Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Babits Mihály
Elza pilóta
Keletkezés ideje
1933
Fejezet
10
Bekezdés
1692
Mondat
5665
Szó
59777
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
ELSŐ JEGYZET A KÖNYVRŐL, AMIT SCHULBERG PROFESSZOR OLVASOTT
Ez a történet nem jegyez föl mindent.
Délutántól késő éjszakáig hosszú az idő, s mint mondani szokták: "légbarlangi óra duplán számít ".
Nem állhat itt szó szerint mindaz a beszélgetés, mely Kamuthyék és Schulberg között lefolyt .
Így Schulberg elmélkedéseinek egy része csak zárójelben s összefoglalva kaphat helyet.
Ezek ahhoz a könyvhöz fűződtek, melyet Kamuthyné a professzor kezében pillantott meg.
Schulberg mindig őrzött olvasnivalót légbarlangi fülkéjében.
Gyakran lehetett látni, egy-egy ódon kötetre hajolva, egyedül asztalánál s rezzenés nélkül a legvadabb bombázás közt.
( Ilyen látvány különösen imponált az Örök Harc gyermekének. )
A könyv, melyet ezúttal olvasott, csakugyan még a régi békeidőből maradt, s annak szellemét tükrözte.
Ez volt az a korszak, melyre Kamuthyné mint az emberi kultúra és boldogság letűnt érájára tekintett vissza.
Annál meglepőbb Schulberg okoskodása, aki azt szerette bizonyítgatni, hogy ez a boldog békekorszak - kivált amint a XIX. század már a XX.-ba fordult - oly társadalmi ideálokkal volt tele, melyeket az Örök Harc Kora valósított meg .
- Igen, a mi mai világunk...
Annak a sokat bámult kultúrkör szaknak mi voltunk a végső eszménye.
A XX. század szemével tekintve az örök harc társadalma: a tökéletes társadalom .
S mikor látta Kamuthyné meglepetését, megpróbálta pontokba foglalni a XX. század békeéveinek vágyait s eszméit, melyeket az Örök Harc Kora beváltott .
1. Ahogy Kamuthy úr megjegyezte, az egymásra utalt nemzetek ideális csoportosulása jött létre.
Ez gyakorlatilag megvalósítja a nemzetközi egyesülés gondolatát, mégsem adva föl a harcos nemzeti lét önérzetét sem.
A nacionalizmus és nemzetköziség régi ellentéteit sikerült így összeegyeztetni.
Ellenségeink nemzetközi jelszóval küzdenek; de mi is vagyunk oly nemzetköziek, mint ők, s (harci egységeik különállásában) ők is vannak oly nemzetiek, mint mi .
2. A hadi érdekek a szövetséges nemzeteket egyetlen gazdasági egységbe, hatalmas szervezetbe kényszerítik.
A központi vezetés lehetővé teszi a termények racionális elosztását, s megszünteti mindazokat a bajokat, amik a béke idején az egyes nemzetek gazdasági különállásából következtek.
Kamuthy úr erre is helyesen rámutatott .
3. Egyáltalán: a XX. század irigyelt kultúrája a gazdasági kérdést tekintette az emberi boldogság titkának; s mégis egyre távolabb juttatta a megoldástól.
Ez a kérdés az örök háborúval a legtermészetesebb megoldását nyerte.
A munkanélküliség s a vele járó nyomor megszűnt.
Az állam saját érdekében kényszerül katonáiról gondoskodni.
S minthogy lassankint az egész lakosság a harcba vonódott: a szocializmus álma valóra vált.
Nem mintha éhezés, sőt éhhalál is nem fordulna elő elég.
De a harcolónak semmiféle szenvedéstől sem szabad visszariadni.
Az éhhalál a hősi halál egy neme lett, amelyért senki sem panaszkodhat ...
4. Fölmentve az anyagi gondoktól, e tökéletes társadalom embere minden erejét a közös cselekvésnek szentelheti.
Maga a társadalom aktivista, azaz cselekvő, a felfokozott erőknek abban a lázában, amelyet csak a harc jelenthet.
Minden ember teljesítőképességének maximumát adja, s energiáit maradék nélkül kiélheti.
A nők hadba vonásával végképp eltűnnek azok, akik a háborúban nem cselekvők, hanem szenvedők voltak.
Aki marad ( mint a Kamuthy úrféle rokkantak): azokat aligha lehet szenvedőknek mondani .
5. A tökéletes társadalom kollektív.
Az egyén teljes erejével áll az összesség szolgálatára, s mindenben alárendeli saját érdekeit a közös érdeknek.
Ez sohasem valósult meg oly szépen, mint az örök harc korában.
Ez a háború az önfeláldozást mindennapi élménnyé tette, és a hősi halált ( melyet már a római költő legszebb halálnak nevez) csecsemőktől az aggokig mindenkinek hozzáférhetővé .
6. A cselekvő és kollektív élet kizárja a dekadens kultúrát , mely köztudomás szerint a régi Európa egyik rákfenéje volt.
Mindaz, ami az akaratot bénítja, a cselekvést gyengíti, az erkölcsöket rontja, a fantáziát megfertőzi, az egyén önérzését fölcsigázza, az öncélú művészet, a szellemi tudomány, a metafizikai gondolat, az érzelmi komplikációk kultusza, eltűnt , vagy leszorult azzá, ami!
Üres játékká, melyet senki sem vesz nagyon komolyan .
- Ismétlem, asszonyom - mondta Schulberg -, én személyileg még a régi, dekadens kultúra gyermeke vagyok.
De nézze ezt a régi, békevilágból való könyvet.
Egyáltalán nem politikai mű, nem szól társadalmi, gazdasági vagy nemzeti témákról.
Egy tudós életrajza, s egy hírhedt tudományos kísérletet ír le.
De szerzője, egész magatartásával, ahogyan hősét s magát az önzetlen tudományos kutatást tekinti, elárulja a társadalmi eszményt , melynek ő is szolgálatában áll.
Főleg az előszóban.
Itt a tudománynak a gazdasági élettől való függését s a társadalmi harcban való szerepét hangsúlyozza, s az igazság kritériumául a hasznosságot hirdeti...
- Schulberg föllapozta az előszót, mondatokat idézett, egész bekezdéseket ...
A könyv, mely e hosszas fejtegetésekre alkalmat adott, egyike volt azoknak az úgynevezett "regényes életrajzoknak ", melyek a XX. század közepén még java divatjukat élték.
Hőse egy híres természettudós, kinek nevét egy valóban szenzációs kísérlet s némely különös kaland tette annak idején emlegetetté.
Az életrajz írója nem azonosította magát hősével.
Inkább bizonyos fölénnyel kezelte, mint egy érdekes kuriózumot.
Ahhoz az iskolához tartozott, amely szerette a történelem nagy alakjainak nimbuszát megtépni, s felfedezni bennük a "nagyon is emberit ".
Hőse, mint biológus, egyike volt az utolsóknak azok közül, akik az élet titkát s az ősnemzés problémáját kutatták.
Különös sikere (vagy balsikere) után a kutatásnak ez az iránya teljesen kiment a divatból, annál inkább, mert gyakorlati haszonnal nemigen kecsegtetett, s a tudományos erőket mind kizárólagosabban háborús célok foglalták le.
Az örök harc előkészítésének kora volt ez.
A fölényes életíró finom iróniával világít rá a disszonáns helyzetre, hogy míg körös-körül óriás népek izgatottan fegyverkeznek egymás ellen, sohasem sejtett emberpusztító gépek épülnek, milliárdok árán, s a városok munkátlanainak éhes tömegei mind fenyegetőbben lepik el az utcát: addig hőse, a tudós, az Isten titkaival játszik, mintha semmi sürgősebb dolog nem volna, s költséges kísérleteket végez, hogy az élet keletkezését e földön meglesse.
Ez a tudós inkább Don Quichotte, mint hős; többszörös kudarcai, ámbár véletlen , mondhatnám, kozmikus okokból származnak, a megérdemelt fölsülés benyomását teszik.
Életrajzához jól illik előszóul a harc, a cselekvés, a kollektív és materiális érdekek elsőbbségének kifejtése, melyek lépten-nyomon és szükségszerűen megcsúfolják a szellem gőgjét, a békés kultúrakaratot, az elméleti tendenciákat s az egyén lázadó és szeszélyes kíváncsiságát .
Mulatságos volt például olvasni a szavakat, amiket az életrajz tudós hőse egy interjúvoló újságíró előtt mondott kutatásairól.
Vezérszólama a régi orosz író híres mondása volt: "Az ember valami nagy."
Nem mintha a tudós köteles szerénységét nélkülözte volna .
- Nem énrólam van szó.
A tudomány személytelen.
Én csak láthatólag illusztráltam azt, aminek elvét és lehetőségét rég tudta már minden szakember.
De ez volt az utolsó lépés.
Robogunk, röpülünk, a nap rajzol nekünk, a villám világít, nincs távolság.
Látjuk és halljuk, ami túl van hegyen és tengeren.
A veséket vizsgáljuk, mint az Isten.
Tenger alá szállunk, s biztos utunk van a sztratoszférákba.
Ez mind semmi.
Ez mind csak külsőség.
Csak most hatolunk be a titokba.
Az Ember most lett a Természet ura: teremtő .
Joggal is érezhette magát teremtőnek.
Mint az Isten, ő sem mindjárt magát az életet hozta létre, hanem az életfeltételeit létesítette , egy valóságos új földet alkotva kicsiben, melynek az életet önmagától kellett kitenyésztenie.
Óriási költséggel, s a különböző szakmájú tudósok egész táborkarának közreműködésével dolgozott, geológus, palaeontológus , botanikus és sejtkutató asszisztensek vették körül, s ő maga szinte éjjel-nappal ott ült mozgatható székében, egy különös mikroszkóp előtt , lesve a Kis Föld életjelenségeit .
- Egy egész világ ébredését kell figyelnem - magyarázta .
- Ez a miniatűrföld csak a mi szemünknek olyan miniatűr .
Voltaképp a maga kicsiségében nem kevésbé gazdag, mint a nagy planéta , amelyiken élünk.
Kémiai és geológiai összetétele egészen hasonló.
Nedvességi és hőmérsékleti viszonyai ugyanazok.
Minden a skálától függ.
A legkisebb égitest éppannyi életet és gazdagságot zárhat magába, mint a legnagyobb.
Az én kis tekémen minden egy meghatározott mérték szerint sűrűbb és gyorsabb .
A Föld egész élete zsúfolódik itt, térben és időben .
- Időben is? - kérdezte az újságíró, kissé elcsodálkozva .
- Természetesen: gyorsabb a mozgás, gyorsabbak a folyamatok .
Csak így lehetett elképzelni, hogy bevárható időn belül megjelenjék az élet .
Ahogy mappányi területen világrészek férnek, egy nap alatt évszázak gördülnek le.
Épp ez teszi a Kis Földet alkalmas tárgyává a tudományos megfigyelésnek .
- Egy mesterséges égitest, egyenesen a mikroszkóp alá - formulázta az újságíró .
- Úgy van.
Annál inkább, mert az élet, ami ezen a kis gömbön tenyészni kezd, valóságos mikroszkopikus jelenség lesz.
Azért kell ez az új szerkezetű optikai készülék, mely lassítja a mozgásokat, és nőtteti a méreteket .
Az újságíró maga is odaillesztette szemét az úgynevezett kronomikroszkóp fölé.
( Schulberg megjegyezte, hogy ennek a szerkezetnek gyártását, hadicélokra nem lévén használható, azóta beszüntették, s elméletét is meglehetősen elfeledték.)
Az újságíró gúnyolódva közli, hogy nem látott egyebet, "csak mintha valami nyálkás sár ülepedne ".
Ez a sár azonban már eleven volt.
A földi élet ősjelensége, mely a kellő feltételek beálltával a Kis Föld talaján is megjelent, megcáfolva azt a hipotézist , mintha az élet idegenből, kozmikus erők folytán, a világűrön át hányódó csírákkal hullt volna földünkre .
Schulberg professzort mindez rendkívül érdekelte.
Nem éppen tudományos szempontból.
Ebben a tekintetben a Kis Föld története valóban csak egy érdekes kuriózum emlékét hagyta hátra.
Kamuthyné még emlékezett gyermekkorából a fantasztikus eseményre: mikor a híres üstökös, melynek csóvája abban az időben légkörünkön átvonult, a laza szerkezeten lebegő Kis Földet a saját gravitációs körébe vonta, s mint valami új bolygót, csöppnyi holdat, magával vitte az Űrbe.
Harminc év múlva az üstökös még egyszer elvonult a földközelben: ez volt az a megjelenése, melyről a babonás nép még ma is állítja, hogy az örök harc jövetét jósolta meg.
A Kis Föld ekkor ismét a megfigyelés távolába jutott.
De ez az idő már sokkal nyugtalanabb volt , hogysem tudományos értékű vizsgálatok maradtak volna.
A miniatűr bolygóval igazában csak alkotója törődött, ő azonban a háború kitörését megelőző izgatott napokban váratlanul és rejtélyes módon eltűnt, s vele együtt vesztek el följegyzései .
Kamuthyné erre is emlékezett: valami homályos ügyről beszéltek, egy hadi találmányról vagyis inkább tudományos felfedezésről , melynek titkát a tudós nem akarta hadicélokra átengedni; s ezzel függött volna össze eltűnése .
- A harc győzött az elmélet fölött - mondta Schulberg.
- Mint mindig.
A Kis Föld és megteremtője lassankint a feledés zsákmánya lesz.
Ki is érdeklődne még ily régi történetek s tudományos furcsaságok iránt?
Hacsak mi nem, asszonyom.
Javíthatatlan könyvbarátok.
Olvasni mindenesetre érdekes ez a könyv; mulatságos rajzot ad egy régi tudósról, eltűnésének körülményeit új leleplezésekkel világítja meg, s különös alkotásáról, a Kis Földről , minden tudhatót összefoglal.
Képzelje, asszonyom!
Ezen a kis golyón azóta él az Élet.
A földi élethez hasonló.
De gyorsított ütemben.
E néhány évtized alatt sok-sok ezer év folyt ott le.
A geológiai korszakokon keresztül ma már talán az emberig ért.
Talán megkezdte a világtörténetet.
Talán már el is végezte.
Ha igaz, hogy viszonyai és összetétele pontosan másolják a földieket, ez a történet is mása a miénknek.
Csakhogy mikroszkopikus kicsiségben.
De minden relatív.
A mi nagy földünk - > ahogy a régi csillagászok mondják - csöppet sem kevésbé mikroszkopikus a világűr távol napjaihoz képest, mint a mi szemünkben ez a kísérleti bolygó, amit játékból alkotott egy avult tudomány adeptusa.
S ha egész nemzetek megfulladnak, ha a fél emberiség egyszerre elpusztul a háborúban: az nem fontosabb esemény a világon, mint e mikroszkopikus történelem szenzációi.
Olvassa ezt a könyvet, asszonyom .
Kölcsönadom .
Kamuthyné alig tudott figyelni ezekre az elmélkedésekre.
Mégis hálát érzett: elviszi és elolvassa a könyvet.
Ez a könyv mintha összekötötte volna őt Schulberggel, valami kapcsot teremtett közöttük.
Ha a légbarlangban nem tudnának is beszélni Elzáról, azt a halvány reményt, amit a professzor látása költött benne, magával viheti haza, mint a könyvet ...
Szükséges volt ezeket elmondani, minthogy a könyv még szóba kerül.
De Elza is szóba került, még ezen a légbarlangi estén, éspedig - az asszony hirtelen elhatározásából - mindjárt azután, hogy az erkélyről visszajöttek .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE