Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Abonyi Árpád
Magyar fiuk Afrikában
Keletkezés ideje
1907
Fejezet
11
Bekezdés
1182
Mondat
2080
Szó
24418
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
MÁSODIK FEJEZET.
Radák István csak most vette jobban szemügyre az egymásba nyíló két kabint s vizsgálódás közben egyik kellemetlen meglepetés után a másik érte.
A hajószobák bár elég tágasak voltak, de a bútorzat, a szekrények, mosdók, székek, függönyök s általában az egész berendezés ócska, szegényes és kényelmetlen.
- Különös... - mormogta meghökkenve.
Nem értette a dolgot.
Mindaz, amit csak e futólagos szemle közben is tapasztalt , homlokegyenest ellenkezett Ali Ben Kadin szavaival.
Lehetetlenség, hogy az öreg muzulmán ezt a kopott szegénységet tartaná "pompás " -nak a saját kifejezése szerint.
Mivel azonban a megelőző nap sokféle izgalma és a hosszas lovaglás erejét jócskán kimerítette, elhatározta, hogy előbb kipiheni magát s majd reggel folytatja a vizsgálódást, hogy ennek az érthetetlen és aggasztó titoknak magyarázatát megtalálja.
- Lefekszünk, fiúk és egyet alszunk, - szólt embereihez, kik azalatt a szomszédos kabinban elhelyezkedve, várták, hogy urok miként fog rendelkezni.
- Igenis! - mondotta Jánoska s nyomban hozzá is fogott, hogy az egyik ágyat birtokába vegye.
Radák betette az ajtót, levetkőzött.
S miután a mosdószekrény előtt, szokása szerint előbb alaposan megmosdott, végigdőlt az ágyon s nyugodt, szabályos lélegzetvétele csakhamar elárulta, hogy mélyen alszik.
Nem úgy a két tüzér s nem főleg Gozár.
Az oláh apró, szürke szeme gyanakodva villant körül a kabin szegleteiben.
- Azt gondolom, hogy a pogány megcsalta az úrfit - dörmögte nyugtalanul.
- Úgy -e? - szólt élénken a hosszú tüzér.
- Pedig be jóravaló, igaz embernek látszott.
Gozár félbeszakította:
- Másról beszélj, Jánoska... lármázni késő.
Azt kellene tudni, hogy ha nem arra a hajóra szállásolt fel az a pogány, - folytatta haraggal az oláh - amelyre mondta ... valami Neptun-t emlegetve, mi?
- Ehen!
Valami Neptun-t.
- Hát akkor voltaképen hol vagyunk?
E pillanatban a folyosóra nyíló kabinajtó nesztelenül kinyílt s egy olajbarna arcú , szakállas férfi dugta be rajta fejét.
Mélyenfekvő, sötét szeme látható megütközéssel szegződött a két emberre.
A következő pillanatban vissza akart húzódni.
Gozár vastag karja azonban villámgyorsan utána nyúlt s berántotta a kabinba a gyanús látogatót.
- Ki vagy? - kérdezte halkan, fenyegetve.
- Lassan beszélj... - sziszegte fülébe Jánoska, - mert ha föl találod ébreszteni a nagyságos úrfit: megfojtalak...
A férfi az első pillanatban ki akarta magát szakítani Gozár keze közül, de midőn érezte, hogy az oláh roppant izomereje most mindjárt be fogja horpasztani mellét : könyörgésre fogta a dolgot.
- Mit mond? - kérdezte Gozár.
Jánoska azonban egy szót sem értett a beszédből.
- Nem tud ez magyarúl! - bosszankodott Jánoska, - nem érthetem, miképen élhet a föld hátán, aki nem tud magyarúl?
Hogy nem szégyelli!
- Fogd meg tehát a gallérját , testvér s vesd ki az ajtón az árvát...
Hadd rázza ki odakinn a hideg, ne itt!
- Nyissad az ajtót, Jánoska.
- Nyitom! - mondotta a hosszú tüzér - s kinyitva a kabin ajtaját, halk hangon, mintha a kaszárnya udvarán az ágyú mellett vezényelt volna, így szólt: tüzelni, egy, kettő , három!
Bumm!
Gozár kiröpítette az embert az ajtón s öklével a gyorsan tovaszaladó alak után fenyegetett.
- Máskor a vízbe röpülsz!
Vigyázó Jánoska betette az ajtót s a kulcsot megfordította a závárban.
Ezúttal nem beszéltek többet a dologról.
Jánoska másnapra hagyta a további nyomozást s másodszor is végig dőlt az ágyon, hogy úgy, ahogy, de valamennyire kipihenje magát, mert erősen nyomta az álom.
Pár perc mulva Gozár is követte példáját.
Elővigyázatból azonban előbb megragadta az egyik ruhaszekrényt s a sulyos bútordarabot szépen odatolta az ajtó elé.
Másnap délelőtt tizenegy óra felé járt az idő.
Radák végre kinyitotta a szemét s leugorva az ágyáról, hirtelen felöltözött.
Az ég borús volt, a mozdulatlanoknak látszó egyhangú, szürke fellegekből lassan szállingózott a hó.
A tenger egész a szemhatárig gyengén fodrozott, barátságtalan, hamvas-zöld, mint ködös őszi időben a füves pusztai avar.
Radák épen akkor lépett a kabinba, mikor Gozár a szekrényt elemelte az ajtó elől és visszatette a fal mellé, ahonnan kilódította.
- Mit csinálsz, Gozár?
- Visszateszem a helyére ezt az ócska ládát, - felelte az oláh.
- Eltorlaszoltad az ajtót?
- El én, - hangzott az őszinte válasz.
- Miért?
- Hát... csak...
Radák gyorsan meghányta-vetette a dolgot.
Hogy nem a Neptun-on van, hanem valamely tizedrangú gőzösön , azzal már tisztában volt.
A fő kérdés, hogy miféle hajó az, amelyre került?
Mellékes , - ezúttal legalább az - hogy szándékosság lappang -e a dologban Ali Ben Kadin és szolgái részéről vagy csak véletlenség?
Lehet, hogy az álmos szolgák eltévesztették a hajót s a "Neptun" helyett valamely másik gőzösre szállították a ládákat.
Meg kellett volna győződnie, hogy tényleg a "Neptun " -on van -e, vagy nem.
Ezt elmulasztotta.
Ennélfogva, igazság szerint, csak önmagának tehet szemrehányást és senki másnak.
Még az öreg Ali szolgáit sem szabad vádolnia, ha ilyen agyondolgozott, álmos szolganépség, éjfél után három óra körül, megy-megy, fej nélkül, félig bóbiskolva , ahová parancsolják.
Ez a hajó, vagy az a hajó - jóformán nem is tudja, hogy melyik az egyik, melyik a másik - feltalicskázza a sulyos podgyászt a hajóhídon, lerakja , megfordul és megy Isten hirével aludni, haza.
Most a legelső kérdés: megtudni, hogy miféle hajó az, amelyen vannak.
- Fölmegyünk a fedélzetre! - adta ki a parancsot.
A szűk folyosón keresztül haladva, egy csomó lépcsőn kellett felkapaszkodni, míg az utasoknak fentartott úgynevezett "közép" fedélzetre jutottak, ahol azonban - rajtuk kivül - egyetlen egy utas sem mutatkozott.
Tán az étteremben vannak - gondolta Radák - miközben körülnézett a hiányos tisztaságú fedélzeten s a hajó neve után kutatott .
Egy mentő-övön, mely a vastag fekete kőszénfüstöt okádó kémény alá volt akasztva , végre megtalálta, amit keresett.
A mentő-övön ez a név állott:
" EPAMINONDAS."
Az első pillanatban Radák azt képzelte, hogy téved.
Az Epaminondas azonban nem akart eltünni a mentőövről.
Bizonyos volt tehát, hogy az elsőrendü nagy óceán-járó francia " Neptun" helyett egy - legalább is - tizedrangú görög gőzösre kerültek, mely a hős Epaminondas fényes történelmi nevére ugyancsak méltatlannak látszott.
- Az ördögbe - mormogta fogai között - szépen vagyunk...
A munkájokat végző, kopott egyenruhájú matrózok között most feltünt a kapitány ragyás arca is.
Amint Radákot megpillantotta, azonnal hozzá sietett s kifogástalan kedvességgel, majdnem édeskésen lágy hangon üdvözölte.
- Örülök, hogy önt és két tiszteletreméltó kisérőjét hajómon a legnagyobb örömmel üdvözölhetem, - mondotta oly mézes szelidséggel, amennyi rikácsoló, rekedt hangjától csak kitelt.
- Engedje meg, hogy bemutassam magam: nevem Angelos Apostóli, a remek és kitünő "Epaminondas" parancsnoka.
- Radák István, Magyarországból - viszonozta az ifjú a bemutatkozást.
- Jól ismerem az ön hazáját és a Radákokat! - kiáltotta nagy hangon a ragyás parancsnok, s hizelgő bókolással vigyorgott a fiatal ember szeme közé.
- Hol fog legközelebb megállani a hajó?
- Sehol, uram; - rázta a fejét a kapitány - önnek, mielőtt hajómra szállt, tudnia kellett, hogy az "Epaminondas" egyenesen a nyugat-afrikai guineai öbölben fekvő St.-Thomé nevű portugál szigetre siet.
A Rodrigo Diaz-cégnek salétromot, ként és - nincs miért titkolnom - nagymennyiségű csempészett dohányt szállít.
- De szenet és vizet csak fölvesz valahol?
- Bőven el vagyok látva!
Radák ezalatt villámgyorsan összegezte eddigi tapasztalatait s arra a meggyőződésre jutott, hogy az "Epaminondas" ugyan gyanús és kényelmetlen hajó - de gyorsan jár, nem vesztegel sehol.
Útjának végső célpontja majdnem ugyanaz, ami az övé, ennélfogva nincs ok, hogy a tévedés miatt túlságosan sajnálkozzék.
Kényelmetlen utazás lesz, de gyors és ez sokat ér.
Az ő szemében többet a kényelemnél.
- Még egyet, kapitány!
Hány nap alatt reméli ön, hogy St.-Thomé szigetére megérkezik?
- Ha minden simán megy, - válaszolta nagy nyájassággal a kapitány - tizenhat nap alatt.
- Ezzel a hajóval, tizenhat nap alatt?
- Legyen nyugodt, - hunyorgatott szemével a ragyás - ez a hajó óránként óriási sebességgel repül szakadatlanul, éjjel-nappal, sehol egy percig meg sem állva.
Hajóm könnyű, mint a toll és gyors, mint a fecske.
Radák ügyet sem vetett a dicséretre.
Ha csakugyan oly gyorsan jár, mint amily gyorsasággal kapitánya eldicsekedett - a többi mellékes.
Tizenhat napot bármily rossz viszonyok között is kész kiállani, csak közel jusson a célhoz, amelyre törekedett.
St.-Thomé szigetétől a Gabon-öböl nincs messzebb harminc kilométernél, ami körülbelül tizenhat tengeri mértföldnek felel meg.
Innen a Gabon-öbölbe jutni tehát csak játék .
Megteszi az utat, ha úgy fordul a dolog, akár egy vitorlás bárkán is, ha Angelos Apostóli úr - ami nagyon valószínű - vonakodni fog, hogy gyanús "Epaminondas " -ának szürke bordáit a tengerparti hatóságoknak közelebbről is megmutogassa.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE