I.
A haldokló anya
1835-ik évi September hó 20-dikán, a lemenő nap négy bánatdúlt arcra veté végsugárait, Viletti Félix m ... i ménesintézeti tiszt lakában.
A férfi korban lévő, különben szigorú tekintetű családapa, ellágyúlva, három gyermekleány, kik közül az idősebb alig volt 12 éves, kétségbeesve tekintének egy ágyra; melyben a hű nő, s gyengéden szerető anya vívta utolsó halálharcát.
A hosszas szenvedés alatt kiaszott beteg lassan megmozdult, s magához intvén családját, gyenge, alig hallható hangon szólt: "Érzem, hogy a halál órája közelg, talán utolszor szóllok hozzátok, hallgassátok, s ne feledjétek el soha.
Téged szeretett férjem mindenek felett gyermekeink gondos és lelkiismeretes nevelésére kérlek és intelek.
Tudom hogy nehéz feladat vár reád: folytatni és bevégezni, mit én megkezdtem, és a mire oly kiváló gondot fordítottam, de bízzál Istenben, ö megsegítend! és én imádkozni fogok azért oda fent.
Legtöbb bajod lesz Camillával. nyolc éve dacára már most is önfejű, s gyakran engedetlen, a női foglalkozásról tudni sem akar, egész nap kardot, puskát farag, ha nem vagy hóim, leveszi vadászfegyveredet, s kimegy a kertbe madarakra lödözni.
Igyekezz e szerencsétlen hajlamot kiirtani belőle, mely miatt csak gúny tárgya, s előbb utóbb szerencsétlen lesz.
Tapasztaltam, hogy a gyengéd intés keveset használ, ha szükségesnek találod, alkalmazd az apai tekintélyt és szigort is.
Ti pedig jó nővérei Teréz és Adél, tartsátok lekötve a feláldozó testvéri szeretet által, hogy jól találván magát közietek; ne jusson eszébe, neméhez és korához nem illő szórakozást, időtöltést keresni.
Legyetek mindnyájan, engedelmes, atyátokat tisztelő gyermekek; szeressétek egymást híven és igazán, az ég áldása legyen rajtatok."
Következő éjen kiszenvedett a beteg, s harmad napon ki vitték oda, hol minden gond, fájdalom megszűnik, hol annyi, ez élet szenvedéseit megédesitő viszony és kötelék örökre szétbomlik, s hova mégis sokan annyira sietnek, hogy erőszakkal is felnyitják annak kapuját.
Mintha bizony! nem elég idő volna élvezni azt az annyira magasztalt sirontúli negatív boldogságot, melyre azok vágynak legkevésbé, kik leginkább kinálgatják másoknak ; midőn az a természet rendje szerint elkövetkezik.
Gyászt öltött a Viletti család.
Az apa elhunyt neje végakaratához híven , megkezdte nehéz feladatát, oktatni, nevelni az árván maradt gyermekeket .
Elképzelhetjük, mily óriási munka volt ez, az absolut szellemű katonaiskolából kikerült Vilettinek, hol szárnyát szegve szív és lélek nemesebb röptének, kioltva a haza és család iránti gyengéd érzelmeket; a növendékből érzéketlen gépet faragtak, melynek feladata volt;: feltétlen hódolni a feljebbvalók parancsának, vezényszavak után, üteny szerint mozogni, lenézni mindenkit a ki nem katona, s végre, Istent imádni . . parádéból.
Hogy ez abban az időben, az absolutismus uralma alatt igy volt, hogy a katona államot képezett az államban, s kívül állott hazája törvényein; épen nem csodálhatjuk .
Hiszen nem régiben történt, hogy Magyarország felelős miniszterelnöke szükségte-lennek találta a katonát az alkotmányra meg-esketni ; mert ö szerinte csak annak kell arra esküdni, a ki parancsol.
Nem akarok politizálni, s talán nem is illik ez életrajz keretébe; mind az által engedje meg az olvasó, hogy e tárgyra nehány szóval észrevételt tegyek.
Az én pusztai felfogásom szerint mely épen azért nem arrogálja magának a csalhatlanságot, s az állambölcseség azon magas színvonalát, melyre sokan oly erőlködve kapaszkodnak felfelé ö excellentiája nézete aligha nem téves.
Ha a katona kivül helyheztetik a törvényen ha nem kel megseküdnie hazája alkotmányára, melyet épen úgy köteles védeni mint a fejedelmet, hol van akkor a garantia, a biztosíték az alkotmányszegés ellen?
Igaz, hogy a fejedelem személye sérthetetlen; de ebből nem következik az, hogy ha egy fejedelemnek tetszik általánosságban beszélek, s nem kívánom nézetemet személyekre alkalmazni, az alkotmány ellen cselekedni , mert csakis ez esetben jöhet azzal ellenkezésbe a katona az ö védelmére, ha-zája ellen keljen fel, houfiait, testvéreit gyilkolja le .
Alkotmányos fogalom szerint: Nem a népek és országok vannak az uralkodókért, hanem megfordítva, . . . . és így: Az országé, népeié lévén a fejedelem; az országé, hazájáé a katona is.
Nagy könnyebbségére volt Vilettinek terhes feladatában idősb leánya, a éves Teréz.
A miveit lelkű, női hivatását kellően értett édes anya által, mind erkölcsi, mind tu-dományosértem a női tantárgyakat tekintetben ki lévén képezve; kisebb testvérei mellett igen hasznos szolgálatot tett.
Camilla, kinek szive lelke helyén volt, a ki minden különöcsége mellett is mélyen tudott érezni; az édes anya halála általi fájdalomtól lesújtva, egy ideig szelíden viselte magát.
Nem csak atyja, hanem idősb nővére oktatásait is figyelemmel hallgatta.
A tanításra kijelölt órákat megtartotta rendesen; pajkosságot, annyival inkább kihágást nem követett el.
Ez azonban csak a mélyen fájlalt anya iránti kegyelet adója volt, s csak addig tartott, mig a fájdalom és keserű emlék lassankint enyhülvén; természete s előbbi hajlamai jogukat vissza követelték.
A visszaesés eleinte csak kisebbszerű csinyekben nyilvánult, később a tanórák elhanya-golása, nyilt ellenszegülés Teréz akaratának, buknak való játékok és időtöltések sat. nyiltan igazolták: hogy a javulás csak pillanatnyi önmegtagadás volt, . . . s minden a régi kerékvágásba tért vissza.
Ha Teréz belefáradva a növéréveli siker-telen küzdelembe, atyjának panaszkodott, a dorgálás nem maradt ugyan el, azonban Camilla, oly szép színben tudta csinjeit s a nem hozzá illő időtöltést festeni atyja előtt; hogy az végre is kiengesztelődött, sőt később némely tetteiben, mint: ügyes célbalövés, kocsizás, lovaglás, a szép férfias irás tökéletes elsajátítása .... kedve is telt, s nem egyszer mondta: de kár hogy nem fiu ez az én Camillám; mily derék férfi válnék belőle.
Atyja engedékenysége által felbátorítva; idősb nővére fensőbbsége alól egészen eman-cipálta magát.
Midőn atyja, napi jelentéseit megtenni hazulról távozott; Camilla kiment a legközelebbi méneshez, s felülvén a még hátán senkit nem hordott szilaj csikóra, addig nyargalt a pusztán; mig lovas és ló egyaránt ki nem fáradt.
A lövésben annyira gyakorolta magát; h ogy ti z éves korában a fecskét röptében lelőtte
Férfias tulajdonai, különösen lövésbeni ügyessége által, az egész környéken híressé vált, s midőn már felserdült leány lett;; vadászat nem igen esett meg nélküle.
Szép és meglepő volt a sugár karcsú, széles, erős mellű amazon, midőn vadászöltönyben, lengő tollas zöld kalappal fején vadásztársai közt megjelent; s ha hozzá vesszük, mily komolyan, s ha kellett büszkén utasította vissza, a reá irányzott pikánt mosolyt, el kellett ismerni: hogy ö bár a természet téveskinövése, mind a mellett kedves és géző tünemény volt.
Különösen kitüntette gr. Hardeck, az akkori ménesintézeti főparancsnok, a ki évenkint meglátogatván M . . . t; nagyszerű vadászatokat rendezett.
Ezen vadászatokról ha csak beteg nem volt; Camillának nem lehetett elmaradni.
Mennyire hizelgett ez a magas kegyül vett nagyúri szeszély a következményékét ki nem számitó subordinált apának; csak az képzelheti, a kinek fogalma van: egy tábornok s a mellett gróf, és egy szegény igénytelen főhadnagy közti megméretlen távolságról.
Ezen ferde kinövések és túlkapások mellett azonban volt Camillában egy a többit felmúlt nemes érzés: Hazájának határtalan szeretete.
Németül csak szükségből beszélt, Ma-gyarhon történetét a leghitelesebb Íróktól meg-szerezte, és szorgalmasan tanulmányozta, a haza újjászületésére nagy befolyással volt "Pesti hirlap ;-o t Kossuthtól, s a nemesebb irányú divatlapokat megrendelte s kedvvel olvasta, szóval: igyekezett egészben magyar nővé alakítani s képezni magát.
Első tekintetre talányszerünek látszik : miként lelkesülhetett egy idegen császári tiszt leánya, e saját fiai által sokszor elárult s meg-vetett magyar hazáért?
De ha tudjuk, hogy atyja olasz, anyja lengyel, és igy mindkettő szabadságért lelkesülő nemzet gyermeke volt; a talány némileg fejtve lesz.
Hogy a később rajongásig vitt hazaszeretet mennyire dagasztá keblét; erre vonatkozólag nem lesz érdektelen egy pár adatot feljegyezni.. évben egy védegyleti bál alkalmával, a rendező igen nyájasan, de azon gunyoros megjegyzéssel fogadván: "kár, hogy a magyar öltöny, egyszersmind nem honi kelme is, Camilla egy divatlap közelebbi számába körülbelöl következő cikket küldött be: "A napokban Y. városban védegyleti bál tartatván, én is, mint a ki hazám ügyét mindenkor és mindenben szivemen hordom, megjelentem, nem fájlalhatván eléggé, hogy nemzeti öltönyöm nem lehetett egyszersmind honi kelme is.
Megjelenésemkor nagyon meglepett a bálrendező következő nyilatkozata: nagyon szép hogy magyar szabású öltönyben jelent meg a kisaszszony; kár hogy nem egyszersmind honi kelme is, és e nyilatkozat annál illetéktelenebb volt, minthogy a nevezett ur, elkezdve a briinni posztóból készült fecskefark a; egy külföldi majmot mutatótt."
A negyvenes években, midőn a ,, divide et napéra elvet a tudós Bach doctor az osztrák kormányzatba még nem hozta be, midőn azon üdvös tan: nemzetet nemzet ellen lázitani, embert embertársa által ellenőrezni és schachban tartani még nem alkalmaztatott; barátságos s némi patriarchalis viszony létezett a katonák közt is.
Fenntartották ezt különösen a ménesintézeteknél volt többnyire családos, egy helyben hosszasab ideig tartózkodó tisztek.
A barátságos, tiszttársai iránt önzetlen jó indulattal viseltetett Yilettinél gyakran jött össze jó kedvű társaság.
A leányok szobája közvetlen az ebédlő mellett lévén; pajzán vagy épen erkölcstelen beszéd soba nem jött elő.
De annyival gyak-rabban beszéltek politikáról, már tudni illik a mennyire kivált még azon időben katona a politikához érthetett.
Nem is igen állott ezen politizálás egyébből, minthogy: kedvük szerint megszólták és rágalmazták a szegény magyart, a kinek kenyerét ették; lévén többnyire német és cseh atyafiak, vagy a mi még roszabb: renegat magyarok.
A magyar nemzettel rokonszenvező olasz házigazda igyekezett ugyan az alaptalan s csakis tudatlanságból eredhetett megrovásokat, és rágalmat ellensúlyozni, de a különben is bortól hev ült cimborákkal ne hogy maga viselete loyalitásának hátrányul rovassék felössze nem tűzhetett; inig nem aztán egy véletlen ezen vitáknak egyszer mindenkorra végét szakította.
A társaságnak rendes tagja volt egy Janspauer nevű orvos, valami bécsi spizburger fia, a ki részint irigységből az akkori egyoldalú alkotmány miatt, részint mivel hazánkat s a magyar nemzetet az augsburgi nénikétől tanulta ismerni, minden iránt a mi magyar volt, engesztelhetlen gyülölséggel viseltetett, s egy alkalommal kifakadásában annyira ment, hogy kikelve különben is eléggé rút képéből, kije-lentette : hogy meghalni sem akarna ez or-szágban, de ha mégis e nem várt csapás be-következnék, bolt testét vigyék ki innen.
Alig végzé durva kifakadását, midőn a mellékszoba ajtója sebesen fölnyilván; Camilla kipirult arccal, reszketve a haragtól, mint boszuló angyal előtte megjelent .
A zajt, mintha villám csapott volna le; mély siri csend váltotta fel.
"Uraim! szólt Camilla, én tisztelem a vendégjogot, s ugy hiszem ezt kétségbe vonni eddig senkinek sem volt oka; de mint mindennek, a vendégjognak is meg van a maga határa, melyen túl vinni, kíméletlenség, hálátlanság.
És váljon lehet-e nagyobb visszaélés e joggal; — mintha a vendég a háziak SZÍV és kebel érzelmeit támadja meg ?
Tudva van önök előtt, nem csináltam belőle titkot soha, hogy e hazát, Magyarországot., melyben születtem, a népet, mely közt felnevelkedtem, szeretem az imádásig, hogy ha férfi volnék, legfőbb óhajtásom lenne szabadságáéit, melyre anynyira érdemes, küzdeni, s ha kell az igaz hazafiak dicső halálával halni meg.
Es mégis önök a nélkül, hogy múltját, ismernék, hogy jogairól csak fogalmuk is .volna;- férfihoz nem illő mondák és aljas rágalmak után, nem átallanak minden összejövetel alkalmával sértöleg, gúnyosan nyilatkozni felöle.
Azt hittem e gyengeségük vagy minek nevezzem — egyszer majd csak ki lesz elégítve; találni fognak nemesebb időtöltést is a rágalmazásnál, csalatkoztam ....
Ez az orvos ur, kit ostoba tolakodásai, s éretlen érzelgése mellett eddig is csak azért törtünk körünkben , mert háziorvosunk volt; mostani nyilatkozatával feltette a koronát eddigi rágalmaikra; s meggyőzött a felöl, hogy önökkel egy fedél alatt, én legalább nem lehetek.
Kijelentem azért határozottan: hogy fel fognak hagyni jövőre minden, hazám és a magyar nemzet elleni oktalan kifakadásaikkal; vagy a mikor csak itt megjelennek, én hazulról azonnal távozni fogok.
Ont pedig orvos! a ki mindnyája közt legdühösebb magyarfaló, különösen is figyelmeztetem, hogy ez aljas szenvedélyét jövőre mérsékelje; különben első alkalommal kesztyűt dobok ön elé, s meg vagyök győződve, hogy ha a fecskét röptében le tudom lőni, golyóm önt sem tévesztendi el."
Ámbár e beszéd a társaság nagy részének nem volt ínyére, s egy némelyik, a ki leginkább találva érezte magát, kitörését alig bírta fékezni; — mégis a beszéd vége, a leforrázott orvoson kívül mindenkit jó hangulatba hozott, mely végre hangos nevetésben nyilvánult.
A minek orvosunk szánalomra méltó desperatus képe, és azon mindnyájuk előtt ismerés körülmény volt oka: hogy az érvágónál egyéb fegyvert kezébe soha nem fogott.
A kötelességszerü lovagiasság, és mivel nem örömest nélkülözték volna a jó borral fűszerezett vendégszeretetet, feledteték a tisztekkel Camilla erősebb kifejezéseit; s megígérték, hogy jövőre óvakodni fognak minden a háziaknak nem tetsző nyilatkozattól.
Sőt hogy a béke teljes legyen; Magyarország jóllétéért poharat emeltek, a mire aztán Camilla is kocintott velük .