Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kóbor Tamás
A tisztesség nevében
Keletkezés ideje
1898
Fejezet
19
Bekezdés
1224
Mondat
2929
Szó
32218
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
II.
Sokba kerül!
Ezzel Hernyány György igazat mondott, anélkül, hogy érezte volna.
Ez az ember az naptól fogva boldog volt, mint a métely, mely alkalmas talajba jutott, ahol fejlődhetik.
Egy pillanatig sem érezte magában élete, jómódja és szerelme szégyenletes voltát, csak ahogy robogó fiakkeréről leszállt a jégpályán s jókedvü üdvözletet váltott barátaival, úgy homályosan gondolta:
- Ha megtudnák, bizonyosan diszkvalifikálnának.
De hát nem fogják megtudni.
Hogy Szepesi Flórával viszonya van, különben nem titkolta, sőt nagy henczegve hirdette is.
Ez csak emelte poziczióját és hitelét is.
Mert akinek Szepesi Flórával viszonya van, annak, legalább amig a viszony tart, vagyonosnak kell lennie.
Hogy honnan lett Hernyány Györgynek hirtelen vagyona, azt senki sem tudakolta.
Minek is ?
Akár örökölt, akár kártyán nyert, akár lopott: ez az ő privátdolga.
A klubba ismét rendesen eljárt és ha veszített, sohasem szorult a becsületbeli moratoriumra.
Ennyi elég.
Hogy Hernyány György e hatalmas demimonde kegyeiben erősen áll, az nyilvánvaló volt .
Szinházban, korzón sokat látták őket együtt s azt is tudták, hogy Hernyány Györgynek külön kulcsa volt Szepesi Flóra második előszobájához, melyen a bizalmas barátok szoktak érkezni.
E bizalmas barátok közt sürün emlegették Helley Antal grófot, a legnagyobb idealistát, a legpuritánabb jellemet, aki évtizedeken át diadalmas vezére volt az ellenzéknek, mignem egyszer megtudta, hogy egyhangu megválasztása körülbelül tizezer forintjába kerül a pártkasszának.
Helleyt ez a tény, melyet hivei gondosan titkoltak előtte, teljesen lesujtotta, mert amikor ő is csak korrupczió utján kaphat mandátumot, ott az ő elvei mellett nem küzdhet.
Letette a mandátumot és a pártvezérséget s visszavonult főrendiházi székére, ahol függetlenül, kevesebb hatással, de nagyobb erkölcsi sulylyal állhatott helyt politikai puritanizmusa mellett.
Ennek a Helley Antal grófnak köszönhette - úgy mondják - Szepesi Flóra vagyona alapját.
Ő volt a gróf első és utolsó szerelme.
Tudni vélik, hogy feleségül is akarta venni s egyenesen a korona beavatkozására volt szükség, hogy az ősi családi nevet ez a gyalázat nem érte.
Helley belenyugodott sorsába és úgy látszik, a későn ébredt szerelem hamar le is higgult.
Az őszbecsavarodó államférfiut immár csak a Flóra éles gondolkodása éscsapongó temperamentuma vonzotta s valami intim, tiszta barátság fejlődött ki közöttük, melynek kölcsönösségében persze az emberek hinni nem tudtak .
Sőt a legtöbben a tisztaságában sem hittek.
Ezek a keringő hirek nem voltak merő pletyka, a valóságot karrikirozták csak.
Hogy Helley gróf nőül akarta venni Szepesi Flórát, arról kettőjükön kívül nem tudhatott senki.
A gróf jellemét azonban egybevetve a külső tényekkel, - a pletykát helyes psichologiai érzése vitte a mese portálására, hogy Helley grófot ad audiendum verbum a királyhoz czitálták.
A valóság körülbelül ez:
Helley Antal ifjusága örömtelenül telt el tanulmányai és agg atyja mellett, aki tiz esztendeig állt a sir szélén, mig végre beleszédült.
Rideg arisztokrata jellem volt az is, de fia e ridegségből éppen csak az élet komoly és kérlelhetetlen felfogását, a kötelesség teljesítését, a maga megtagadását minden körülmények között örökölte.
A nyilvános pályára lépett, nem becsvágyból, sem pedig hivatás érzetéből, hanem kötelességből.
Ötven évvel ezelőtt még katona lett volna belőle, száz esztendővel ezelőtt pap és akkor is csak oly fényesen állotta volna meg helyét, mint a mi világunkban a politika terén.
Amig a képviselőház izgató politikai légkörében mozgott s el volt telve tiszta elveinek életrevalóságával, nem igen ért rá egyebekre, különösen szerelemre gondolni .
Nemcsak agglegénynek készült, hanem aszkétának is.
De aztán elérte a csalódás, a fölfedezés, hogy a szék, melyről ő a korrupczió ellen dörgött, maga is korhad a korrupcziótól s hite, reménye összeomlott, elveszítette bizalmát önmagában s a világban.
S akkor állt be nála az agglegények krizise, ez a sajátságos felpezsdülés , mikor deresedő fejjel, fájdalmas mosolylyal az ajkunkon próbáljuk élvezni az ifjuság örömeit.
Helley gróf világos fő volt, tudta, hová visz, miben végződik rendszerint az ilyen krizis.
Aki ilyenkor valami lelketlen szépség kezébe jut, aki érti, mint kell az ötvenéves tapasztalatlansággal visszaélni, az sülyed, sülyed az erkölcstelenség mocsarában s a szerelem láza biztosabban teszi tönkre a testet, meg a lelket, mint az alkoholizmus, mely ilyenkor már csak a romok eltakarítására van hivatva.
Ekkor került össze Szepesi Flórával.
Jókedvü társaság középpontjának találta, melynek mindenik tagjával a legbizalmasabban tegeződött.
A komoly grófot ez a könnyü hang, ez a szilaj jókedv lehangolta.
A szomoruságra nevelt, élvezéstől elszokott lélek ebben a neki idegen, hangos hangulatban önmagában összezsugorodott s hiába volt minden iparkodás, a nemes gróf nem tudta föllelni azt a könnyelmü érzést, melyet e társaságban keresett.
Alig azonban, hogy Szepesi Flóra megtudta uj látogatója nevét, hirtelen elkomolyodott s elébe lépve a deres haju férfinak, a legőszintébb tisztelettel hajolt meg előtte.
- Gróf ur, ez a hely nem méltó önhöz.
Ön az egyetlen férfi a föld kerekségén, ki iránt tiszteletet érzek.
Mentse meg ezt az érzést s ne jőjjön többé ide.
A többi kaczagott és tapsolt.
Különösen egy, dr. Bertalan Péter, a hires nőorvos, egy utálatos, bibircsókos arczu vézna emberke, ritkás vörös szakállal, teljesen kopasz , domboru homlokkal s arczán valami ördöngős, csufondáros mosolylyal, vált ki a társaságból vérfagyasztó kaczagásával s paródizáló gesztusaival:
- Ah, ah! kiáltotta tettetett szörnyüködéssel, Flórika fölcsapott erénycsősznek.
Flóra lángoló arczczal, megvetően nézett rajta végig.
- A legnagyobb gazembernek is néhány lépést kell tennie, hogy téged elérjen.
S nem a legtisztességesebb embernek kell lennie annak, akit óvni érdemes, hogy veled kezet fogjon.
Te, te, hiéna!
Majd rajta kapva magát, hogy izgatottsága elragadta, kaczagva fordult a grófhoz:
- Ne akadjon fönn e tónuson, ezzel az urral a saját nyelvén kell beszélni.
Láthatja , mulat rajta.
Nemcsak ő, hanem a többi is.
Helley Antal ámulva nézett körül.
Ebben a társaságban , úgy látta, csak ketten komolyak: Szepesi Flóra, a hirhedt demimonde és ő, az erkölcsi puritán.
S milyen emberek kaczagnak itt körülötte egy érzésen, melynek forrása ugyan nem hitelt érdemlő, de annál megbecsülendőbb, mivel váratlanul buzgott föl.
Im, ez a rut faun-arcz, aki röhögve állja egy demimondenak az utálatig éles megvetését, ezt ő ismeri mint hazánk egyik legérdemesebb tudósát.
Orvosi lángész, aki meteorszerüen tünt fel s foglalt helyet az orvosi fakultás büszkeségei között.
Itt találta Alvinczy Gábort, a költőt, akit rokonléleknek hitt, a tiszta idealizmus lágyszavu poétáját , aki finoman, mint az illat, tudta az emberi lélek legmennyeibb érzését kifejezni s úgy emlegette a szerelmet, mint az istenek csudabalzsamát, mely angyallá váltja az embert.
Itt egy kis teásasztal mellett ült, mosolyogva szopogatva pezsgős poharát s a szemével ravaszul hunyorgott feléje és Pallay Gedeon, a képviselőház mennydörgő Kátója felé, aki Helley visszaléptével egymagában folytatta a politikai hitványság elleni harczot.
Itt ez az ember Szepesi Flóra háta megett állt s az általános kaczagást arra használta föl, hogy kezét a nő vállára tegye, alattomos kéjességgel , gyáván értetve hüvelykujját annak hófehér, husos nyakához.
Mint Ádám, mikor a Tower tornyáról Luczifer megmutatta neki a valódi világot, minden élőnek sirba tántorodását, úgy állt ott Helley Antal gróf csupa ismerősök között , akiket nem ismer meg.
Lehetséges -e, hogy ezek az emberek, kikről egykor a történelem is meg fog emlékezni, kik mind a maguk utján a tiszta eszmét, az emberiség nagy czéljait szolgálják, akik a fórumon úgy tesznek, mintha csak a nagy eszmék hevítenék , melyeknek szószólói, tudjanak ugyanannak a napnak egy másik órájában a becstelenség léhái lenni?
Érezte, hogy ez emberek képviselik a valódi embereket és fájt, nagyon fájt neki, hogy ismét egy keserü igazságot kell átlátnia; az emberek nem azonosak a világnak mutatott mivoltukkal.
Mit tartson most magáról, aki teljes életén keresztül komolyan vette az eszmét, a tiszta czélt s hogy az ember élete kimerül kitüzött czélja szolgálatában, mikor látja, hogy a legjobbak is a becses munkájuk diján pezsgőznek s a legléhább mulatságban találják örömüket?
Első pillanatban magát szégyelte, mikor ide belépett, látván ezeket az embereket, de aztán szégyelte az embereket, akik fönn sem akadtak azon, hogy őt itt látják.
Szinte menedéket talált a lelke a Szepesi Flóra egyenes, öntudatos léhaságában, mely olyannak adta magát, amilyen.
Ez az asszony nem kétéletü s a nagy mindenségben úgy érezte, ketten állanak csak, kiemelkedve a sokaságból: ő, a tisztán puritán és ez a bukott nő, őszinte ledérségében.
Azóta Helley Antal gyakran kereste föl Flórát, végül mindennapos lett nála.
Vonzotta őt ez az asszony, aki egy mélységes sebbel a lelkén tud jóizüen nevetni, akiben a legszabadabb életmód mellett a legegészségesebb erkölcsi érzet lakozott.
Azt hitte , komolyan szerelmes is lett beléje.
S mint aki soha kalandokban nem járt, a legtiszteletteljesebben udvarolt Flórának, olyan formán, ahogy egy rangjabeli kisasszonynak udvarolt volna.
Szepesi Flóra jól látta, mi történik a gróf lelkében s elértette az udvarlását is.
A bünös asszony boszuvágygyal elegy szenvedélyessége visszariadt ez őszinte tisztaság láttára, mely most be akarja magát mocskolni.
Amellett jól esett neki e tisztelet , melyben a gróf részesítette s fölkeltette a háláját.
Egy délután, mikor Helley nála ült a kis diván sarkában, Szepesi Flóra megragadta a kezét s nyiltan, becsületesen a szemébe nézett.
- Gróf ur, - szólt, - hadd legyünk tisztában egymással.
Ha megvetném magát, mint a többieket, önnek csak egy szavába kerülne, hogy a karjaiba siessek.
De önt tisztelem , többet mondok, szeretem.
Első pillanattól fogva, hogy láttam, egész valóm ön felé sietett.
Úgy éreztem, ha a sors kedvezése önt hozza utamba azon a végzetes estén s ön könyörül meg rajtam, meg lettem volna mentve a becsületnek.
Ezért az érzésért, ezért a volnáért hálás vagyok önnek.
S nem fogok visszaélni soha az ön elhagyatottságával , az ön gyöngeségével s ha szerelmet vallana, megszökném ebből az országból.
Nem ön miatt, hanem magam miatt.
Fájna látnom önt, amint a többiek közé szédül, megcsókolva egy olyan nőt, amilyen én vagyok.
Hanem fogadjon el tőlem egy tanácsot: házasodjék meg.
Menjen tisztességes nők társaságába s válaszszon magának önhöz méltó hites feleséget.
Önnek nem való a léha szeretkezés, nincs tehetsége hozzá, nincs gyarlósága hozzá.
Engem pedig hagyjon el.
Ugy gondolok önre, mint a tisztaságnak a képmására , melynek érintésére nem vagyok méltó.
A gróf szó nélkül, figyelmesen hallgatta végig, aztán elmosolyodott, olyan különös búsan, hogy Flóra szive összefacsarodott.
- Köszönöm, gyermekem, a tanácsát, s ami önt illeti, követni fogom.
De hogy megházasodjam, arról kár beszélni.
Nem vagyok én e világba való, s így nem ékelhetem magamat beléje.
Igaza van, a léhaságra nincs tehetségem, mivel nem vagyok léha .
Köszönöm azt is, hogy nem él vissza gyöngeségemmel, mely - megvallom - már nagyon is uralkodik rajtam.
De ez már így van.
Szerelmes vagyok önbe.
Tán nem is önbe, hanem az egész voltába.
Az emberek, a lányok és asszonyok is mind felemások.
Nem bizom bennük .
Ha látom őket, csak az egyik valójukat látom.
Milyen a másik?
Nem tudom.
Önt látom , egészen látom, s ez vonz önhöz.
S tudja, mire volna kedvem?
Hogy beálljak a többiek sorába s kedvesemmé tegyem, erre éppen csak az első pillanatban gondoltam.
De aztán mind jobban erőt vett rajtam a tudat, hogy ön ehhez sokkal jobb, s hogy nekem több kell.
Őszintén szólva, nekem kedvem volna önt feleségül venni.
Szepesi Flóra egy darabig mereven nézett Helleyre, aztán térdre hullott előtte és megcsókolta a kezét.
A gróf keze lágyan simította haját, s mig gyengéden fölemelte , homlokára lehelte az első és utolsó csókot, amit váltottak.
- Inkább ebben a pillanatban kést ütök a szivembe, semhogy erre vetemedjem.
- Tudom, tudom, - szólt szelid mosolyával a gróf - nem is azért mondom, hogy a feleségem legyen, hanem azért mondottam meg, mivel tudom, hogy ön erősebb a hivságos csábításnál.
Nem vehetem feleségül családom miatt, noha minden büne mellett van olyan becsületes, mint akármelyik asszony.
- Nem, - szólt Flóra büszkén felegyenesedve, - ez az önérzetem tart engem fönn : különb asszony a becsületes asszonyoknál!
Irigyen, mint a kutya, csatangolok a tisztességes társaság kerítésén kívül s cserélnék az utolsó tót napszámosnéval, de csak ami a tisztesség elismerését illeti, nem pedig a becsületet.
Én, gróf ur , irigylem és megvetem azokat az asszonyokat, akik sohasem állották ki a tisztesség próbakövét, akik szeretetlenül adják el magukat egy akárkinek, noha nem éhesek az éhenhalásig, mint én voltam.
Én, uram, sohasem mentem volna férjhez, ha nem találok valakit, akit szivemmel imádok.
És hihetetlennek tarthatja bár, de nekem elhiheti : én, aki akárkinek a karjába dőltem, aki megfizetett, egyetlen mentséget ismerek: a mindenható szerelmet.
S tapasztalván a férfiak hitványságát, egyre kisért bennem az álom, hogy virrad az én szivemben is, talán ráakadok a legjobbra, vagy a leghitványabbra az emberek között s akkor legyen nekem isten irgalmas.
Boldog volnék s nem élném tul a boldogságot.
Mert mit reméljek én attól, akit szeretek?
Helley gróf félig csodáló, félig szánó pillantással nézett rá.
A szivében mintha egyre fakadnának a rózsák, hogy nyomban elhervadjanak.
- Mit tünődik? - kérdezte halkan Flóra.
- Elgondolkodtam a magam félszeg kis tragédiáján - felelt melancholikus mosolylyal.
- A fejem megderesedett s most uj világba kell tekintenem.
Mégis csak boldog ön , gyermekem, hogy remélni tudja azt, amiről nekem ebben a pillanatban le kell mondanom .
Ellenfeleim jól mondják: don Quixote vagyok, aki eszmékért küzd, holott az élet valódi tartalmát egy érzelem adja meg.
Flóra kaczagott .
- Ne beszéljünk többet erről, - szólt jókedvüen, - ne sirassa magát, nincs mit siratnia.
Amilyen bölcs, mégis csak taníthatom valamire.
Megtanítom nevetni.
Ezt a fájdalmas mosolyt az ajkán ellenségemnek tekintem s minden erőmből iparkodom megsemmisíteni.
Önnek nevetésre van szüksége.
Ha fáradt, ha csüggedt, jőjjön hozzám , meg fogom nevettetni.
- Elfogadom, - szólt a gróf mosolyogva, de nem ingyen.
Én is ajánlok önnek valamit.
A feleségem nem akar lenni, legyen a barátnőm.
Vagy nem, hadd beszéljek nyiltan: legyen a maitresse-em.
Tekintse úgy, mintha egy vén bolond ajánlaná önnek fel a vagyona egy részét, azzal a különbséggel, hogy teljes szabadságot enged önnek s csak azt kivánja , hogy néha egy félórácskát kaczagtassa.
Ezzel ön engem boldoggá tenne, mert nem állanék többé egy sorban - másokkal.
Flóra határozatlanul sütötte le a szemét.
- Eleve kijelentem, hogy a fölajánlott vagyonnak nem tulajdonítok fontosságot , folytatta a gróf, ha elfogadja ajánlatomat, tudni fogom, hogy nem a pénz kedveért fogadta el.
De nekem több örömöm telnék önben, ha függetlennek látnám, aztán jobb kedve is lesz, ha senki meg nem rontja.
Nos, mondja, hogy elfogadta.
- S ha jön idő, mikor visszakérném a szabadságomat?
- Ez az idő sohasem jöhet, mivel nem vesztette el a szabadságát.
Teljesen ura magának.
S ha jön az az igazi érzelem, melyet vár, a vigasza leszek, ha balul üt ki ; együtt örülök pedig önnel, ha jóra vezet.
- Elfogadom, - szólt Flóra - s adjon isten nekem erőt, hogy úgy legyen minden, amint e perczben áhítom.
- Amen, mondotta Helley és megragadta Flóra kezét.
Hosszan az arczába nézett, s mig ajkára ismét rászállt tünődő, mélabús mosolya, hozzátette:
- Azért mégis csak úgy érzem, mintha ennek a tisztességes szövetségnek volna valami keserü mellékize.
Hiába, csak boldogok azok, akik a tisztesség nevében élnek és a szerelem nevében élveznek.
*
Ebből a paktumból állt a Helley gróf regénye.
Hűségesen megtartották mind a ketten .
Akkor is, mikor Flóra azt a másik paktumot kötötte - Hernyány Györgygyel.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE