Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Krúdy Gyula
A magyar sasfiók
Keletkezés ideje
1944
Fejezet
17
Bekezdés
763
Mondat
2081
Szó
34292
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Milyen ember volt Kossuth Ferenc?
Előkelő idegen, amikor átlépett a magyar határon; később, húsz év multával éppen olyan öreg magyar urambátyám, mint amilyen sok akadt az ő korában a hetven esztendőn felüli magyarok között .
Húsz év alatt, amelyet hazánkban töltött, elmult róla az a sajátos idegenszerűség, amely még a legjobb magyar embereken is megérzik, amikor hosszú külföldi tartózkodás után ismét átlépik a magyar határt.
Nagy iskola a külföld , ahol talán minden másképen van, mint Magyarországon.
Más a szó, más a társadalmi modor, más a kedv, más a magánélet.
Kossuth Ferenc pedig még nem töltötte be a tizedik évét, amikor el kellett hagynia Magyarországot, egy fekete ruhás , virágkalapú uszályos ruhájú fehérarcú szép asszonnyal, Ruttkayné Kossuth Lujzával menekülve egy dunai gőzhajón.
Rejtőzködve, ökölbeszorított kézzel, visszafojtott haraggal, titkolózva, magát másnak mutatva bújdosott a Kossuth család az előre menekedett apa után.
És ez a gyermekkori álruhácska együtt növekedett Kossuth Ferenccel ötvenhárom esztendős koráig.
Mikor hazajött, úgy tünt fel, hogy álruhában jött, amint elmenekült .
Halk, kevésszavú, európaiasan csendes magaviseletű, választékos úriember volt, mikor újra átlépte a magyar határt .
Lehetett volna akár francia, akár angol, akár orosz...
Tökéletesen beszélt minden ország nyelvén, ahol üzleti teendője akadt vagy szórakozásból tartózkodott, mert a kényelemhez tartozik, hogy az ember mindenkivel megértethesse magát, akivel dolga van.
Találkozhattunk vele akár az egyiptomi pyramisoknál a turistáknak szolgáló teve nyergében, akár Rómában egy nemzetközi hotelben, a londoni Hyde parkban, vagy valamely párisi muzeumban, expresszvonaton vagy egy amerikai Music Hall nézőterén.
Figurája mindenhová beillett, mint nagyvilági előkelő úriemberé, aki akár üzleti ügyek lebonyolítása céljából, akár puszta szórakozásból utazik távol valódi hazájától.
Seholse látjuk meg rajta magyar származását, nemzeti elhivatottságát, történelmi küldetését és ritka magyar mythologiából való eredetét.
Egy történelmi álom, aki álruhában járja a világot , egy második Rákóczi Ferenc, aki a maga korában gyékényes lengyel szekereken utazik, mint valami borkereskedő, aki hegyaljai borait akarja eladni külföldön .
Gondosan ápolt, mindennapi fürdőjéhez ragaszkodó, étkezésében és érintkezésében válogatós úriember, aki előre tudja a hoteleket, ahol megszáll, utazási jegyei , bőröndjei, utlevelei rendben vannak, akár a vámőrök, akár a hajóbiztosok előtt ; inkább melankólikus, mint vidor; kicsit bágyadt, kicsit életunt, aki már sok mindent látott az életben, meglepetésekre szenzációkra, életfordulatokra nem igen számit...
Sőt elkerüli a nagyobb emóciókat, amint Madridban is akadnak olyan idegenek, akik nem a bikaviadalokhoz vitetik nyomban magukat, hanem előbb csendes , körültekintő sétát tesznek a városban.
Öltözködése is külföldi, a pesti férfidivatokhoz mérve kényelmes öltönyöket hord, amelyek nem mindig a legutolsó angol divathoz, hanem inkább a komócióhoz igazodnak.
Cipőjéről a szakértő szem messziről észrevette, hogy készen vásárolta valamely olasz bazárban.
Gallérja bő , hogy ádámcsutkája szabadon járhasson benne.
Mellénye kivágása ahhoz alkalmazkodik , hogy szokása mindennap inget változtatni.
Nyakkendője mindig egyszínű, de elegáns .
Antik melltű van a nyakkendőjébe tűzve és kézelői (manzsettái) szűkek, mint egy mérnökéi, akinek szüksége van kezére.
Egyébként egész öltözködése a hízásban levő ötven esztendős férfi kényelméhez igazodik, nadrágjai, kabátjai bővek, zsebkendői nagyok, fehérek és puhák, meghűlés ellen esetleg a torokra is lehet kötni őket .
Szerencséthozó zsuzsuk látszanak vékony óraláncán .
Hangja a hurutos hangok közül való, amelyeken mindig észrevenni a hangszalagok érzékenységét, amelyek nyomban megéreznek minden légváltozást .
Fáradt, szinte páthosznélküli hang ez, amellyel először megszólal Magyarországon , mintha eddig nem találta volna meg a szónoki tempót.
Egy úriember hangja, aki moduláció nélkül beszél szállodai portással vagy más véletlenül jött ismerőssel , gondolván, hogy nem igen érdemes erőlködni egyiknek a kedvéért sem .
Még nem ismerte azt a patetikus, úgynevezett "hazafias" hangot , amelyet ebben a korszakban pompásan tud minden vándorszínész, megyei vagy országos notabilitás, de céhmester, képviselőjelölt és valóságos képviselő is.
Azt a nyilvánosság előtti közéleti hangot, amelyen úgy beszéltek Magyarországon a legkisebb falusi kaszinóban is, mintha mindig az egész országnak beszélnének, a hangot, amely az 1867-iki kiegyezés után élte fénykorát, amikor megint mindenkinek úgy lehetett beszélni az országban, ahogyan akart .
Kossuth Ferenc korántsem volt szónok, amikor atyja koporsója mögött visszatért hazájába a halott védelme és a nemzet szeretetének védelme alatt , bízván I. Ferencz József "lovagiasságában ", amelyben nem is kellett csalódnia .
Hallottam őt ebben az időben beszélni, mondhatom, hogy csak a személye körüli nimbusz tette azt, hogy a jó szónokok hazájában, Magyarországon meghallgatták a legnagyobb magyar szónok fiát .
Akadozott, kereste a szavakat, mintha egy láthatatlan szótárban lapozgatna.
Küzdött a kifejezésekkel, jelentőségükkel.
Valahogy úgy érezte a hallgató, hogy bensejében valami idegen nyelvből kell előbb lefordítania a szavakat, mondatokat magyarra, mielőtt kimondaná őket.
Pedig a lehetetlenséggel határos, hogy a legnagyobb magyar fia ne gondolkozott volna magyarul.
S mégis úgy látszott, hogy nincs egész tisztában a szavak értelmével, amikor beszél.
Valahol , amerre papirosra írták le előbb azokat a szavakat, melyeket élő szóval elmondott vagy amit kigondolt.
Vagy talán nem is ő gondolta ki, hanem a környezetében valaki...
( Az első környezetéhez tartozott többek között Pichler Győző pesti hirlapíró is.
A rosszmájúak őt is gyanusították azzal, hogy köze volna Kossuth Ferenc beszédeihez. )
...
De mégis szent pillanat volt, amikor Kossuth Lajos fia először megszólalt Magyarországon.
Az öregek örvendeztek, hogy megérhették ezt a napot, a fiatal lelkek felfogadták, hogy sohasem felejtik el szavait.
Férfiak megölelték egymást.
A nők sírva fakadtak.
Kossuth Lajos fia itt volt a hazában, hozzánk beszélt.
Hallgasson el minden kritika és okoskodás.
Mintha a magyarok istene küldötte volna követét a hazába, hogy fellobogjon minden szent lelkesedés, hogy még egyszer ünnep legyen a világon .
*
Kossuth Ferenc külsejéhez tartozik a testi magassága.
Emlékezetek azt mondták, hogy valamivel nagyobb termetű volt atyjánál, aki tudvalevőleg középtermetű, karcsú magyarfajta férfi volt.
Ferencnek a vállassága, idősebb külseje, kövérsége is tette, hogy nagyobb testi termetünek látszassék atyjánál , akire mint ifjúra emlékezett a magyar fantázia .
Kossuth Lajos legragyogóbb ifjúságában vonult be a magyarok mythologiájába a hazatérő Rákóczival és a csatában elesett Petőfi Sándorral együtt.
Ők azok, akik sohasem öregednek meg a magyarok képzeletében.
Kossuth Lajosról csak messziről tudtuk meg, hogy megöregedett külföldön, de szinről-szinre csak a kevés zarándok látta őt, aki Turinban járt nála .
Ferenc fia ellenben itt járt-kelt közöttünk.
Mindenki szemügyre vehette és véleményt alkothatott róla.
Kossuth Ferencnek nem volt szakálla, holott egy igazi Kossuthot, de még egy példás hazafit sem képzelhettünk el addig az állon és nyakon levő Kossuth-szakáll nélkül.
Ferenc mindennap megborotváltatta az arcát , amely ecetvirágszínű volt, amelyet megcsipett az őszi dér: mint a jól táplálkozó ötven éves uriemberek arcszíne szokott lenni, amelyen nyomot hagy az élet, de a fűszeres konyha és a jó táplálék is.
Kicsit petyhüdtnek, álmatlannak, betegesnek látszott ez az arcszín, mint az életük javát leélt uriembereké.
Azt mondják Olaszországban egyszer bányatűzbe került, ez hagyott nyomot arcán .
A bajusza: kókadt, de természettől mégis valami formája van, mint a gyászjelentésen levő szomorú fűzfa hervadt lombjának.
Gyászoló bajusz, mint az özvegy embereké, akik már nem akarnak megházasodni ebben az életben.
A szája két szélén valami göndörödést mutat ez a száműzött bajusz, amely vértanuk , bebörtönzött hazafiak arcán látható, akik fogadalmat tettek valahol, valakinek , hogy többé nem pedrik ki a bajszukat.
Kossuth Ferenc özvegy ember volt; illett hozzá ez a kínban csavarodott bajusz, amelyről némelyek, akik nem egyeztek a Kossuth-fiúval, azt mondták, hogy olyan, mint egy talián temetkezési tisztviselőé .
De ha másforma bajusza lett volna Kossuth Ferencnek, akkor is akadtak volna olyanok, akiknek kifogásuk lett volna .
A szeme azonban olyan volt Kossuth Ferencnek, amely ellen senkinek sem lehetett kifogása .
Nagy szeme volt, mint a szarvasnak, könnyben úszott, történelmet fejezett ki, a Kossuth-i legendából való szem volt.
Örömet sohasem tudott kifejezni ez a szem, de annál inkább históriai bánatot.
Őszi szeme egy őszi embernek, aki látszólag elkésett mindentől, ami az életben kedves és vidám.
Csak egy Kossuth-fiúnak lehetett ilyen szeme!
Lelkes, bánatos, szomorú, benne a dicső XIX. század képe, amikor a Kossuthok, a szabadsághősök igazitották a világ sorját .
Homloka boltozatos volt, korán kopaszodott, körülötte a ritkás hajzat deresedett.
Ha katolikus ember lett volna, több szentet is tudnék a szentek történetéből, akihez hasonlított a homloka.
De protestáns ember volt s ezért nem hasonlítható a szentekhez .
A feje általában nagyobb volt a szokásosnál, de azért mégsem volt feltűnő, hogy például külön kellett volna hozzá kalapot csináltatni, mint sok nagyfejű emberrel megesett korunkban .
Egyik ismerőse azt írta róla, hogy több kölnivizet, pipereszappant , fogkrémet s általában toiletteszert használt, mint magyar emberhez illett.
Hát erről bajos vitatkozni, mert a tisztálkodási hajlamot sohasem lehet senkinek bűnéül felróni.
Már a sorok elején említettem, hogy külsejére nézve Kossuth Ferenc tökéletes európai ember volt, semmi szittyaság, semmi parasztság, de még sallang és cifraság se látszott rajta.
Talán az volt a baj, hogy nem domborította ki eléggé magyarságát.
Mindenesetre több illuziót élesztett volna, ha magyar nemzeti viseletben tér haza hazájába.
De fekete zsakettben, magas tetejű cilinderben jött , díszmagyart csak miniszter korában kezdett viselni, amikor az jóformán kötelező volt.
Ám, hogy tisztálkodásra, testápolásra, piperkőcségre többet adott volna a kelleténél: ezt csak az inasa tapasztalhatta volna.
Különben is, aki Kossuth Ferencnek toilettirozását megrótta, Eötvös Károly volt, aki arról is nevezetes volt, hogy dunántúli ember létére sohasem fürdött meg a Balatonban, ahol annyi ezren és ezren fürdöttek, abban a Balatonban, amelyről egész könyvet írt .
*
Lajos Tivadar úgy hasonlított Ferenchez, mintha ikertestvére lett volna .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE