ELTE regénykorpusz

A hosszu meleg őszt enyhe tél váltotta fel, s Borbála rég idő óta a sutáni kastélyban lakott, hol nemében az apathiának tölté napjait; legtöbbnyire egyedüli tétlenségben , s oly némán, hogy Marie gyakran félve szólitá meg őt, ha magánál van -e vagy önkivület vett rajta erőt.

Az öreg ápolóné átjött vele Ivándról s szüntelen mellette volt.

Hirlapokat nem volt szabad kezébe adni, mert abban hetek óta folyt Tirzus vallatása, pöre, védelme s karácsony felé - elitéltetése.

Mint előre látható volt: kötél általi halálra.

Irtóztató nap volt ez Szolcsányi grófnéra nézve; maga Tristan is megrendült az itélet olvasására, mit majdnem biztosan tudott már hónapok óta, s most mégis megrettent tőle.

Midőn a kivégzés reggele elkövetkezett, fájdalmasan szemlélték Borbálát, ki semmit sem sejtve, ült szokott helyén szobájában; összetett kézzel, némán, nyugodtan , magába vonulva, tépelődve a jövőn: mi fog történni atyjával...

Most a bitófához közeledik, most föllép, most megragadja a hóhér, stb... ez iszonyu képek kinozták Mariet gondolatban.

Maga elé képzelve az egész eseményt, melynek már rég be kellett volna következni, ha a Szolcsányi fivérpár nem lett volna hiubb, mint igazságos, s mi neki annyi álmatlan éjet s oly sok alkalmatlanságot, rettegést okozott.

Számtalanszor a fővárosba kellett utaznia s elmondani, a mit a multra s az utóbbi gyilkosságra nézve tudott.

Egyszer szembesiték is Tirzussal, ki lábaihoz borult , bocsánatot kért tőle, s leányát, kit többé látni nem akart - kegyeibe, pártfogásába ajánlá.

Végre, midőn a volt főkertész kivégeztetésével be volt fejezve minden a történtekből , egy napon tudtára adták Borbálának, hogy atyja hirtelen meghalt a börtönben, s az megnyugodott halálán, és lassanként természetesebb életmódhoz kezdett.

De még egy megpróbáltatás várt reá, ki szenvedélyes szivének egész hevével szerette Csáthy grófot, kiről tudta, hogy az alig vette őt számba, de mégis keserü könyeket hullatott titkon, midőn megtudta, hogy a grófné mely napon tartja esküvőjét az ifjuval, kinek minden szava, minden tekintete ama nagy szerelmet árulá el, mit az özvegy iránt teljes szivéből érzett.

A kitüzött napra Lazas gróf megérkezett nejével, s Marie és Thisbének egy rokonával , ki az egyik tanu szerepére kéretett fel, a másikat Lazas képviselte.

Csendes , kellemes estét töltöttek együtt.

A kis család tagjai közül senki sem vágyott a nagy világ zaja, s az emberi társaság után, és ez biztositá leginkább Marie és Tristan házasságának boldog jövőjét, mert valóban boldog csak az lehet, ki távol él az emberektől.

A vidéken is csak kevesen tudtak az esküvőről.

Teljesen megőrzék annak csendességét , ünnepét és boldogságát, s midőn a kisded násznép elutazott, s az uj házasok magukra maradtak, Tristan még egyszer és teljes szivéből ismétlé Marie előtt az oltárnál elmondott eskü formájába öntött fogadást, s elragadtatva tette hozzá: isten engem ugy segéljen, a hogy ezt az édes kötelességet, a mig élek - meg fogom tartani...

És megtartotta!

Marienek soha sem volt oka megbánni azon lépést, mitől oly nagyon félt, mert kimondhatatlanul szeretett.

Boldog volt és boldogitott.

Nem a világ zajában, emberek között keresték a boldogságot, hanem egymásban találtak fel mindent .

Az igaz szerelem nincs alávetve bajnak, változásnak, kornak; s ha eljön a nehéz óra , mely elszakitja a sziveket, a válás fájdalmában is megmarad azon vigasztalás: a mig éltem, boldog voltam, mert szerettetém és szerettem s érzelmeim nem voltak változásnak alávetve.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Borbála évek mulva a fiatal Urbán Bélához ment nőül, ki nem szünt meg ragaszkodni hozzá, s midőn észrevette annak szivében maga iránt a vonzalom első nyomát: sietett azt felhasználni és megkérni kezét.

Az első nyom tehát mindenhová elvezette történetem hőseit, s ha figyelemmel kisérjük az életet, látni fogjuk, hogy az első nyom az, mit mindenben és minden alkalomkor fel kell találnunk, hogy ahhoz irányozzuk tetteinket, jövőnket; s egyenes uton haladva , ne ingadozzunk a jóban, ha próbáltatásoknak vagyunk is kitéve s göröngyös is az ösvény, melyen haladnunk kell.

A helyes és igaz nyomtól mindig a legjobb ut vezet keresztül az életen, s az, ki az ész nyugalmával itél és a sziv igaz hevével szeret: nem bánja meg, hogy született s nem téveszti el a helyes ut: első nyomát.

VÉGE.

Beniczkyné Bajza Lenke

Az első nyom : Regény

HUSZONEGYEDIK FEJEZET.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Beniczkyné Bajza Lenke

Az első nyom : Regény

HUSZONEGYEDIK FEJEZET.