ELTE regénykorpusz

Igaza lehetett Gambettának is, mikor kimondta azt a kemény, erős jelszót, amely szinte úgy hangzik, mint valami hatalmas pőröly ismételt lecsapása: C'est la grande formule moderne: Du travail, toujours du travail et encore du travail .

( Ez az újkor nagy jelszava: munka, mindig munka és ismét csak munka.)

De ennek az igazságnak puszta fölismerésénél jóval magasabbra emelkedtek azok, akik erre azt mondták magukban, hogy jó, de hát ha ez az élet általános irányzata, akkor viszont ne az legyen -e a másik nagy jelszó, hogy ez a munka lehetőleg senkire se legyen gyötrelem, hanem legyen öröm is; a mellékkörülmények ne nehezítsék, hanem könnyítsék ezt a munkát és így a munka ne nyomasztó legyen, hanem fölemelő.

Ezek az eszmék öltöttek alakot a munkások számára épített angol kertvárosokban , még pedig olyan alakot, hogy ha ilyen kertvárosok látványával is, szervezetével is megismerkedünk lelkünkben, az esztétikus gyönyörűsége ma nem lesz sem kisebb , sem nagyobb, mint az emberbaráté és - a praktikus , businesslike modern emberé.

Mert az intézmény mindhármat kielégíti.

Hallani természetesen eleget hall az ember a kertvárosokról, mielőtt látná is, mert hiszen Anglia gazdasági , egészségügyi és szociológiai tekintélyei mind egyetértenek abban, hogy ez az intézmény az új korszak egyik legnagyobb és legéletképesebb vívmánya; de a maga egészében, teljes szépségével, teljes jóságával csak akkor áll az eszme az ember elé, ha csakugyan maga járja be az ilyen kertvárost, még pedig beavatott kalauzolás mellett.

Ez a jó szerencse jutott a multkor azoknak, akik a birminghami nevelésügyi kongresszuson résztvettek.

Megérkezett mindnyájunk számára a "csokoládékirály " , Mr. Cadbury meghívója, a Birmingham mellett levő kertváros, Bournville megalapítójáé.

Így mentünk ki tehát megnézni a "kert közepébe helyezett gyártelepet ", amint joggal nevezik, ahol azonban hasonlíthatatlanul több a kert első látásra, mint a gyár.

Amint az ember az óriási Birmingham néhány ódivatú, sötét, kietlen, igazán silány munkásnegyedén áthalad és látja a napfény nélkül való szűk sikátorokat, bizony akaratlanul is eszébe jut az a merész mondás, amelyet nemrég Anglia egyik liberális szónoka vágott oda a parlamentnek: "Azzal, hogy olyan nagy birodalmunk van, amelyben a nap sohasem megy le, jó lesz addig nem dicsekednünk , ameddig olyan munkáslakásaink is vannak, amelyekben a nap sohasem kel föl ".

És itt áthaladva, egyszer csak egy nagy híd kőíve alá érünk.

A mesekönyvekben beszélnek olyan hídról, - a szivárvány hídalakú ívéről, - hogy aki azalatt áthalad, egyszerre megváltozottnak látja maga körül az egész világot.

De magunkkal is ilyesmi esik itt meg, mert ez a híd már az új Bournvillebe, a kertvárosba nyúlik át és mi ott állunk egy olyan birodalomban, ahol semmi, de semmiféle épület, akár az igazgatói iroda, kéményes gyár, munkáslakás, iskola , olvasóterem, postahivatal vagy elaggottak menedékháza, nincs anélkül, hogy kert ne venné körül minden oldalon, virág ne virulna vályúkba rakva minden ablakában és virágos kúszó növény ne födné falát, tornyát.

Így, november végén, amikor én jártam ott, természetesen nem láthattuk egész virágpompájában, de azért úgy tetszett nekem, hogy sok-sok városa a földnek lehetne boldog és büszke, ha virágos májusban, rózsatermő június havában annyi virág mosolyogna körülötte, mint még ősszel is itt, ahol az egyik ház barna tölgygerendás külső falának minden ablakában rózsaszín krizantémum füzérei bólogatnak; az egyik főhivatal kerek tornya körül mint arany korona illeszkedik az őszi napban csillogó bolyhos sárga katalinrózsa.

A vörös téglafalakon most is zöld a berberis lombja; a karácsonyi jázmin apró aranycsillagai is ezrével szórják a fényes pontokat a falra.

A szürke homokkőfalakon, palaszürke tetők alatt, csak úgy izzik a crategus bíborpiros bogyója, mint a korallgyöngy.

És az épületek közül a lakóhelyek, amint virágos, kertes sorukon végignézünk , rögtön elmondják, hogy pedig nem gazdag ember ám a lakójuk, mert hiszen nem nagy ház egyik sem.

Gyári munkások, napszámért dolgozó emberek laknak bennük.

A testi-lelki jó erőnek ugyanez a látványa kap meg akkor is, ha innen meg a 81 láb hosszú, 45 láb széles födött, téli uszodába érünk, melynek langyos vízzel telt óriási medencéje halványzöld porcellántéglákkal van kirakva, úgy, hogy igazán inkább valami friss tótükörhöz hasonlít, mint uszodához.

Az itt való félórai gyakorlat is kötelező naponkint a tizenhat éven alul levőkre, de hogy a tizenhat éven felül levők és mindenféle egyéb korúak is szíves-örömest csinálnak kötelességet az engedelemből, azt láthatta mindaz, aki a vízben rendezett úszóverseny meg vízipóló résztvevőinek vígságát végignézte.

A fiúk tornaterme, a férfiak tizennégy holdnyi torna-, tennisz-, cricket- és football-játszóhelye, a leányoknak körülbelül ugyanekkora tenniszező, labdázó és sétahelye: téli időre pedig a hangversenyekre, felolvasásokra való Ruskin Hall a maga könyvtárával, olvasótermével a modern , humánus eszmék egyik legszebbike mellett tesz tanúságot egy egész világ láttára ; amellett, hogy ma már a munka az embert nem alázhatja le, csak az ember legyen elég méltó arra, hogy ő ne alázza le az emberméltóság legszebb, legáldásosabb hatalmi jelvényét, a munkát.

De ennyi szórakoztató eszköz láttára valaki talán, igen természetesen, éppen azt a kérdést vethetné fel, hogy:

- Nos igen, de hát a munka maga?

Azt, hogy a Cadbury-cégnek a tropikus égalj alatt levő kakaó-ültetvényeiről saját hajói hozzák az árút; ezt a kikötőből a fővonalon át az egyik közeli nagy városba szállítás után a cég saját vasútjai viszik ki, már nem is szükséges elmondani, valamint azt sem, hogy az óriási számarányok, amelyben a cég a kakao-port, a főző- és egészségi tejcsokoládot, meg a csemege-bonbonokat piacra küldi, évről-évre növekedőben van, minden visszaesés vagy ingadozás nélkül ( amellett, hogy több szintén kitünő és humánusan dolgoztató cég támadt azóta ) , mindez inkább a kereskedelmi oldala a dolognak, mintsem az emberbaráti, amely bennünket, a nevelésügyi kongresszushoz tartozókat, talán minden más szempontnál jobban érdekelt.

Az egész kertváros területe 525 angol hold és ott foglal helyet Worcestershire legszebb erdős, halmos részében.

Mikor építeni kezdtek, építőmesterei , Harvey és utóda Tylor igazán nemcsak művész-, de szinte poéta-lélekkel fogtak a munkához; művészlélekkel azért, mert a festői, csinos (és mégis olcsó) házikók közül, amelyek mind az angol stílus motívumait követik, kettő sem egészen egyforma a városban, hogy minél több egyéni vonásnak nyújtson teret; költői lélekkel pedig azért, mert mikor a területet szabdalták, minden fa életére, amely csak valami módon is megkímélhető volt, bizony majdnem úgy vigyáztak, mintha emberéletről lett volna szó.

A házak közül átlag csak hat esik egy acre területre, a többi mind kert.

Legnagyobbrészt ez a berendezése: a földszinten két nappali szoba, konyha, kamra, az emeleten három hálószoba.

Vannak kisebbek is, nagyobbak is, a legolcsóbbnak 4 shilling és 6 penny (5 kor. 40 fillér) a heti bére, vannak azután 5, 6, 7 és 8 shilling hetibérűek is (1 shilling 1 korona 20 fillér ).

A kerteknek a házhoz legközelebb eső része gyep meg virág, azután jön a zöldséges kert meg néhány sor gyümölcsfa.

Hogy a kert jelen tulajdonosa is tudhassa jól, mi vezet sikerre a kertészkedésben, arra két képesített kertészt meg több kertészlegényt tartanak a városban, akik tanácscsal látják el a munkásokat; hogy pedig a jövőbeliek egyre jobban értsenek hozzá , arról az a kertészeti tanfolyam gondoskodik, amelyet a fiúk számára tartanak fenn.

Az ember megáll ezek előtt a jó rendben tartott kis munkáskertek előtt és úgy érzi, mintha azoknak minden gyümölcsfája, gondosan betakart rózsatöve, tavaszra már elkészített virágágya mind beszélne, beszélne hozzánk ékesszólóan arról , mennyi jó, mennyi gyöngéd érzés, a szépnek, az otthonnak, a természetnek mennyi szeretete szunnyad és szunnyadhatott is mindig a milliók lelkében; csak lett volna régen is sok olyan, aki ezt a mélyre rejtett gyöngyöt, aranyat napfényre hozza.

Ezek a kertek maguk sokat tettek arra nézve.

Akiknek a kedélye fölött egyszer a virágtermő, gyümölcshozó föld hatalma lesz úrrá, sok rossztól, sok alacsonyságtól mentve van az már.

A kertváros megalakítói nem beszéltek sokat az alkoholkérdésről, meg a szociális kérdések több más, kietlen, sötét pontjáról, testi-lelki romlásba döntő veszedelmekről; - itt mi is elég, ha azt mondjuk minden kommentár nélkül, hogy az italfogyasztás meglepően alacsony fokot mutat, kihágásokkal, mi egyébbel nevezetes ritkán van baj; - a halálesetek számaránya pedig a legalacsonyabbak között áll egész Angliában.

A házakat nemcsak a cég munkásainak van joguk bérbe venni, mert hiszen ma, mikor már az egész kertváros egy óriási trust kezébe van letéve, egyre többen óhajtják, hogy a kertvárosszerű építkezés mindenütt terjedjen és ezt a területet is hajlandók növelni.

Még az elaggott munkások számára fentartott gyönyörű menedékházak sem csupán a cég munkásait fogadják be; pályázhat a helyre más is, noha természetesen az elsőség a bournvillei munkásoké.

Ha ékesszólók az éltük delén most levő munkások házai, kertjei is, de hát még ezek a menedékházak!

- Hol van az a régi, még Dickensből is ismert jellegű menedékház, amely a menedék fogalmával tán csak annyiban függött össze, hogy nem abban bármi elől, hanem az elől bárhol is hajlandók lettek volna a szegények és elaggottak menedéket keresni.

Ezek itt otthonok igazán; valami olyan szelíd, nyugalmas derű ömlik el az egész háztájon, mint amilyent a tiszta, békés naplemente szokott a tájra vetni.

Ezt a kis világot nemcsak papiroson, számsorokkal tervezték ki; a szív volt itt munkában minden részletnél.

Valamennyi más ház például emeletes, mert hiszen ilyen módon csak félannyi terület kell csak; de ezek itt, az öregeké csak földszintesek: a fáradt öreg láb ne járjon már lépcsőt.

Szép nagy ablaka háromfelé is kinéz az öbölre valamennyinek; hja, öreg ember sokszor már csak egyetlen egy ablakon át nézegeti a világot, de onnan azután el is nézegeti szívesen.

Kert itt már, olyan, amit nekik kellene megmunkálni, nincs többé , hanem a falak válogatottan szép kúszó növények, clematisok, futórózsák ringó pompájával vidítják őket majd egész éven át; a házacskáktól befogott nagy négyszöget meg gyeppel, virággal közmunka tartja szépen a számukra.

És végre , ami a maga kicsiségében is olyan jóságos, emberi vonás: minden kis házból csengetyű szolgál át a másikba.

Öreg embernek könnyen esik baja; hadd tudjon róla a szomszéd, ha tán rászorulnak odaát.

A kertvárost végigjárva, úgy tetszett, mintha az ember végigtekintette volna a bournvillei munkás életét, a virágos kertben levő népiskolától a virágos gyáron keresztül egészen a virágos menedékházig.

Szépség, derű mindenütt, de munka is mindenütt, igazán toujours du travail, csakhogy munka jó arányban, munka jó eszközökkel és munka jól jutalmazva.

Tudva, hogy a Cadbury-cég tagjait erre az egész humánus, óriási alkotásra jórészt a maguk vallásfelekezetének egyik uralkodó eszméje, az emberszeretet sarkalta ( valamennyien ahhoz a felekezethez tartoznak, amelyet mi rendesen, minden rossz szándék nélkül bár, de mégis ezen a kicsit csufondáros néven hívunk, hogy quaker, noha bizony megszokhatnánk, hogy mi is úgy hívjuk, ahogy ők hívják magukat, a jóbarátok (friends ) felekezetének ).

Búcsúzás előtt azt találtam mondani vendéglátóink közül az egyiknek: "Annyi jóleső és szép érzés között, ami az emberben a látottak nyomán ébred, egy vallástalan gondolat mégis akad.

Az ember szinte szeretné megkorrigálni a bibliának azt a sorát, amely Ádám sorsában a munkát szinte büntetés vagy átokként emlegeti; - mert ha valahol, úgy itt világossá válik az ember előtt, hogy az emberi életnek legigazibb dísze és áldása, életképesebb erőforrása csakis a munka lehet."

Gineverné Győry Ilona

Angolok

Látogatás a kertvárosban

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Gineverné Győry Ilona

Angolok

Látogatás a kertvárosban