Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gineverné Győry Ilona
Angolok
Keletkezés ideje
1915
Fejezet
24
Bekezdés
873
Mondat
2236
Szó
56607
Szerző neme
nő
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Hamupipőkebálok
" C. Y. W.-né asszony szívesen látja A. L. kisasszonyt f. hó 17.-én, csütörtökön este 8 órakor Hamupipőke-táncestére."
- Az egyszerű, csinos , elefántcsontszín-kártya semmi többet sem mond ennél.
Miért Hamupipőke-bál?
A várakozások fölfokozásának elkerüléséért mindjárt hozzáteszem, hogy a háziasszony nem a hercegi partinak jótállás mellett való ígéretével küldi szét a meghívást a Hamupipőkéknek.
Nem; a meghívó nem jelenti a vendégszeretetnek ily korlátlan mértékben való kiterjesztését; sőt ellenkezőleg, a név maga a vendégszeretetnek ( legalább kontinentális fölfogás szerint) igen erős korlátozását jelenti, amennyiben a szó értelme az, hogy a vendégeknek , - mint a tündér parancsa szerint Hamupipőkének a mesében, - csak pont éjféli tizenkettőig szabad maradniok.
No de ilyent! riad föl erre a szóra minden vendégszerető háziasszony, valamint a táncos fiatalság is, aki sokszor szintén vendégszerető , ha maga a meghívottak közt van is, mert legalább is egy vendéget valószínűleg szeret a vendégseregből.
És mikor ezt a szívtelenséget hallják, nem tudják, hogy az angol házigazdák ellen való fölháborodás, vagy az angol fiúk, leányok iránt érzett sajnálkozás nagyobb -e a lelkükben.
Én azonban arra kérném valamennyiüket, hogy függesszék föl mind a két érzést egy kis ideig, akkor azután majd ítélhetnek, hogy folyósítsák és kiutalványozzák -e ezeket az érzéseket vagy sem.
Nézzük csak meg jól, sem rózsaszín, sem fekete szemüveget nem téve a szemünkre : ugyanaz -e egészen a világ ma, mint akkor volt, mikor a "kivilágos kivirradtig " való együttmaradás, az éjféli vacsora leszedése után másik lakomához terítés , korhelylevesezés, papramorgózás olyan kelléke volt az együttlétnek, hogy ezek nélkül nem jelenthetett sikert az este?
Nem, a világ nem egészen ugyanaz ma.
Körülbelül olyanformán nem ugyanaz, mint mikor a húsz éves jogászgyerekből harmincéves jurista válik.
Jó dolog, hogy tíz évvel ezelőtt volt a fiú az, ami volt, de jó dolog az is , hogy ma már nem az, ami akkor volt.
Helyénvaló, hogy húsz éves korában azt rikkantsa az ember, hogy "sose halunk meg ".
De mivel ez az állítás végre is még bebizonyításra vár, éppen úgy helyénvaló, hogy harmincéves korában (igen sok és igen igaz életörömmel ugyan, de talán már nagyobb mérvű rikkantás nélkül) ezt az állítást oda módosítsa, hogy: "Remélhetőleg szép kort érünk meg ".
És míg a fiú a maga kurjantása értelméhez híven talán huszonnégy órát is táncolna egyhuzamban, addig a harmincéves ember, szintén a maga szavaihoz mérten, - kész hazamenni előbb is, ha egyébiránt nem, hát azért, hogy azt a remélhetőleg szép kort csakugyan elérhesse.
Igen, a világ ma már azt a kort éli, amikor a báli éj két munkanap közé eső epizód és azt a kort, mikor az emberek számára az idő már fontosabb dolog, mint az időtöltés .
És Anglia, amely már olyan régen komolyan dolgozik, nos, Anglia akkor, mikor a világ átlaga harminc éves, mindenesetre megvan, mondjuk harminckettő.
De azért a világért se essünk kétségbe szegény Anglián, hogy talán már-már kiöregszik lelkileg a mulatságból.
Sőt!
Nem hiába volt mindig is "merry England " a neve, víg Anglia az ma is és a Hamupipőke-táncesték ( Cinderella dances) divatja inkább azt jelenti, hogy ugyan miért legyen kizárva a tánc öröméből a társadalomnak az az igen nagy osztálya , amelynek a munka ma már annyira eleme, hogy nemcsak az urak, de a leányok másnapjára nézve sem közömbös dolog, hogy éjjeli egy óra, vagy reggeli hét óra körül kerülnek -e haza.
Ez csak akkor volt közömbös a családi bálozásoknál, mikor egyedül az édesapára vártak kötelességek, mamának és leányoknak pedig csak egy programmja volt: a kialvás.
Szóval, némely családnál másnap délig igen-igen nagy csönd volt a házban, más családnál ismét minden egyéb, csak csönd nem, aszerint, hogy a háztartás, a reggeli, az ebéd, mi egyéb, nélkülözhette -e a halálra fáradt alvókat vagy sem.
( Ad notam:
- Jaj, ez meg az nincs kiadva!
- Hol is a kulcs?
- Benn a nagyságánál.
- Az ám, de a nagysága alszik! - stb.)
Tudom én, hogy erre, kivált a kedélyes, régies, úrias vidéki kúriákon fölemlítik azokat a legendaszerű nagymamákat, akik reggelig táncoltak, de mivel hazamenet velük jött két kocsi vendég, hát csak átöltöztek friss kartonruhába és mentek egyenest a konyhába kalácsot sütni a reggelihez és friss pogácsát a szilvóriumhoz.
Megengedem.
De ez azért mégis csak afféle virtuskodás, experimentálás volt, való talán az életnaptár egy-két nagyon-nagyon piros farsangi napjára, míg a világ nagyon fiatal volt.
Csakhogy a - hogy is mondjam? - a harminc évessé érett világ életében a legfontosabb események már rendesen a feketebetűs hétköznapokon történnek.
És az angol társadalom ezeket a napokat nem akarja sikertelen, vagyis fáradtan megkezdett, álmosan végigélt napokká tenni azzal, hogy a mulatságot reggelig húzzák ki.
És éppen, mivel "merry England ", "vidám Anglia" ez az ország, hát azt gondolják, miért szorítsuk meg a táncestéket úgy, hogy azok csak kivételes embereknek és kivételes napokra jussanak?
Lám, vagyunk vagy huszonkét-huszonnégy család, akik ismerjük egymást.
Miért ne teljék el a tél, novembertől husvétig a maga huszonkét-huszonnégy hetével úgy, hogy ha akarjuk, minden héten jusson a fiatalságnak egy-egy jó este?
Azért háziasszonyi gond mindegyikünkre csak egyszer-egyszer esik.
Nos, még mindig olyan nagyon sajnálják -e az otthoni táncosok, táncosnők a szegény, megrövidített angol fiatalságot?
Már csak azért sem sajnálhatják, mert legyenek meggyőződve, hogy a bálba, már mint a nagy elite-bálokba készülés nagy akadálya: az apai, anyai beleegyezés az ilyen Hamupipőke-báloknál igazán nem félelmes.
Először is, mert a költségek különbségének kiszámításánál igazán egyszerűen úgy tehetünk, mint azt egyszer a tizedes törteknél értették meg velünk (vagy legalább próbálták ), hogy ugyanis ha az összeget a tizedrészére akarjuk kisebbíteni, tegyük a tizedes pontot egy hellyel balfelé.
Ha az apák összevetik az elitbál és a Cinderella-tánc költségét, ők is bízvást oda tehetik a pontot egy hellyel balfelé.
És ha szegények ide, erre a tizedrésznyi költséget jelző helyre tehetnék a pontot, hát akkor elmaradna a pont tevésének az a másik, fenyegető módja, mikor az apa a költséget megsokalva egyszer csak azt mondja egy bál után:
- De most már pontot teszek.
Elég volt.
Vége.
Másodszor pedig azért sem ellenkeznek a szülők, ha ilyen tánc van tervben, mert nekik maguknak sokszor nem is kell elmenniök, mivel sokszor az egyetlen chaperon, vagyis gardedám a háziasszony.
Lám, itt megint megtakarítás, következésképp könnyebb beleegyezés rejlik.
Apa , anya, leány helyett csak a leány megy; három pár keztyű helyett egy pár keztyű ; két toalett helyett egy (és akkor is az olcsóbbik, a leányé ), fiáker helyett egyfogatú, két fejfésülés helyett egy.
A háziasszony költségei pedig?
Hamupipőke-táncot adhat már akkora lakásban is , ahol tíz-tizenkét leány és vagy húsz fiú elfér.
Lemarad a tíz-tizenkét apa-anya és mivel minden tapasztalt vendéglátó tudja, hogy a nagy és gazdag vacsora főben járóbb momentuma az estének a szegény, máskülönben unatkozó mamákra, mint a leányokra és hogy az álldogáló és már álmos atyáknak kell éjfél körül a föltámasztó vacsora legjobban: nos, így ott, ahol csak táncoló fiatalság van jelen és az is csak éjfélig, bizony teljesen elegendő egy jóravaló hideg buffet .
És mi több, még ez a buffet sincs ám mindjárt lúdmájpástétomra, tengeri rákra , gyomorégésre meg pezsgőre és migrénre berendezve és olyan konyaküveg-batteriákkal súlyosbítva, amelyeken három, de amelyektől másnap igen tekintélyes számú csillagokat lát gyakran az a báli ifjúság, amelyet mindezekre rászabadítanak.
Amint az emberi társadalmak művelődnek, az emberek egyre jobban magáért az együttlétért keresik az együttlétet, mert a francia sociabilitè, a német Geselligkeit, szóval a művelt lelki életet élő emberek társas érzése már nem szorul az eszem-iszomra.
És itt megint kérem, szorítsák mederbe a nagylelkű háziasszonyok az angol háziasszony iránt való lenézésüket és a megrövidített fiatalság iránt való részvétüket, mert elég jól el lehet ám tengődni a lazacpasztával vagy darált sonkával, darált borjúsülttel megkent két papírvékony vajaskenyér-szeletből alkotott szendvicseken, apró vol - au - vent húspástétomokon, gyümölcskocsonyán , apró süteményen, hártyapapiros "ramikin " -ben fölszolgált fagylalton, tejszínes szamócán is.
Az angol boltokban is annyi a készen, bádogban kapható kivonat, paszta, aszpikba fagyasztott csirke, nyelv, azután a negyven-ötven filléres táblákban kapható gyümölcskocsonya, amelyekhez csak forró víz kell, hogy hat személyre való , gyönyörű átlátszó, kristályszerű eper-, cseresznye-, citrom-, narancs- " jelly " legyen belőle, hogy az ilyen kisebb mulatságra sok minden elkészülhet a háznál is.
De ha valaki szállítónak adja át a buffet-t, az már igen szép és gazdag asztalszámba megy, ahol személyenkint két és fél-három korona a költség.
De akárki rendezi a buffet-asztalt, hogy mindig szép, az bizonyos.
Mert a virágdísz sohasem hiányzik róla.
A fehér terítőn a parányi zöld levelű, csodálatosan könnyed és csipkeszerű smilax indái gyönyörű vonalakat, íveket rajzolnak le; ilyen indák futnak föl a karos gyertyatartókra, magas gyümölcsállványokra, a finom zöld inda néha a szoba színtervéhez illő szalaggal, néha virággal van letűzve és megerősítve.
Egy hamvas, zöldeskék, gobelinszín falú és sötétvörös mahagoni bútorzatú ebédlőbe éppen olyan jól illettek a (két-három korona értékű) fehér, kénsárga és narancsszín izlandi pipacsok és az apró sárga gyertyaernyők, mint egy tompavörös falú és fekete tölgybútorzatú ebédlőbe egy karácsonyheti Cinderella-bálon a pirosbogyós magyalágak, a fényeszöld repkény és a ragyogó, csillámporral teleszórt zöld fenyőgalyak.
A virágdísznél nem a költség a fő, hanem az invenció.
Láttam én olyan termet is , amelynek egész dísze a szomszédos erdőből került ki!
És az ilyen, csupán éjfélig tartó mulatság az angol embernek még egy másik oknál fogva is megfelel, azonkívül, hogy nem jár sem időnek, sem pénznek, sem energiának oktalan pazarlásával.
Megfelel neki azért, mert öltözékben, egész megjelenésben, még az arca mivoltában is korrekt és kifogástalan maradhat az utolsó percig.
És ez nagy ajánlás az ő szemében, mert a világon még egy olyan nemzet nincs, amelyben olyan mérhetetlen irtózás élne a nevetségessé válás iránt.
Ez az irtózás teszi őket nyilvános helyen halk beszédűvé, kivül álló nézők előtt érzelmeik nyilvánításában kevéssé demonstratívvá és ez riasztaná el az angolt attól, hogy a par excellence esti mulatságot, a táncot , talán még a besütő nap fényénél is folytassa, ami, valljuk meg, egy kicsit mindig groteszk látvány, mert nincs benne stílus és összhang, szóval bizony vaskos bohózattá válása az este kezdődött bál graciózus vígjátékának.
Hervadt virágok és hervadt fodrok, gyűrött gallérok és gyűrött arcok, kókkadt frizurák és kókkadt kedélyek, elpezsgett gyöngyözésű italok és elpezsgett gyöngyözésű tréfák közt folytatni egy mulatságot?
Nem!
" I am not going to make a fool of myself" nem csinálok magamból bolondot; ez a legsarkalatosabb brit dogmák egyike.
Ha az urak ezt igen hangsúlyosan érzik és következésképp shakespearei erejű nyelvezettel akarják kifejezni, a fool szó előtt ott van egy bizonyos melléknév, amelynek kezdő- és véghangzója is az abc negyedik betűje, de mivel ez a szó csak a dohányzószoba falain belül használatos, nekem természetesen nincs róla tudomásom.
Nem jobb -e két estének frissen, szépen eltöltött négy-négy órája, egy éjjelnek egyfolytában való nyolc órája helyett?
És a Hamupipőke-bálok nem megcsökkentették, hanem megszaporították a táncban eltöltött órák számát, mert egyszerű előkészületüknél és rövid tartalmuknál fogva sem az előző, sem a következő napon nem csinálnak kimerült csapatot a háziakból, illetőleg a vendégekből.
...A táncosnők talán még mindig azt mondják nekem: igen ám, de Hamupipőke is maradt az utolsó percig, amíg csak maradhatott s éppen csak az utolsó percben érte meg a cipőelvesztés célravivő momentumát.
Jó, csakhogy a királyfi is éjfél előtt volt ám már tisztában a maga szívével s ki tudja, oda öntette volna -e azt a cipőmarasztó szurkot, ha Hamupipőke a stratégiailag oly ügyes menekülés helyett reggelig ott marad?
És igazán, a mai józan, dolgozó világban, ahol végre is az a középosztály a legfontosabb, amelynek a bál előtt is, bál után is dolgoznia kell, nem tudom, a " prince charmant " -ok nem az olyan leányok fölkeresésére mennek -e legmesszebb , akiknek éjfélkor már haza kell menniök, mert reggel - munka vár reájuk.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE