elviszem a bejelentőlapomat Szalay főkapitány úrhoz, akinek az a passziója, hogy vagy tíz esztendeje gyüjti a kézirataimat.
Azt hiszem, van már neki belőle jónéhány gyu jtatra való.
Hát tegye a többihez ezt is, ilyen még úgy sincs köztük : visszaküldött kézirat .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE