Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Donászy Ferenc
Őserdőkön, tengereken
Keletkezés ideje
1894
Fejezet
41
Bekezdés
2007
Mondat
4765
Szó
123513
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
I. Egy pillantás a nagy mindenségbe.
A nagy mindenség a legdusabb képeskönyv, melyből mindenki olvashat, tanulhat , a kiben hajlam van a gondolkodás és észlelődésre, mig a felületes szemlélő nyitott szemmel is vajmi keveset fog látni a végtelen változatu képekből, ha csupán nézi, de nem gondolkozik felettük.
Maga a természet a legnagyobb osztályozó és rendszerező, mert teremtményei között a különbségeket, határvonalakat oly élesen s jellegzetesen állitja fel, hogy minden keresés, hosszadalmas kutatás nélkül is megtaláljuk a mindenséget képező három ország határait, melynek valamennyije egyért, s egy-egy valamennyiért van alkotva, mert az állatországot nem képzelhetjük el növényország nélkül, valamint e kettő nem létezhetne a föld anyagát képező ásványország nélkül.
Minden földövnek az örök jég honától, a mérsékelt öveken át az egyenlitő körüli legizzóbb tropicus övekig megvan a saját, jellegzetes állat- és növényvilága s daczára annak, hogy semmi véd- és válaszfal nincs ezen övek ( zónák) körül, mégis egyiknek a lakói nem találhatók a másik területén , hanem mondhatni mindegyik fajnak a tágabb hazában megvan a maga szükebb hazája, melyen tul, hiában keresnénk őket, daczára annak, hogy egyes fajok óriási területeket kóborolnak és repülnek be.
Még a világtengerekben élő halak, puhányok, melyek a hullámok ölén átvitethetnék magukat kelettől nyugatig, déltől északig, sem lépik tul ezen képzelt válaszfalakat, hanem az Ind-tenger halai és puhányai, a Vörös-tenger burányai, megmaradnak e tengerek hullámhatárai között.
Humboldt "Cosmosában" öt övet különböztet meg a havasok és nagyobb hegyvidékeken.
Ez övek a termékenység szerint váltakoznak egészen a kopár , terméketlen örökjég hazájáig, hol semmi élő nem tenyészhet.
Legtermékenyebb , legbujább a legalsó öv s a tenyészeten nem látható törpülés és visszamaradás azon övig, hol még a szőlő megterem, de ezen tul már a törpülés és elcsenevészesedés szemmel láthatólag növekedik a hó- és jégrégiókig.
Ezen ideális övek igen fontos tényezők a természet létfentartási munkájában , de fontosak a buvárnak is az osztályozás nagy munkájában; igy az eddig ismert világrészek általán hat övre osztatnak, mint óvilági-, aethiopiai- , indiai-, oceaniai-, északi óvilági és ujvilági s végre a délamerikai övre , melyeknek megvan a saját karakterisztikus állat- és növényviláguk.
Az emlősök elterjedési köre korlátoltabb, zártabb a madarakénál és halakénál , de annak daczára e körök mégis oly élesek, oly zártak, hogy a sivár izzó homokpuszták, a fagyos kietlen jégrégiók lakói, ha közvetlen szomszédságukban volnának is az őserdők lombdus, virágzó rejtekei, a patakszelte rétek, s a ligetek virágzó, ingó ágbogai, még sem cserélnék el állandóan rideg, kietlen hazájukat, mert a természet ide rendelve őket , megfelelő szervezetet, ruhát ajándékozott nekik, ugy hogy épen oly boldogan élnek itt is, mint a legszebb, legtermékenyebb virányokon élő rokonaik.
Hogy minő fontos, nélkülözhetlen az állatvilág a természet háztartásában, azt mutatják a fajok nagy számai.
Igy eddig 2000 fajon felül levő emlőst s 7354 faj madarat ismerünk, nem számitva ide még azon felfedezésre és ismertetésre váró fajok számát, melyek még az eddig ismeretlen és hozzáférhetetlen földrészeken laknak.
A földalakulás egyes korszakaiban is, mikor a természet még vajudott, munkált, sem nélkülözhette az állatvilágot, mert csak ásatag maradványokból eddig 800 különféle faju ősállatot ismerünk.
Nem az erdők, nem a föld ékesitésére s benépesitésére hozta létre a természet az állatvilágot, hanem létrehozta a fenmaradás, az élet és gyarapodás lüktető munkáinak végzésére és anyagcseréjére.
A vizek, a lég tisztitására , a növények korhadására, életére, fejlődésére munkálnak ezek közre a colossus nagyságtól kezdve csak a nagyitó górcsövön látható parányállatokig.
Emez kiválasztja a vizekből az ásványi részeket, felemészti a bomlást előidéző rohatag hulladékokat; a másik szigeteket, szárazföldeket épit; - egyesek a megtermékenyitő virághimport hordják egyik virág bibeszáráról a másikra , mások ürülékeiket hullatják el a végtelen terek berepülése közben olyan puszta helyeken, szigeteken, hol növényéletet fejlesztenek.
Egyes hasznos növények magvait olyan vidékekre is szállitják, hol eladdig ezek nem léteztek.
Termőbbé, fejlődőbbé teszik a növényzetet; megemésztik a rothatag növényi-, s állatmaradványokat; egyik tulságos elszaporodása által élelemül szolgál a másiknak, eme másik élelemül, ruházatul az embereknek; a növényevők táplálkozásuk által az ujabb, bujább növést segitik elő, mások a növényzetet megszurva, gyümölcsfejlesztésre serkentik, megszabaditják a fölösleges nedvektől stb. stb., szóval mindegyiknek megvan a maga viszonylagos munkaköre a természet háztartásában, hogy élete, életmüködése által egyik a másik fenmaradását, müködését idézze elő, s hogy összességben létrehozzák a nagy természet ama működő erejét, mely éltet, fentart mindent a nagy mindenségben.
Köteteket lehetne irni minden állat, még a legkisebbnek is munkálkodása és a szükségességéről, mert ok és haszon nélkül, pusztán azon czélra, hogy csak legyen - a természet nem szül semmit .
Még az ártalmas, kárttevő állatok, férgek és rovarok is éppen oly szükségesek a természetben, mint a leghasznosabbak, mert ezek nélkül épp ugy megakadna, megbomlana a természet munkája, mint a gép, melynek egy részecskéje hiányzik.
És a természet sohasem következetlen önmagához; bármit alkosson, teremtsen is, abban végtelen előrelátás nyilvánul.
Igy nem játék, nem szeszély a tropicus égövek szivárványszerü madár- és tarka állatvilága, valamint nem ok nélküli az sem, hogy a mérsékelt földrészek állatai nagyrészt egyszerüek , fakók, szintelenek.
A létérti küzdelem nagy munkájában rendszerint az erősebb legyüri a másikat , mely gyengébb erejével nem védheti meg magát, igy vajmi hamar megtörténne az, hogy egy-egy faj kipusztulna véglegesen.
Igy tehát, ha a hideg ellen télre tömött bundát, vastag, pehelylyel bélelt tollazatot adott teremtményeinek, ugy megadta egyuttal a szőr- és tollazatnak azt a szint is , hogy ez hasonlitson, egyezzen a környezet, a talaj és a növényzet szinével , hogy ez által elrejthesse, meghuzhassa magát ellenségei elől és menekülhessen, de viszont, hogy a ragadozók is megközelithessék , meglephessék az élelmükre szolgáló állatokat és szárnyasokat.
A mi egyszínü, csupán zöld erdőinkben, hol a fák apró, szintelen virágzatot , vagy barkát hoznak csak, nagyon élesen feltünőek és elütők lennének a setétveres, kék, sárga Ararák, a skarlátszinü Loryk, Cardinálok, az égő szinezetü, ragyogó Tanagrák.
Ellenségeik egy pillantással felfedeznék őket ; épp igy a tarkán foltozott tigrisek, párduczok sem tudnák magukat elrejteni az egyszerü zöld növényzet között, mert tarka bőrük messziről elárulná őket s elmenekülnének előlük a gyengébbek; de a tropicus egyenlitői erdőkben, hol a fák és kuszók áthatlan sürü bujaságában nőnek s tömve vannak az év legnagyobb szakában, nagy szindus virágokkal s a zöldnek százféle változatában ragyognak, e mellett nagy virágu bokrok, kuszók, folyondárok , sárga-, vörös, rőtlevelü s csudás alaku növények tarkitják a talajt, - e ragyogó és élénk szinü madarak ugy összeolvadnak a tarka környezettel, hogy nagyon gyakorlott szem kell hozzá, hogy megkülönböztesse őket a virágok és levelektől; igy ezek tarkaságában védve vannak ellenségeik elől, valamint a tigrisek és párduczok élénk szine sem üt el a bokrok, s nádas tarka, rőt növényzetétől.
Burmeister beszéli, hogy braziliai utjában egy fát látott , mely telve volt nagy sárga virágokkal.
Mikor közeledett, hogy megvizsgálja , miféle faju ezen ismeretlen virágzó fa, a virágok iszonyu zaj és lárma között repültek el; Napkajdácsok (Conurus solstiatilis) voltak, kik élénk sárga és zöld szineikkel oly csalódásig hasonlitottak e fa sárga virágaihoz , hogy lehetetlen volt őket megkülönböztetni.
A galambnagyságu kékhomloku Amazonok (Chrysothis amazonica) ugy el tudják rejteni magukat bármely nagy csapatban is egyes Manglé vagy Mangrove-fán, hogy a fa alatt álló egyet sem bir meglátni s csak a záporként aláhulló magvak héjjai árulják el, hogy fenn egy egész csapat lakomáz.
Magát Audubont is sokszor megcsalták a Carolina-kajdácsok, mert a Tulipánfák sárgás-vörös virágainak nézte őket.
Az oroszlán sárgás-barna, szürkés lehelletü rőt szine annyira egyezik a Sahara és Lybiai puszták homokjával és az Atlasz-hegy kopár sziklái szinével, hogy egészen összeolvad, s szintén homokbuczkának, szikladarabnak látszik, midőn lesre csendesen lekuporodik.
A homoki ugró egér (Dypus aegyptus ), ha a forró homokban sütkérezik, nem külömböztethető meg még hosszabb nézéssel sem; nem menekülhetne meg továbbá a növénytelen , rejtektelen sik pusztákon a légben lebegő ragadozók, a ravasz homoki rókák elől a Pusztai homoki tyuk (Pterocles alchata ), ha szine épp oly rőt nem volna, mint a talaj homokja, igy a légben lebegő éles szemü ragadozó pillantása elsiklik az egész csapat felett, mert ezek a homokba lapulva , egészen összeolvadnak a talaj szinével.
Az afrikai homokvidékek legveszélyesebb mérges kigyója, a Szarvas-vipera (Cerastes cornutus) éhen döglene, ha a természet nem adott volna neki olyan alakot, melylyel magát a környezettel azonositani tudja, mert hamar észrevennék ugy az emlősök, mint a madarak, ha csuszva akarná őket megrohanni.
E kis bestia szemei felett két szarvalaku kinövést visel s mikor homokba furja magát, ezen kiálló két szarvacskája és fejteteje ugy néz ki, mint egy tüskés magocska.
A terméketlen pusztákon élősködő egér- és madárfajok kövér falatnak nézve, a vélt magra rohannak s a másik pillanatban már a halálos harapástól dermedten esnek össze és a kigyó zsákmányai lesznek.
Minden egyes állatnak, madárnak szine között meg lehet tehát találni a hasonlóságot ama vidék talaja és környezetével, a melyben él.
A sarki jég- és hóvidékeken lakó állatok bundája hófehér; igy a sarki jégróka (Canis lagopus ), a jeges medve, bundája télen oly fehér, mint a tájat fedő örökös hótakaró; a hófajdok, a hó- és sarkantyus sirályok (Emberiza nivalis és chalcarata) téli ruhája szintén szennytelen fehér; a szibériai és tatárföldek kopár tundráin (mocsár-vidékek) a mór pacsirta (Alauda tatarica ), ha lelapul a földre, a legélesebb szem sem tudja a pacsirta fakós-fekete szinét, a talaj fekete szinétől megkülönböztetni; ekkép egybeolvadva, el nem válva a talajtól, jobban meg vannak védve, de jobban is meglephetik s ragadhatják meg prédáikat a ragadozók.
Különösen meggyőző észleleteket lehet tenni e tekintetben nálunk, valamint minden mérsékelt égöv állatai között.
Minden vadász előtt ismeretes a nyul azon sajátsága , hogy ha a szántás barázdái és rögei közt meglapul, annyira hasonlit bundája a föld szinéhez, hogy nem csak a vadász, de a kopó és agár is átugrálnak felette és észre nem veszik.
A bubos pacsirta az utak porában, a szántóföld rögeiben, ha meglapul, a legélesebb szem is alig veszi észre; épp igy a fürj is a tarlók rögei , aszu-füvei között egészen összeolvad ezek szinével s csak a felrepülésnél látjuk, hogy ez vagy az a rög madár volt, mert szinezetük épp oly fakón árnyalt, mint az utak és földek pora, Nem egyszer szemléltem a fülemilét rejtekből, mikor a lehullt száraz levélzet között férgek s kukaczok után keresgélt.
A legkisebb zörejre meglapult és eltünt a szem elől; s csak hosszas, éles vizsgálódás után találtam meg ujra, mert csendesen , meglapulva, annyira összeolvadt a száraz levelek és haraszt barna szinével , hogy csak kis fekete szemei csillogása után fedeztem fel ujra; a nő fülemülét is ugyancsak éles, gyakorlott szem fedezheti fel, midőn fészkén ül, melynek széle s oldalai száraz levelekkel vannak bedugdosva, mert vörösesbarna szine egy lesz a levelek szinével.
Gyermekkoromban többször megesett rajtam, a "fafogóska" játékban, hogy a gyümölcsösben, midőn egyik-másik vén fát átkaroltam, valami megmozdult a kezem alatt.
Csak akkor láttam meg a lappantyut (Caprimulgus europeus ), mely egészen a faderékra lapulva, ott aludt, midőn támolyogva, lomhán elszállt onnan, pedig többször elmentem mellette.
A legjobb szemü vadász is elmegy s elnéz fölötte, világos nappal, midőn ez egy dőlt fatörzsökre vagy vizszintes faágra lapulva alszik , annyira egybeolvad finoman rajzolt barna tollazata a fakéreg szinével.
A zenérkék, lombászkák olajzöld felszine szintén annyira beleolvad a lombozat zöld szinébe, hogy egész közelről halljuk őket énekelni, de még a legexponáltabb helyeken is csak hosszas keresés után birjuk felfedezni.
Ezen felhozott példákból láthatni, hogy a természetben nincs czélnélküliség .
Egyformán oka van annak, miért ragyognak a százféle kajdács-fajok különféle ragyogó zöld főszinben, miért a mézszivók a legégőbb szivárvány szinekben, s miért van az elragadó énekü fülemilének csak olyan egyszerü, fakó ruhája , mikor éneke szépségeért a legpompásabb mezt érdemelné!
A mézszivók főképpen a virágok mézével élnek, igy, ha azokra szállnak, nem tünnek ki ellenkező szineikkel, hanem maguk is egy pompás, tarka virágnak látszanak, épp ugy a kajdácsok is zöld szinükkel, a levélzet, a lombozat közt szinte elvesznek ; s könnyen prédája lenne is a fülemile a sok ragadozó madárnak, menyétnek és efféléknek, ha tarka szinei volnának.
Csak az tudja, ki csak felületesen is bepillantott a természet háztartásába , hogy minő fontosak, sőt egyenesen nélkülözhetetlenek a madarak.
Nélkülök nem lenne egy szál fü, egy fa, egy folt gabona a föld szinén.
A lég telve volna legyek, szunyogokkal, s az elhullott dögök nagyrésze ott rothadna meg s a léget nyavalyákkal, pestissel fertőzné, vagy a dudva és a gaz annyira elszaporodna, hogy ez ölne ki minden hasznos növényzetet.
Elég szomoru példa illusztrálja ezt oly meggyőzően, hogy ez állitáshoz kétség nem férhet, mert csak azon vidékek környékét kell megnéznünk, honnan az emberi torkosság, a bokrok, erdők kiirtása s más egyéb pusztitó okok elüzték, megsemmisitették a madárvilágot.
Még az annyira lenézett s botorul károsnak kikiáltott veréb is, ezerszeres haszonnal pótolja vissza azt a csekély kárt, mit a földeken és az asztagokban okoz.
Költése idején a legszorgalmasabb féregpusztitó és ha egy-egy fiókára naponta csak 30 hernyót vagy lepét számitunk, ugy felnövekedése alatt - csak 15 napot számitva - egy verébfióka 450 hernyót emésztett fel.
Már most egy költésre átlag hat fiókát számitva, a veréb 2-3-szor költ egy évben, a szülőkkel együtt egyetlen egy verébcsalád csupán a költési idényt számitva - a fiókák táplálására, a maguk élelmével együtt 9000 drb hernyót emésztett el; ezen kivül kora tavasztól késő őszig szintén felemészt szép mennyiségü ártó hernyót.
Ezen számarány még nagyobb a csupán féreggel táplálkozó madaraknál; egyetlenegy czinke-család - kétszer költve évenként átlag 10-et , a husz-huszonöt napi nevelési idő alatt 16 ezer hernyót, férget emészt el .
( Én alapszámul csupán 30 drbot vettem fel, pedig egy czinke egy nap alatt képes 150-200 db apró rovart felfalni.)
E két példa is eléggé illusztrálja azon enormis féregmennyiséget, melylyel a madarak nemlétében emberi erő megküzdeni nem tudna; de nem is szólva a többi fajokról, ezek kimondhatatlan hasznáról, most csak ama nevezetesebb pusztitási eseteket sorolom fel, melyek óhatatlanul bekövetkeztek, midőn a lejebb emlitett vidékeken a madarakat kipusztitották.
1862-ben a cserebülypajorok a trieri kormánykerületben hét község burgonyatermését tették tönkre.
A kár 40,000 tallérra rugott.
Ez évben e kerületekből 300 hordónál több füszerbe páczolt sármány és apró madár küldetett inyenczfalatokul Olasz-, Franczia- és Angolországba.
Bern cantonban 1364-ben 83,738 véka cserebülypajort szedtek össze s ez a kormánynak 103,590 frtjába került, mig ez évben a nagy mennyiségben elszállitott rigók, zenérek, sármányok s apró madarakból a vidék alig 3000 frt jövedelmet huzott.
1866-ban a hellstadti határon felhőkként lebegtek a repczeföldek felett az apró káros lepék; egy szem repcze nem termett .
1869-ben Pest környékén a Gyürüs pohók (Bombyx neustria) e legveszedelmesebb lepkefaj milliószám lepte a kerteket, gyümölcsösöket, még a füzfákat is csupaszszá rágták, - mert a dusgazdag és excentricus K...
J... br. urnak azon ötlete támadt, hogy vendégeinek másfél héten át olyan római lakomákkal szolgált, mint Lucullus s óriási madárnyelv, madárvelő s madár-szárnyhegy pástétomok s ragout-k kerülvén az asztalra, majdnem 50,000 darab különféle madár semmisittetett meg s boldog-boldogtalan madárfogással foglalkozott , mert K... ur gazdagon fizetett.
Ennek a lakomának a haszna az volt, hogy majd az egész megyében inség támadt, mert semmi sem termett.
Nem egy alkalommal láttam erdei sétáimban, midőn a drágakőragyogásu bábrabló ékény (Calosoma spcophanta) és lárvái megrohanták a bucsujáró lepke, e legveszélyesebb erdőpusztitó - vándorló hernyócsoportját - és valóságos kannibáli dulást vittek benne véghez - igy tehát nemcsak a madár-, hanem még a rovarvilágban is vannak igen hasznos féregpusztitó fajok.
1866-ban Némethon halberstadti kerületében 449,900 tallér kárt okoztak a férgek, mig a három szomszédos kerületben 1½ milliónyit, mert az emberi torkosság az apró madarak husára vágyott.
De legveszélyesebbek a legapróbb férgek, melyeket az emberi tevékenység a fák repedései, kérgei között nem képes felfedezni és elpusztitani.
Egész rengeteg erdők pusztulnak el a fenyőpohók, a fenyőgyaponcz, cserebüly , betüző szu s a fenyő burcsa pusztitásai által.
1856-1858-ban, mikor a lengyel porosz-lithvániai tartományokban éhség dühöngött, a lakosság, hogy éhen ne haljon, minden madarat összefogdosott és megevett.
Ez rettenetesen megboszulta magát, mert 1860-ban a fenyőgyaponcz és betüző szu 4½ millió ölre menő fát pusztitott el.
A kormány 600,000 frtnál nagyobb összeget áldozott fel, de nem használt, utoljára is egész nagy erdőrészeket kellett felgyujtani, hogy megsemmisitsék nagyjában legalább az ártó férgeket.
A breznói kincstári erdőkben 1870-ben a betüző szu nálunk 50,000 ölnyi fát pusztitott el.
Irtására 40.000 frt lett költve és mégis alig használt valamit.
Ezen néhány példa s a legutóbbi évek gazdasági jelentései folyton hernyó , cserebüly és sáskapusztitásokat jelentenek nálunk.
A gyümölcs, e fontos kereskedelmi czikkünk évről-évre mindig kevesebb, silányabb lesz, mert megeszik a hernyók.
A mind gyakoriabb erdőpusztitások, - mutatják, hogy a madárvilág nélkülözhetlen gazdasági tényező.
Nálunk tüzzel-vassal pusztitják a madarakat évről-évre, a zugmadárkereskedők ezerszámmal küldik ki külföldre madarainkat - s leginkább a legjobb féregpusztitókat - miután ezek a legjobb énekesek.
Nemcsak a gyermek, de még a felnőtt ember is, ha fészket talál - nem hagyja ott, hanem kiszedi; kocza puskások, lelketlen madárfogók ezerszám, hálóval fogdossák.
Szemeimmel láttam, ha nőstények kerülnek a hálóba, földhöz vagdosták őket; őszi, téli napokon, a vándorláskor sokszor naponként 400-600 madarat csak e módon gyilkoltak le.
A vidéken szintén igy megy!
Megsemmisitik, kivágják a bokrokat, fákat, rejteket, s megfosztva ez által otthonuktól, a madarak más vidékre költözködnek, a helyett, hogy költő- s hálóládák felaggatása által, mint ez minden európai államban történik, helyhez kötnék, helyhez csalogatnák őket.
Németország szigoru büntető törvényekkel védi őket, igy tesz Franczia-, Belga-, Angol- , Holland-, Svédország - most már Olaszhon is.
S minthogy ezekben madarakat fogni nem lehet, - de más országból beszállitani megengedik - az ottani kereskedők jó pénzen veszik meg, s a legnagyobb contingens tőlünk kerül , tőlünk lesz szállitva - igy tehát mi pénzen veszszük meg a veszélyt és ezért vannak az erdőpusztulások, hernyójárások stb. stb.
Ezt megakadályozni kell , legyen rajta az állatvédő társulat - hisz ennek kellene főczéljának lenni .
Eltiltani a madárfogást, a madárpiaczot, s postán, vasuton nem engedni meg a madárszállitást.
Ez lenne a fő és leggyökeresebb gyógymód először is.
A sok mély tudományosságu, theoreticus munkák helyett és mellett akadémiánk és e czélu társulatainknak dijakat kitüzni, megbizást adni kellene oly népszerü és magasabb niveauju munkák megirására, melyek kimeritőn tárgyalnák hazánknak ugy hasznos-, mint káros madár- és állatvilágát - s e munkákban a tüzetes, gyakorlati ismertetése, leirása mellett az egyes hasznos fajoknak , a madárvédelem, a betelepités, helyhez kötés is foglaltatnék.
Mindent a kormánytól persze várni nem lehet, hanem egyes gazdagabb hazafiaknak is kellene egy-egy ily munka kiadására vállalkozni, megbizást adni megirására - és ezzel épp oly nagy szolgálatot tennének a hazának, mint bármely alapitványnyal.
Madárvédő egyesületeket alapitani, felolvasásokat , vándortanárokat kellene szervezni e tekintetben, mint szervezve, alapitva vannak Európa minden más államában, hol azóta, mióta a madárvédelem szigoruan törvény által van biztositva, nem hallani sem hernyó, sem sáska , sem erdőpusztulásokról!
Az európai állatkertekben complet gyüjtemények vannak a hazai hasznos madárfajok minden fajából, hogy mindenki megismerhesse ezeket.
Nálunk erre sem gond, sem tehetség, sem szakképzettség nincs!
Pedig, hogy minő kincsünk van hazánkban a féregpusztitó madarakban, azt Amerika és Ausztrália jobban ismeri saját magunknál, mert 1870-ben , 1884-ben, 1886-ban nagy mennyiségben szállitottak a német, angol, franczia madárkereskedők meghonositás végett e két országba féregpusztitó madarakat - s ezek nagyrésze hazánkból került - mert e világrészek madarai korántsem oly szorgalmas és ügyes féregpusztitók, mint az európai madarak.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE