Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gaál Mózes
A vasember fia
Keletkezés ideje
1902
Fejezet
19
Bekezdés
939
Mondat
1625
Szó
20101
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
„Egy Vesselényinek nem szabad félni!”
A zsibói várkastély udvarán történt, a mit most elmondok.
Élt még a " Vasember ", s hat éves volt a fia, nem több.
A legizmosabb lovász-legény épen egy tüzes paripát vezetett féken az istállók felől, az apa ott állt fia mellett, s gyönyörködve nézte az ágaskodó, első lábát délczegen emelgető lovat .
- Tetszik -e, fiam? - kérdé fiától, ki majd elnyelte szemével .
- Nagyon tetszik .
- Felülnél -e reá ?
- Nem .
- Nem ülnél fel a hátára ?
- Nem, édes apám .
- Miért nem ?
- Mert félek .
A Vasember intett a lovásznak :
- Megállj, fiu, hozd ide a lovat !
És ekkor az apa megfogta hóna alatt a hat esztendős fiut, felültette a tüzes paripára, azt mondta neki, hogy kapaszkodjék a sörényébe.
Aztán ráhuzott a paripára lovagostorával, az pedig elszáguldott, ki a kapun, mint a villám ...
A Vasember keresztbe fonta mellén karjait s nézett utána, mig szeme elől a kis lovas eltünt .
Az emeleti ablaknál halott halványan állott, majd összerogyott a szelid édes anya.
Úgy érezte, mintha a szivébe egy kést mártogattak volna .
Szivettépő zokogás fojtogatta .
Tördelve szakadt buzgó ima a jó Istenhez :
- Hozd vissza őt, én erős Istenem!
Gyermekem őrző angyala, most légy vele, most ne hagyd el őt !
És bizony igaznak kell annak lennie, hogy a kis gyermekekre különös gondot visel a jó Isten, még akkor is, ha nem az édes anyai sziv esdekel hozzá .
Ime, egy kinos óra multával csengő nevetés hangzik az udvaron, haza érkezett az urfi, habrongyok szakadnak a paripáról, meg sem kell fogni, magától áll meg a fő-bejáró előtt .
Az apa mosolyog, vállára ver a fiunak :
- Félsz -e még, Miklós ?
- Nem félek már, édes apám.
Belekapaszkodtam a sörénybe és repültünk .
Jaj, be gyorsan vitt, nem hiába "Villám" a neve .
- Tanuld meg apádtól, hogy egy Vesselényinek félnie nem szabad soha ebben az életben .
- Megtanulom, édes apám .
- Most pedig menj fel az édes anyádhoz, s mutasd meg, hogy semmi bajod sem történt .
A fiu szaladt fel az édes anyjához :
- Édes anyám itthon vagyok, nincsen semmi bajom.
No, ne sirj, lelkem anyám...
Lásd, még mindig sirsz...
Én nem akarom, hogy sirj ... !
S a fiu törülgette anyjának a könnyeit, czirógatta az arczát , hizelgett neki, mint egy kis macska, azalatt pedig ki nem fogyott a szóból :
- Én nem félek már, édes anyám, nem is fogok félni soha.
Te mondottad nekem sokszor, és hallottam másoktól is, hogy édes apám sem félt.
Olyan akarok lenni, mint ő, egészen olyan, mert én is Vesselényi vagyok, a Vesselényiek mind bátor emberek, félni nem tudnak .
- Ó fiam!... édes fiacskám !
- Látod, anyácskám, nagyon szép, ha én nem félek, mert ha nagy leszek, akkora, mint az édes apám, akkor én foglak megvédeni a töröktől, tatártól és a némettől.
Bizony, mert én Vesselényi vagyok .
- Fiacskám, én mindig arra kérem a jó Istent, hogy te engemet majd később is nagyon szeress, úgy szeress, mint most .
- Ha én téged, te jóságos, édes anyácskám, nem szeretnélek mindig, de mindig igy, a mint most szeretlek, akkor végy egy hosszu-hosszu kardot és hasítsd ketté a fejemet egészen a lábam hegyéig.
Azt mondom én.
Tudom, hogy nem fogod megtenni, mert én mindig igen-igen nagyon foglak szeretni ...
A Vasember fiacskája ekkor nem ütött büszkén a mellére, nem is értett az esküdözéshez, de a szeme úgy csillogott, mintha gyémánt-cseppek lettek volna .
És tudjátok -e, mi teszi a gyermek szemét olyan ragyogóvá, ha édes anyjára néz ?
Haj, nagy ezermester az.
Egy szelid, jóságos tündér .
Ez az ezermester, ez a tündér a - szeretet .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE