Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rákosi Viktor
Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
A kis vértanu
Nagyszebenben voltam s kiváncsiságból elmentem egy oláh gyűlésre .
Feketeképű ember vonta magára a figyelmet, akinek arcán egy vonás, olyan, mint egy régi beheggedt kardvágás, vonu lt végig .
- Nézi, ugye, ezt az embert? - szólt a szomszédom, aki szász ügyvéd volt .
- Nagyon érdekes fej .
- Csak nézze meg jól, különösen azt a piros forradást az arcán .
- Kardvágás ?
- Nem.
Átok .
Ránéztem az ügyvédre .
- Jöjjön ki a szabadba, majd elmondom .
Künn a kertben szivarra gyujtottunk s ő elkezdte .
*
Ezernyolcszáznegyvenkilencben a császáriak oláh fölkelőkkel egy várost ostromoltak, amelyet egy maroknyi bécsi légionárius honvéd s a lakosság védelmezett .
Az osztrák parancsnok dühbe jött a kétségbeesett ellenálláson s kiadta az ordrét, hogy mindenkit kardélre kell hányni, akit fegyverrel kezében fognak el .
A város elesett .
Dühös védelem után elfoglalták az utolsó házat is és a zsoldosok vad káromkodás közt kitaszigáltak onnan egy apát, a tizenhároméve s fiával.
Mind a kettőnek fegyver volt a kezében.
Egy pillanat alatt a falhoz voltak állítva .
Ekkor egy hadnagy jött oda s meglátta a szép barna fiút, aki apja kezét fogva, villogó szemekkel nézett körül .
- Megálljatok! - kiáltott, s a katonák elé lépett, - ez a fiú is verekedett ?
- Igen, - feleltek a katonák .
- Kár érte, - mormogott a tiszt .
- Uram, - szólt az apa, - látom, hogy jó szíve van, mielőtt agyonlőnek, egy kegyet kérek.
Engedje meg, hogy a nálam levő pénzt elküldjem a feleségemnek, aki nem messz e innen biztos rejtekhelyen van .
Arra jött egy ezredes több tiszttel s egy oláh vezérrel.
A hadnagy eléjük terjesztette a kérelmet .
- Kivel akarja elküldeni a pénzt? - kérdé az ezredes .
- A fiammal .
A tisztek összesúgtak.
Meg akarja menteni a fiát.
A tépett ruhájú , puskaporfüstös gyerekre néztek, s újra maguk közt beszélgettek.
Az apa megszólalt :
- Látom, azt hiszik, a fiú meg akar szökni.
Legyenek nyugodtak , visszajön .
- Visszajövök, tiszt urak, ne tessék azt gondolni, hogy el akarok futni .
- Jó, hát vedd át a pénzt és szaladj .
A fiú átvett valamit az apjától, s futva eltávozott.
A tisztek szinte megkönnyebbülten néztek utána, csak az oláh néptribun és emberei tekintettek sötéten a gyerek után.
Mint az ölyv egy elmenekült galamb után .
A tisztek a szemben l évő kocsmába vonultak s otthagyták az oláh tribunt az embereivel .
Ezek legelőször is az apával végeztek.
Újra a falhoz taszították és huszan lőttek bele egyszerre .
- Kár volt a kölykét elereszteni, - szólt egy óriási hegyipásztor .
- Hadd csak, Tógyer, az a tiszt urak dolga .
- Nézd, tribun, - kiáltott egy alvezér, - istenemre, ott jön a kölyök .
A tribun szeme megvillant .
A kisfiú lélekszakadva érkezett oda.
Egészen kipirosodott a futástól .
Haja lengett.
Áttörte magát a bámuló oláhokon s körülnézett .
- Apám, óh, édesapám, miért nem vártál meg !
S keserves zokogással apja véres tetemére borult .
A tribun arca eltorzult, mintha ennek a fiúnak az irtóztató erkölcsi erejével küzdene, aztán, mintha csak azért tenné, hogy erőszakkal fölülkerekedjék, rekedten elordította magát :
- Üssétek agyon !
Húsz kasza suhintott le egyszerre, vége volt...
Teste alaktalan véres hústömeggé lett, bátor, erős, tiszta lelke pedig ott lebegett az é g szennytelen magasságában a Mindenható felé ...
A tisztek jó darab idő mulva kijöttek a kocsmából.
Az ezredes, mintha valami jutott volna az eszébe, egyenesen a tribunhoz ment .
- Visszajött a gyerek ?
- Vissza .
- Visszajött? - szólt elbámulva az ezredes .
- Vissza, vissza !
- S mit csináltatok vele ?
- Ami rá volt mérve: megöltük .
Az ezredes, mintha kígyóra lépett volna, egy lépést hátrált, aztán élesen sziszegte :
- Canaille !
( Csőcselék ! )
Azzal lovaglóostorával úgy vágta arcon a tribunt, hogy egy hosszú , vörös stráf maradt a helyén, melyből lassan szivárgott ki a vér ...
*
- Tehát ez a feketeképű ember, akit a gyűlésen láttunk, volt az a tribun ?
- Nem.
Sokkal fiatalabb ahhoz .
- Nem értem .
- Ez a fia a tribunnak .
- S a korbács jele az arcán ?
- Így született .
Hidegség futott át rajtam .
- Az Isten bosszuló keze!
Bélyeget vert rájuk .
- Azt!
Átok van rajtuk.
És a nyomorult nem kap feleséget, mert minden nő attól fél, hogy egy ilyen megbélyegzett gyereket fog a világra hozni .
*
Régi történet, azt sem tudom biztosan, kit ől hallottam .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE