Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Jósika Miklós
Abafi
Keletkezés ideje
1836
Fejezet
38
Bekezdés
1313
Mondat
3234
Szó
53425
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
FALUSI LAK
Eredj, fiam - mondta ő .
Walter Scott
A szép Maros völgyében Alvinc a legkiesb falvak egyike Erdélyben.
Termékeny szántóföldek simulnak alatta, gazdag aratást ígérve a szorgalmas földmívelőnek; a Maroson túl elevenzöld szőlőhegyek emelkednek, melyek alatt regényes fekvésben tűnnek ki a szemben fekvő Borbereknek egyszerű szalmafödelei.
A helység közepe táján láthatók ősz falai egy hajdani fejedelmi kastélynak, mely történetünk idejében épségben állott.
Az épületnek két magas szárnya áll még, melynek egyikébe a kapu nyílik magas boltozat alatt; a más két oldal rom jelenben, s csak rakhelyül használtatik.
Ennek egyik szögletében mutatják még egy-két fennálló falait azon teremnek, melyben Martinusius Györgyöt megölték s kivetették az ablakon, hol több ideig temetetlen sorvadtak tagjai.
A szép fekvésű falunak napnyugoti végén volt egy alacsony, egyszerű falusi lak , sötét, félig meszelt falakkal, milyeket most is sok helyt láthatni úton kívüli falukon.
Magas, éles födél, zsindellyel födött kémény, a tornác alig másfél könyöknyi széles, s az odavezető keskeny lépcsők idomtalan fahasábokból egymáshoz jól-rosszul illesztve.
A tornácon, melyet durván faragott négyszegű gerendák támogattak, jobbra félig nyílt fahombár állt, födele kendercsomókkal terhelve; mellette jobbra egy rosszul abroncsolt hordócska, melynek meszes, felül szétváló dongái tartalmára mutattak; balra lóca, vastag ingó lábakkal; az ajtó mellett, mely egy nemébe az előszobának nyílék, a másik oldalon kendertiló s egypár alacsony székecske.
Túl ezeken az elhintett zab- s árpaszemeken tyúkok s csibék kapkodtak.
Ezen egyszerű lakot boronás kerítés körözé, némely szakait idő s rossz szomszédok rostéllyá ritkíták.
Az udvarka balján szalmával födött ól s mellette kaputlan szekérszín nyúlt el; túl egy boglya széna s két sertéshízó állott, röfögő s néha orraikat kidugó lakóikkal.
Az épület három szobából s egy pitvarból állt, az utóbbinak végében a konyha rejtezék füstös magányban.
Mert jelenben sem tűzhelyén tűz s edény, sem körüle sürgő gazdasszony nem látszék; csak egykét fazék, fakanalak s több effélék függtek szép rendetlenségben falairól.
A konyhától balra nyíló szobában a ház egyetlen cselédje , egy öreg asszony lakott.
A jobb oldal két szobából állt: egyike az udvar felől , másikának egyetlen ablaka dudvás szilvásba nyílt.
Az udvar felőli jó tágas volt; egy nagy nyitott kemence s kandalló egyszerre foglalá el majdnem nyolcadrészét.
Ezzel szemközt durva, veresen hímzett vánkosokkal ölnyire vetett nyoszolya nyugvék, melyen néhol az egykori cifra festés nyomai látszottak.
A két, karikákkal berakott, ónas ablakkal ellátott fal mellett festett ládák, szeszélyes alakú pohárszék s néhány faszékek állottak; az ajtóval szemközti falat hosszú tölgyasztal foglalá el.
Minden középszerűségen aloli, kényelmetlen helyzetére mutata a ház birtokosának.
Timárné asszony, özvegye Timár Istók uramnak, a helység hajdani jegyzőjének, bírá e lakot egyetlen fiával, Timár Miskával, ki jelenben a három tanulási év után hazakerülvén, ház körüli dolgokkal, alvással és néha egy-egy látogatással a falusi csapszékben "A sánta kakashoz ", tölté vagy henyélé el idejét.
Az asszony magas, szikár, mozgékony öreg, kökénysötét szemekkel s igen okos arccal , melybe a hatvan év szokott redőit véste már, üle a kandalló tűzhelyén; fejét sötétkék kendő födé hosszan lenyúló szöglettel, ingén felül, mely a szombat közeledését árulá el szennyével, fekete, nyitott mellény vagy váll neme vala öltve; szoknyája hasonló színű, védve elöl házivászonból készült kötőtől, melynek tisztasága különös ellentétben volt a többi öltözetnek avult kinézésével.
Bánatos vonásai, nyugtalan fülelése s sokszori ablakhoz közelítése gyaníttatták, hogy valakit vár.
Fia, Miska, húszévű, köznapi arcú fiú, az egyik festett ládán ült.
Maga elébe bámuló szürke szemei, felvetett ajkai duzzogásra mutattak.
Öltözete durva posztóbóli kék nadrág s ujjatlan dolmány volt, hasonló színű anyagból.
- Istenem - mond az öreg, fölkelve helyéből s az egyik ablakhoz tipegve -, még nem jő Sári, sem a szomszéd.
Elveszett szegény Zsiga örökre!
Mit tegyek? - rebegett fuldokló hangon, fejére kulcsolt kezekkel.
- Ej - felelt Miska -, ne búsuljon, anyámasszony!
Kilencévű fiú nem oly könnyen vész el, egyébiránt is a gyermek szemes: hátha szándékosan illant el a háztól!
- Ó - felel az öreg dorgáló hangon, mely szinte sírólag hangzék -, adná Isten, hogy úgy volna!
Talán csak előkerülne valahára.
De félek, eltévedt az erdőben valahol, s vagy farkas eszi meg, vagy éhhel hal.
Hej, fiú, lelkeden lesz a szegény gyermek!
Nem kerested oly szorgalommal, mint kellé.
Miska bosszúsan kelt föl a tulipános szekrényről.
- Anyám - szól -, újra azt mondom , a gyermek el nem veszett; rossz pénz nem vész el.
Emlékezik -e ked, a minap, mindőn rálegyintett a guzsallyal, nemde azt mondá: "Nem tart az örökké !"
- A mind igaz; de mit mond anyja, ha ide jő?
Ez pedig minden pillanatban megeshetik .
Miska, ne restelld, járd még egyszer össze az erdőt, s tudakozódjál a vidékben róla .
- Ezzel az öreg felnyitván az egyik ládát, annak oldalt lévő váluforma rekesze födelét fölemelé, s egy hólyagocskát mutata elő: - Itt, fiam, amit két év alatt összezsugorgattam, szép új ezüstpénz; kilenc nehéz gomb kitelik zöld dolmányodra belőle; a tied, ha Zsigát előkeríted.
A ház örököse vigyorogva pillantott a pénzre.
- Ám legyen! - szól süvegét fölvéve.
- Én megyek, fölnyergelem a szürkét, de ha nem lelem, engem ne okozzon anyámasszony!
Az öreg könnyebbedni látszék.
Míg fia távozott, újra a kandalló tűzhelyén vőn helyet , folytatva fonását.
Nem kevés gond lepte meg az öreget; a kis Zsiga nem volt gyermeke.
Négy évvel ezelőtt, késő őszi estve jöve egy szép fiatal asszonyka hozzá, a kis Zsigával; ez bízta a kisdedet gondviselésére.
Azóta többször jelent meg, és sohasem üres kézzel s mindig ígéretekkel; melyek, mivel időről időre teljesültek, az öregnél készpénz értékűek valának.
Ki volt atyja a kisdednek, s ki anyja, nem tudá .
Mély titok látszék születésén lebegni; de azon szenvedélyes szeretetből, mellyel az őt átadó nő viselteték a kis Zsigához, könnyen lehete benne az anyját megismerni , kinek különös nézetei lehetének fiával.
- Neveld - mondta sokszor az öreg Timárnénak - erős, mindent tűrni tudó férfinak Zsigámat!
Ne kíméld semmi fáradságtól; tudjon hideget, meleget, éhséget s szomjat szenvedni: legyen dolog- s munkabíró; szíve, ha akarod, jó, de nem lágy, tanuljon keveset, de jól: szóval váljék férfiúvá, ki erős testben, lélekben, szokjék jókor magára lenni, magával elégülten; mert - mond önkénytelen kitörő könnyekkel, melyeket mintegy szégyenleni látszaték - sorsa neki az, hogy egyedül álljon az élet hullámi közt, zajok tördeljenek szirtkeblén, s bírjon ellenni tudni mindentől; tudja, mi szükség egy megtagadó életre, de nem sokat, nem szükségtelent.
Az öreg figyelve hallgatá a sajátságos nevelési elveket, félig gyanítva, félig fel nem foghatva szellemöket; s föltéve magában, részint vonzódásból a bájos gyermekhez , melyet ez önkénytelen idézett elő, részint haszonvágyból, melytől ment nem vala egészen: e kívánatoknak kitelhetőleg megfelelni.
Zsigát röviden tartotta; minden héten kétszer ment csak az egyházfihoz, hol írás- és olvasásban meglehetős előmenetelt tőn.
A ház körül minden dologban osztozék: barmot , lovat, sertést etetett, sepert, tapasztott, szóval semmitől sem vala szabad magát elvonni.
Az öreg két lovát ő vivé többnyire itatni, s ilyenkor felkapván hátára hol egyiknek, hol másiknak, nem ritkán kalandozá a fél határt össze rajtok, portól s verejtéktől födve tért néha ily lovaglásból, nem kis bosszújára a zsémbelődő gyámanyának, haza.
Juhait ő őrzé, s néha napokat töltött azokkal erdők szélein vagy a dús fűtől hullámzó legelőkön.
Miskának hazajötte után az öreg nem vala oly kirekesztőleg gondos gyámfia iránt, bár ez némileg szívébe tudá magát lopni, s ártatlan enyelgéseivel s néha csínjaival is mulattatá az öreget.
A gyerek komoly volt inkább, mint vidám; de éppen ritkasága szívömledéseinek s enyelgésinek tevé azokat érdekesbekké.
Minden, amit tett, mélyen érzett volt.
S ha gyámanyjának néha, bár ritkán, nyakába ugrott: nem lehete e szíves, lélekteljes szeretet kifejezését viszonzat nélkül hagyni.
Enyelgéseinek is sajátságos kifejezései szinte korán túliak valának.
Mindez az öregben fojthatlan részvétet teremte elő gyámfia iránt.
- Miska nem úgy érzett; ő féltékeny látszék lenni, s anyjának szívességéből nem örömest osztozék mással; bár azt sem megérdemleni, sem viszonozni nem tudá.
Egyébiránt szenvedhető kímélettel bánt a kis Zsigával, bár hunyorogva nyugvék olykor szeme rajta, s a gyermek gyanítható anyjának ajándékait nem veszté el szemei elől; de mindemellett inkább keserű, mint engedékeny volt, ahol csak egyedül lehete véle.
A gyermeket gyámanyja egy nappal elébb, mint e családdal megismerkedénk, tizenegy juhával s három kecskéivel az erdő szélébe küldé legeltetni.
Késő estve a juhok magokban tértek vissza; az öreg azonnal fiát, ki némü kaján kárvágy szétvillanását arcán rosszul födözheté, küldé utána.
Miska elment keresni vagy nem keresni, ő tudja ; de bosszúsan s morogva tért vissza reggel, a gyermek nélkül.
Az öreg a dolgot, úgy látszék, nagyon szívére vette.
Míg a kis gyámfiú mindennap látkörében mutatkozék, nem is sejté, mennyire szereti vagy megszokta; most elvesztvén, nyugtalan keserűség nehézkedék szívére, egyrészt szeretet a kisded iránt, másrészt aggódás, ha anyja visszakívánja, s mindezek mellett jövedelmének nem kis csökkenése.
Mert néha a kis Zsigáért nyert élelembér tartá a lelket a szegény családban.
Nyugtalan járt-kelt az öreg: a fonás sem haladott, s azon fájdalmas, kellemetlen érzés környezé szívét, mely a hasztalan várakozással párosul mindig.
Elveszettnek nem hivé a gyermeket; arra ez igen szemes és életrevaló volt.
Vagy eltévedt tehát , ami az akkori időkben még járatlanabb rengeteg öblözeteiben sem ritka, sem csudás nem vala, vagy önszándéka bírta eltávozásra, ami kétszeresen sérté az öreget, azon nyugtató öntudat mellett, hogy arra okot nem adott.
E kétes tűnődés, ezen önbátorítás, tűnő remény s várakozás közti habozás alatt egy negyedóra telt a másik után; már éji szállására sietett a nap királya, egyes halvány sugárokat lövellve fel a hegyek homlokai fölött; a falu csordája bömbölve tért vissza porfellegtől környezve, s avé-ra kondult meg az ősz kastélynak ércnyelve: s még sem Sára, az öreg szolgáló, sem szomszédja, kik a Zsiga fölkeresésére mentek, vissza nem tértek; Miska is jó ideje hogy eltávozott már.
Az esti homálynak szokott kísérője, a kettőzött remegés körülfogá rémképeivel az öreg keblét, s kínos fájdalom hata szívére.
Úgy látszék most, mintha kis gyámfiát valóban el kellene vesztenie, s könnyek szivárgának pilláira; egybetett kezekkel, görnyedező helyzetben sírt az egyik ládára ülve csendesen, éneklő panaszait hallatva néha.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE