Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Jósika Miklós
Abafi
Keletkezés ideje
1836
Fejezet
38
Bekezdés
1313
Mondat
3234
Szó
53425
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
FEKETE LOVAG ÉJFÉLKOR
Éjfélkor, midőn rég nyugszik mindenki .
Körner
De térjünk a fejedelemhez vissza.
Báthori Zsigmondnak ismeretes, túlságig habozó cselekvései, kegyetlen ölettetései őt nagyobb részénél az erdélyieknek, sőt a külső udvaroknál is, gyűlöletessé tevék.
De mindemellett tagadni nem lehet, hogy bizonyos varázs ömlé körül a Báthori nevet Erdélyben, mely részint a Báthori István bölcs s Erdélyre nézve mindig emlékezetes uralkodási szakából magyarázható, másrészt azon egyes kijelelt tulajdonokból, melyeknek híjával - úgyszólván - egy Báthori sem volt .
Ezek okozták, hogy mindegyiknek felekezete volt, regényes hűséggel hozzáragaszkodó.
Ha Báthori Istvánt, a bölcs ésszel s erénnyel dús fejedelmet imádta Erdély, mint később Lengyelország: úgy bámulta Andrásban tudományát, tapasztalásait; szereté azon fényt, mely egyházi építéseiben mutatkozott.
Boldizsárt hasonlóul sokan kedvelték.
A szép, élénk, bár könnyelmű s cselszövénytől nem ment férfiúban hajdanszerű lovagi szellem vegyült finomabb s az akkori időben ritkább műveltséggel; s neki, főként Erdély szebb s fiatalabb női közt, nem kis pártja volt.
De Zsigmond maga is tudott olykor egyeseket lekötelezni, s bírt nemcsak azon közvitézi személyes bátorsággal, mely oly mindennapi a katonai életben, hanem némi vezéri felsőséggel is, mely nála némely esetekben szinte meglepő volt, amint ezt a törökök ellen folytatott, darabig szerencsés háborúi bizonyítják.
Innen magyarázható, hogy a Báthori névhez még mindig ragaszkodó erdélyieknek nagy része hajlandó volt jó reménység fejében Báthori Zsigmondnak kegyetlenkedéseit ha nem egészen megbocsátani, legalább mentegetni, s fiatal korának vagy rossz tanácsadóinak tulajdonítani, kik igen ismervén ingatag gondolkozását, azt hasznokra tudták fordítani, s néha önszenvedélyeik aljas viszonttorlását vagy bosszúvágyát a fiatal , gondatlan fejedelem rovására kielégíteni.
Szembetűnő bizonyítványai valának e személyes gyűlölség mutatkozásainak azon sokszerű üldözések, melyeknek többen ki valának téve, anélkül hogy üldöztetésöknek okát tudnák.
Nagyobb része a kolosváriaknak az Abafi megtámadtatását a fejedelem titkos bosszújának tulajdonítá, kinek meghitt orvosa, Bucella, Abafit egy gondatlan nyilatkozásaért személyesen gyűlölte.
Abafi egykor ország mételyének nevezé őt, s ezt a korzikai viszonttorláshoz szokott komoly olasz nemigen látszatott feledni akarni.
Még valószínűbb lett e hiedelem azon körülmény által, hogy Bucella Lengyelországba küldetvén a fejedelem által, Abafin több baj nem történt.
Mások gyanítják, hogy Bucella ezen orgyilkolásra nem volt megbízva a fejedelem által ; de hitték, hogy ha célt érhete, Báthori a dolgon inkább örült, mint neheztelt volna , fel lévén ingerelve Abafi ellen, kinek bátor felszólalása az országgyűlésen s a fejedelemmel szemben kellemetlen volt előtte.
Aki Báthori Zsigmondot ismerte, egyáltalában nem csudálhatá, hogy az Abafi elleni üldözések egyszerre megszűntek; még akkor sem, ha ezeket egyenesen a fejedelem parancsolta volna.
Szokott dolog volt Báthori Zsigmondnak kegyében látni azokat holnap, kiket ma gyűlölt s viszont.
Minden tette e szeszélyes uralkodónak ingatagság bélyegét horda homlokán, s kegyének, mint gyűlölségének állhatatlansága közmondásos volt Erdélyben.
Egyébiránt a Mikola ház egy volt azok közül, melyeket a fejedelem legtöbbször látogatott meg, s Margitnak magas lelke vele szemben is kitünteté hódító varázsát.
Ő a fejedelmet önkénytelen vonzá magához, s mégis illendő távolságban tudta tartani.
De mindamellett is, hogy Abafit, mint a Mikola ház közel rokonát, kímélni látszatott, nem legörömestebb szólt róla, s őt nyugtalan, bár nem veszedelmes embernek tartotta.
Ha voltak sokan, kik ezt s ehhez hasonlót gyanítanak, s ha valószínűek valának e gyanítások: mások azt hitték, hogy az Olivér megtámadásának más az oka.
Mert ha ő ellenére lenne a fejedelemnek, vagy ez tartana tőle: bizonyosan vele is úgy bánhata , mint másokkal, kiket veszélyeseknek tartott; vagy módot lelhete őt kevesebb zajjal árthatlanná tenni.
Szintoly hihetlennek látszék, hogy Bucella orgyilkosok által kívánta kivégeztetni, kinek kevésbe került volna a fejedelmet nyílt erőszakra bírni ellene.
S ha a regényes hűséggel a Báthoriakhoz ragaszkodó Abafiak egyike a fejedelem szándéka ellen szegzé is magát, s ez őt bosszontá: Olivérnek egész föllépte új volt , s Báthori többet elégnél gondolt tenni, midőn őt meg akará szégyeníteni; miben célt is ért...
S így némi titok látszék az Abafi viszonyain lebegni.
A fejedelmet naponként várták.
Nevezetes nap volt a kolosváriakra Báthori érkezése szép angyali nejével, kinek híre jóval előzte meg jöttét, s kit az akkori lovagi erdélyiek hozzájok illő méltósággal kívántak fogadni.
A fejedelem, miután őt álruhában látta, Szászsebesen várta be, hova sietve tért vissza, megelőzvén Cristiernát.
Ha most valahol nemzeti ünnep tartatik, vagy más alkalommal sokan és sokképpen akarnak vigadni: kevés fejtörésbe kerül ezereknek látni s hallani, vágyát kielégítni .
Remek színészek, híres énekesek, műlovagok, kötélen s földön táncolók, nagy lovagi vagy katonai gyakorlatok és szemlék napokat s heteket töltenek be; s habár mindezen látványok mentek azon őskori erőtől, azon élénkebb indulatokra s érzékekre hatástól , mint hajdan: éppen műveltebb, higgadtabb gyöngédségök egy más, szelídebb s talán bajosabb módon hat az emberre.
Történetünk korában egy nevezetes napnak hézagait kellemes idő- s kedvtöltésekkel betölteni nehéz feladat volt, főként a távol Erdélyben, honnan a gyakori nyugtalanságok a művészi élvezet szelíd lengését messze tilták.
Néha vetődtek alakosak, kik szabálytalan s nem legillendőbb darabjaikkal mulattaták a közönséget, s az ország egyik végétől a másikig űzték kalandos éltüket; egyes nagyobb tehetségű uraktól pártolva vagy a fejedelmi háztól messze földről s nagy költséggel rövid időre oda rendeltetve.
Egy híres erős ember vagy íjász vagy kopjavető láttatá olykor ügyességét; vagy cigány hangászok űzték el a hosszú téli estvék unalmait; de néha, nagyobb alkalmakkal, mint országszerte hangzó egyes eset , történtek lovagi s gyalog viadalok, vagy hosszú dzsidákkal lóháton, egészen német tornák szellemében, vagy kardokkal, a magyar könnyűlovag-viadalt képezve, vagy kelevézzel törökösen, mely mind irányzótehetségét, mind lélekjelenlétét a lovagnak volt képes kifejteni.
Az estvéket népes, arany- s ezüsttel pompás táncmulatságok tölték be.
Ezek s egy ünnepélyes kíséret, lakadalmi vagy egyéb alkalmakkor, valának azon kedvtöltések, hol az erdélyi, akkoron jóval keletiebb fényűzés mutatkozott.
De míg a fejedelem megérkezik, nem lesz érdektelen egy tekintetet vetnünk a Mikola házra s Abafira.
A kis Gizella nem könnyen ugyan, de mégis néhány hét múlva kiépült betegségéből, mely egyedül váratlan rémülés következése volt.
Margit éjjel-nappal ápolá őt, s volt valami magasztaltság azon részletes gondoskodásban Gizella iránt, melynek nagyobbrészt köszönheté kiépülését oly betegségből, melynek egyes szakai veszélyjóslók valának.
S nem testvéri, baráti, hanem anyai volt a szorgalom, mely Margitnak minden tettéből tetszék ki, s a benső jutalom égi gyönyöre sugárzott lelkes vonásain, midőn e szép gondosságnak sikerét látta.
Gyulafinénak természetes gyöngédsége tiltá őt Gizellával csak távulról is sejtetni, hogy avatottja titkának .
Kettőzteté barátságát iránta, kiben felgyógyulása óta nagy változás történt.
A láz megnyújtá tagjait; ágyból felkölte után bár gyenge s halvány, de egészen kifejlettnek látszék; s midőn halkkal, szép tagjait az egészség újra kiidomítá, bár kedves arcáról a rózsák elköltöztek, ő volt Erdély legszebb leánya; de azon vidámság, mely őt annyira vonzóvá tevé, azon gyermeki kedvesség, mely minden csekélységben örömét találja, melyet minden oly hamar izgat s lobogtat, eltűntek.
Szelíd, nyájas maradott az angyali teremtés; de komoly ábrándozás s neme a bús elszóródásnak vona felleget egész lénye körül.
Ő nem gyanítá, hogy Margit őt áttekinti; titkát szívének legmélyebb redőiben vélte elrejtve.
Ő szerencsétlen volt, mert remény és kilátás nélkül szeretett.
Gyulafinéról hivé, hogy Olivért szereti; azért mindenképp titkolta szerelmét, mert Margitot imádta s becsülte.
Ő nyugodtnak látszék.
Sokkal tisztább tapintata volt Margitnak, mint hogy a Gizella lelki erején ne bámulna, s azon áldozatot, melyet ezen angyal érette tenni kívánt, ne érezte s méltányolta volna.
Ő mindezt látta, tudta, s lelke bámulásba olvadt össze Gizelláéval.
Ő, a serdülő leányka, múlja -e őt felül lelki erőben?
Ő tegye egy reményteljes , fejlődő élet egész hosszú boldogságát mérlegbe, a Margit minden tekintetben kisebb áldozatjával? - ezt kérdé Gyulafiné magától.
Mert bár ő lelkének teljes erejéből szerette Abafit, amit már maga előtt sem tagadhatott, de nem hivé, hogy közte s Olivér közt egy házasság - ha valaha annyira jőne is - boldog lehetne.
Abafinál jóval idősb, lelkének gyöngéd szerénysége tiltá sorsát az ifjúéval összeolvasztani, mi egyébiránt talán akaratjától függött; oly mély vala Olivérnek ragaszkodása a nemes hölgyhöz, bár mint bizonyost állíthatjuk, egészen másnemű a szerelemnél.
S így Margit föltéve magában, lassanként a Gizella elméjét azon gondolattal megbarátkoztatni, hogy ércfal a bájos gyermek s álmainak hőse közt nincsen, s hogy Margitnak nincsenek tervei a jövendőre.
Sokszor, de mindig a legszelídebb kímélettel szólt Gizellával Abafiról; mondá , mennyire becsüli őt; de egyszersmind oly fordulatot tudott adni beszédének, melyből Gizella gyaníthatá, hogy a szép özvegy férjhez többé nem fog menni.
S ha ilyenkor a remény mennyei sugara múló villanyával szaladt minden idegein keresztül a szelíd gyermeknek, s szép arcának havában a boldogság derűje hajnallott: ki csudálhatná?
De oly igen el tudta Gizella lelkének, szívének önkénytelen izgását rejteni, hogy néha Margit maga kétkedővé lett indulatai iránt.
Gizella halkkal meg kezde győződni arról, hogy nénje Abafit inkább becsüli, mint szereti; de nem soha arról, hogy Abafi is így érez.
Ő kegyetlen öntagadással hiteté el magával, hogy Olivér Margitot imádja.
Abafi gyakorta látogatá meg Gyulafinét, ki őt néha Gizellára is figyelmezteté.
Hősünk a bájos gyermeket szépnek s érdekesnek találta; bár szívében egy húr sem pendült meg élénkebb hévvel érette.
Többszöri látás azonban s az Abafi figyelmesb alkalmazása iránta kezdék őket közeltetni egymáshoz; többször s néha komolyabb tárgyakról szóltak együtt.
S valami oly jósággal teljes, oly nyugodt, oly szelíd volt a Gizella egész alkalmazásában, hogy Abafi örömest kezde véle mulatni s némi érdeket iránta venni.
De csalatkoznék az olvasó, ha e közelítésben távulról is a gerjedő szerelem első sugárait gyanítaná.
Mindig kiválólag feltűnő volt a különbség azon élénk, forró csatlakozás közt, mellyel szerelmesek keresik egymást, mely némaságában oly jelentő s boldogító - s azon nyájas, udvarias alkalmazás közt, mellyel Abafi Gizella iránt nem hódoló, hanem kellemes, vidám társalkodó volt csak.
Így teltek hetek s hónapok.
Olivér nagy részét ezen időnek falun tölté gazdaságával , szép lovaival s nagy vadászataival elfoglalva.
Bethlen Farkas volt leggyakoribb látogatója, kivel barátsága naponként szorosb lőn.
Abafit mindenki kezdé színlés nélkül becsülni, s már nemcsak a szép, lovagi , mindenütt finom magaviseletű férfiút, hanem a tudományost, az idegen nyelvekben jártast s az olvasottat; mert Abafi idejének nagy részét új, fontos ismeretek megszerzésére fordítá, s nagy sikerrel.
Minden héten egy nap elzárkózott; Abafi magas várának rostélya le volt eresztve ; senki sem volt ilyenkor nála szokott látogatói közül, még Bethlen sem, ki e szeszélyét barátjának kímélettel tűrte; de midőn a vár ősz tornyában éjfél kondult el, átrázvaérchangjait néma éjjeleken: egy lovag közeledett az Abafi várához - lova , öltözete egyszerű, fekete volt; háromszor fútt rövid kürtjébe, s a felvonóhíd leereszkedett.
Ha fellegek csatáztak az éjféli égbolton, ha villám futosta át a fekete fellegkárpitot, ha vihar dühöngött, s az óriási bükkök nádként ingadoztak: a fekete lovag nem maradt el; s ha zápor özönlött vagy a jég zuhogott le fényes fellegekből, vagy üvöltve álltak őrt éhes farkasok, vonítva szirtgerinceken: a sötét lovag éjfélkor a kapu előtt állott, s a toronyőr a hármas kürtjelre leereszté a felvonóhidat.
S ha néha utas találta a néma lovagot jőni, s az ábránd hold világítá keleti vonalait fakó fényével: arca oly vidám, oly örömteljes, oly sugárzó volt; de ha találta, midőn a várból tért vissza, könny csillogott szemeiben; s ha menve sivító fellegként tűnt el sebes száguldtában: megtérve halkkal léptetett csak - s vissza mindig - mindig visszatekinte.
Az egyszerű természetes eset sok mondára nyújtott alkalmat, s a babonás nép ajkain néhol regévé alakult.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE