Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bródy Sándor
Don Quixote kisasszony
Keletkezés ideje
1886
Fejezet
21
Bekezdés
2743
Mondat
6522
Szó
64763
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Utcán.
A széles utcákon alig járt egynéhány ember.
Az az egy pár is csak ugy topogott, mintha nem annyira a dolog, hanem a jó emésztés végett sétálgatna .
Hétfő reggel volt s a reggeli misére se harangoztak még.
A koldusok azonban ott tolongtak, fagyoskodtak már a templom előtt.
A "generálisnén " fehér keztyü volt és everlaszting cipő.
Ezelőtt vagy negyven évvel az egész megye uri lányai közül ő körötte tolongott a legtöbb gavallér, ma pedig nagy Balla összes koldusai között ő tolongott a legjobban, hogy valahogy jó helyre kapjon s az ájtatos belépőnek ő kiálthassa leghamarabb :
" Dicsértessék a Jézus Krisztus!...
Csókolom kezét lábát ... "
Az adótiszt elhaladt a templom előtt, megmosolyogta a nyomoruan vig figurát, s dobott neki egy krajcárt.
És mulatott rajta, amint a krajcár elgurult s a koldusasszonyok hajba kaptak fölötte.
De csakhamar összevonta domboru homlokát .
Hazaért .
Rátette kezét a kapu kalincsára s a zár nem nyilt ki.
Felesége nevét kiabálta.
Az udvarba zárt kutya örömteli vihogása volt rá a felelet.
Kiabált a gyermekeknek; nem válaszolt senki.
Dörömbözött; hiába.
Végre szitkok közt nekifeszitette vállát a kapunak, majd ru gott rajta egyet - s a kapu tárva volt előtte .
Minden ellentállás nélkül hatolhatott be lakásába.
De szive elszorult, amint a küszöbre lépett; - a szoba üres volt.
A padlón négyszögletes por-alakzatok jelentették, hogy "itt volt a családi ágy, a gondozott ruhás szekrény, a pohárszék, a gyermekek fiókos ágya ... "
Most az egész lakás kongott az ürességtől s az a kevés férfifehérnemű, uri ruha ugy feküdt ott a szoba közepén, mint egy könyörtelen árverés törvénydiktálta maradványa .
A gyenge szivü adótisztnek kön yek gyültek szemeibe.
Aztán az éjjeli mulatság is összetörte egy kissé.
Arra gondolt, hogy jó volna kiáltani a legnagyobb fiunak, hogy huzza le a cipőjét.
A feleségétől pedig előkérni a papucsot.
És aztán leheveredni az ágy szélére s azzal a biztos tudatt a l aludni el, hogy amikorra felébred, az elkészitett tiszta fehérnemű várja, melybe még a gombot is bele rakta az asszony, sőt meg is melegiti - talán rája is adja ...
Palaczky Franci kénytelen volt felesége hiányát érezni.
Szomoruan járkált fel s alá a hidegre, üresre vált lakásban s egyre azt motyogta :
- Nem hittem volna... nem hittem volna... hogy oly nyomorult !...
A vérig sértett asszony, az igazán nyomorulttá kinzott kis madár , csakugyan elrepült.
Magával vitte a kicsinyeket is, és összeroncsolta a fészek puhaságát.
Emléket, azt hagyott maga után, egy porcellán szenteltviz-tartót.
Az adótiszt belenyult a megszentelt vizbe s megmosta vele fájdalomtól majd szétpattanó homlokát.
Egy kis reszelt tormát milyen jó lett volna most az orra alá tartania! menten vé ge volna minden fájdalomnak.
De nincsen feleség, aki előadja .
Az elhagyott férj levelet keresgélt - de nem talált egy sor irást sem.
Még csak egy érzékeny mondatra sem tartották érdemesnek.
Mint mikor két idegen személy egymás mellett ül a szinházban; az e lőadásnak vége van s azok, kik órákig érezték egymás testének melegét, köszöntés nélkül távoznak el .
Az adótiszt őszintén sajnálta, hogy az előadásnak vége van.
Azonfelül haragudott arra, ki ily rögtönösen félbeszakitotta.
És a megkinzott kis madárnak nem lett volna tanácsos e percben visszarepülni.
Talán örökre megbénitották volna szárnyait ...
Palaczky fölszántotta könyeit, rendbehozta öltözékét s boszuságában vállát vonogatva kifelé indult.
Mérgesen csapta be maga után üres lakásának ajtaját.
És a cseléde t is majd bekapta szemeivel, midőn az szembejött véle az utcán s egy levelet adott át neki :
- A ténsasszony elutazott a vasuttal, küldi a tekintetes urnak .
Az adótiszt felszakitotta a levelet és ott mindjárt el is olvasta .
Csak ez az egy pár szó volt benne: "Amint szerettelek, ugy utállak.
Nem kacagsz többé rajtam...
Most már majd el is veheted a "Don Quixote kisasszony " -odat!
Azt a ...!
Flóri.
- A gyerekek velem jönnek. "
Ferenc összetépte a levelet s a földre dobta darabjait.
Aztán hirtelen vigassággal megcsipte a fiatal cseléd állát :
- Akarsz -e nekem főzni ?
- Mért ne? - szólt a cseléd .
- Ma még nem, majd csak holnap.
- Hagyott itthon az asszony valami ágyneműt ?
- A vasutnál maradt valami; már nem volt idő a fölpakolásra.
Majd elhozatom .
- Jó!
Majd küldök ágyat.
- Viseld jól magad, s ne m lesz semmi bajod nálam...
Nyissad ki az ablakokat, hadd szellőzzön a szoba !...
Kiadván parancsait, szivarra gyujtott Palaczky és megindult a városnak .
Még csak reggeli kilenc óra volt.
Némi élénkség verődött fel az utcákon.
Hivatalnokok és ügyvédek lepték el a főutcát, különösen a cukrászda előtti teret.
A nagyobbára jó, itt-ott prémes téli kabátok közé odavegyült a perlekedő paraszt rongyos szürkankója, vagy zsiros bekecse.
És a szivarozó urakra , hátát valamely sarokkőhöz támasztva, szent áhitattal bám u lt a kurta szárból pöfékelő paraszt ...
Az urak jól mulattak, nevetgéltek maguk között.
A tárgyalásra váró ügyvédek teljes kollegialitással mosolyogták meg egymás ritka eseteit .
A paraszt butaságáról volt szó.
Balla legujabb fiskálisa azt mondá , hogy: "több et ér egy paraszt kliens, mint ur vagy zsidó ! "
Egy tisztes öreg ur ugy nyilatkozott, hogy: "legjobb a bünügy ! " "
Hát a csőd kutya ?! " vágta vissza a fiatal ügyvéd .
Mindnyájan ugy találták, hogy utóbbi időben igen kevés a csőd Ballán .
- Nincs forgalom, a város halott ...! - szólott dr. Kempelen .
Valami nagyon uras külsejű prókátor pedig a kormány ellen kelt ki :
- A bagatell-törvény tette be nekünk az ajtót.
Az adósnak nem kell perköltséget fizetnie!
És ha száz esztendeig is adós marad ...!
Maga az állam mondja: ne fizessetek !
Egyetlen ember sem volt az egész csoportban, ki a bagatell-törvényt ne kárhoztatta volna.
Még az aljárásbiró is ellene szólt :
- Rettentő ostoba egy nép ...!
Annyi sok szóval él, hogy szerdán és pénteken, - a panasznapokon - még két órakor s e lehet ebédre mennem!
Ez a törvény csak a perlekedési viszketegüket neveli ...
- Minden paraszt kész fiskális !
- És minden fiskális elmehet - maholnap - parasztnak! - szólott a dr.
- Mondasz valamit!
Nézzétek csak itt a házamat, milyen suta .
Emeleteket kéne rá épiteni, s nem megy; nem lehet.
Nem adja az ügyvédi jövedelem !
Balla hirneves kriminálistájának háza igy, emelet nélkül is mutatott .
Valóságos kis kastély volt; nem nagyszabásu , de uras, mint a főutcai házak nagyrésze, mint a panaszkodó ügyvédeké mind egy szálig .
Jólét és bőség nézett ki a kitárt ablakokon.
És tél lévén, alig volt egy csatorna, melyen ne lettek volna véres nyomai a télire megölt sertéseknek .
Azonfelül a legtöbb ablakon át különféle hangu és faju zongorák szólamai hallszottak ki az utcára .
És amig gyarapodtak a fő-utca uri házai, s amig nőtt a jólét a cseréptetők alatt: - addig mind jobban-jobban kapott lábra a nyomor a nagy magyar városban s kint az oláhrészen.
E gyre szaporodtak a zsellérek és mindig fogytak, apadtak a gazdák.
Vad torma verte fel a néma udvarokat nyáron; a száraz kocsánya megmaradt télire is , nem bántotta apró jószág; - nem volt .
Piszkos nyomor lett urrá a parasztfertályok felett.
A legtöbb ól üresen, sok kamra tárva-nyitva.
Itt-ott be volt zárva ugyan, de ugy, hogy magának a gazdának sem lehetett kinyitnia: - a végrehajtó és az ügyvéd pecsétje volt rajta .
Balla ügyvédi kara különben is rajta hagyta a keze helyét az egész külvároson.
Peres iratok ból csináltak sárkányt a gyerekek ősszel, kék papirosokba takarták a szalonnát a napszámos emberek.
A tulipános ládák sok helyütt irattárrá váltak .
Egy-egy ügyvéd nevét jobban ismerték, - még az asszonyok is - mint akár a papjukét .
Husz ügyvéd vetette itt magát tizennégyezer emberre.
Jó izlésü, élni vágyó, tudományos emberek, kik mindannyian élni, s mindenekfölött jól élni akartak - az igazság szent nevében.
S a részint rosszakarattal eltelt, részint szerencsétlen, de mindenek fölött korlátolt nép kezébe szol gáltatta magát az uraknak.
Erőszakoskodni akart s ő rajta vettek erőt.
Ki akarta perelni a szomszédja, bátyja, barátja vagy éppen apja alól a derékaljat; és ki is perelte, de saját maga alól is .
A nagy magyar város végében, a düledező házak fölött messzire látszott s magasan emelkedett ki a takarékpénztár palotája.
Évről-évre nőtt , mintha ezekből a kis házakból táplálkoznék.
( Akár a nagy hal a kicsinyekből.)
Sőt egész telepet támasztott maga körül; szép, parkos, uri házakat.
A főbb hivatalnok urak mind ott épitettek.
Ott emelkedett a pénztáros góth izlésü házacskája is; az a kedves kis kastély, melyet az ügyes takarékpénztárnok nyolcszáz forint évi fizetésének megtakaritott filléreiből épittetett - tizennyolcezer forinton .
Nem, nem sikkasztott itt senki.
Nem volt rá szükség.
A paraszt és a kisiparos ellátta az embereket pénzzel.
Az igazgatótól kezdve, le a legutolsó irnokig.
Fizetnie kellett, mert különben nem kapott kölcsönt.
Olcsó pénzt ... takaréki pénzt ... !
A törvényszéki végrehajtó - a jó kis Varr Domokos - mondá :
- Meg kék halnom, mind a nyolc gyerekemmel együtt, és éhen kék meghalnom, ha nem volna ez a takarék ...
A takarék, meg az ügyvéd urak, az adó és a pálinka, a lustaság és a tudatlanság, ezek az elemek egybevéve olyan állapotot teremtettek meg az a lföldi városban, hogy akármilyen metropolis büszke lehetett volna rája.
A szegénység meztelen karokkal ölelte át a várost.
Az urakat, a boltosokat , ezek között például egy bőrkereskedőt, ki majdnem az egész csizmadiacéhet tönkre tette.
Bőr fejében: bőrt !
Ezt a rideg ölelést maguk a fő-utcai urak is kezdték érezni.
De nem sokat törődtek vele, bár a megyei főorvos cikket is irt e tárgyban s négy hasábon szidta össze-vissza azt a négy ballai zsidó családot, ki életét csak gyakori bukásokkal tengethette.
Éles e n kikelt a korrupció ellen s kisütötte, hogy a városi nyilvántartó : zugirkász.
A szegény ördögöt elcsapták s az a nagytudományu orvosnak kétségbeesésében azt mondta - nyilvános helyen - hogy: "Ha én lettem volna sorozó főorvos s én gyüjtöttem volna magam nak hét év alatt nyolcvanezer forintot: ugy én se csinálnék két hatosért keresetet, meg kontraktust a kofaasszonyoknak ... ! "
A fiatal nem volt ballai: - rendeltetési helyére toloncolták .
Itt, mint minden tekintetben a "törvény " uralkodott a város felett .
A t örvény, a hatóság.
A városi előljáróság, de legfőképpen a főkapitány .
Ez a hatalmas vörösképü alak, szigoru pillantással és kiülő pocakkal.
Összevont , pörsögéses homloka igy szólt: "legyen igazság, vagy ... ! "
Rengő pocakja azonban ellentmondott a szigoru e lvnek.
Azt látszott vallani, hogy a legfőbb jó mégis csak a kellemes élet .
A főkapitány nagyon kellemesen élt.
Szeretett rossz lányokat vallatni, - különösen ebéd után: amikor jól esik egy kis munka.
Utálta a bünt, - hát adót vetett rája, hogy elejét vegye megszaporodásának .
Ott volt az ő háza is a fő-utcán.
Mindjárt a főügyészé mellett.
A kertajtón a két hivatalnok át is járhatott egymáshoz és együtt dudorászhattak, mig a börtönőrtől kikölcsönzött rabok fát fürészeltek az udvarban...
A főkapitány gyümölcsfái áthajoltak a főügyész kertjébe és viszont.
- A főkapitány udvarolt a főügyésznének s a főügyész a főkapitánynénak .
Teljes és szivélyes barátság uralkodott a főutcai urak, sőt a hölgyek között is .
Talán csak egy fiatal lány - Vass Tärri - nem volt megel égedve a várossal és e ragyogó téli reggelen, ablakából szemlélve a járókelőket: összeráncolta alacsony homlokát és utánozhatlan megvetéssel szólott oda szobájába éppen belépő Palaczkynak :
- Ó ez az utálatos város .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE