Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rákosi Viktor
Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
A cár (1849)
A téli palota négyszáz ablaka kivilágított a fehér áprilisi éjszakába .
Kint a téren valami száz tűzrakás égett lobogó lánggal.
Ott melegedtek kocsisok és inasok, kiknek uraságaik fönt a cárnál mulattak .
A palota kapui előtt mozdulatlanul álltak a testőrgránátosok őrei .
Csupa óri ás.
És csupa aggastyán.
A zuzmara hófehérre porozta bajúszukat , hajukat, szakállukat .
Fehérség és csönd volt mindenfelé .
Hidegen tekintettek le az égről a szikrázó csillagok .
És a palotában csupa fény, pompa, melegség minden.
Az óriási tükrök megsokszorozz ák a vendégek tömegét.
Kardcsörgés, sarkantyúpengés, ruhák suhogása , diszkrét csevegés zaja tölti be a levegőt .
A nagy kristályteremben összpontosul az élet.
Tíz óriási csillár , egyenként kétszáz viaszgyertyával, szórja itt bágyadt, de kedves világosságát .
Mindenki az arannyal cifrázott ébenfaajtó felé les; onnan várják a cárt .
Az ajtó két szárnya hirtelen felcsapódik.
A főudvarmester lép be , utána két szolgálattevő kamarás, azután megjelenik a cár magas alakja, sápadt arca, mögötte látható tizenkét finn testőr pallosszerű széles karddal .
Elcsöndesedik a tömeg.
Sorakoznak a méltóságok.
De a cár szeme szeszélyes.
Nem azt látja meg először, akit az etikett szerint meg kellene látnia .
Kedvenc Olga-huszárainak ezredesét inti először magához .
- Hogy vagytok, fiúk ?
- Rosszul, sire .
- Mi bajotok ?
- Tespedünk.
Verekedni szeretnénk.
Nincs előléptetés, nincs kitüntetés .
- Szeretem, mikor huszáraim dicsőségre szomjaznak .
- Sire, oltsd el szomjunkat !
- Türelem, fiam - és a cár tovább haladt .
Megállt a kancellárné előtt .
- Sire, ön nagyon szereti az Olga-huszárokat .
- Valóban, nagyon szeretem .
- Akkor a fiamat is szereti .
- Hogyne szeretném .
- Miért nem nevezi ki kapitánynak ?
- Háború nélkül az nem megy, asszonyom .
- Sire, csináljon egy kis háborút !
- Madame, beszéljen a kancellárral.
Ő könnyebben megcsinálhatja .
Ezzel a cár köszönt és tovább haladt .
Az egyik sarokban egy osztrák ezredesi egyenruha vonult meg egy orosz tábornoki egyenruhával .
Az osztrák Lichtenstein herceg volt, a bécsi udvar futárja, az orosz Bolkonszki herceg, államkancellár .
- Legyen nyugodt hercegséged, - szólt Bolkonszki, - a mai nap döntő lesz .
- Remélem.
De hogyan ?
- Két futár várakozik a szomszéd szobában.
Az egyik jelenti, hogy a turkománok utolsó fészkét is felperzseltük, a másik Varsóból azt a hírt hozza, hogy a lengyelek mozognak...
A magyar lázadás első hullámcsapásait érzik már.
Ehhez hozzá kell venni, hogy itthon is erősen poshadunk, egy kis vért kell már magunkból ereszteni...
Egy szép külső háborúból mindig eléldegélünk tíz-tizenöt évig .
Aztán meg a szállítóink, akikkel oly intim vagyunk, nagyon türelmetlenkednek.
Üzleti szempontból...
Bocsánat ...
A cár Bolkonszkira nézett s ez oda sietett .
- Nos, mivel rontod ma el az estémet? - szólt a cár vidáman .
- Sire, kegyeskednék két futárt kihallgatni ...
- Honnan ?
- Az egyik a turkomán lázadásról, a másik a magyar lázadásról tesz jelentést .
- Rossz hírek ?
- Az egyik jó, a másik olyan lesz, amely jóvá tehető .
- Gyerünk .
Bolkonszki alig észrevehetően biccentett Lichtenstein felé s aztán a cár után hívta az öreg Paskievics tábornokot, aki álmosan támaszkodott egy oszlophoz .
Csakhamar visszatért a cár, Paskievics herceg és Bolkonszki kíséretében.
Paskievics megkereste az adjutánsát, vállára ütött és eltávoztak .
Bolkonszki Lichtenstein herceghez ment és ezt súgta a fülébe :
- Rendben van.
Ön hazautazhatik.
Reggelre lakásán lesz a cár levele a császárhoz .
A cár a kancellárnéhoz lépett :
- Gratulálok Bolkonszki Vladimir kapitánynak .
- Hogyan Sire?
Háborúnk volna ?
- Igen .
- Hol?
Turkomán háború ?
- Annak vége, de afféle.
Ausztriát megyünk segíteni a lázadói ellen .
Azután a cár tíz percig beszélgetett Lichtenstein herceg ezredessel , aki rá mindjárt sietve eltávozott .
Azután ő felsége Dolgorukij hercegnővel kegyeskedett a bált megnyitni .
Hajnalodik.
A cár édesdeden szunnyad fehér párnái közt.
Egyszerre távoli zúgásra ébred.
Óh, a cárokat éles hallással ruházta föl a terem tő.
A nagyúr fölül ágyában.
A zúgás közeledik, majd összefüggő karénekké válik.
A cár csönget.
A kamarás bent terem .
- Mi az, Iván ?
- A lovas testőrezredek vonultak az osztrák határra .
- Igaz.
A hálóköntösömet !
És míg lábát arannyal átszőtt perzsa papucsba bujtatta, puha gyapjúköntösbe burkolódzik.
A kamarás széthúzza a selyemfüggönyöket .
Éles dübörgéssel jönnek a testőrezredek és egetverő kardalban zengik a cár dicsőségét.
A fegyverzörej, a patkók csattogása, a paripák sűrű horkantása ezer meg ezer ember újjongó énekével pokoli zűrzavarrá keveredik.
És a hideg , fehér város és a hideg, fehér ország hatalmas ura sápadt mosollyal hallgatja : Isten áldja a cárt !
Aztán egyet nyujtózkodik, nagyot ásít és szól :
- Iván, a csokoládémat !
- - - - - - - - -
Amit én itt elregéltem, nem történt meg.
Nem is olvastam sehol, de megálmodtam .
Engem, aki a cári paloták fényében sohasem sütkéreztem, engem, aki az udvarok pompájából csak annyit kapok, amennyi sarat az utcán elrobogó fejedelmi hintók rám fröccsentenek: engem az álmok szeszélyes tündére kézenfogott és elvezetett a halvány zsarnok káprázatos udvarába .
És ott láttam, amit elmeséltem .
Nekik egy vidám báli éjszakában elintézett jelentéktelen ügy , másodrendű apróság volt... ránk nézve pedig szabadságunk vérbegázolását, apáink börtönbe hurcolását, asszonyaink gyászát, zászlónk porbahullását jelentette .
Rossz álom volt.
Ott álmodtam egy nyá ri délután a Kárpátok között, a határon, a sztrecsnói tetőn, honnan a nagy lengyel síkságon repült végig tekintetem .
A sztrecsnói tetőn, melyet Szeredai János hetvenkét honvéddel védelmezett ötvenezer orosz ellen .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE