Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ambrus Zoltán
Szeptember
Keletkezés ideje
1897
Fejezet
7
Bekezdés
1000
Mondat
2320
Szó
30615
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
II. CSÖNDES BOLONDOK.
Mikor Hódy Balázs Fodor Ella kisasszonyt először pillantotta meg, Fodor Ella kisasszony tetőtől talpig mezítelen volt.
Egy kis teknőben feküdt és erősen acsarkodott.
Látni való volt rajta, hogy abszolute semmi hajlandóságot nem érez a tisztálkodás eszméje iránt, mert oly hangosan tiltakozott személyes szabadságának flagrans megsértése ellen, ahogy négy esztendős kis torkától csak kitelhetett.
Fodorné azonban nem volt az az asszony, aki valami sokba vette volna a személyes szabadság jogát s minden rugódozás és acsarkodás ellenére, tovább szapulta.
Balázs meghökkenve állt meg a küszöbön e családi jelenet láttára.
- Hát maga megbolondult? - kiáltott rá Fodorné - hogy nyitva hagyja erre a gyerekre az ajtót?!
Kicsoda maga és mit akar?
- Bocsánatot kérek, ténsasszony - dadogott Balázs és sietett a konyha-ajtót betenni - nem tudtam...
A nevem Hódy s a házmesterné utasitott ide.
- Ahá, maga a szobát akarja megnézni - konstatálta Fodorné.
- Igenis, kérem.
- Akkor hát várjon egy kicsit.
Hé, Fodor!
A konyhában csak hárman voltak: Balázs, Ella kisasszony és Fodorné.
Tulajdonképpen azt kellene mondanom, hogy: négyen, mert elbeszélésünk főszemélyei közül jelen volt Fodor Czilla kisasszony is, de az ő szereplése ez idő szerint még oly szűk körre szoritkozott, hogy bemutatását bátran elhalaszthatom a következő fejezetekre.
Szóval Balázs csak két emberi lényt vett észre maga körül: egy kicsit a mosó-teknőben, meg egy nagyot a mosó-teknő mellett.
Az előbbi barátságtalan felhivás tehát olyan valakinek szólhatott, aki nem volt jelen s a legjobb esetben valahol közel tartózkodott.
S Balázs várakozással pillantott a szemközt levő szoba-ajtóra, mely nem sokkal volt nagyobb, mint egy jóra való dominó-koczka.
De Fodor nem jelentkezett.
- Hé, Fodor!...
Adta kölyke!...
No még ilyen mamlaszt!...
Ezek a felkiáltások gyors egymásutánban zengettek végig a téglával kövezett , visszhangos nagy konyhán s ha önök, hősünk iránt való jóindulatból, netalán ugy vélekednek, hogy ezek a felkiáltások mindannyian az ismeretlen Fodort aposztrofálták , ugy önök mélységesen tévednek.
Balázs kivette a tömeges megrovásokból neki szóló részt s elkezdett mentegetőzni.
- Engedelmet kérek, ténsasszony, nem akartam háborgatni.
Majd máskor jövök...
Balázs azt várta, hogy Fodorné erre a szelid hangra le fog csillapodni.
Csalódott , mert épp az ellenkező történt: Fodorné felpattant.
- Hát most meg hová akár menni?!
Hogy még egyszer rányissa erre a gyerekre az ajtót ?!
Várjon sorára.
Láthatja, hogy dühös vagyok.
Különben mi köze magának hozzá, ha én dühös vagyok is?!
Én mindig dühös vagyok; nekem ez már természetem.
Azért nagyon jó asszony vagyok, érti ?...Hé, Fodor!
Balázs el volt kábulva.
Szokása szerint megadta magát sorsának, s türelmesen várta a mentő angyalt, aki ezuttal Fodor névre fog hallgatni.
De Fodor füle botját se mozditotta.
- Ez már mégis szemtelenség...
Te kölyök, fogd be a szád, mert ha még tovább is sivalkodol...
Hallja, menjen be ebbe a szobába; egy kis vörös majmot fog ott találni .
Fogja fülön, s mondja meg neki, hogy azt parancsoltam: mutassa meg magának a szobát .
Várjon csak.
Bizonyosan egy glóbusz lesz előtte; azon bámészkodik.
Vágja pofon, a glóbuszt meg dobja ki az ablakon.
Értette?
Ez a különös megbizás Balázst végképpen kétségbe ejtette.
Szeretett volna menekülni , de a visszavonulás utja egyelőre el volt zárva előle.
Keresztül ment a konyhán, s visszaélve azzal, hogy Fodornét teljesen elfoglalta Ella kisasszony egy élénk tiltakozási kisérletének erélyes megtorlása: alattomban kopogtatott a kiskoru ajtón.
- Szabad! - szólt belülről egy nyugodt hang.
Benyitott s egy különös berendezésü helyiségben találta magát, melyről hirtelenében nem igen tudta volna megmondani, hogy nagyon tágas -e, vagy nagyon szűk?
Ez a helyiség tudniillik, a budapesti viszonyokhoz képest, valósággal tiszteletreméltó térfogatnak örvendett, de mozogni csak ügygyel-bajjal lehetett benne, mert butorzatának pazar csoportositásával ugyancsak kihasználta ezt a tiszteletreméltó tulajdonságát .
Nagyban és egészben azokra a hálószobákra emlékeztetett, melyeket a vidéken , névnapok és batyubálok idején, tele gyömöszölnek a többi szobák butoraival.
A zongora teteje könyvtárul szolgált, szállást adott egy aranyozott kalitkába zárt szomoru kanárinak s ugy a hogy, a női munkaasztalt is helyettesitette; az ebédlő-asztal gyermekszobának volt berendezve; az ágyak nappal ruhatárként szerepeltek; egy hajdani iró-asztal közönséges állványnyá degradálva, az étagére olcsó csecsebecséit emelte magasabbra; s a két utczai ablak közt egy szinehagyott kanapé vagy tizenöt darab mindenféle fajta, ébresztő, álló s fali óra terhétől roskadozott.
A fizika azt mondja, hogy az ember nem lehet három vagy négy helyen egyszerre.
A fizika téved .
Balázs egyszerre volt jelen: a Fodor család szalonjában, műtermében, ebédlőjében és hálószobájában.
Ezt a káoszt persze könnyebb volt leirnom, mint hamarjában átpillantani.
Balázs eleinte nem látta a sok fától az erdészt.
Tulajdonképpen semmit sem látott egy nagy zsibvásáron kivül s nem tudta elhatározni, hogy a homályosságban előbbre botorkáljon -e?
Végre fölfedezte a glóbuszt s kis hijja volt, hogy »Föld ! « -et nem kiáltott, mint a Marryat kapitány hősei szokták cselekedni válságos pillanatok után.
A glóbusz ott állott a jobb oldali ablak mellett, egy kis tükrös asztalkán.
De hol lehet a kis vörös majom?
Előkerült az is.
Az előbbi nyugodt hang ismét megszólalt, s Balázsnak ugy tetszett , mintha ez a hang a föld alól jött volna:
- Mindjárt.
A kis vörös majom a csupasz padlón üldögélt s egy mappába volt elmélyedve.
Az ajtó mellől azonban, a különböző butor-barrikádoktól, nem lehetett belőle egyebet látni , csak vörhenyeges szakálát.
- Bocsánatot kérek, hogy háborgatom - szólt Balázs az ajtónál - Hódy Balázsnak hivnak s a kiadó szobát óhajtanám megnézni.
A ténsasszony, akivel az imént volt szerencsém beszélni, kilátásba helyezte, hogy, a mennyiben becses ideje engedi, kegyes lesz megmutatni.
- Mindjárt, kérem, csak Brindisit keresem meg.
Balázs illedelmesen várakozott, mig Brindisit megtalálják.
Brindisi kissé messze van Budapesttől s igy nem volt csoda, hogy időbe telt a kutatása.
Bele telt vagy öt percz, mig sikerült a dolog; Balázs azonban győzte türelemmel.
- Egyszer már megvan! - biztatta a vendéget a rejtelmes kis majom.
De meg kellett keresni a glóbuszon is.
A vörhenyeges szakál kiemelkedett a barrikádok közül s hősünk végre megszemlélhette azt a férfiut, akivel a gondviselés végzéséből egy egész életre szóló barátságot kellett kötnie.
Soha ilyen tekintélyes arczot.
Ezeknek a szabályos vonásoknak, e nyugodt arczkifejezésnek s a mellig érő hullámos szakál pazar szépségének láttára Balázs önkéntelenül Siegmund királyra gondolt, a hadverő Siegfried fejedelmi atyjára.
Csak a teuton félistenek jártak a földön ilyen magas, fenköltségtől sugárzó homlokkal; s ha nincsenek a bayreuthi előadások, ennek az impozáns szakálnak a mását ma már csak rámában láthatná az ember.
Csakhogy a hatalmas fej nevetségesen piczi törzsön pihent s amint a különös kis ember a glóbusz körül bujkált, Balázst az a kellemetlen érzés környékezte, mely a természet kegyetlenkedései láttára fogja el az álmodozókat.
Siegmund!
Nem Siegmund volt ez , hanem a gnóm-király.
A gnóm-király másodszor is megtalálta Brindisit s leszegezte egy gombos-tűvel, hogy el ne szaladjon.
Aztán elébe jött a vendégének s melegen megrázta mind a két kezét.
Balázst megtévesztette az előlegezett barátság.
Ugy tekintette, mint szerény föllépésének megérdemlett jutalmát, pedig Fodor épp ilyen nyájas volt az egész világgal, kivéve az egész világból kedves neje ő nagyságát.
A meleg kézszoritás , melylyel mindenkit megtisztelt, nála azt jelentette, hogy:
- Ön nem ő s ez nekem elég.
Szeretem önt.
A szokatlanul barátságos jellegü ismerkedés után a gnóm-király szükségesnek látta visszatérni kedves Brindisijére.
- Nem képzeli, kérem, milyen fáradságomba került Brindisit megtalálnom.
Megvallom, a geográfiában csak most kezdek némi járatosságot szerezni.
Gyermekkoromban elhanyagoltam a tudományt s ez rám nézve igen nagy szerencsétlenség.
Mit gondol, ha néhány évvel ezelőtt csak oly mértékben rendelkezem a szükséges előismeretekkel , mint, hogy többet ne mondjak, mai nap, mit gondol, hol volnék én ma akkor?!
Balázs nem tudta elképzelni, hogy a szóban forgó kedvező esetben hol is lenne hát Fodor ur a jelen pillanatban?
Ugy tetszett neki: aligha ebben a szobában.
De nem gondolkozhatott sokáig a fölvetett kérdésről, mert Fodor ur folytatta:
- Brindisire pedig azért volt szükségem, mert ott lesz az egyik főállomás.
Igaz, még nem mondtam önnek, hogy földalatti vasutat fogok épiteni a világ körül.
Mit szól ehhez a tervhez?
Merész gondolat, nem igaz?
Az igazat megvallva, Balázs ép oly keveset törődött a közlekedés-ügy nagy érdekeivel , mint egy kecskepásztor, aki hónapokig ki nem mozdul a havasok közül.
Aki jó óráiban a fellegek közt szárnyal, nem igen bánja, hogy embertársai delizsánszon döczögnek -e , avagy elektromos vonaton száguldanak, nyélbe ütni szennyes kis kötéseiket.
A nagy anyagi érdekek, a társaságos élet óriási vivmányai hősünket hidegen hagyták.
Mindamellett a barátságos fogadtatás után, amelylyel kitüntették, kötelességének tartotta érdeklődni a kissé meglepő terv iránt.
- Az eszme bizonyára nagyszabásu - szólt, nem minden kételkedés nélkül.
- Sajnos, a megfelelő anyagi eszközök még nem állanak rendelkezésemre - jelezte Fodor ur a terv nagy nehézségét.
Balázs ugy vélte, hogy mivel e nehézség eltünése a közel jövőben ugy sem várható , egyelőre semmi se tartja vissza Fodor urat attól, hogy megmutassa a kiadó szobát .
Ehhez képest helyén valónak találta Fodor urat emlékeztetni, hogy jövetelének czélja nem annyira Brindisivel, mint inkább a kérdéses szobával függ össze.
- Tehát ön csakugyan reflektál a szobára? - kérdezte Fodor ur, mintha nem akarna hinni a fülének.
Ez a kérdés kissé furcsának tünt fel Balázs előtt s megvallotta őszintén:
- Szeretnék itt lakni, ebben a házban.
- Csodálatos! - szólt a gnóm-király, mélyen eltünődve.
De azért csak átvezérelte Balázst a szomszéd helyiségbe.
- Ez az - szólt aztán olyan mozdulattal, mely nem jelenthetett egyebet, mint hogy : » Ám lásd, hogy mit csinálsz; én mosom a kezemet.«
Balázsnak szöget ütött a fejébe ez a néhány rejtelmes szó.
Vajon mi bibéje lehet annak a szobának, amelybe ugy vezetik be az embereket, mint a hajdani regény-hősöket a kisértetes helyekre?!
Nem vett észre rajta semmi különöset.
Elég tágas, tisztára sikált, magas szoba volt, aminőket ma már csak a régi házakban látni.
A butorzatát ugyan nem lehetett fényesnek mondani, de Balázs nem tartozott az elkényeztetett emberek közé.
S a sarokban elbujt, nagy mennyezetes ágy valósággal meghóditotta.
Az első pillanatokban attól tartott, hogy a szobának nincsen külön kijárása, de Fodor felvilágositotta, hogy a szemközt látható domino-koczka egyenest a lépcső-házba nyilik.
Balázs meg volt elégedve.
Nemcsak hogy meg volt elégedve, el kellett ismernie, hogy amit lát, messze tulhaladja minden várakozását.
A szoba csak egy ablakkal dicsekedett, de ez a régi formáju , hatalmas ablak erkély módjára kiszögellett az utczára, úgy hogy a bemélyedésében kényelmesen elfért egy kisebb iróasztal.
És az ablak a sugár-utra nézett; Balázs , ahogy közelebb lépett, remegve pillantotta meg a szép Sárváryné ablakait.
( Ideje beszámolnom vele, hogy mindez 1880-ban történt, három esztendővel azelőtt , hogy Hódy Balázs egy rossz pisztolylyal fejbe durrantotta magát.)
Balázs a holdvilágos estékre gondolt, a mikor oly édes nem csinálni semmit, csak kibámulni a csendességbe s megkeresni tekintetünkkel az ezüstös fénytől csillogó üveglapot, a mely közel, nagyon közel van ahhoz, akit szeretünk.
Vajon ébren van -e , vajon gondol -e ránk?
Hacsak annyit is, hogy: »Szegény fiu !«
A legszebb stanczák ilyenkor teremnek.
- És mennyi volna a szoba ára? - kérdezte félénken.
- Huszonöt forint - felelt fagyosan a gnóm-király.
Balázs nem volt gazdag ember; ámbár remélem, ezt nem fogja tulságos gyakran észre vétetni a türelmes olvasóval.
Balázs rendes ember is volt; és megvallom, számitónak kellett lennie, hogy a szegénysége szemet ne szurjon.
De valahol csak kellett laknia , s istenem, ha az ember huszonkilencz éves!...
Szó sincs róla, olcsóbban is meghúzhatta volna magát másutt.
De nem igy határozott .
Tudtára adta Fodor urnak, hogy a föltételt elfogadja s engedelmével holnap beköltözködik.
- Micsoda, ön kibérli a szobát?! - kiáltott fel álmélkodva a gnóm.
- Ha ugyan nincs kifogása a személyem ellen.
- Hogyis ne!
Ellenkezőleg, ellenkezőleg.
Hanem ha ön csakugyan kibérli a szobát, az más, egészen más.
Ebben az esetben a szoba ára husz forint.
- Az igazat megvallva, nem értem...
- Az igazat megvallva, azt akartam, hogy ne vegye ki a szobát.
Lássa, ön nagyon tetszik nekem.
Jóllehet csak néhány percz óta van szerencsém ismerni, nem hallgathatom el, hogy igen szimpatikusnak találom önt s szeretném, ha nem találkoznánk többé soha, soha.
Ezért mondtam huszonöt forintot; mások sokallták a huszat is.
De ha ön ragaszkodik a szobához, az más.
Ebben az esetben a szoba ára husz forint.
Csakhogy, gondolja meg, még nem késő, az asszony nem tud semmit.
S engedje meg, hogy egy jó tanácscsal szolgáljak önnek.
Fiatal barátom, ha lágyan szabad igy neveznem, fiatal barátom: meneküljön!
Nézze, ez az ajtó nyitva: meneküljön és még csak vissza se tekintsen!
Most már Balázson volt az álmélkodás sora.
- Nézze - folytatta a jólelkü gnóm-király - ön nem tudja, mit csinál, ha beköltözködik ebbe a lakásba.
Rabbá teszi magát egész életére.
Ez az asszony meg fogja rontani a fiatalságát, szerencsétlenné fogja tenni a jövőjét.
Mert a ki egyszer ennek az asszonynak a közelébe került, az el van veszve.
Mondok önnek valamit.
Most két éve egy nagyon derék fiatal ember lakott ebben a szobában.
Azt ugy elkinozta , hogy a szegény fiu búskomorságba esett és meghalt.
Egy másik még rosszabbul járt ; kétségbeesésében teljesen elvesztette a fejét és megházasodott.
Vagy mást mondok.
A konyha mellett van egy udvari szoba; ott egy európai hirü ember lakik.
Tanár , zseniális férfiu.
A társadalmi egyensúly törvényének nagy fölfedezője.
Nézze meg azt az embert.
Az nap, a mikor ide költözködött, félholtra verte a házmestert; olyan erős volt, hogy leütött volna egy bikát.
Most lábujjhegyen jár és suttogva beszél.
Csak azt mondom, hogy nézze meg azt az embert.
Igy figyelmeztette Maffio Orsini Gennaro kapitányt a két mankón vánszorgó, husz éves aggastyánra, hogy megmutassa neki, miképpen hat a Borgiák rettenetes mérge.
Balázs elmosolyodott.
- A ténsasszony, ugy látszik, rendes életre szoktatja a lakókat.
- Hogy rendre szoktatja őket?
Meghiszem azt.
Ebben a házban mindenki ugy tánczol , ahogy ő fütyül.
Lélekzeni se mer itt senki az ő engedelme nélkül.
Nézzen meg engem , fiatal barátom.
Ami engem illet, férfias nyiltsággal vallom meg önnek, hogy még trüsszenteni se szeretek, ha az asszony jelen van.
Pedig én már meg vagyok edzve .
Tőlem lehet mennydörgés, zivatar, tüzes istennyila, én soha se vesztem el a hideg véremet.
Olyan nyugodtan vagyok itt a könyveimmel, meg a tudományos eszközeimmel , mint Arkimédes a czirkulusaival, ha nem csalódom: Szirakuza ostroma alatt.
Balázs örült, hogy más témára terelheti a beszélgetést.
- Uraságod, ugy látszik, csak a tudománynak él?
- Azaz hogy azt tenném, hogy ha lehetne.
De először is, kissé elkésve léptem a tudományos pályára s első ifjuságomban sokat mulasztottam; másodszor pedig nem képzeli, mennyi akadálylyal kell küzdenem.
Nem hisznek bennem; azt gondolják, hogy félbolond vagyok.
Pedig én nem vagyok félbolond, hanem egész bolond, mert bennem zseni lakozik s a zseni, mint tetszik tudni, tisztára őrültség.
De mit a zseni, ennek a műveletlen asszonynak!
Képzelje, napokig kell könyörögnöm pénzért, ha egy körzőt kell vásárolnom.
Higyje el, kérem: a tudatlanság és az asszony, ez a szabad embernek a két legnagyobb ellensége.
Ha e kettővel nem kell küzdenem, ma ott volnék, ahol Edison.
És tudja -e, mért vettem el ezt az asszonyt?
Megtetszett nekem, hogy pofon vágott, a mikor meg akartam csókolni.
Ez is mutatja, hogy egész bolond vagyok.
Balázs egy kissé meg volt rőkönyödve.
Hosszasabb bizonyitás nélkül is hajlandó lett volna elhinni a dolgot, de a gnóm-király olyan tiszta szemmel s olyan derüs nyugalommal nézett rá, hogy nem tudta, mit gondoljon.
S embere, mintha az ő elhallgatott kételyeire akart volna megfelelni, folytatta:
- Különben bolond az egész világ, a mi abból is kitetszik, hogy az emberek megházasodnak.
Fiatal barátom, egy örök életre való tanácsot adok önnek; nem bánja meg, ha hallgat a szavamra.
Ne házasodjék meg soha, semmiféle körülmények között!
Ne vegye el se azt, aki csókolgatja, se azt, aki pofon vágja az embert.
Különbözőképpen kezdik, de mind egyformán végzik.
Balázs fogadkozott, hogy távolról sincsenek ilyes szándékai.
De ezzel a kis embert nem nyugtatta meg.
- Óvakodjék az asszonytól, fiatal barátom, óvakodjék tőle, akár kicsi, akár nagy , akár öreg, akár fiatal.
A nőnek mindig csak egy dolog jár a fejében: a házasság.
Ha fiatal, férjhez akar menni, vagy máshoz akar férjhez menni; ha öreg, meg akarja házasitani a fiatalokat.
Még a gyerektől is óvakodjék, hogyha lyány.
Telepedjék le egy sereg kis lyány közé: s házasságot fognak önnel játszani.
Pedig a házasság a férfinak a halála.
Ó, hogyha én nem házasodtam volna meg!...
Arcza fölragyogott erre a gondolatra.
Mint a kiket szent extázis fogott el, boldog tekintettel bámult bele a semmiségbe.
Vajon micsoda tündéri képek jelentek meg egyszerre, ott a plafond tájékán?!
- Tudja, ha ön csakugyan nem hallgat rám s itt marad ebben a pokolban, egyszer majd elbeszélem önnek az élet-történetemet.
Nagyon tanulságos történet; a kiknek elmondtam, mindannyian sirtak rajta s negyven napig nem néztek asszonyszemélyre .
Most nem mondhatom el, mert az asszony mindjárt itt lesz, s nem lesz maradásom itthon, ha rajta ér a fecsegésen.
Pedig nincs időm az utczán kóvályogni; serényen kell dolgoznom a vasut tervezetén.
- A világért sem szeretném feltartóztatni...
- Ó, kérem, rám nézve ritka szerencse, ha magamhoz hasonlókkal beszélgethetek .
( Balázs meghajlott.)
S ha ön szives lesz még egy pár perczre helyet foglalni, mondok egyet-mást, ami érdekelni fogja.
Végre is, önnek ismernie kell azokat, a kiknél letelepedik.
Balázs már unni kezdte ezt a rendkivüli közlékenységet, de nem volt mód a szökésre.
- Tudja, én órás voltam.
Kitünő munkás, akinek a dolga aranyat ért.
Hogy többet ne mondjak, én találtam fel a Fodor-féle órát.
Ismeri ön a Fodor-féle órát?
Nem?
A Fodor-féle óra másodperczekre mutatja az időt, jelzi a temperaturát, megszámlálja az ember minden lépését s ha két perczig a tenyeremben tartom, pontosan kimutatja az érütéseimet.
Ezen kivül megvan az a hasonlithatatlan előnye, hogy ön egy félóráig csapkodhatja a földhöz, még se törik össze.
Mindebből láthatja, hogy a Fodor-féle óra kész vagyon volt, csak be kellett zsebelni.
S azt hiszi, meggazdagodtam belőle?
Balázs előre is igen csodálkozott a Fodor-féle óra szomoru történetén.
- Ekkor közbejött a pofon.
Ez a pofon megfosztott az eszemtől.
Elvettem a feleségemet, vagyis tulajdonképpen ő vett el engem.
Szóval: nem kapálóztam, nem kiabáltam segitségért, hanem ugy mentem utána a paphoz, mint a birka a vágóhidra.
S mi történt e házasság következtében?
Bankrót, fiatal barátom, bankrót.
Az asszony rábeszélt, hogy huzzuk össze magunkat, nyissunk egy kis olcsó boltot kint a Kender-utczában s ne költsek hirdetésre egy garast se.
Képzelje, a tizenkilenczedik században!
Igy persze tönkre kellett mennem.
S a Fodor-féle órán, mely másnak milliókat hozott volna, eluszott négyezer forintunk.
Csak az vigasztalt, hogy ebből a négyezer forintból ezer az asszonyé volt.
Hősünk arczán meglátszott, hogy a nemezist illetőleg nincs a beszélővel egy véleményen, de a Fodor-féle óra megteremtője nem ügyelt a dologra.
- S nem elég, hogy tönkrementem - folytatta - elhiresztelték, hogy a Fodor-féle óra nem ér egy fityinget.
Rám fogták, hogy azért buktam meg, mert az órám a kutyának se kellett.
Az ellenségeim igy kezdtek beszélni: »Hát persze, ki az ördög venne órát azért, hogy a földhöz vagdalja?!
A lépéseit megszámlálhatja az ember óra nélkül is, a pulzust megméri a doktor s ha az ember didereg, a Fodor-féle kronométer nélkül is tudja, hogy hideg van.«
Persze, az asszony mindjárt elhitte ezeket a szamárságokat, s hiába volt minden kapaczitálás, fel kellett hagynom a művészetemmel.
- És azóta?
- Képzelheti, hogy azóta se pihenek.
Feltaláltam egy uszó készüléket.
Két tömlő az egész, de ez a két tömlő elég rá, hogy egy huszárt czakkun-pakk és lovastul fenn tartson a habokban.
A találmányomat be is mutattam a főhadparancsnokság embereinek s próba-uszásom megtekintésére igen előkelő szakértők jelentek meg.
Sajnos, mivel az asszony nem bizott a felfedezésemben, a készülék előállitásához szükséges pénzösszeg nem állott rendelkezésemre, s szégyen, gyalázat, takarékoskodnom kellett a legszükségesebb anyagokon.
Ennek természetesen az lett a következése, hogy majdnem bele fultam a Dunába; ugy fogtak ki, a propellerrel.
Ezek után érteni fogja a keserüségeimet.
Képzelje el Edisont, ha kénytelen lemondani a telefonról, a fonográfról, mindenről a világon, néhány rongyos dollár hijján, s egy pofon miatt , amelyben, vesztére, egykor örömet talált.
Hősünk illendőnek vélte tiltakozni.
- Nem hihetem, hogy Uraságodat ellenségeinek rosszakarata és a balszerencse végképp elcsüggesztették volna.
A legelső pillantásra sejtettem, hogy Uraságodban a cselekvés emberét van szerencsém üdvözölni, s tudom, hogy az ilyeneket az akadályok csak edzik.
Sub pondere crescit palma - ha szabad e klasszikus idézetet Uraságodra alkalmaznom.
- Ó, még nem mondottam le mindenről s a rosszakarat meg a guny el fognak némulni , mihelyt fölépitem a vasutamat.
Nem tudom, méltányolja -e ennek a nagyszabásu ötletnek a jelentőségét?
Hogy visszatérjek Brindisire, ha ön Brindisibe akar menni, jelenleg az állomások egész rengetegén kell keresztül vergődnie.
Az én földalatti vasutam csak a nagy állomásokon fog megállapodni s igy ön már Brindisiben lesz akkor, mikor a közönséges vasut utasai még valamelyik nem messze eső vámhivatalban vesztegelnek .
Mondja, kérem, nem nagyszerü ez?
Balázs ugyan nem sietett Brindisibe, hanem azért nagyon örvendett a felfedezésnek.
S éppen a legnagyobb jubilálásban voltak, mikor egyszerre a hátuk mögött megszólalt a Fodorné éles hangja:
- No mi lesz?
Meddig tart még ez a fecsegés?
Ez az ur is okosabban tenné, ha a dolga után látna s nem hallgatná végig a te szamárságaidat.
Mikor Borgia Lukrécziában, a Negroni herczegné lakomáján egyszerre csak szétválik a háttér függönye s a bordalt éneklő, ittas vendégek megpillantják az álorczás barátokat, akik a nekik szánt koporsókat hozzák: Maffio és társai tudvalevőleg halott-halaványan s egy pillanat alatt megöregedett arczczal merednek egymásra.
Ilyenformán változott el a két férfiu arcza.
Fodor megkisérlette mentegetőzni:
- Angyalom, ez az ur...
De Fodorné a szavába vágott:
- Ez az ur vagy kiveszi a szobát, vagy nem veszi.
Jobban szeretem, ha nem veszi ; inkább adom oda egy tisztességes öreg kisasszonynak, mint holmi léhütőnek.
A férfiak ugyis csak azért bérelnek szobát, hogy összerongálják a butorokat.
Ne is gondolja ez az ur, hogy valami nagyon kinálgatom neki a szobát.
Ki nem állhatom a férfiakat, mert minden férfi gazember.
Minden férfi, kivétel nélkül.
A melyik nem látszik annak, az a legnagyobb gazember valamennyi között.
Hogy valamiképp ebbe az első rangosztályba ne kerüljön, Balázs olyasfélét hebegett , hogy ő egész őszintén egyike a legmegátalkodottabb gazficzkóknak s távol van tőle minden képmutatás.
Különben - folytatta merész elhatározással - ha ez nem akadály, ő kivenné a szobát s nem igen zavarna több vizet, mint egy tisztes öreg kisasszony.
A helyett, hogy igent vagy nemet mondott volna, Fodorné szemügyre vette a vendéget , azzal a biztos pillantással, melylyel a piaczon a vágott libák értékéről szokott tájékozást szerezni.
A szemle elég kedvezően üthetett ki, mert bár hangjának mérgessége egyre fenyegetőbbé vált, mindjárt azzal kezdte, hogy: jó, majd meglátjuk.
- Hanem azt megmondom előre - folytatta vésztjósló hangon - hogy nem tűrök semmiféle garázdálkodást.
Ez a lakás az én lakásom, s ide nem lép be más ember, csak az, a kinek én megengedem.
Ha barátkozni akar valakivel: van itt egy tudományos ember , attól sokat tanulhat.
És kapuzárás előtt minden lélek idehaza legyen; akinek ez nem tetszik: fel is út, alá is út.
Azt is megmondom, hogy ha nagy mosás van s ezt a szamarat elküldöm valahová: a lakók vigyáznak a gyerekre; és ha a gyereknek baja esik, én mindenkinek kikaparom a szemét.
Aki pedig csak tivornyázni akar s azért vesz lakást, hogy összerongálja a butorokat, az jobban teszi, ha mindjárt máshová megy .
Már most: ha tetszik, jó; ha nem, az is jó.
Én nem árulok zsákban macskát semmi emberfia kedvéért.
Fodor vigan hunyorgatott a háta megett, mintha azt szerette volna mondani:
- Ugy -e, hogy igazam volt?
Jeles asszony ez, majd meg fogja látni.
De Fodorné hirtelen arra fordult s a gnóm egyszerre olyan komoly lett, mint egy temetés-rendező.
- Ezzel a pimaszszal pedig ne sokat társalogjon, ha kedves az ideje.
Mindig milliókkal dobálózik és nem tud megkeresni egy vörös garast.
Fodor szégyenkezve somfordált vissza a másik szobába.
Leült a glóbusz mellé és keresztbe fonva törpe karjait, nézte Brindisit, ahogy egy köszvényes, penzionált vén admirális nézi az óczeánt...
Balázs igérte jóakaratját s fogadkozott, hogy a ténsasszony kivánságairól soha se fog megfelejtkezni.
Megemlitette, hogy a tivornyázásban mindig mértéket szokott tartani s hogy magán-viszonyainál fogva nem kedveli a nagyobb társaságokat.
Ezzel a beköszöntővel Fodorné annyira meg volt elégedve, hogy jónak látta Balázst kissé helyre vigasztalni.
- Azért én nagyon jó asszony vagyok, ne féljen.
Ritka jó asszony, érti?
Olyan jó asszony, hogy ezért mindig dühös vagyok magamra.
Csakhogy ezeket a biztató igéket oly fenyegető hangon mondta, hogy a kredenczben az összes tányérok megremegtek s Balázs csontjaiban megfagyott a velő.
Mindamellett hősünk nem oldott kereket, hanem másnap este beköltözködött a bukott órás kiadó szobájába.
S alig rendezkedett el, máris meg kellett kötnie azt az ismeretséget, melyet számára Fodorné jelölt ki.
A Fodorné lakói társaság dolgában nem igen voltak elkényeztetve.
A társadalmi egyensuly törvényének nagy fölfedezője egész nap oly izgalommal várta Balázst, mint a milyennel junius elején a fürdőhelyek Robinsonjai lesik az ujonnan érkező vendégeket .
S mikor észrevette, hogy az uj lakó a névjegyét szegezi ki az ajtajára, nem türtőztette magát tovább, hanem lecsapott prédájára.
- Kedves uram, mivel én is a házhoz tartozom, remélem, meg fogja engedni...
A társadalmi filozóf apró, hunyorgó szemü, mód felett nyájas, tömzsi emberke volt , aki selypesen beszélt, mint a kövér nyelvüek, s lassan, vontatottan, mint akik szeretik magukat hallani.
- Ez verte volna meg a házmestert? - álmélkodott magában Balázs.
Fodor már ekkor elmesélte neki, hogy a filozófnak három eleven felesége szaladgál a világban, ami persze csak ugy történhetett, hogy a szóban forgó hölgyek közül kettő annak rendje és módja szerint elvált tőle, mig a harmadik egyszerüen a faképnél hagyta házasságuk negyedik hónapjában.
Ez a tapasztalatokban gazdag mult, ugy látszik, nem nagyon bántotta az európai hirü tudóst; kedélyén legalább nem hagyott nyomot.
Különben sokkal inkább el volt foglalva a teóriájával, sem hogy ez a kellemetlen mult valami sűrűn kisérthette volna.
A társadalmi egyensuly törvénye annyira izgatta, hogy utoljára kiszoritott a fejéből minden más, vidám vagy nem vidám gondolatot.
- Az éj és a nap váltakozása - magyarázta Balázsnak - ez a természeti egyensuly.
Mit gondol, ha egyszer a nap nem akarna lemenni ?!...
Megbomlanék az egész világ; a Siriustól kezdve le egészen az utolsó ázalagig, egy roppant csődbe jutna az egész világ-egyetem.
A jó és a rossz váltakozása, a morális erők és az állati ösztönök örök küzdelme pedig: az erkölcsi egyensuly.
Mondja, kérem, mi lenne akkor, ha csupa angyalokból állna a világ ?!
Képzelje el, hogy a hordár angyal, a fináncz angyal, a végrehajtó angyal.
Elküldene ön egy angyalt a zálogházba?!
No, ugy -e?
A természeti és az erkölcsi egyensulylyal tehát tisztában volnánk.
Komplikáljuk e kettőt: s megkapjuk a társadalmi egyensúlyt.
Ez a világ a nagy tömegek erőinek és rossz ösztöneinek folytonos, pihenés nélkül való, általános küzdelme; ameddig e küzdelem tart, addig áll a világ.
Mi a társadalmi élet?
Szüntelen váltakozása az ideális eszmék és a reális eszmék egymást követő uralmának.
Hol az ideál van felül, hol a reális irányzat; egyszer a whig-ek, másszor a tory-ak.
Mikor a realitás van a kormányon, az idealizmus meginditja s győzelemre juttatja az ellenakcziót; s ha az ideális eszme győzött, nehogy bekövetkezzék a tespedés korszaka, a realizmus mozogni kezd, harczol és végre győzedelmeskedik.
Kérem, fusson végig a világ-történelmen; s nézze, mily rendben váltakoznak a tömeg-uralom s a kevesek-uralma.
Mi a ma?
Ellentéte a tegnapnak.
S mi a holnap?Ellentéte a mának.
A jelen az, ami a multkor nem volt; a jövő: az, ami ma nincs, hanem volt tegnap, szerdán, hétfőn, szombaton.
Azt hiszem , mindez elég világos.
Vegyük például a linczi békekötést...
A társadalmi egyensuly törvényének fölfedezője mindent megfejtett, mindent kimagyarázott kedves teóriájával.
Olyan volt ez a teória, mint az az elmés amerikai készülék, mely egyszerre: bot, legyező, ernyő, kés és szivarvágó.
- Vagy vegyük például Spartacus lázadását...
Bizonyára, egész Közép-Európában nem találkozott ember, aki jobban visszaélt volna a világtörténelemmel, mint a társadalmi egyensuly törvényének fölfedezője.
Ha valaki sokáig hallgatta, nem gondolhatott egyebet, mint hogy a fenicziaiaktól kezdve egészen az akadémia legutolsó közgyüléséig, minden a világon egyes-egyedül azért történt , hogy a társadalmi egyensuly törvényéhez a legcsekélyebb kétség se férhessen.
Balázs eleinte meghökkenve nézett a nyugodtan és megfontoltan beszélő kopasz emberkére.
De udvariassága és kellemes formái megnyugtatták.
És vacsora után, mikor Fodor is, Udvarhelyi ur is, ujra beállitottak hozzá, már érdeklődve hallgatta a feltaláló és a filozóf vitatkozását.
E vitatkozás során Fodor kijelentette, hogy felhagy a földalatti vasut tervével, mert holnaptól fogva minden idejére szüksége lesz, hogy megcsinálja egy uj léghajónak a konstrukczióját, a mely léghajó, ugy formájában, mint mekanizmusában, a madár alkotásának lesz hüséges mása.
Balázs szinte szédült.
Uj barátai oly könnyedén dobálóztak a legsúlyosabb ideákkal , hogy nem nézhetett rájok respektus nélkül.
Ötleteik bősége, a rugalmasság, melylyel némely apró ellenmondásokon tul tették magukat s az a biztonság, melylyel az egyetemes históriát s az egész világürt kezelték, kivételesen impozánsnak tünt fel előtte.
De nemcsak szédült; okult is, a hogy Fodorné megjósolta.
Mert Udvarhelyi ur mindig fölért egy világtörténeti kompendiummal s ezenkivül a Meyer-féle lexikon egy zsebkiadásával.
Egy hét multán tisztában volt vele, hogy a sors két rokon lelket vezetett utjába.
Kölcsönös bizalmasságuk gyorsan növekedett.
Kevéssel ezután Balázs tea-estélyt rendezett uj barátai tiszteletére, s megkinálván őket sonkával és párizsival , felolvasta nekik legtitokzatosabb, legnehezebben érthető versét, azt a verset, mely a Spleen egyik gyöngye s melynek hangulatos, misztikus czime : Ululu Laia.
Ettől a naptól fogva bizonyos volt, hogy Balázs a Fodor-családnál fog élni és meghalni.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE