Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bródy Sándor
Don Quixote kisasszony
Keletkezés ideje
1886
Fejezet
21
Bekezdés
2743
Mondat
6522
Szó
64763
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Hamupipőke férjhez megy.
Igaz, bizonyos: Lontika férjhez megy.
És a kis Hamupipőke nemsokára leveti magáról a cselédi mezt s felöltözik ékes ruhába, selyembe, atlacba .
Utoljára is kisült az igazság: - egy vőlegény, egy férfi, - egy férj ...
Istenem, egy férj!
És az a Hamupipőkéé.
Egyedül az övé, ugy, hogy nincs benne semmi kétség :
" Hamupipőke férjhez megy ! "
A házmester gondolkozott: - vajjon ne menjen fel gratulálni a kisasszonyt.
A dolog már ugy is egészen b izonyos.
Az egész ház tudja.
A szobalányok is tárgyalják már a dolgot s egy félóráig elállnak a vizvezetéknél s eldöntik a leendő uj pár jövendő boldogságát.
A Vassék szobalánya örök boldogságot igér nekik: "a Lontika kisasszony arca ugyan szeplős, de a t este... a testje: - akár a leesett hó ! " ...
Egy szép napon oszt'a szemetes kocsis is megtudta a dolgot.
És alulról lassanként felfelé kezdett terjedni a hir.
Fel az emeletre, háromba , negyven partáj közzé.
És a lépcsőkön, a gangokon ugy, mint a szobákban s ahol csak eladó lányok vannak a házban, a meglepő ujdonság hallatára ez a stereotyp megjegyzés kél: "Né, milyen szerencsés ! "
Vassékkal átellenben az első emeleten naphosszanta elálldogál két - már érett - zsidó leány s a folyosó vasrácsához támaszkodva néz i, egyre nézi, amint ablakánál a kis Hamupepejke serényen, vidáman hajtja a varrógép kerekét, varrja vigan menyasszonyi kelengyéjét .
Felsóhajtanak.
Talán az jut eszökbe, hogy a házból lassanként férjhez megy minden leány, csak ők maradnak még mindig az anyai fészekben, mely megnőtt szárnyaiknak immár nagyon szük lett...
Nézegetnek által és susognak egymás között :
- Tudod -e, hogy a keresztény lányok nyárban nem viselnek nadrágot ?
Mennyivel jobb nekik!
A leggazdagabbnak a staffirungját is kiállitom ötszáz forintért...
Fogadni mernék, hogy ennek a kis fricskának sem csinálnak többet nyolc ingnél, mégis férjhez megy ...
Lontika az ablakon által köszönti őket.
Vidám főhajtása mintha azt mondaná nekik: "jó napot, férjhez megyek , hát ti ?! "
Hallgatnak és félnek egymá sra tekinteni.
Az üvegajtó mögül anyjuk nézi őket.
Kimegy hozzájok s eltalálva gondolataikat, sétálni hivja őket.
Azt felelik: "minek ?! "
Szegény öreg zsidó asszony nem válaszol rá semmit, csak hallgatja a lányok keserü vádját, ideges, töredezett, hiányos mondásait, sors, társadalom, faj és szerencsétlen anyasága ellen, de legjobban fáj neki az az egy pár szó, amit susogva ejt ki az egyik :
- Mama! nézd, az a kis fricska is férjhez megy ... !
Boltos segédek szaladgálnak fel s le a lépcsőkön, hurcolják a holmit a menyasszonyos lakásba.
Kásmir és piros selyem paplanokat, bodros párnahuzatot .
Lányos mamák a házban megállitják őket s megnézik a holmit, tapogatják , birálgatják, drágálják, ócsólják.
- Egyik mondja: "Hol a monogramm ? "- a segéd feleli: "alul ", megjegy zi rá egy nádszál "szép leány " nagyon komoly arccal: "ott nem ér semmit ! "
Maga az özvegy sem szereti alul a monogrammot.
A monogramm legyen középen s legyen lehetőleg nagyszabásu! utasitja a varrónőt.
" Ó, elég nekem a hegyiben s akármilyen kicsiny ! "- zsirm ál a fricska szeliden .
- Hagyja azt ránk! - jegyzi meg szárazon Tärri s maga ügyel fel, hogy minden rendes és diszes legyen.
Maga jár a divatkereskedésekbe, maga választja ki a sok drága holmit, s amikor a kis lány hálából elkapja a kezét s megcsókolta orozva: összeborzad, mintha hideg sikló érte volna :
- Hagyjon el, ne érintsen, varrjon, két hete van már csak .
Annyi ?
- Három .
- Három.
Huszonegy nap, huszonegy éjszaka...
Mit sir?
Varrjon .
Lontika varr.
Az özvegy a divatlapokat nézi.
Tärri némán üldögél a ka rosszéken s hallgatja a varrógép berregését.
Időnként, mintha álomból kelne, meg-megszólal :
- Haza hozták az "esküvő " harisnyát ?
- Haza .
- Meddig ér ?
- Térden felül, sokkal; de nem kék, rózsaszinü .
A gép elhallgat egy percre.
Tärri türelmetlenkedve szólal meg :
- Varrjon ...
A menyasszony lázasan folytatja tovább a munkát.
Szegi az ingeket .
Szép, puha battiszt-ingek.
A vér fejébe tolul, olyan sajátságos gondolatai vannak .
A tű egymásután törik bele a munkába, mig elkészül végképp .
- Próbálja meg! - szólal meg Tärri a zugból .
Lontika engedelmeskedik.
Becsukja az ajtót, leveti ruháit s inget próbálni odaáll a szoba közepébe.
Az özvegy felteszi a stechert, Tärri közelebb lép és birál :
- Az ujj rövid, ki látott ilyen rövid ujjat?
Itt meg szük ...
A menyasszony mosolyogva, pirulva hallgat s forog, amerre forgatják , csak a nyakát húzza be s a lábait szoritja össze, a kurta, zömök lábszárait .
Egyszerre ijedten magához kap.
Kopogtatnak .
- Nem szabad, ki az ?
- Veér .
- Lontika próbál... várjon! - kiált ki Tärri.
Akárhányszor megtörténik az ilyen véletlen .
A doktor elmén, vagy türelemmel vár mig kinyitják az ajtót.
Nem feszélyezi többé már ez az eset, csak a Veér szokásos mosolya hozza mindegyre zavarba a menyasszonyt.
Szeretne elsülyedni, ott nem lenni s ugy látni, amint a " világ legelső férfija " mosolyog s nyájasan mindegyre ezzel köszönt :
- Nos, kicsike, készen -e már az esküvői ruha, az enyém már kész: kék frakk sárga gombbal ...
Ezzel megcsipi a menyasszony gömbölyü állát s odaül Tärri közelébe .
A megvetett férfi s a lenézett leány órák hosszán el tud egymással veszekedni.
Szinte kipirulnak a vitában.
A hölgy keze szinte közel ér a férfiu hajához - hogy megcibálja !
Ilyenkor a gépvarrótű még jobban törik, mint máskor, a gép mindegyre megáll s Lontika megfordul székén s nézi őket .
- Varrjon! - szól idegesen Tärri.
Kábultan varr tovább a lány, a gép zajában csak töredékeket vesz ki az ellenségek beszédéből: "...Ön mindegyre engem tüntet ki társalgásával s a testvéremet veszi el ... "
" Ön bosszus reám, mert nem omoltam az első sz óra karjaiba ... "
" Én nem vágytam s nem vártam arra, hogy karjaimba omoljon ... "
- Lontika! - kiabál közbe "Don Quixote "- ne lármázzon olyan nagyon a géppel, nem értjük egymás beszédét .
A gép hangja meghalkul, az "ellenségek " is halkabban beszélnek :
- Le fogom beszélni hugomat, hogy önhöz menjen !
- Tessék megpróbálni !
- Mit tenne, ha sikerülne mégis ?
- Megpróbálnám talán megkérni - önt s ha ön is tagadó választ adna : elvenném a szakácsnémat !
- Komolyan beszél ?
- Nem !
Ilyenmódon nagyon lassan készültek az in gek s az utolsó két hétre szabásznét kellett fogadni, hogy készen legyen a kellő időre minden.
Veér siettette a dolgot :
- A őszre már szeretnék meleg otthont !
- Szereti a teát? - kérdezte Pipőke .
- Igen .
- No, akkor minden este főzök magának.
Itthon is én főztem...
Ha forr a viz, még akkor én a tüzön hagyom ...
- A tüzön hagyja, igazán a tüzön hagyja? - szólt fura lelkesedéssel az orvos s megcsókolta, gyöngéden magához ölelte a karja alá buvó s macskaként hozzásimuló leányt .
Ezzel lettek bevezetve a szeretke zések.
Tärri ásitva nézte az ölelkezőket.
Néha ott is hagyta őket magukra, néha azonban ideges bosszusággal kiabált rájuk :
- Ez nem illik... más előtt ...
Pedig már csak egy hét volt hátra, egy hét mulva itt az esküvő.
A kelengyéből már csak a nadrágok, az abroszok s a hálóingek voltak hátra.
Ezeknél a tárgyaknál különben is hosszabb vita fejlődött ki.
A szabászné három " wattmoll " alsót is ajánlott.
A menyasszony azonban kijelentette, hogy ő nem fázik .
- De fázni fog! - mondá a szabászné .
- Nem kell szemtelenkedni! - szólalt meg heveskedve Tärri .
A "wattmoll " -nadrágokat kitörülték, de két nagy bolyhos fürdőlepedőt bevettek a sorozatba .
- Ha fürdik - mondá a rideg józanságu szabászné - nem tud mit adni neki, amibe megtörülközzék .
Tehát fürdik is?
Erre nem gon dolt senki.
Az első emeleten egy patikárius lánytól kérettek mintát .
Azt üzente, hogy: "nincs ! "
- Dehogy nincs! - szólt a szabászné, - én csináltam a smizettjeit , láttam, de nem akarja, hogy lecsináljuk a mustrát -
A hálóingekkel is sok baj volt.
Az özvegy azt mondta :
- Hálóing nem kell, de hogy legyen: hatot kell csinálni, hármat elől betéttel, hármat simán .
Tärri elrendelte, hogy tizenkettőt csináljanak.
S gyenge szemei dacára ő is segitett monogrammot himezni rájok.
A törlőrongyokat is ő " merkelte " ki.
A konyha-ruhákról azonban mindenki elfeledkezett, miglen Leni mama megérkezett Balláról s a konyharuhák számáról s a vászon rőfének áráról kérdezősködött :
- Nincs, csakugyan nincs még!
Pedig a legfőbb, nincs egy csirkét mibe takarnotok ...
És miután ő vette kezébe ezt az ügyet, nagyon erélyesen és gyorsan elvégezte.
Sorra járta a rőfösöket, becsmérelte portékájukat, lealkudta a bőrüket is; itt-ott türelmüket vesztve ott is hagyták állni a pudli előtt s azt mondták : minden portéka elfogyott .
A cseléd-ágyra va ló házi-vászon lepedőket is ő vette meg, még pedig a saját pénzén .
Sajnálta is a drága jó kis vászont: "ezek alá a r .... k alá be kár is ! "
Szóval, a fehérnemü készen volt nagyrészt.
Tele volt vele az ebédlő .
Itt egy ing, az asztalon piros flanell alsó, a székeken szanaszét abroszok , párnahuzatok, paplanlepedők.
Lontika hol ezt, hol azt vette a kezébe s egy álltóhelyében elálmélkodott, édesdeden elgondolkozott, hogy ez mind az övé ?
A tanult szabászné - különösen ha magukra voltak - hasznos tanitásokat adott a kis menyasszonynak s minduntalan szivére kötötte a kedvezőtlenül álló szines alsó-nadrágok ügyét :
- Ha egy férfi piros alsó-nadrágban látja a feleségét, kirázza a hideg ...
Az asszonyi csáberő alkalmazásáról is hasznos utasitásokkal szolgált az idős leány .
" Hogy az asszony legyen mindig tiszta, mindennap tisztát váltson - ha teheti, - tegyen illatpárnát a fehérneműibe, ne egyen sokat a férje előtt, soh'se mondja, hogy éhes, nézze meg a szobalányt, akit megfogad, tagadja el, ha beteg, a férfiak utálják a be tegséget ! "
Lontika mindezt nagyon a szivére vette.
Elhatározta, hogy soha életében másra nem fog gondolni, mint arra, hogy férjének tessék.
Tisztába jött azzal, hogy mit fog főzetni az esküvő utáni napon.
Mindennel tisztában volt, csak azzal nem, ami az esküvő után történik.
Érzékei gondolkozását minduntalan erre a kérdésre terelték.
Homályos gondolatait, naiv tudatlanságát édes sejtelmek aranyos köde burkolta be.
És éjjel, álmában ezek a sejtések sokkal észszerübbek , körvonalozottabbak voltak, mint nappa l .
Egyszer már azt is álmodta: az esküvő elmult... késő éjjel, nyitott szemekkel feküdt ágyában ...
Az utolsó napokban ezek a kéjes álmok tették bágyadttá a kis leányt .
Járása elvesztette ruganyosságát, s ha néha-néha sétára menve a Veér karján végig haladt az udvaron, a lépcsőn álldogáló lányok irigykedve nézték szinte lusta járását .
Nagyon meglátszott rajta, hogy férjhez megy.
Az ajka is fehér lett , mint a fal, a szeme is beesett.
Gyönyörü nagy haja azonban mintha még nagyobb lett volna, majd lehuzta a kerek kis fejét .
Tärri ritkán ment velök sétálni.
Hanem mindig nézte őket, amint egymás karján, vigan beszélgetve, fesztelenül végig mentek az udvaron.
Lontika ilyenkor nagyon kedvesnek látszott.
Mint valami tarka csiz.
- Erősen belekapaszkodott vőlegénye kar jába s le nem vette róla tekintetét .
Ó, a hizelgő macska !
És ilyenkor estve, ha hazajöttek s Veér eltávozott, Lontika ismét " Hamupipőke " lett.
Tärri kiszolgáltatta vele magát, gúnyolta, sőt sértegette is.
A menyasszony türt némán, mig egyszer letérdelve n énje elébe, alázatos és szomoru hangon kérdé :
- Haragszol ?
" Don Quixote " kisasszony gúnyosan, erőltetett hangon felkacagott :
- Én, magára ?
És fel s alá járkált a szobában.
Háló-köntösének az uszálya seprette a szőnyeget, összehordta a ruhadarabokat.
Megáll t az asztalnál s puszta szórakozottságból eloltotta a lámpát.
Sötét lett az össze-vissza hányt szobában.
A testvérek nem látták egymást, de kölcsönösen hallották lázas lélekzésüket .
Percek teltek igy el.
A menyasszony valami virágcsokron marisgált , zavartan, telve félelemmel.
Tärri az udvari ablakhoz állva, nézte, hogy gyulnak ki rendre az ablakok.
Végre megszólalt :
- Magával nem lehet tréfálni !
- Tehát tréfálnak, ugy -e csak tréfálnak, tréfa az egész!
Mondja meg , ha az, nem fogok sirni, nem, csendesen viselem magam, igérem...
Ugy is sejtettem én... hogy az nem lehet... nem lehet... igaz .
- Micsoda ?
- Hogy ő engem... engem akar!
-
És csak két nap hiányzott még s itt az esküvő .
Veér tegnap hazautazott, de már holnap itt lesz.
A családját hozza .
Az özvegy kiváncsi volt, miféle emberek?
Uri család -e?
Igaz -e, hogy a nénje nem visel tunikát ?
Megjöttek.
Egyszerü, tönkre jutott, kedves uri nép, majdnem agyoncsókolták a menyasszonyt .
Nagyon tetszett nekik, bujt hozzájuk nagyon .
Veér és Tärri hátrahuzódva nézték a vi dám jelenetet.
Csak egy éjjel választotta már el őket az örök elválasztatástól.
Egy szóval sem árulták el egymásnak, hogy ez a gondolat égeti agyukat folyton.
Nézték egymást mereven .
- Fáj a fejem! - mondá a lány .
- Megrontotta a gyomrát - válaszolt a férfi s hozzá tette - én sem érzem jól magam .
- Mi baja ?
- Kellemetlen utazásom volt .
Ennyi volt mindössze, amit közös gyötrelmeikből egymásnak előadtak az utolsó éjjelen .
És Hamupipőke másnap igazán, biztosan férjhez ment .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE