MÁSODIK FEJEZET
A KOPERECZKY-CSALÁD S FŐLEG NÉHÁNY SZÓ AZ ELŐBBI FEJEZETBEN SZEREPELT BÁRÓ KOPERECZKY IZRAEL IZSÁKRÓL
Kétségen kívül feltűnik az olvasónak az Izrael Izsák kettős név s körülbelül így okoskodik:
Ha már az apja bolond volt, legalább a keresztszülőknek lehetett volna eszük .
Micsoda hóbort az, egy magyar bárót ilyen zsidó nevekkel megnyomorítani?
Pedig bizony nem voltak azok a keresztelő funkcionáriusok bolondok, se a papája , tudták ők azt, hogy mitől hízik a légy.
Az Izrael Izsák neveknek éppen olyan, sőt amolyanabb oka van, mint például a Tamás keresztnévnek a Szirmay családban, vagy annak a hagyománynak a gróf Nádasdyaknál, hogy minden házukat mindenkoron náddal födjék, amit annyira betartanak, hogy mikor a pesti palotájukat nem engedte a fővárosi tanács náddal födetni, mégis náddal födték - csak tettek fölébe még egy zsindelyfedelet is.
Az Izrael Izsák keresztnévnek az az oka, hogy Kopereczky Károly a múlt század elején Prágába kerülvén, mint huszár főhadnagy összeállt ott egy kellemetes zsidó hajadonnal, mely vadházasságból egy fiú született, Móric, s neveltetvén a zsidó rítusban és hitben, csak felserdült korában adoptáltatott Károly által, kinek kemény szívét a közelgő halál fuvallata melegíté meg törvénytelen fia irányában .
Ez a Móric báró áttérvén a keresztény hitre s megkapván az őt illető magyarországi birtokrészt, megtelepedett az arany Prágában, kereskedelemmel foglalkozott (a vér, hiába, kiüti magát ), s kivált mint katonai szállító roppant vagyont szerzett .
A magyarországi gőgös Kopereczkyek mindamellett megvetették őt és sohasem érintkeztek vele, ami fő bosszúsága volt életének.
Gyermektelenül halván el , bolondos végrendeletet tett, hogy vagyonának kamatait és mindennemű jövedelmét idők végéiglen a Kopereczky bárói nemzetségnek olyan tagjai élvezzék, kik szent keresztségben az Izrael Izsák keresztnevet kapták és viselik, mégpedig, amennyiben több Izrael Izsák fordulna elő a családban, mindenkor a szenior, a legidősebb Izrael Izsák báróé a vagyon jövedelme s csak a Kopereczky család címere felfordításával (vagyis magvaszakadtával) száll az egész tőke a katonai kincstárra.
Katonák bőrén szereztetvén, legyen a végén megint a katonáké.
A Kopereczkyeket természetesen hidegen hagyta a végrendelet.
Nem reagáltak.
A pénznek még akkor szaga volt.
Csak húsz évvel később, a fösvény Kopereczky Benedek ( IX. Benedek a családfán ), mikor már a prágai kamatok nagyon felszaporodtak és a családi birtokok erősen megfogytak, gondolta rá magát a legutolsónak született fiúgyereknél, kinek az anyjára erősen gyanakodott (egy az inszurrekcióból visszamaradt nyelvmester volt szóban ), hogy Isten neki, kereszteljék meg hát Izrael Izsáknak a kis porontyot.
Báró Kopereczky Izrael Izsák viselte is a nevet egészen húszéves koráig, de akkor belátta, hogy ezzel a névvel nem lehet egy Kopereczky bárónak megélni Magyarországon; kigúnyolják, hep-hepet muzsikáltatnak neki, az úri kisasszonyok háta mögött azt mondják neki a »Haragszom rád « -ban: »Haragszom rád «.
( Miért ? )
» Mert olyan furcsa neved van «.
S összenevetnek lenéző ajkbiggyesztéssel.
A megyei restoráción nem választják meg semminek: a bemutatásoknál még a családtagok is szégyenlik magokat s elharapják a keresztnevet; magok közt is » Kéti « -nek nevezik a szerencsétlent (hogy ti.
Két »i« van a neve után : Kopereczky I. I. ).
Kéti báró érezte, hogy ettől az átkozott névtől okvetlenül meg kell válnia, erre pedig csak egy mód volt, hogy főbelőjje magát s ezzel aztán egy füst alatt azt is bebizonyította apja előtt, hogy mégis igazi Kopereczky volt.
Abban a tekintetben legalább, hogy nagy szamár volt - amiről országszerte ismeretesek a Kopereczkyek -, mutatja ezt a pozsonyi dietán szárnyrakelt paszkvillus is, Kopereczky István követre vonatkozó:
Mivel nem vagy Deák, csupán Kopereczky,
A nagy bölcsességtől ergo nem repedsz ki.
Így múlt el vagy húsz év.
Sok idő egy család történetében.
Azalatt bejött a váltó , vasút, a vasúttal a nagy fényűzés, pezsgők, havanna szivarok és most már nem Galilei mondta, hogy »mozog a föld «, mert az ugyan meglehetősen közömbös volt, míg csak ő mondta - hanem az volt a baj, hogy most már Kozsehuba János takarékpénztári igazgató (a Tivadar néhai apja) kezdte mondogatni tótosan, hogy »mozogja a föld « .
Lehetett pedig ezt a mozgást látni a takarékpénztári könyvekből, az árverési hirdetésekből és egyebek közt az elterjedt Kopereczky bárói család némely tagjainak mindég szűkebbre szoruló háztartásából, szemlátomást kopottabb fogataiból és egyre savanyúbb ábrázataiból.
Nem csoda, hogy ebben a helyzetben az egyik Kopereczky (XI. Benedek) nagyot és merészet gondolt; rávetette magát arra az eszmére, hogy ő megváltoztatja a nevét » Izrael Izsák « -ra ha lehet, de megpróbálja, ha nem is lehet.
A kamatok annyira felgyűlhettek azóta a prágai örökségnél, hogy ez már maga roppant garmada, de a puszta évi jövedelem is a harmincezer forintot kerülgeti.
Nosza megindult a kormányhoz, császárhoz kijárni az új keresztnevet, püspök rokona révén magához a római pápához is eljutott és addig kilincselt, költött és rimánkodott, míg végre csakugyan megváltoztatták a keresztnevét valamely törvényesnek kieszelt formák között Izrael Izsákra, de a bíróság kimondta, hogy néhai báró Kopereczky Móric a király által is helybenhagyott végintézkedése a szent keresztségben nyert névre érvényes és nem a koronás fők audienciáján szerzettre.
Uccu lelkem teremtette, most aztán leesett a hályog a Kopereczky bárók szeméről , kezdték már belátni, hogy hohó, hiszen ez a név voltaképpen nagy érték és ami fiúgyerek született a legközelebbi időben, az mind Izrael Izsák nevet nyert, úgy a katolikus, valamint a lutheránus ágaknál.
Persze nem ütheti meg valamennyi az örökséget, de már a név egymagában is promessz, ajánlólevél bármely a világba lépő Kopereczkynek, ha nem nyitja is meg a kövér örökséget előtte bizonyosan, de legalább el se zárja és hitelt fakaszt a könnyelműbb uzsorásoknál.
Ahány Kopereczky családfő, annyi Izrael Izsák lett már most; igaz, hogy az örökségben csak egy ült, a szkipcsavai Kopereczky Mihály fia (éppen abban az időben született, mikor XI. Benedek Rómában járt ).
Ezt most már úgy hívták a családban rövidesen, hogy »szenior «, pedig még csak most tanul járni, de ha meg talál halni , jön a szekvens, az lesz akkor a szenior, pedig most még csak szopik.
Nőttek csöndesen, lassan az Izrael Izsákok, s már a kiskorban bizonyos gyöngédebb ápolásban részesültek a Kopereczky Józsefek, Mihályok, Benedekek, Györgyök és Jánosok között, sőt a folyton romló világ is többre nézte, elnevezvén őket » várandós Kopereczkyek « -nek, míg a keresztény keresztnevű Kopereczkyek a »kimaradt Kopereczkyek« gyűjtőneve alatt úsztak bizonytalan vizeken a boldogulás felé.
Úgy , hogy idők folytán szívettépő dologgá vált a Kopereczky-szülőkre nézve, hogy csak az egyik fiúszülöttüket ékesíthették ilyen névvel.
Ott voltak őméltóságaik is , ahol az angol lordok, akik könnyeket csorgatnak utóbb szülött fiaik bölcsejébe , vagyis még rosszabbul voltak, mert az angol lordnak a második, sőt harmadik fiából is lehet lord, ha elhalnak előtte az idősebbek, de a Kopereczky Györgyökből , Benedekekből, Mihályokból, hajh, sohase lehetnek Izrael Izsákok.
Bizony vérlázító, hogy a papok nem engednek több egyforma nevű gyereket egyugyanazon apától és anyától!
Pedig egyik-másik Izrael Izsák meg is halhat időközben s micsoda szívfájdalom az aztán, hogy a megmaradottakban egy se Izrael Izsák többé.
Hanem iszen amit nem lehet, nem lehet, de miért nem lehetne megadni a módját legalább a szép hangzatra nézve?
S egyszer csak kitalálta az egyik Kopereczky , akinek már volt Izrael Izsák fia, hogy a következő fiacskáját megfordítva: Izsák Izraelnek keresztelteti.
Ez ellen aztán nem is lehetett a papnak semminemű kifogása, ezt a kánonok nem tiltják.
Hiszen csak az kellett, hajrá, utána a többi Kopereczkyek, ami divat, divat s lőn csakhamar majdnem annyi Izsák Izrael a családban, amennyi Izrael Izsák volt eddig.
A bárónők egyebet se csináltak , szülték őket rakásra.
Évtizedekig folyt ez ártatlanul, nem is látott ebben senki »dolus « -t, legfeljebb jámbor mulatságot, hanem éppen most, történetünk idejében, hallatlan, micsoda kavarodás történik belőle - ki hitte volna még akkor?
Legközelebb IV. Kopereczky Izrael Izsákra, Mihály fiára következett a szeniorság .
Most ugyanis egy tüdővészes Kopereczky III. Izrael Izsák (a lutheránus ágból) a szenior, aki folyton utazgat, a tavaszt keresi és a sírt találja meg rövid időn .
Minthogy az utódlási igény még a szenior életében bejelentendő, ami egyszerűen a keresztlevél beküldéséből áll s ez idő szerint IV. Izrael Izsák, Mihály fia az előbbi fejezetben leírt hórihorgas vörös Kopereczky a legidősebb, el is vitte a nyáron személyesen a keresztlevelet Prágába.
De tessék csak elképzelni, mi történt: már egy másik keresztlevelet talált ott.
Az Izsák Izraelek közül, akikre a kutya se gondolt, véletlenül előállt I. Izsák Izrael (XII. Benedek fia ), hogy azt mondja, ő négy egész hónappal öregebb a hórihorgas vörös Kopereczky Izrael Izsáknál, tehát őt fogja illetni legközelebb a stallum.
A szerteszét élő Kopereczkyek általában, de különösen a legitim érzésűek megbotránkoztak e váratlan fordulaton (az Izsák Izraelekkel bíró famíliák kivételével) s többnyire jól megmosták a törvénytelen követelő fejét, ha találkoztak vele.
- Megbolondultál?
Mit akarsz, szerencsétlen?
Miféle nagyzási hóbort ez tőled ?
Hiszen nem vagy te Izrael Izsák!
Te csak Izsák Izrael vagy barátocskám!
- No hát majd megmutatom, hogy mindegy.
Két karakterisztikus zsidó névről van szó , s az örökhagyó intencióinak egyformán felel meg, akár az egyik van elől, akár a másik van hátul.
Ennyiben állt az ügy s valóban igen kellemetlen volt I. Kopereczky Izsák Izrael váratlan föllépése, mert a vörös Kopereczkynek nagyon kellett az örökség.
Csak nagy nehezen bírta foltozni a szegénységet.
A birtoka alig jövedelmezett valamit , hivatalt pedig nem vállalhatott, mert semmihez sem értett.
Úgy nőtt fel, mint egy csikó.
Nyilvános iskolába nem adták, az otthoni nevelését pedig a krapeci kántortanítótól, Szlimák Józseftől nyerte.
Mikor már olvasni megtanult (csoda , hogy megtanult) az apja közbelépett, hogy nem engedi tovább kínozni a gyereket .
Hogy mit csinált, mivel töltötte idejét harminchárom éves koráig (annyi idős most ), bajos elősorolni.
Voltaképpen semmit se csinált, vadászott, lovazott , eljárt a szomszéd birtokosokhoz és a többi Kopereczkyekhez névnapokra, búcsúkra , lakodalmakra, szerette a parasztlányokat és a menyecskéket, kártyázott a környékbeli dzsentrivel, lovakat csereberélt a trencséni kupecekkel, néha gyapjúeladás idején Pesten is töltött egy-két hetet, hol a kaszinóban »jó spécinek« tartották, ki szeretetreméltó abban, hogy jó képpel tűri a gúnyolódást és a brutális kaszinói malíciákat.
Atyja halála után átvette a krapeci birtokot : kétezer hold hozzáférhetetlen erdőt és mintegy nyolcszáz hold szántóföldet , növelte apródonkint a rajta levő terheket, miközben türelmetlenül várta a prágai stallumot.
Ez a várandóság, bár megzavartatott, mégis nagyban emelte tekintélyét.
Sőt, miután az a hír is keringett, hogy a Prágában elhelyezett tőkéket, az új szenior idejében, ha az egy kicsit utána jár, a magyarokkal megbékült uralkodó át engedi hozatni magyar pénzintézetekbe, ahol ez idő szerint magasabb a kamatláb, ez a körülmény adta meg az impulzust, hogy a takarékpénztár Kozsehuba halála után, nem közönséges előrelátással, Kopereczky bárót választotta meg elnökének.
A tudatlanok vakmerőségével kapott utána, de a nemezis hamar utolérte, mert még el sem foglalta elnöki székét s máris híressé lett a pénzügyi körökben egyetlen mondásával.
Az igazgatósági tagokat, kik a választás hírét testületileg hozták meg, kitüntető szívességgel fogadta s cercleszerűen intézett hozzájuk leereszkedő kérdéseket.
- Nos tehát nagyon jól van; szívesen leszek az elnökük.
Majd csinálok rendet .
Mindent el fogok követni hogy az önök dolgát megkönnyítsem.
Sokat dolgoznak?
- Elég sokat.
A forgalomtól függ.
- Reggeltől estig jönnek az emberek.
- Úgy?
És mit akarnak? - kérdezé csodálkozva.
- Kölcsönt akarnak felvenni.
- Micsoda? - riadt fel Kopereczky, fenyegetőleg emelve fel ökleit.
- No iszen , majd adok én azoknak kölcsönt!
Az igazgatósági tagok hüledezve néztek össze s rögtön tisztában voltak az új akvizícióval.
Titokban azonban nem tartották a famózus kijelentést s csakhamar közkincsévé vált az emberiségnek, mint anekdota, bejárván az egész országot , kacajt fakasztott mindenfelé.
Sok becsületet nem szerzett vele a takarékpénztárnak, de szerzett magának még egy titulust, a »báró Stupiczki« nevet.
Mindez inkább tudatlanságból eredt, mintsem hülyeségből s abból a szelességből , hogy nem tudta a tudatlanságát véka alatt tartani.
Nagyképűnek kell lenni az embernek, másokat hagyjon beszélni előbb ott, ahol ő maga nem áll szilárdan.
A tudatlanságnak csak egy takarója van - a nyelv; minek azt minduntalan mozgatni?
Ismerethiánytól eltekintve azonban, elég magához való esze volt s veleszületett gavalléros gondolkozásmódja.
Csakhamar belejött az elnökségbe s amint apránkint megismerte a dolgok csínját-bínját, csak olyan jó takarékpénztári elnök lett belőle, mint elődei.