Kátsa élete így vót tovább
- Tsupa erem valt a zséletünk, ameddig tsetssapó voltam, mert még a gerófi gyermeket se kerestelik meg annyisor ahánysor engem.
Minden faluba megkeresteltek.
Abba a zsestendébe rá se nézsett a degre a tsigány, se tiskés disnót, se matskát nem evett, tsak eleven birkát vagy tyukot vagy malatsot.
- Persze a piatzon vötték.
- Nem mondtam én hogy vötték.
Kapták.
Mer én ojan gyenyerü gyerek voltam, hogy erült a ki kerestanyám lehetett.
Na a zsapám meg is hizsott ugy, de ugy.
- Dehagy a Jazsep fihertzeg, Kukuja valt a zsén tervinyes apám.
- Mit sámolgassam én ast?
- Kentek is éppen ast nem hisik a mi igazs.
De Kukuja is jó apám volt.
Ü tanitott hedegilni.
Alig hogy lábra álltam hedegit nyamatt a kezsembe.
Leilt a sátor elejbe, astán megtanitott hagyan billegessem a zsujjaimat.
Hát én meg is tanultam hamar, mert ojan kennyü fogalmazásu esem valt, hogy pispekségre se indul senki kilenb éssel.
- Kár hogy püspök nem löttél.
Hegedültettem vóna veled vagy etzör a filembe.
- Még hat estendős se valtam, már ugy esmertem én Magyararságot, végig hossat , hogy a kiráj se esmerheti jabban a maga arságát.
Azsér is van minden tsigánynak ojan sok ese.
Tebb ese van a tsigánynak, mint kilents nótáriusnak.
- Nem?
Hát hallotta -e ast valaha biró uram, hogy valaha nótárius megtsalta a tsigányt?
Ugy -e nem?
Má pedig ast eleget hallhatta, hogy a tsigány megtsalta a nótáriust.
A zsanyám kilenesen akas assony valt tejjes egés életibe.
Ugy kihányta a kártyát akarkinek, hogy mast is emlegetik.
- A zén anyámot is bolonddá tötte etzör - szólal mög Durbints sógor is, - mer ö. m. a f. avval állitott be, hogy aszondi kénts van a házba.
A zanyám nem akarta hinni ö. m. a f. hát Tzigány Sári tsak kiveti neki a kártyát oszt mutati rajta a kéntsöt.
- Nem a zsanyám valt a zsoka, mer a zsén anyámmal még a báróné méltósága is vettetett kártyát, de hogy mit vetett neki magam se tudom, mer a báróné méltósága kenyergett, hogy el ne árulja.
Pénzt is adott, neki meg a zsapámnak ajan petzeládiás szivart hozott, hogy még most is hegyesen pek, ha rágondol.
- Nem egész szivar vót a te!
- Nem egés nem egés, hát két vége van a sivarnak is, egyik végit a báró sitta el a másik végit a zsapám de még bagunak is ajan finam valt azs, hogy mikor Tsurka bégés haldaklatt azs valt a zsutolsó kivánsága, hogy ast mondja tegyetek a pofámba egy kis petzeládiás bagút.
Avval ment a másvilágra segin Tsurka.
( Ennyi hazugság ölég is etzörre.)