Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ábrahám Ernő
Csillagok a Tiszában
Keletkezés ideje
1914
Fejezet
32
Bekezdés
2324
Mondat
5504
Szó
49430
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Pista és a csillagok
Éjszaka volt.
Csillagos nyári éjszaka.
Pista a kunyhójuk előtt feküdt s figyelte , alszik -e az apja?
Az öreg csősz pedig egyik oldaláról a másikra fordult s egy kicsit vackolódott.
Pista bátorságot kapott s megszólította:
- Édes apám!
Csend.
A gyerek várt egy kicsit s most már hangosabban mondta:
- Édes apám!
- Mi lelt?
Mért nem alszol már?
- Mondja édes apám, mi lehet a fejünk fölött az a sok csillag?
Sokat gondolkozott ezen már az apja is, de sehogyse tudta kiokoskodni.
Azért odavetette:
- Mi lehet!
Hát mi lehetne?
Égi gyertyák.
Rövid ideig elgondolkozott ezen a gyerek, azután ujra kérdezte:
- Aztán ki gyujtja meg őket?
- Hát az angyalkák, - mesélte az apja.
- Mert ládd -e, körülöttünk milyen sötét az éjszaka?
Meg az ég is milyen sötét, csak éppen a csillagok ragyognak rajta.
Ha nem ragyognának, még el is tévedhetne az égben a kis Jézuska.
Hát azért gyujtanak az angyalkák csillag gyertyákat.
Ebbe bele is nyugodott volna Pista, ha kis idő mulva eszébe nem jut valami.
Hát csak ujra faggatta az apját:
- Dehát mikor nincsenek az égen csillagok, csak a hold?
- Hát akkor a hold világít a kis Jézuskának, - magyarázta a csősz.
- Mert a hold még a csillagoknál is jobban világít, ha nem ragyog is olyan szépen.
Ebbe is csak félig nyugodott meg Pista.
- Hát mikor se hold nincsen, se csillagok?
Oszt sötét az egész ég? - kérdezte.
Erre már nem tudott mit felelni a csősz.
Dörmögve mondta:
- Hát olyankor alszik a kis Jézuska, oszt jobb lesz, ha te is alszol már, mert annak az ideje van most!
De Pista nem aludt el, csak nézte a csillagokat s gondolkozott.
Jó darab idő telt el.
A csősz megint aludt egy sort s ujra mozgolódni kezdett.
A gyerek kapott rajta s félénk hangon puha-to¬lódzott:
- Édes apám!
- Mégsem alszol már?! - szólott rá a csősz.
De Pista ki akarta magát beszélni.
- Édes apám! - mondta.
- Én így gondolom: Itt van a tengeriföld végén egy nagy zöld mező.
Az tele van mindenféle virággal.
Van ott sárga virág, piros virág, fehér, meg kék pipacs, meg gólyahir, szarkaláb, bársonyvirág, meg mindenféle.
Hát az ég is egy nagy mező lehet, csak-hogy nem zöld mező, hanem nappal kék mező, éjjel meg fekete mező, oszt nappal csak felhő van rajta, meg a nap, de éjszakára sok-sok csillagvirág nyilik ki rajta, oszt csillognak, ragyog-nak, a kis Jézuska pedig az égi mezőn jár, oszt játszik a sok csillagvirággal.
Ez olyan szép volt, hogy egy kicsit a csősz is elhitte:
- A lehet, - mondta.
Ez rövid ideig ennyiben maradt.
Akkor hirtelen megszólalt a gyerek:
- Édes apám!
Látta?
- Láttam, - felelt az apja.
- Lefutott egy csillag.
- Mit gondol, édes apám, hova esett?
- Hát a földre valahova.
Hova esett volna?
Ezen megint lehetett gondolkodni.
Csend lett, azután ujra Pista kezdte:
- Hogy van az, édes apám, hogy mifelénk még soha senki se lelt csillagot?
- Nem lehet azt megtalálni, - vélte az apja.
De Pista ezt nem hitte:
- Ha lehullott, meg is lehet találni is, - mondta.
- Nehezen, - kételkedett a csősz.
- Én egyszer elmegyek, oszt keresek, - füzte a gyerek.
- Hol keresnél? - hitetlenkedett az apja.
- Hát a mezőn, meg a tarlón, meg az árok alján.
Oszt annyit keresek, hogy köröskörül rakhatom velük a kunyhónkat, leghegyibe meg a legszebb csillagvirágot akasztom, oszt akkor majd ragyog a kunyhónk az éjszakában, mintha csak az égen volna, oszt a legszebb kunyhó lesz az egész világon.
Ezen aztán úgy elgondolkodott Pista, hogy el is aludt s csillagvirágokkal álmodott.
Reggel, ahogy a kunyhó körül tett-vett, eszébe jutott, hogy jó volna csillagvirágot keresni.
Neki is fogott rögtön, de a tengeriföld körül seholse talált.
- Talán a tarlón , a szederindák közt, - gondolta.
Nem talált a tarlón se.
- A Tisza felé hullott le a legtöbb, - járt a fejében, - hát legjobb, ha arrafelé keresem.
Mezőről-mezőre, tarlóról-tarlóra ment a Tisza felé, egyre a földet nézte, de csak nem volt szerencséje a csillagvirággal.
Már délre járt, elmult dél is, a délután is, éhes is volt, fáradt is volt, de eszébe se jutott.
Csak kereste-kutatta a csillagvirágot .
Átvágta a töltést s a révhez ért.
- Hát te, Pista, hova indultál? - kérdezte tőle az öreg révész.
- Át szeretnék menni a Tiszán, ha átvinne révész bácsi.
- Oszt minek mennél te át?
- Csillagvirágot keresek.
- Milyen csillagvirágot?
- Amilyen az égen van, csillagot.
- Hátha az égen van, minek keresed a földön?
- Azt keresem, aki lehullott.
- Nem lehet azt megtalálni.
- Ha lehullott, meg is lehet találni is, - erősködött Pista.
- Oszt ha megtalálnám , csillagvirágom volna, ami pedig a gazda fiának se volt soha, oszt földiszíteném vele a kunyhónkat.
- Oszt honnan gondolod te azt, hogy virág a csillag? - kérdezte a révész.
- Mert az égi mezőn nyilik, ahol a kis Jézuska játszik velük.
A révész nézte a gyereket.
Sajnálta, mert tudta, hogy sose fog csillagvirágot találni .
Gondol-kozott s valami jutott az eszébe:
- Nahát, ha csillagvirágot keresel, ne is eredj tovább.
Mert mind ide hull az égről a Tiszába.
- Igazán? - csodálkozott Pista.
- Ha mondom, - erősködött a révész.
- Mert ládd -e!
Ha valaki virágot szed, pohár vizbe teszi, hogy el ne száradjon, igaz -e?
Hát a csillagvirág is, ha a földre esnék, a mezőre vagy a tarlóra, elszáradna.
Hát azért esik a Tiszába.
Mert olyan a lehullott csillagvirágnak a Tisza, mint a mező virágjának a pohár viz.
- Oszt megláthatnám én azt? - kérdezte Pista.
- Hogyne.
Mindjárt megvacsorázunk, oszt akkorra már be is sötétedik, oszt akkor megmu¬ta-tom.
Mire megfőzte a révész a vacsorát s megették, egészen becsillagosodott fejük fölött az ég.
- Na, az égen már mind kinyillott a sok csillagvirág, - mondta a révész, - gyerünk , nézzük meg a Tiszában is, ami lehullott.
Csónakra ültek s hamarosan a Tisza közepén voltak.
A szeme-szája elállott Pistának a gyö¬nyö-rüségtől.
Ott ringott, csillogott a sok lehullott csillagvirág csakugyan mind a Tisza vizé¬ben.
Volt az csak annyi, akár az égen s még tán szebb volt, ahogy a hullámok közt ragyogtak, imbolyogtak.
- Na látod, hogy igazat mondtam - magyarázta a révész.
- Itt van valamennyi a Tisza vizében.
Nem hervadt el csak egy sem.
- Kedves révész bácsi, - rimánkodott Pista, - halásszunk ki belőlük legalább csak annyit, amennyivel a kunyhónkat körülaggathatnám.
- Nem lehet az, - ellenkezett a révész.
- Elhervadnának, oszt elszomorodna a kis Jézuska.
Sokáig nézték a csillagokat a Tiszában, azután partra evezett a révész s aludni mentek .
A révész hamar elaludt, de Pista sehogyse tudott elaludni.
Addig-addig járt a fejében valami, mig végre is a komphoz lopózkodott s beleállott a komp széléhez kötött csónakba .
Ott ringtak-ragyogtak a csillagvirágok a lába előtt a vizben.
Pista pedig fogta a kalapját s próbálta, ha kimeríthetne egy párat.
De sehogyse sikerült.
Mihelyt megzavarta a vizet, rögtön szét¬folytak rajta a csillagvirágok s megint várnia kellett, mig elsimul a viz.
Akkor megint ott ragyogtak előtte.
- Kicsit mélyebbre merítem a kalapom, - gondolta Pista - s gyorsabban mártom a vizbe.
Nekihajolt s a másik pillanatban csak érezte, hogy fordul ki a Tiszába.
A levegőbe kapott, de hiába.
Ijedtében még kiáltani is elfelejtett.
A Tisza pedig néhány köralaku hullámot vetett a csónak körül, azután megint elsimult s a vizében ringó csillagok közt lassan, csendesen uszni kezdett lefelé, a folyó irányában egy kis kerek fekete gyerekkalap.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE