Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rákosi Viktor
Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
A két testvér
Dermesztő hidegben állt a vizaknai harc.
Egyik félen Bem kétezer emberrel.
A másik félen Puchner tábornok nyolcezer rendes császári katonával s többtizezer szász és oláh fölkelővel .
Kilenc óra tájba n a harcvonalból tántorgó léptekkel, puskájára támaszkodva jött be a városba Bárdy, negyedik honvédzászlóaljbeli őrmester .
Termetre valóságos óriás.
A szuronyán és a puskája agyán egyaránt vér piroslott.
Látszott, hogy a rohamokban emberségesen közreműködö tt.
De egy kartácsforgács megsebesítette a combján és kénytelen volt otthagyni a harcot .
Az első cseréppel födött háznál érezte, hogy ereje elhagyja, tovább nem tud menni.
Amint visszatekintett, maga mögött látta hulló vérének hosszú vonalát a havon .
Megko pogtatta puskájával a kaput.
A kapu kinyílt s Bárdy egypár rémült oláh férfit és nőt talált ott .
- Vigyetek ágyba, mossátok ki a sebemet, mert elájulok .
Sietve engedelmeskedtek neki, mert a város a magyarok kezén volt és az oláhság nem tudta még, hogy a ma i ütközetben kié lesz a győzelem .
A hátulsó udvari szobában, ahol lefektették, már feküdt valaki az egyik ágyban .
- Ki az? - kérdi Bárdy .
A házigazda, egy Balistye nevű kötélverő, remegő hangon felelt :
- Bocsásson meg, honvéd úr, egy sebesült osztrák tiszt , akinek a vállperece át van lőve .
- Én nem bánom, hanem ha Bem tábornok megtudja, magát főbelöveti.
A puskámat !
Odaadták neki, fölhúzta a kakasát, az ellenséges tisztnek szegezte s németül szóla :
- Mi az ön rangja ?
- Kapitány vagyok a Bianchi-ezredben .
- Kapitány úr, önt ezennel foglyommá nyilvánítom.
Ha el akar távozni a szobából, agyonlövöm .
- Helyes, - felelte hidegen a kapitány és befelé fordult az ágyban .
Bárdy megevett egy tál forró levest, kiivott egy kupa pálinkát, aztán puskáját maga mellé téve, mély, letargikus álomba merült .
Mikor fölébredt, egészen jól érezte magát, úgy, hogy azonnal leszállott az ágyról .
- Ne mozduljon! - kiáltott rá egy nyers hang .
A kapitány az ágyban ült és pisztolyt szegzett neki.
Bárdy puskájáért nyult.
A fegyver eltünt.
Két karját csüggedten eleresztette .
- Mi a rangja? - kérdezte a kapitány .
- Őrmester vagyok .
- Őrmester, önt ezennel foglyommá nyilvánítom.
Ha el akar távozni a szobából, agyonlövöm .
Bárdy elnevette magát .
- Én fogoly?
A magyar sereg kellő közepén ?
Erre a kapitány nevette el magát .
- Ön, úgylátszik, nem tudja, hogy Bem a csatát elvesztette és serege nagy veszteséggel hátrál Szászsebes felé .
- Lehetetlen .
- Úgy van .
Bárdy sebbel-lobbal öltözködni kezdett .
- Mit csinál ?
- Látja.
A seregem után akarok menni.
Ez becsületbeli kötelességem .
- Elfelejti, hogy foglyom ?
- Hát akadályozzon meg a távozásban .
A tiszt letette a pisztolyt .
- Mi volt ö n, mielőtt beállt honvédnek ?
- Jogász Pesten .
- Élnek a szülei ?
- Élnek .
- S vannak testvérei ?
- Két bátyám szolgál Görgey alatt .
A kapitány szomorúan sóhajtott .
- Nekem meg egy öcsém szolgál a bécsi légióban, az önök zászlója alatt.
Szüleink szemefénye , büszkesége.
Ha ugyan él még s el nem esett vagy meg nem fagyott ebben az irtóztató időben .
Bárdy lehajtotta a fejét a lassan mondá :
- Milyen szerencse, hogy én rossz fiú és rossz diák voltam.
Arra születtem, hogy verekedjem .
- A szüléknek az mindegy, azért ön őnekik épp oly drága, mint a többi fiúk...
Ne menjen, fiatal barátom, ott kint agyonverik az oláhok .
- Majd a kert felé szököm a mezőre... de sebem jelentéktelen, mennem kell .
- Tudja mit, - szólt a kapitány, - legalább vegye föl az én köpönyegemet, csákómat, kösse föl a kardomat, fogja a pisztolyaimat, üljön a lovamra és úgy meneküljön .
Bárdy sebesen megtette .
- És most a nevét, kapitány úr, - szólt, mikor átalakult osztrákká .
- Stramm Gottfried .
- Én Bárdy vagyok.
Isten önnel !
Köszöntek egymásnak, Bárdy elsietett, a kapitány lovát kivezette és a kapu előtt rápattanva, lassu ügetésben megindult Toporcsa felé .
A császáriaknak már csak a sebesültjei voltak Vizaknán, az oláh lázadók ellenben elözönlötték a várost.
Egypár égő magyar ház lángja magasra csapott a kezdődő szürkületben.
Az oláh lándzsások az utcán bevert hordókból kalappal mérték a pálinkát.
Sokan danoltak s lándzsájukat eszeveszetten forgatva, táncoltak a keményre fagyott havon.
Más részeg emberek azzal mulattak, hogy az elesett honvédek holttestét szurkálták , valamelyik kapu kerítésére (tán ott tanyázott a tribun ?) honvédsapkás fejek voltak kitűzve.
Bárdy az iszonyattól és a dühtől minden porcikájában remegett.
Százszor a nyeregkápában levő pisztolyok után nyult, hogy valami garázda fickót lelőjjön, de eszébe jutott , hogy még szüksége lehet a töltött fegyverekre.
Az oláhok különben egyenruhája láttára köszöntek és utat nyitottak neki .
Toporcsát lángban találta.
A menekülő magyarok gyujtották föl.
Az utca tele volt diadalmámoros oláhokkal.
Honvédholttestek is sűrűn hevertek szerteszét.
Ezek mind sebesült és fáradt katonák voltak, akik a seregtől elmaradtak s itt agyonverettek a százszoros túlerő által.
Mikor Bárdy a falu közepére ért, a fölvégről több száz főnyi ordítozó tömeg közeledett befelé.
Oláh lándzsások voltak, akik vagy húsz honvédet s ugyanannyi bécsi légionáriust közrefogva, - valamennyi húsz éven alól lévő, - bajusztalan gyerek.
Bárdy megállt az út közepén .
- Halt! - kiáltott mennydörgő hangon .
A tömeg megállt .
- Tud valaki közületek németül? - kérdé .
- Én tudok, - felelt egy pópa, akinek kard volt az oldalán .
- Hová viszitek a foglyokat ?
- Leölni .
- Pópa, hogy mersz ilyet mondani, hisz neked tudnod kell, hogy a hadifoglyokat nem szabad bántani ?
- Most bízott meg vele egy őrnagy a Bianchi-ezredből .
- Hazudsz, pópa.
Én pedig a császár nevében megtiltom nektek, hogy a hadifoglyokat bántsátok.
Aki pedig mukkanni mer, azt keresztüllövöm .
Erre mind a két pisztolyát elővette .
- Te lész az első, pópa, - szólt Bárdy és pisztolyával végigcsiklandozta a papot .
- Jól van, tiszt úr, de mi történjék a foglyokkal? - felelt alázatosan a pópa, akinek erkölcseit a ráirányzott pisztoly láthatólag megszelidítette .
- Azokat én Vizaknára kisérem a főtábornok elé .
- De mi is elmegyünk ám, tiszt úr .
- Igen?
A csatatérrel ellenkező irányba?
Ezt szívesen teszitek, azt tudom.
Nem, pópa, nekem csak negyven fegyveres kell, a többi menjen a futó Bem után... különben főhadnagyi szavamra mondom, hogy a főtábornok úr mindnyájatokat főbelövet .
A pópa elmondta híveinek a tiszt úr kivánságát.
Ha egyetlen bátor férfi lett volna a vérszomjas tömegben, a vakmerő Bárdynak vége lett volna.
De nem volt.
Rémtetteik folytán rossz volt a lelkiismeretük s ez gyávává tette őket .
Kiválasztották a negyven fegyverest s a pópa élükre állt .
Ezalatt Bárdy részvéttel mustrálta a pelyhes állu fickókat, akik dacos némasággal hallgatták a jelenetet.
Hirtelen egy ötlet támadt a fejében .
- Önök a bécsi légió tagjai? - kérdé .
- Igen .
- Nem tudnak valamit egy Stramm nevű légionáriusról ?
- Itt vagyok, - szólt egy hang, s egy csinos, erőteljes barna fiú lépett elő a csoportból .
( A pópa fülelt, hogy mi lesz. )
- Önnek a bátyja, Stramm Gottfried, tiszttársam, kapitány a Bianchi-ezredben .
- Testvérbátyám .
- Tudja meg, hogy súlyos sebesülten fekszik Vizaknán s lázában egyre önt hívja és emlegeti .
A fiatal katona lehajtotta a fejét, talán hogy megindulását elrejtse .
- Pópa, - folytatá Bárdy, - ez alá a fiatal úr alá adj egy lovat , fényes jutalmat fogsz kapni Stramm kapitánytól, amiért a lázadók által félrevezetett öccsét segítettél visszaszerezni .
Stramm fölvetette a fejét .
- Főhadnagy úr, legyen szives tudomásul venni, hogy engem nem vezetett félre senki, lóra pedig nem ülök, mikor bajtársaim gyalog mennek .
Bárdy szerette volna megölelni a derék fiút .
- Ne okoskodjék, így gyorsabban fogunk menni s hamarább meglátja szegény bátyját .
A pópa, aki nagyon szolgálatkész emberré vált, hamar előkerítette a lovat.
Azzal a kis csapat elindult vissza, Vizakna felé.
Alig haladtak száz lépésre, Bárdy maga mellé intette az utána lovagló fiút, s rövid szavakkal leleplezte magát.
Csak azt nem árulta el, hogy a bátyjának könnyű sebe van.
Attól félt, hogy az erőslelkű fiú akkor nem fogja itthagyni társait .
- Mi lesz a foglyokkal? - kérdé Stramm .
- Már megvan az ötletem.
Fogja az egyik pisztolyomat s lehetőleg lőjje le a pópát, de csak mikor azt kiáltom: A huszárok!
Most menjen hátra .
Stramm elmaradt Bárdytól.
Még száz lépést haladtak.
Akkor Bárdy megállította a csapatot .
- Lódobogást hallok, - szólt a pópához, - maradjatok itt, majd rekognoszcirozni megyek .
Azzal előre vágtatott.
Kis idő mulva s záguldva tért vissza .
- A huszárok, a magyarok!
Meneküljetek !
Egy lövés dördült el s a pópa a hóba bukott.
Stramm elvégezte a rábízottakat.
Az oláhok eszeveszetten futottak be az erdőbe.
Bárdy csöndes nevetéssel megállt a magyar csapat előtt s így szólt m agyarul :
- Most pedig, fiaim, szedjétek össze a derék oláhok által elhajigált fegyvereket, vonuljatok ide le balra, egy elhagyott malomba s ott várjatok meg.
Én Bárdy őrmester vagyok a negyedik honvédzászlóaljtól, s még Strammot kell Vizaknára beliferálnom .
A bámuló gyerekek alig tértek magukhoz meglepetésükből, Bárdy elvágtatott a légionáriussal .
A Vizaknán kiállított őrök szépen szalutáltak nekik, ő pedig egyenesen Balistye kötélverő házához ment s képzelhető Stramm kapitány öröme , mikor késő éjjel fölverik és előtte áll épen, egészségesen az öccse .
- Holnap viszlek Bécsbe, rossz fiú, egy hónapi szabadságom van a sebem miatt .
Bárdy öt perc mulva elbúcsúzott a testvérektől s robogott a malomhoz .
Ott élére állt a fiúknak s hegyeken-erdőkön keresztül elvitte őket Bem táborába .
Az öreg Bem tüstént megtette főhadnagynak .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE