ELTE regénykorpusz

A történelmi fontosságra emelkedett arcképek között van egy, amely Anglia grand old manjét, Gladstonet, abban a pillanatban ábrázolja, mikor legfontosabb törvényjavaslatát leteszi a ház asztalára.

Az átható, sötéttüzű sólyomszemben annak a tudatnak súlyos komolysága honol, hogy ez a javaslat , mihelyt törvényerőre emelkedik, százezrek sorsát fogja irányítani, alakítani , szinte igazán "mind az időknek végzetéig "; de azért annak a komolyan előrehajló alaknak a szíve fölött, a kabátja hajtókájára tűzve, ott mosolyog derülten és derítően a friss virág.

Ez a kép szinte akaratlanul is eszébe ötlik az embernek, a komoly méltóság és a mosolygó derültség megkapó keveréke gyanánt, mikor úgy májusban elérkezik az az idő, hogy London új virágdíszbe öltözik a kezdődő szezonra.

A körülöttünk levő világ látványai voltaképpen csak akkor érnek valamit, ha belső tartalmat , leszűrhető eszmét is rejtenek számunkra és London évenkint való virágba borulása is nemcsak mint látvány kap meg bennünket, hanem főképpen a látványban rejlő eszmék révén.

Mikor egy város elérkezik oda, hogy nem fél komoly, fenséges székesegyházai , törvénypalotái, tudományos csarnokai és kórházai falára a selymesfényű zöld repkényt, a havasfürtű krateguszt, a kék pillangók raja gyanánt ringatózó klematiszt futtatni föl; mikor nem bánja, ha ezeknek az épületeknek szürke kőből metszett gótívű ablakán virágfürtök nevetnek be a benn lefolyó komoly eseményekre, akkor az a város már nem félti a maga méltóságát és nem igyekszik azt, mint aggódó kertész a csenevész fácskát tüskés ráccsal, - komor kedvetlenség tüskés rácsával - sáncolni körül.

A kezdetleges Zeüsz-szobrok ráncolt homlokkal próbálnak hódolatot kelteni, a Praxitelesz Zeüsze, akinek a hódolat önként kijut, már nem fél mosolyogni sem.

De egy másik eszme, amely elgondolkozásra hívóan szól hozzánk London virágdíszének láttakor, az, hogy lám, az a dísz, amelyet némelyek még ma is hajlandók csupán a dúsgazdagok fényűzésével összeegyezőnek képzelni, a virág , egyáltalán nemcsak a gazdag házakon, a fényes városnegyedek palotáin otthonos .

És ami a londoni és általában angol virágkultuszt úgyszólván nemzeti fontosságú dologgá emeli, éppen az, hogy a középosztálynál van otthon, a nemzet törzsét tevő középosztálynál.

Ha csak a Park - Lane - en vagy a Belgravia kerület olyan utcáin látnánk az ablakok, erkélyek virágdíszét, ahol a telkekről azt is kiszámították, mi az értéke akkora területnek, amekkorát egy postabélyeggel be lehetne takarni, nos, akkor megbámulnánk egy futó pillantással a virágdíszt , mint ahogy megbámuljuk a Burlington Arcade-ban a mogyorónyi gyöngyöt , cseresznyeszem nagyságú rubint, de melegebb érdeklődés nélkül.

Hanem hát nem így van.

Az, hogy a virágdíszt ma már jóformán mindenki megszerezheti, a maga helyzetét megillető mértékben, abból megint egy nagy eszme világlik ki, az , amely a mai kor egyik legszebb irányeszméje: hogy az élet szépségét tiszta demokratikus szellemben közössé kell tenni mindenkivel; érhesse el mindenki a szépséget, - a szellemi élvezetet, a tetszetős otthont, jóízlésű mindennapi környezetet.

A ma már olcsóban is oly szép bútorkelme, szőnyeg, falkárpit , porcellán művészi mintáiban, színeiben a William Morris meg a Ruskin áldott kezének nyomát látjuk, akik éppen azért igyekeztek az egyszerűbb viszonyok közt élő embert is hozzájuttatni a szépnek termékeihez, mert hiszen ennek a szépnek vigasztaló, nemesítő hatására éppen annak van szüksége , akinek az élete néha nincs erős viaskodás nélkül.

Mint az olasz közmondás tartja: "Köves úton járónak a legnehezebb az égre nézni."

És a virágkultusz mindenütt jelenvaló voltában megint csak azoknak a kezeknek áldott nyomát ismerjük föl, amelyek odamutattak a virágra, mint amelyet a városban élő ember már csak azért is ápoljon szeretettel, mert a virág nem engedi egészen elszakadni a természettől, finom indái is elég erősek arra, hogy összekapcsolják a városi élet izzó forgatagában élő embert a természettel és amíg ez a kapocs nem szakad el, addig még nincs teljes hatalma a lelkünk szebb törekvései, harmóniája fölött a vásári élet legönzőbb, legkalmáribb torzsalkodásának sem.

És mikor mások követni kívánják a virágos londoni házak példáját, akkor is az a legérdekesebb kérdés: Hogyan juthat virágos környezethez az is, akinek nem lehet arra sokat áldoznia?

A londoni középosztálybeli embernek persze megvan az a semmi mással nem pótolható kedvező helyzete, hogy mindenki külön házban lakik és a bérházbeli lakás (flat ) ma is csak elenyésző kis része még a londoni hajlékoknak.

Már most azután a külön házban való lakás azt hozza magával, hogy nincs háziúr és nincs házmester .

Azaz hogy háziúr van, ha a házat csak bérben bírja valaki, de csak úgy, mint a beludzsisztániak mondják a kormányzó hatalomról: "Létezik, de mivel soha sem látható, létezése nem elviselhetetlen."

Azonkívül amint egyszer bérbevevés révén egy ház átment egy lakó birtokába: nos hát hiszen csak próbálna a háziúr odamenni és kérdést tenni holmi ablakátalakítás, öntözés stb. miatt.

A lakó is elhagyná azt a házat mihamar, de a háziúr még hamarabb hagyná el akarva vagy nem akarva.

Mert itt igazán még a bérelt ház is vára a lakójának, amelyben büntetlenül nem háborgatja senki.

És az ilyen külön kis házaknak (néha igazán nem nagyok, mint ahogy például évi 500-600 forintért nem is lehetnének) csaknem mindenütt jelenlévő járuléka az üvegház.

Ez persze olyan fenhéjázóan hangzik, ha holmi nagy télikertforma üvegházra gondolunk, de hát van ám köztük olyan kicsi is, mint teszem egy bérkocsi .

Mindegy, azért mégis nagy könnyebbségére szolgál a lakónak abban, hogy olcsó szerrel ellássa magát egész évre cserepes virággal; az ablakait ugyanúgy, mint a nappalijának meg az ebédlőjének asztalát.

Mert akinek van üvegháza, az magról is nevelhet sekély faládákban virágpalántát, amelyet azután kiültet ablakvályúba , cserépbe, vagy vesz olcsón néhány tucat apró muskátli-dugványt és neveli üvegházban addig, amíg elég erős a kiültetésre.

A virágszezonra készülődés idején nincs olyan középosztálybeli ember vagy asszony, aki röstellené a fáradságot arra, hogy elmenjen kora reggel valamelyik nagy virágpiacra (lehetőleg Covent Gardenbe ), hogy ott ládaszámra foglalja le a kiültetésre alkalmas apró növényeket; azúrkék lobéliát szegélynek; aranyszín meg rézvörös wallflowert, amely a mi sárga violánknak teljesebb és illatosabb faja; fehér százszorszépet, bíborpiros sarkantyúvirágot és az ablakdíszhez minden másnál alkalmasabb, hálásabb muskátlit.

Persze, olyan városban, ahol a bérház-rendszer az uralkodó, a családi házaknak ezt a hasznos kis járulékát, az üvegházat, nélkülözik a lakók és nekik nem sok haszonnal beszélhet a hír az ilyen módon végzett virágtermelésről, hanem hiszen a dolgok természetes fejlődési rendje szerint Budapest is valószínűleg úgy fog kialakulni, mint London: a magánlakások kifelé húzódnak majd és átalakulnak családi házakká.

Mint ahogy a növekedés korában az emberi szervezetnek is megvan a maga lázas, nyugtalan állapota, úgy a növekvő városok életében is van ilyen .

Ez az az úgynevezett aszfaltláz, amikor a városi ember azt hiszi, hogy élet , haladás, boldogság, nagyuraság nincs másutt, mint a belvárosok aszfaltján.

A régi fejlődésű városok népe már túl van ezen és kezd ismét távolodni a középponttól a várost környező halmos, berkes részeket keresve föl.

Mikor Budapest majd egyre intenzívebben tér rá az ilyen lakásrendszerre, akkor még csak egyre jobban és jobban fogja látni a világ, milyen kevés város fogható Budapesthez környék dolgában.

Kertvárosokról beszél a külföld?

Budapest környékét a természet elrendezte már kertváros gyanánt; az emberi munkának csak a részleteket kell hozzáadnia.

Ilyen részlet lesz mindaz is a többi között, amit az angol családi házak otthon termelt virágkészletéről, üvegházáról mondtam.

Addig azonban virágos London látványából a magyar szem azt keresi ki akaratlanul , amit otthon a bérház-rendszer mellett is jól lehet utánozni.

Az olyan városban, ahol az ablakkertészet rendszeres, a kertészek is mihamarabb hozzászoknak ahhoz, hogy "ablakvirág " -nak alkalmas növényt termeljenek bőviben .

Nemcsak a virág fajtáját értem éppen, hanem azt is, hogy az ablakba szánt növénynek nem kell egyenkint költséges, kiválóan szép, igen nagy példánynak lennie, először azért, hogy olcsón adhassa, például a muskátli tucatját , mondjuk, három koronáért, másodszor, mert az ablakokban a véznán magasra nyúló növény soha sem oly szép, mint a körülbelül lábnyi magas, bokros, zömök alakú és végre mert az ablakbeli növénynek erősnek, ellentállónak kell lennie, mikor szél, jégeső, forró nap és hirtelen lehűlés egyaránt érheti.

Azért az ablakvirágnak szánt növényt már a kertészek is úgy nevelik, hogy csak "hűvös házban" hajtatják, öntözni pedig mérsékelten öntözik, nehogy minden ereje levélhozásba menjen a virághozás helyett.

Ugyanezt azután az ablakvirág ápolóinak is jó megjegyezniök, de persze úgy, hogy azért a föld soha se engedje az apró léggyökereket kiszáradni, mert ha ez csak egyetlen egyszer is megesik , vége az egész pompának a teljes virágszezonra.

Akinek eddig nem volt virág az ablakában, legjobban teszi, ha az első esztendő díszének elhelyezését kertészre bízza; ebből az egy alkalomból azután könnyen megtanulja az egész dolgot úgy, hogy már a második évben csak a kellő számú növény megvétele marad költségnek, mert megvan az ablakvályú is, a föld is.

Hogy milyen legyen a virág, amelyet választunk?

Aki manapság nyitott szemmel jár-kel a világon, az látja, hogy a színek alkalmazásában mindenütt észrevehető a "szín-terv " -re törekvés, az uralkodó szín megválasztása és érvényesítése a legkülönbözőbb árnyéklatokban.

Ezt látjuk a szobák, házak, kertrészletek, boltkirakatok elrendezésében.

A virágelrendezésben is sokan választják az egyszínben való "színterv " -et és nem lehet tagadni, hogy ablakvirágnál, amely a távoli hatásra is van szánva, az egy masszában, gazdag mennyiségben megjelenő szín igen jól hat.

Az elrendezésben pedig a legdúsabb, legteljesebb hatásra az visz, ha az ablakvályú külső sora lefutó virág, a belső sor fölálló.

Ez tölti ki a teret legarányosabban s az utcáról és a szobából nézve egyaránt szép hatású.

Kezdő ablakkertésznek már csak azért is az örökké hálás és örökké hatásos muskátlit ajánlom, mert ezzel van a legkevesebb baj.

Egy öntözőkanna meg egy olló jókarban tartja ezt a kedves, jó természetű virágot áprilistól novemberig.

Mihelyt száradt levelet, aszott virágot látunk, vágjuk le tüstént, nem csak csinosságért, hanem hogy a növény ki ne merüljön.

Aki csupa rózsaszínnel akarná díszíteni az ablakait, az válasszon például a külső, lefüggő sor számára ezek közül egyet: a Charles Turner nevű muskátli erős rózsaszín, óriási virágfejjel , a Galilee halványabb rózsaszín, apróbb virágbugákkal, de roppant gazdag terméssel, az Incomparable élénk rózsaszín és a legmegbízhatóbbak egyike.

Ezek mind repkénylevelű fajok.

A hátsó, fölálló sor számára rózsaszínben kitűnők a Hall Caine, a Mrs. Turnbull és az Imperial.

A budapesti fehér vagy vajszínű terméskőházakon a rózsaszínben való ablakdísz gyönyörű lenne.

Mindig hatásos persze akár fehér, akár szürke kőházon a piros muskátli, akár a pipacspiros, akár a borvörös; a lefutó sor számára a Flambeau vagy a General Championette a legjobb ; a felálló sorhoz a Garibaldi vagy a Prince .

Sárgás falú ház ablakaiban a kék és lilaszín virágok minden összeállítása jól fest, például kék lobélia szegély mögött nemesített, óriás ernyőjű kék búzavirág vagy lefutó, ibolyaszínű verbéna-sor mögött lilaszínű törpe flox és harangvirág , meg a gyönyörű Columbine .

Mindezek egész nyáron virulnak.

Ez a szó, hogy egész nyár, eszébe juttatja az embernek azt, hogy Budapesten persze, az ablakkertészetnek július elejétől fogva nagy akadálya támad a nyaralás mozgalmában.

Éppen ezért lehet, hogy néhányan nem a nyári, hanem a tavaszi hónapok alatt teszik majd meg a magukét a város díszítése dolgában.

Ez esetben a londoni házak a hagymás növényeket választják .

Arannyal csíkozott piros tulipán, vagy a hajnali felhők havas és rózsás gyöngéd színeit viselő Cottage maid tulipánsor ugyanúgy otthon van az ablakokban, mint az aranysisakos, délceg, büszketartású daffodil (sárga nárcisz ).

Igaz, hogy a hagymákat azután elvirulás után még annak is ki kell szedni, aki elég sokat áldozhat virágért arra, hogy az utóbbi hónapokra meg mással töltse meg az ablakát, hanem viszont a hagymák esztendőre megint megvannak.

Nos és végre ha, mondjuk, valakinek valami igen nagy számú ablakot, például egy-egy iskolaépület, magánintézet tizenöt-húsz ablakát kellene megtöltenie virággal, a pénzt azonban nem szórhatja, hát annak is akad kedves, hűséges szövetségese a virágok között.

Számítson két krajcár ára jó magot minden ablakvályúra; elvetheti egyenest abba, még csak a kiültetéssel sem kell vesződni; és nyer viszonzás gyanánt bíborpiros színben égő láncot minden ablakpárkányon, ha akarja egy árnyalatút, ha akarja, a láng halványpirosától a zsarátnok sötét izzásáig minden vörös árnyalatút.

Ez a soha csalódást nem okozó dísz a sarkantyú-virág.

Tízkrajcáros csomaggal öt ablakot föl lehet díszíteni, annál is inkább, mert a sarkantyúvirágnál a sűrűn való ültetést, hogy úgy mondjam, jellembeli okból is kerülni kell.

Ahol nagyon sok van belőle, egyik növény úgy vetekszik a helyért a másikkal, hogy kellemetlen, stréber hajlamok ütik föl benne a fejüket: csak föl, föl, csak nyakára hágni a másiknak, ezt látszik gondolni minden egyes növény és míg kapaszkodik, hogy a szomszédjánál egy hüvelyknyivel följebb jusson, elveszti mindazt, ami vonzó volt benne, mert virágot nem hoz.

Míg ha adunk minden egyesnek elég területet (beéri vagy tíz centiméternyi földbirtokkal) akkor nem agyarkodik a másikra és kifejti mindazt a szépet és jót, ami benne rejlik, egész bokrétában hozva a virágot.

Hanem az ablakvályú két végébe letűzhetnénk két-két erős vesszőt, vagy pedig zsineget szögezhetnénk föl a falra.

A két szélső sarkantyúinda föl fog rá tekeredni és zöldleveles, lángvirágú keretbe foglalja az ablakot.

Ugyanezért a fölfutó sajátságáért emlékezzék meg róla az is, akinek nemcsak ablaka, hanem erkélye is van díszíteni való.

Az erkélydíszítés nem hogy nehezebb volna, mint az ablaké, hanem inkább könnyebb , mert a virág nincs úgy kitéve az időjárás viszontagságainak.

Belül, az erkélyrács töve mentét végigrakjuk keskeny favályúkkal; mihelyt a viráginda csak ujjnyi magas, már magától is kikapaszkodik a napra.

Ilyen célra a biborszínű sarkantyún kívül a petunia kitűnő.

Igazán, valóságos függő kert lesz az erkély ennek a jóvoltából.

Csak a napsugár derítő áldását adjuk meg az életének, visszaadja a derítést , vigasztalást százszorosan.

És végre még egy van az erkélydíszítő virágok közt, amely a szépségéért meg a - pszichológiájáért egyformán kedves az embernek.

A borsóvirág.

A szépségéért az okból, mert ha elvetünk egy vegyes csomaggal magot, egész nyáron százával , ezrével libeg körülöttünk a rózsapiros, hófehér, levendulakék, granátpiros , vajsárga meg árvácskalila virág; a lélektanáért meg az okból, mert ennek a bájos virágnak az az életföltétele, hogy mentől többet adhasson a maga áldásából nekünk.

Minél többet szedjük, annál gazdagabban hozza a virágot, hasonlóan azokhoz, akik a szeretetük kincseinek osztogatása folytán nem szegényebbnek , hanem gazdagabbnak érzik magukat.

Mikor azután a virágszezonnak vége, az évelő növényeket, aminők a muskátli , fukszia, nem kell kidobni, a fuksziát cserepekbe ültetve és hetenként, tíz naponként egyszer megöntözve, jól ki lehet teleltetni kamrában, pincében éppen csak annyira tartva melegen, hogy el ne fagyjon; a muskátliról pedig lerázzuk a földet valamelyik szép, száraz őszi napon, azután fejjel lefelé csomókba kötve fölakasztjuk valami sötét fülkében, vagy pincében.

A levelek, hajtások mind elsárgulnak, elsatnyulnak, de ha esztendőre, május végén kiültetjük, gyönyörűen hajtanak és virágzanak újra.

Ha pedig valaki ezzel nem akarna vesződni, még mindig megteheti azt, ami Londonban is a minden néposztálynál meglevő virágkultusz egyik legszebb vonását teszi: adja át a használt növényt magánál szegényebbnek.

Ezt Londonban a magánosok is, a nyilvános testületek is megteszik; ősszel, gyökérfölszedéskor a sétaterek virágait nagy csomókba kötve osztogatják ingyen.

Az elsőség a legszegényebbeké; ha azután még marad, még a kicsit tehetősebbek is elfogadják .

És ez a szokás mintha azt a nagy etikai tanítást valósítaná meg: "Ha magadnál hatalmasabbtól jótéteményben részesültél, amit annak nem viszonozhatsz, te meg viszont add át a jótétemény áldását másnak, ez segíti körforgásában a világot."

Gineverné Győry Ilona

Angolok

Virágos London

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Gineverné Győry Ilona

Angolok

Virágos London