Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
MÖTYŐ
Amikor vártuk, abban egyek voltunk mindnyájan, nagyszülők és szülők , hogy akit várunk, az csak lány lehet.
Ha van egy vademberünk, akkor a mellé kapnunk kel l egy szelíd asszonyt is.
A fiút elviszi a szárnya, a leganyásabbat is; a lányt visszahozza hetedhétországról is.
A fiú, aki már megvan, az lesz a család kemény ökle, az verekszik értünk, mikor a mi kezünk már fáradt lesz, az építi fel a mi álompalotáinkat , amik a nagyapára és apára rászakadtak s meg is nyomták őket egy kicsit.
A lány, az csak szemfény lesz, apáé, anyáé, bátyusé s nekünk öregeknek még annál is több lesz.
Az utolsó világosság, amit a mi öreg szemeink még látnak s ha az ő keze csukja le a sz emünket, látni fogunk még az örök sötétségben is .
Igen, de most már mi legyen a neve ennek a szemfénynek?
Én mingyárt azt kérdeztem, mért ne lehetne Szemfény?
Nagy hallgatás támadt s éreztem, hogy indítványom megbukott, mert pogánynak találtatott.
Nagyika , mint a család legpraktikusabb tagja, a báli névsor szempontjából is helytelenítette az ötletet.
A mi unokánkat se Prüttynek, se Früttynek, se Trüttynek ne írják a báli tudósítók.
Az ám, csakugyan, ettől mindnyájan megborzadtunk, mint jó keresztény lelkek .
Kiegyesültünk abban, hogy valami szép, komoly bibliai neve legyen a mi szemünk fényének, ami semmi becézgetéssel el nem torzítható s a karakterének is megfelel .
- Legyen Mirjam - mondta a lányom - az szép is, romantikus is, komoly is .
- Talán egy kicsit t úlságosan is komoly - csóváltam a fejem.
- Mirjam, amiből a Mária lett, keserűt jelent .
Nagyika Magdolnára szavazott, de nekem aggodalmam támadt.
Abból Magdika lesz, meg Madus, meg Léni, Félegyházán pláne Modol .
A vőm szólásra jelentkezett s ki vonhatná kétségbe, hogy az apának is van némi joga ilyen nagyjelentőségű kérdésben véleményt nyilvánítani?
Azt senki se vonhatja kétségbe, csak Nagyika.
Elhárítóan legyintett .
- Te már ebbe is bele akarsz avatkozni?
Maradj te csak a mérnöki tudományodnál és igazítsd meg az ebédlőablak fölött a rézrudat, mert a tegnapi takarításnál kicsúszott a karikából .
A mérnök úr azonban, számítva szolidaritásomra, ezúttal nem hagyta magát .
- Legyen a neve Jákel.
Azt próbálja meg valaki eltorzítani !
A két asszony rámnézett és én k ötelességemnek tartottam vőm mellé állni .
- A Jákel annál megfelelőbb, mert ő a biblia egyetlen nőalakja, aki mérnöki tudománnyal is foglalkozott .
- Hogy-hogy? - csillant fel diadalmasan a fiatalember szeme .
- Úgy, hogy akkora vasszeget vert keresztül a Sisera király fején , amely pontosan egyik halántékától a másikig ért .
Ha megfelelő vasszeg lett volna kéznél, tán e pillanatban a család nőtagjai is megkísérlik a mérnöki tudománnyal való foglalkozást.
Mégis csak hajmeresztő gondolat egy királygyilkos némber nevét adni a mi szemünkfényének !
Azt tanácsoltam, hogy Ádám és Éva dédunokáin, Adán és Selán kezdve vegyük sorra a biblia nőalakjait és tegyük külön-külön beható mérlegelés tárgyává jóhangzás és karakter szempontjából.
Így jutottunk el félévi vita után a bethániai Mártáig, e szelíd és komoly gazdasszonyig, aki annyira szívén viselte a háztartás rendjét .
- Azt hiszem, megszavazzátok? - fordultam az asszonyokhoz .
Persze, hogy egyhangú lelkesedéssel állt Márta mellé mind a két asszony.
Bizonyos férfiú részé ről azonban halk tiltakozás következett :
- Ha a háztartás rendje alatt nagytakarítás értendő, nem szavazhatok igennel .
Magam is meghökkentem, de csak egy pillanatra .
- Ha arról volna szó, elő se hoztam volna a Márta nevet.
De én azt hiszem, ez a nyugodt, bölcs, komoly Márta azért került a bibliába, mert sohase hagyta el a kulcsait, mindig tudta, hol vannak és nem kereste őket máson .
Ez az érv meghozta a Márta névnek a teljes győzelmet.
Elővettem a családi bibliát, egyetlen örökségem és hagyatékom s előre be lejegyeztem a családfa legfrissebb bimbóját .
- Márta unokám született 1931 ...
Hónapra, napra még várni kellett.
Zimankós február volt akkor, porka havak hulldogáltak és szélfarkasok üvöltöztek be a kéményeken - északi széltől , zúzmarától, világtalan hold d ermedt sugarától hogy küldhette volna a jó Isten a mi szemünkfényét ?
Tavasz kellett ahhoz és az Úristen legszebb mosolya .
Márta?
No nem éppen Márta.
Mikor én először megláttam, akkor már kilencórás és tízperces volt s egyik habkeze már ki volt a pólyából.
Ez, gondolom , más kilencórás és tízperces emberi lényekkel is megesett már, de azoknál csak azt jelentette, hogy rosszul voltak pólyázva és kifickándozták a kezüket.
A mi esetünkben azt jelentette, hogy a ház kilencórás és tízperces úrnője csókra nyujtott a a kezét annak, aki eddig, ha nem volt is a ház ura, azt hitte, hogy az.
Igenis, szándékosan csókra nyujtotta, annak jeléül, hogy most már ő veszi át az impériumot a ház fölött .
Rendes nagyapák ilyenkor elsírják vagy elkáromkodják magukat, kiki temperament umának megfelelően és aszerint, hogy az újszülött a férfirendhez tartozik -e vagy a női nemhez.
Én elmosolyogtam magam és megveregettem a pólyát ott, ahol leggömbölyűbbnek gondoltam .
- Ó, te bolondos, drága kicsi mötyő, te !
Tudnivaló, hogy a motyó kis csoma got jelent, amit az ember a hóna alatt is elbír.
A mötyő szót még aligha mondta ki valaki a világon s gondolom, nincs is semmi értelme.
Mint ahogy semmi szónak nincs értelme, amely elragadtatott szívről szalad a szájra .
De a mi szemünkfényének azóta nincs egyéb neve, mint Mötyő.
Csak a biblia előlapján Márta, meg az anyakönyvben.
Mink akkor hallottuk utoljára, mikor a mosolygós páter szenteltvizet permetezett aranyhajára, ő maga pedig, mivel akkor aludt, sohase hallotta.
Ha hallja, nem tudja, hogy az nek i szól.
Ő csak Mötyő és nem is akar más lenni.
Az ő szemében a saját neve minden szépség és jóság foglalata - ugyan a miénkben is - és határozottan erkölcsi tartalma van .
- Kérsz bocsánatot? - néha fölvetődik ez a kérdés, mikor Mötyő és az erkölcsi világren d közt bizonyos hézag támad .
- Nem kéjök .
- Nem sírsz többet ?
- Síjok .
- Most már jó leszel ?
- Nem lesek jó.
Én csak Mötyőke lesek .
*
Ezzel a párbeszéddel át van hidalva az a két és fél év, amely elválasztja azokat a gondokat, amelyek Mötyőnek már a születését megelőzték , azoktól a gondoktól, amelyek azóta folyamatban vannak körülötte.
Nem azokat a gondokat értem, amelyek bárányhimlő, torokgyulladás, gyomorrontás képében minden gyerekes házhoz bejáratosak.
Jó az Isten s az ő patikájában mindenre van orvo s ság.
Nagyon bölcsen rendelte ő azt, hogy az embernek nem öreg korában bújnak ki a fogai, hanem kucóporos korában.
Mert nagy megnyugvás az, hogy akárhogy gubbaszt a gyerek, mint egy csapzottszárnyú fiókangyal, akármitől karikásodnak be a virágszemek és tüz e l a síma kis homlok, az ember mindíg azzal nyugtathatja magát, meg a többi felelőseket :
- Ugyan ne rémüldözzetek, a foga jön szegény kis békának .
Igaz, hogyha Mötyőnek mindig foga jött volna, mikor ezt határoztuk róla, akkor a legtekintélyesebb krokodilusnak se volna annyi foga, mint neki.
De azért mégse ezek a gondok azok az igazi gondok, amelyekkel Mötyő behavazza az életünket, mint cseresznyevirágszirom hullása a kertet .
*
Legelőször Ferencnek volt vele ilyen gondja.
Annak a bizonyos ifj. Ferencnek, aki mint vadember olyan hírnévre tett szert, hogy mikor pár éve Berlinből valami tisztelője bonboniert küldött neki ezzel a kissé elnagyolt címzéssel: A vadembernek, Ungarn - a magyar posta elhozta és kikézbesítette neki Szegeden.
Persze Ferenc azóta fölhag y ott a vademberi pályával, ki is nőtt, ki is hízott belőle s Mötyő születésekor, amikor elnyerte a bátyusi méltóságot, már csak közönséges elsős normalista volt .
Ferenc most már harmadikba jár, elérte a negyven kilót, és a kor színvonalát, az őszön megbeszélést tartott néhány kortársával és elhatározták , hogy lesbe állnak a kapuban, mikor arra halad a Kékhasú Sündisznó nevezetű indiánfőnök, aki suszterinasnak tetteti magát - igen, lest vetnek a dikiccsel skalpoló törzsfőnöknek és lasszót dobnak a nyakába.
D e bár Ferenc ilyen értelmes emberré nevelkedett s alkotmánytani ismeretei is tisztultak az adóvégrehajtás tekintetében valahányszor végrehajtó bácsi kopog az üvegajtón, bátyusnak első dolga sastekintetét végighordani az előszobai vadászmezőkön és rásüvölt eni a kis fehér missre :
- Mötyőkém, végrehajtó bácsi jön, rögtön bújj az asztal alá !
*
Nem tudnám megmondani, de nem tartom lehetetlennek, hogy a honpolgári kötelességek hátralékos teljesítéséből alakult ki Mötyőnek az a jellemvonása , amelynek alapján határozottan megkülönböztethető azoktól az angyaltestvéreitől , akik közül leszökött a földre.
Kezdetben volt az asztal alá bujás és valami lehalkított vércsevíjogás, részben önbátorításul, részben a végrehajtó bácsik zavarbahozására, akik tudvalévőleg nagyon i jedős emberek.
A diszkrét víjogást a család mindig zajos derültséggel honorálta, ami arra vezetett, hogy végre öncél lett belőle.
Mötyőnek azóta ez az első lélekzetvétele reggel és ez az utolsó este.
Közben persze kacag is a báránycsengő vidámságával és m o solyog a rózsabimbó hasadásával, de egyéniségét mégis az az ordítás adja meg, amelyet még a jövő zenésze se tudna lekottázni.
Bátyus, mikor ott tartott az élet útján, ahol most Mötyő, szintén elég virtuóz volt, de nem elég változatos.
Ő csak süvöltött, mi n t a szíven szúrt malac s produkciójával rendesen el akart érni valamit.
Mötyő nem követ gyakorlati célt, mikor fölül az ágyban, vagy elbújik a függöny mögé, vagy belefogódzik az anyja pongyolájába és hangot hallat, amely sivítás, bömbölés, szuszogás, meke g és egyszerre, egy égő preri menekülő vadjainak teljes szimfóniája .
Sokat tűnődtem rajta, mért teheti s az a körülmény, hogy idegeneknek sohase juttat a műélvezetből s kizárólag a családnak kedveskedik vele, nyomra is vezetett.
Mötyő ösztönösen érzi, hogy a család megfegyelmezésére küldetett a földre s rájött arra, hogy a fegyelmezésnek ez a legbiztosabb eszköze.
Mindnyájan megdermedünk, ha ő " rákapcsol ", ahogy bátyus, mint a jövő sofőrzsenije, mondani szokta .
Igen.
Mötyő úgy érzi, hogy az ő kis életének ez a célja.
Roppant meglepte, amikor én egyetlenegyszer ellenvéleményt jelentettem be.
Éppen sétáról jött haza anyuval.
A kapun kívül még kacagott, amint a küszöböt átlépte, már ordított, anyu hallgatólagos beleegyezésével, aki ezt olyan természetesnek tartotta, mint a cinegék cittegését az udvar tujabokrain.
Én azonban marékra fogtam a bátorságom és megpróbáltam túlkiáltani a vadon szavát :
- Csööönd !
A lányom szeme teleszaladt könnyel és az anyaszív tőrrel.
Ferenc lovagi készséggel ugrott a család lesujtott nőtagjaihoz .
- Mi baj, Mötyőkém ?
Mötyő az igazat ismerő lélek megbántottságával borult bátyus ölébe .
- Bátyus, - zokogta keservesen - apapa nem enged ordítani .
Csakugyan nem ordított tovább és ez életem egyik legnagyobb diadala volt.
Mindenesetre érdemesnek tartottam vele ebéd alatt eldicsekedni a vőmnek .
- Ezt csináld utánam, ha mered !
Hát merte.
Ebédutáni álma védelmében cselekedte, amelyet Mötyő , hivatása magaslatán állva, erősen veszélyeztetett .
- Csööönd !
A pillanatnyi eredményt nem lehet letagadni.
Addig csönd lett, míg Mötyő lenvirág-szemét kerekre csodálkozva odasettenkedett az apjához .
- Nem szabad ordítani, Mötyőkém - magyarázta apa a bölcs nevelő fölényével .
- Hát teneköd sabad? - pittyentette el Mötyő a száját és mély lélegzetet véve, folytatta ott, ahol elhagyta.
Biztos tudatában annak, hogy nincs az az apai tüdő, amelyik az övével fel vehetné a versenyt .
*
Hevertem a dívánomon és figyeltem a másik szobában a három hölgyet , akik nem vették észre, hogy hazaértem .
Nagyika kézimunkázott, - alighanem maradós vendéget várt - anyu az újságot nézegette, Mötyő pedig előszedte a Ferenc ólomkatonáit és birtokba vétette velük az egész szőnyeget, időnként meg-megrebbenő szemmel nézve a nagyokra.
Öröm volt nézni, milyen halkan vonultak föl a bakák és huszárok, az ulánusok és janicsárok, még a banda se zenebonázott, egyet se koppant a dob és egyet se reccsent a trombita .
Addig nem volt semmi baj, míg anyu föl nem tekintett az újságból .
Ijedten csapta össze a kezét .
- Jaj, Mötyőkém, mit csináltál már megint?
Tudod, hogy bátyus nagyon haragszik, ha az ő játékaihoz nyúlsz!
Rögtön rakd vissza őket a dobozba !
Mötyő egy pillanatig komolyan nézett a cipőcskéje orrára, nyilván tanácsot tartott önmagával, aztán mosolyogva rákacsintott az anyjára és beletoppantott a hadsereg kellős közepébe .
- Azéjt is, azéjt is! - vetette fel a fejét és három ulánust gázolt halálra.
Még külön meg is tiporta őket a csöpp sarkával .
An yu elszörnyűködve emelte fel a kezét, de mielőtt lesujthatott volna vele, Nagyi lefogta .
- Ezért akarod megverni? - kérdezte elcsodálkozva - azért, hogy ilyen csöpp létére ennyi esze van már ?
- Gondolod? - kérdezte anyu egy kicsit értetlenül .
- Ó, lányom , hát igazán nincs neked ilyesmihez semmi érzéked?
Hát nem hallottad , hogy "azért is, azért is "?
Ki hallott még ilyet két és félesztendős lánytól?
Fiam , vigyázz a szavamra, én mondom neked, olyan igazi nő ez máris, hogy mink is tanulhatnánk tőle .
*
Kis bátyu s a kórházban, Nagyi, anyu, apu mind odakint vannak, segíteni a doktor bácsiknak.
Igazság szerint Mötyőnek is kint kellene lenni, mert bátyus valami új játékot kaphatott, geny is van benne, meg tályog is - talán az angyalok hozták már előlegnek?
De azért M ötyő szó nélkül itthon maradt, mert ki marad itt akkor apapára vigyázni, ha ő is elmegy ?
Egy darabig hallom a motyogását a másik szobában .
- Mingyájt bevajlak, hallod?
Látod, Bonzó, apapát úgy bevajtam, hogy máj nem is susog .
Persze, Mötyő opöjál.
Régebben csak az öreg babákat operálta meg, de mióta bátyust is megmetélték , azóta az ifjabb nemzedékre is ráfogta az ollót, meg a tűt .
Most üvegekkel csörömpöl.
Számolta őket.
- Egy, tettő, kijenc, sok ...
Sok ojvossága van apapának .
A kora december-est mind összemarkolászta már azt a hitvány kis világosságot is, amit a decemberi nap elvetegetett.
Hej, betlehemi angyalok, hol vagytok az idén a mi gyertyáinkkal?
Összecsikorítom a fogam és fölkattantom a villanyt.
Nem jó most én nekem sötétben lennem .
A világosságra Mötyő is beárad hozzám.
Fölkuporodik az ágyam szélére, de nem szól semmit, csak a kezemet nézi csodálkozva .
- Mit nézel, Mötyőkém ?
- Milyen öjeg kezed jött neköd, apapa .
Az ám, én eddig észre se vettem.
Hirtelen megöregedett kezemmel megsimogatom a gyerek aranyhaját .
- Síjol, apapa ?
- Nem sírok, Mötyőkém .
- Nézöm - hitetlenkedik és ujjacskáival megtapogatja a szempilláimat .
Aztán a homlokomra teszi a kezét, ahogy az orvosoktól látta.
- Fájol, apapa ?
- Kicsit, kis Mötyőm .
Leugrik az ágyról, összecsattantja a kis tenyereit és boldog kacagással mondja :
- Apapa, teneköd nem köjj többet fájni.
Egy, tettő, kijenc, sok ojvosságodat mind kihajigájtam a óba !
*
Betlehemi angyalok, nem kérem én számon a gyertyáitokat, csak ezt a kettőt ne bántsátok !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE