Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rákosi Viktor
Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
A gyerek
I .
Bem apó 1849. március 11-én s zétverte a Nagyszeben előtt álló oroszokat és a várost elfoglalta .
Ez a kis magyar sereg, amely a kegyetlenül hideg január és február hónapokban többször villámsebesen átrobogott Erdélyen, üldözve az ellent, vagy üldöztetve az ellenségtől, végre újra egy olyan helyre jutott, ahol egy kicsit megpihenhetett .
Este kilenckor lett vége az ütközetnek.
Ekkor az orosz trombiták megfujták a hátrálót s a szászok kétségbeesve látták a győzhetetlennek hitt segélycsapatok gyors kitakarodását a városból.
A magyar ágyúk néha még megdörrentek, puskalövés is gyakran hallatszott, de már a külvárosban fölzendült az Éljen a magyar! kiáltás, amely egyre közelebb hömpölygött.
S a gránátok által fölgyujtott házak lángjában lehetett már látni a vörössapkás 11-ik zászlóalj honvédeit, amint óvatosan, fölvont, szuronyos puskával nyomulnak befelé, a belvárosba .
A kapuk zárva, az ablakok sötétek, - a rossz lelkiismeret elrejtőzött s remegve várta Bem ítéletét .
A huszárok az oroszok után rugtattak, a gyalogság pedig négyszögben felállt a nagy piacon.
Ekkor lovagolt be Bem és táborkara, amelyet a sereg riadó éljenzéssel fogadott.
Majd az ágyúk jelentek meg dübörögve a téren s nagyot-nagyot zökkentek, amikor egy elesett orosz katona holttestén vágtak keresztül .
A hideg éjben három alak levett kalappal állt Bem lova előtt.
Az öreg úr igen szigorúan, nyersen beszélt hozzájuk.
Összeszidta őket hazaellenes magatartásukért, azután fölsorolta, hogy mit kíván tőlük serege számára, majd intett Czecz ezredesnek, aki az egybegyült tiszteknek kiadta a legénység számára a parancsot, hogy aki rabolni, erőszakoskodni mer, vagy a l egkisebb fegyelmetlenséget követi el, azonnal agyonlövetik .
Ez nyugtatta csak meg a polgármestert és a két tanácsnokot, akik azt hitték, hogy Bem szabad zsákmányolást fog engedni a városban .
Föllélegzettek és eget-földet igértek a fáradt magyar sereg számára .
Jól is lakott a sereg egy hónapra.
Ellátta magát azonkívül ruhával, csizmával, lőszerrel.
Volt ott egy katona, aki három hónap óta a fagyos havon, a csillagos ég alatt hált, képzelhető, hogy ez milyen isteni kéjjel nyújtózkodott a jól párnázott szász ágya kban .
Bem és tisztjei vacsoránál ültek.
Az öreg rendesen egyedül és igen szerényen szokott enni, de kiváló alkalmakkor tisztjei közt maradt, hogy gyönyörködhessék örömükben .
Egyszerre észreveszi Kiss Sándor ezredes, hogy egyik fölszolgáló katona egy tizennégy-tizenötéves fiút ki akar taszigálni a szobából .
- Honvéd! - szólt a legénynek, - mit akar az a gyerek ?
- Minden áron Bem tábornok úrral akar beszélni .
- Hozd ide !
A honvéd odahozta a fiút .
- Mit akarsz kis fiam Bemtől ?
- Meg akarom kérni, hogy vegyen be katonának .
- Nagyon fiatal vagy te még arra .
- Majd megöregszem a csatatéren .
Kissnek tetszett a felelet, s elmondta Bemnek.
A tábornok odahívta a fiút .
- Ki vagy, fiacskám ?
- Sándor Miklós.
Vegyen be tábornok úr.
Apámat, anyámat , rokonaimat az oláhok megölték, engem egy pap megmentett és idehozott, magam vagyok az egész világon.
Valami hasznomat csak veszik .
Bemnek lefordították a feleletet.
Az öreg megsimogatta a gyermek fejét .
- Mit csináljunk vele?
Hová dugjuk be ?
- Tábornok úr, a 37-ik zászlóaljnál ma elesett a kisdobos.
Talán jó lesz annak .
- Ezredes úr, - fordult Bem Czeczhez, - adja ezt a gyereknek írásba s küldjön le vele a 37-ik zászlóaljhoz egy honvédet .
Mikor a fiúnak ezt megmondták, örömében kezet akart csókolni Bemnek .
- Hohó, fiú! - szólt Kiss Sándor, - most már katona vagy, ne csókolgass kezet senkinek.
Aztán tanuld meg még az éjjel azt verni, hogy Előre !
II .
Forró augusztusi nap volt.
Déva vára mélán nézett le a síkra, hol Bem hadseregének utolsó maradványa lerakta az osztrákok előtt a fegyvert.
Simbsen tábornok kiadta a parancsot, hogy a beteg és sebesült honvédeket el kell ereszteni, a többit pedig erős fedezet alatt Nagyváradra kell kísérni.
Mindenki tudta, hogy ott a besoro zás vár reájuk .
A sereg szélén állt a 37-ik zászlóalj töredéke.
A többi elhullott véres csatákban, vagy elszéledt a balsors csapásai alatt .
Brunner ezredes és több osztrák tiszt sorra vizsgálta a legényeket.
Így értek Sándor Miklóshoz, aki legszélről állt , feszes tartásban .
- Te is katona vagy? - kérdé jóakaratú gúnnyal az ezredes .
- Igenis az vagyok, - felelt Sándor, katonásan szeme közé nézve az ezredesnek .
- Mi gyerekkel nem harcolunk, kergessétek el! - szólt az ezredes .
Sándor elvörösödött .
- Ezredes úr, tizenkét csatában voltam, küzdöttem oroszokkal , osztrákokkal, oláhokkal, sebet kaptam, épp olyan katona vagyok, mint a többi .
- Eh, ne feleselj, eredj a pokolba, csak nem leszünk olyan emberevők, hogy ilyen fiatal gyerekeket besorozzunk, - felelt Brunner, akiben láthatólag a jóindulat dolgozott .
Sándor összetette a kezét :
- Ne szégyenítsen meg, ezredes úr, együtt harcoltam, együ tt is akarok szenvedni bajtársaimmal.
Az ő sorsuk az én sorsom , nem hagyhatom el őket .
- Különös faj, kemény faj, - mormogta magában, - ezt nehéz lesz megtörni.
- Hát maradj! - tette hozzá hangosan, - majd meglátom, mit csinálunk veled .
Azzal sarkon fordult, s otthagyta a kopott honvédeket .
III .
A csapatot, amely a fegyvertelen honvédeket Déváról Magyarországra kísérte, Brunner ezredes vezette .
A felügyelet nem volt valami szigorú.
Az ezredes katona volt és nem porkoláb, a röstelte a megbízatást.
Azért csak vállat vont, mikor reggelenként jelentették neki, hogy tíz-tizenöt magyar ismét megszökött az éjjel .
Egyszer aztán azt jelentették neki, hogy a 37-ik zászlóaljból már csak egyetlenegy honvéd van, az is egy fiatal gyerek .
Ezt aztán Brunner maga elé rendelte .
- Miért nem szöktél meg te is ?
- Nem lehet, ezredes úr .
- Hogyan ?
- Én bekönyörögtem magam, az ezredes úr megengedte, hálátlanság lett volna megszökni .
- De mikor a társaid mind megszöktek .
- Azoknak szabad, de nekem más helyzetem van.
Én gyávának látszanám, ha megtenném .
Az ezredes megveregette a vállát és szólt :
- No hát, ezennel megengedem, hogy menj, amerre akarsz, élj boldogul !
A fiú megköszönte, szalutált és eltávozott.
Az ezredes sokáig nézett utána s aztán megfuvatta a trombitát és elindította a csapatját.
Még pedig vissza, Déva felé .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE