ELTE regénykorpusz

A parforce vadászatok legkedveltebb mulatságait képezték nemcsak a régmult időkben, hanem még ma is az ind-, arab-, persa- és maroccói fejedelmeknek és szultánoknak, valamint kedveltek e vadászatok nálunk is Európában, mert ezeken a csaholó falka nyomában vágtatva, átérezhetni a lovaglás és vadászat gyönyöreit, izgalmait egyaránt, e mellett a nő- és urlovasoknak terük és alkalmuk nyilik merészségük, ügyességük teljes kifejtésére a lovaglásban .

Csakhogy a keletiek - mint mindenben - ugy ebben is a végsőig fokozzák az izgalmat s gyönyört és igy a vadászhevélyt is a legmagasabbra csigázzák az által, hogy a kopófalkát gépárdokkal helyettesitik, melyek az egyszerü kergetés, hajszolás s körülfogás helyett, ravaszan és ügyesen, csuszva , mászva, közelitik meg a vadat oly távolságra, hogy azután pár szökéssel , vagy rövid irammal, mellette teremve, torkon kaphassák, vagy talpaikkal leüthessék.

A ki átérezte már az agarászat, vagy a róka- és szarvashajsza izgalmait és hevélyeit, az kétszeresen kell, hogy érezze a vadászlázat, annál az érdekes, kétszeresen jobban izgató jelenetnél, midőn a szelid gépárd, maga fölhajtja, meglepi, kergeti és végre elfogja a vadat.

Mert az agarak s a róka- és szarvas-kopók hajtása s a vad nyomain iramlása, valóban egyforma és egyhangu mindaddig, mig a halálig kifárasztott és agyonzaklatott vadat körül nem foghatják és le nem fülelhetik, - ahhoz képest, amint a gépárdok lepik meg csellel, furfanggal, ügyességgel és erővel a kiszemelt vadat s ejtik zsákmányává a vadásznak.

Mint fentebb emlitettük, Indiában, Persiában, Maroccoban, Abyssiniában s Ázsia több tartományában ma is a legnagyobb előszeretettel üzik a gépárdokkal a parforce vadászatot és hogy ezt nálunk is mily könnyen meg lehetne honositani s mennyire izgalmassá és érdekessé tenné vadászatainkat , az az alábbiakból eléggé ki fog tünni, egyetemben azzal, hogy a gépárdok tartása, gondozása sem igényel több gondot, fáradtságot, mint vadászkutyáinkké; e mellett ép oly szelid, hű, ragaszkodó állatok, mint emezek.

Az pedig, hogy a velük való vadászat mennyivel izgalmasabb , érdekesebb, mint vadászebeinkkel, azt Van Arkel d'Ablaing következő leirásából mindenki megitélheti:

" Mindenki tudja, hogy még a legneszesebb vadak is jobban bevárják a kocsit , lovast, mint a gyalog embert, igy én is két kisérővel, könnyü két kerekü talyigára ültem, melyet ökrök huztak; e talyigán három gépárd is volt velünk, melyeket könnyü nyakravalóval kötöttünk a talyigához, de ezen kivül még derekukon is át voltak kötve egy vékonyka övvel, melynek sziját az egyik kisérő tartotta.

A gépárdok fejére s szemére egy-egy könnyü bőrsapkát húztunk, hogy idő előtt ne törjön ki vadászszenvedélyük, s hogy csendesen viseljék magukat.

Lassan haladtunk előre a talyigával, melynek oldalai nem voltak, egy gyapotföld szélén, midőn a hajtók egyike egy gazellacsapatra figyelmeztetett, mely körülbelül 300 lépésnyire békésen legelészett.

Mi s a két hajtó a talyiga hosszán ültünk s igy az ökrök némikép eltakartak bennünket; kissé oldalt tértünk ki, hogy egy vonalba jussunk a gazella nyájjal s igy sikerült azt majd jó 600 lépésnyire megközelitenünk.

Ekkor hizelgő-szavak és czirógatás közt, levettük az egyik gépárd sapkáját, s intéssel figyelmeztettük a vadra, miközben kötelékeitől is megszabaditottuk .

Az okos jószág értette már miről van szó, mert mihelyt sapkáját levettük , azonnal szétnézett minden irányban, s megpillantva a gazellákat, felébredt egyszerre egész vadász-szenvedélye, s oly könnyedén, kecsesen csuszott le a talyigáról, hogy legkisebb neszét sem hallottuk.

Most kezdetét vette egyike azoknak a látványoknak, melyek a vadásznak minden csepp vérét forrongásba hozzák, s izgatottságát a vadászláz tetőpontjára csigázzák.

A gépárd karcsu testét lehetőleg elnyujtva, egészen a földre lapulva, gyorsan, de nesztelenül közeledett a gazellák felé.

Szemét mereven ezekre irányozta, s minden mélyedést, kisebb bokrot és nagyobb fűcsomót ügyesen felhasznált , hogy magát födözze, ami sikerült is neki, mert a gazellák mitsem sejtve , nyugodtan legelésztek; még a ritkás füvü helyen sem vették észre, mert itt is a csodával határos módon tudta alakját elnyujtani, s egészen a földhöz lapitani.

Gyorsan kuszott előre, mint az árny s az éleshallásu gazellák, - melyek még a fü zörgésére is megriadnak, - ezuttal nem hallottak semmit .

Mikor 30-40 lépésnyire ért hozzájuk, mint a kieresztett rugó, villámgyorsan felszökve, néhány gyors ugrással a nyáj között termett, s megragadott egy nőstényt, melyet előre kiszemelt magának... de ez kiragadta magát fogai közül, s az egész nyáj őrült futásnak indult.

A gépárd gyönyörü szökésekkel , közvetlen a nőstény mellett rohant, s vagy 200 lépésnyi iram után, torkon kapva, talpával leütötte, s ekkor megrázva, a jövő perczben mohón itta a kiömlő vért, hosszu kortyokban.

Ekkor lovainkra kaptunk s oda érve, a hajtók egyike felvágta az állat torkát, s vérét kanálba felfogva, a gépárdnak adta.

Midőn megitta, sapkáját ujra a szemére huzták, s az állatot talyigához kötötték.

Egy mimosaliget szélén haladva, ujra egy gazellanyájra bukkantunk , mely a dús legelőn több apró csapatra szakadozva, legelt.

Itt egyszerre mind a három gépárdnak levettük sapkáját s megveregetve hátukat, mindhárom figyelmét a nyájakra irányoztuk.

Egyik a másik után csuszott le a szekérről s mindegyik külön-külön kiválasztotta a maga csapatját.

Azt se tudtam , melyiket nézzem, melyiket bámuljam; de a gazellák neszt fogtak valamitől s egyszerre szélsebesen futásnak iramodtak.

Erre a gépárdok hatalmas szökésekkel rohantak utánuk; mi sem birtuk már tovább kitartani, hanem örömrivalgással vágtattunk a futók után!

A legelső gépárd, hatalmas szökéssel a csapat közepébe vetette magát s ott egy gazellát torkon kapva , pár perczig hurczoltatta magát, de két gyors talp csapása alatt összeroskadt az áldozat; mikor a második a futó csapat közé szökött, az amugy is megriadt gazellák kétségbeesett oldalugrást tettek s a csapat e formán szakadozni kezdett; ez a váratlan mozdulat annyira zavarba hozta a gépárdot is, hogy néhány tétovázó ugrást téve, elhibázta a rohamot, mire nem is üldözte tovább a kiszemelt prédáját, hanem morogva, kurrogva, rosszkedvüen, szinte szégyenkezve tért vissza...

De a harmadiknak iramja gyönyörü volt !

Szélsebesen, nagy szökésekkel rohant utánok - mi is elragadtatva a sebes vágtatás izgalmaitól, buzditó kiáltásokkal sarkaltuk vadászvágyát, mi ugyis a tetőpontra emelkedve, csillogó, égő tekintetéből sugárzott elő.

Minő izgalmas vágtatás volt ez a gyönyörü vad nyomában.

Mennyire felülmulta ennek és az előbbinek izgalma, gyönyöre, azokét a vadászatokét, mikor otthon a csaholó falka nyomában egy róka vagy szarvas után vágtattunk!

Végre egy szökkenéssel a csapat között termett, a másik pillanatban már egy erős himmel tusakodott, de egy talpcsapása megszéditette ezt is és torkát összeszoritva, a földre rántotta, kevés ide-oda szökellés között."

Van Arkel d'Ablaing ezen leirása csak megerősiti azt, hogy ez a vadászat sincs nagyobb nehézséggel egybekötve, mint a kutyákkal való vadászatok és hogy honunkban épp oly sikerrel tudnak vadászni, mint hazájukban, az kitünik azon próbákból, melyeket e czélból tettek: Igy I. Lipót két gépárdot kapott a török szultántól ajándékba, melyek a Bécs melletti vadászatokon annyi ügyességet fejtettek ki, hogy a vadászat végeztével a vadásztársaság annyira elfeledkezett az akkori szigoru és feszes illemszabályokról, hogy a visszatérő gépárdokat tapssal és örömriadallal fogadta és "hizelgő kérdéseket intéztek" egészen elfeledkezve magukról, a császárhoz; 1842-ben Waldemar porosz herczeg vadászott fényes sikerrel Spandau környékén, szintén két vadász-gépárddal; a teljesen sikerült kisérletekből csak a legujabbakat emlitem fel: Vicomte D'Abry -nak jelenleg is van egy gépárdja, mely, mint a kutya kiséri s nyulakra rendesen ezzel vadász vierzoni birtokain; 1882-ben két izben tettek Scotiában a dúsgazdag és hires sportman-ek, Esquire Collary és Daumont-Coll kisérleteket egész sereg érdeklődő társaságában s e kisérletek fényesen sikerültek; a belga Grammont-Omeer gróf szintén többször vadászott birtokain gépárdokkal, valamint Perpignanban Clossy Mende marquis is.

Hogy minő becsült, keresett és értékes vadászati tényezők a gépárdok, s minő élvezetes velük a vadászat, azt nemcsak a régi korból vett adatok bizonyitják, melyek szerint: a mongol fejedelmek, midőn egy-egy nagyobb vadászatra egyesültek, néha 1000 drb gépárdot vittek magukkal; Barbáró József utazó 1474-ben egy örmény fejedelem udvarában százat látott gyönyörü palotákban, fényes szolgaszemélyzet által gondozva; az öreg Gessner Konrád , két gépárdot ir le, melyekkel egy franczia király az ő idejében szintén nagyon szeretett vadászni, e mellett Heuglin, Hartman, Decken is megerősitik, hogy Abyssiniában, Maroccoban, Nubiában szintén a legrégibb időktől fogva a legnagyobb becsben álltak a vadász-gépárdok - hanem erre példát szolgáltat jelen korunk is, mert ugy Indiában, Persiában, mint Afrikában még ma is legkedveltebb a vadászat gépárdokkal; sőt ezt nemcsak a fejedelmek és gazdagok üzik, hanem a szegényebb seikek, s beduinok is, kik minden hosszas előkészület nélkül, tevéik, vagy lovaik hátára maguk mellé veszik, s megpillantva a gazellákat, és antilopokat vagy egyéb vadat , egyszerüen reáeresztik, s mikor a gépárd megtámadja ezeket, ők is utána vágtatnak, s az áldozat vérével jutalmazzák.

Az a föltevés határozottan téves, hogy a gépárdok veszélyes ragadozók, s vadságuk felébredhet és akkor megtámadják gazdáikat; szóval, hogy félni lehet tőlük, mind a többi szeliditett fenevadaktól, melyeknek szelidsége csak bizonyos ideig, s bizonyos határokig tart, még azon személyekkel szemben is, kiket ismernek - igy rendes vadászatokra nem alkalmasak stb...

Egy betanitott, szelid gépárdtól sem gazdája, sem az idegen nem félhet jobban, mint egy kopótól és agártól!

Jó indulatu, szelid természete mellett bizonyit ugy származása, mint viselkedése.

A gépárdok nem macska faju ragadozók, melyeknek vadság, vérszomj, ravaszság a főtermészetük, hanem a macska- és a kutyafajok közt álló középszármazékok - s fajtájuk, mintegy összekötő kapocs e két család között.

A ragadozók ( Carnivora) rendjében a macskák (Felis) családjában egészen különálló alcsaládot vagy osztályt képeznek, mint nevük: Cynailurus (kutyamacska ) mutatja.

Mert igaz, hogy fejük s hosszu farkuk macskaszerü, de magas lábuk be nem huzódó, elkopott körmük, (a macskafajoknál a hosszu, hegyes köröm behuzható s kinyujtható bizonyos idegek működése folytán s ez védi az elkopástól - de a gépárdoknál ezek az idegek oly erőtlenek, hogy a köröm folyton kitolul s igy - mint a kutyáknál rövid, vastag s félig el van kopva ), valamint egész alakjuk annyira reá vall a kutyára, hogy fél kutyának fél macskának tarthatjuk.

Mindamellett a kutya barátságos, ragaszkodó, hű és szelid természetéből sokkal több van bennük, mint a macskáéból és szemfoguk, valamint szemüknek nyilt, okos, értelmes és ragaszkodó tekintete egészen a kutyára vall.

A gépárdoknak eddig háromféle válfaját ismerjük , bár egyes természettudósok mind a három válfajt egy fajnak tartják; de a köztük levő szinkülönbségek sokkal élesebbek, hogysem valamennyit egy név és egy válfaj alá lehessen sorozni.

Igy az ázsiai gépárd, vagy a hogy hazájában nevezik Tsita (Gueparda jubata) magas, karcsu, rövid, széles füllel, kissé nyult koponyával, szemcsillaga gömbölyü, szőre kivált a háton, nyakon hullámos, göndör, alapszine igen világos sárgásszürke, fekete és barna foltok tarkitják még hasán s farkán is és csak ennek végén olvadnak néhány gyürübe össze.

Hossza kinyujtott farkával együtt 1 m. 69. cm., magassága is circa ennyi.

Az afrikai vadászgépárdnál (Cynailurus guttatus ), melyet Fahhadnak neveznek, az alapszin majdnem narancssárga, de hasa fehér, nincs foltokkal tarkázva s a hát- és oldalfoltok is nagyobbak, élénkebbek a csitáéinál s farka gyürüzött.

Sörénye nincs, hanem szőre simán fekszik.

A foltos gépárd (Gueparda Soemmerringii) szine még élénkebb, de foltjai kisebbek a fahhadéinál.

A csita Délnyugat-Ázsia lakója, mig e két utóbbi csakis Afrikát lakja s csapdákban tőrökkel, vermekben fogják, vagy fiaikat nevelik fel.

A vén gépárdok is aránylag nagyon hamar szelidülnek a fogságban s megszelidülve, teljesen levetkőzik minden vadságukat: szelidek , nyájasak lesznek gazdáikhoz s követik őket mindenhova akár a kutyák ; annyira jámborak, szófogadók, hogy ha vékony spárgával kötik meg bárhova őket, még ezt sem rágják vagy szakitják el.

Minthogy vadon életükben is élelmüket azon módon szerzik, mint a vadászatnál leirtuk, beoktatásuk a lehető legegyszerübb és legkönnyebb.

Igaz, hogy oktalan bánásmóddal, heczczeléssel, dühösitéssel el lehet rontani őket ugy , hogy mordak, harapósak lesznek, de ez a legszelidebb kutyával is megtörténhetik.

Fára nem tud mászni, hanem a magas helyeket egy-egy ugrással éri el; épp ugy fon, duruzsol, csakhogy hangosabban, erősebben hosszabban , mint a macska, ezenkivül éles, elnyujtott füttyforma hanggal, vagy a kettős , " Tshita" formán hangzó kiáltással fejezi ki érzelmeit.

Szerfelett szereti , ha kedveskednek, hizelegnek neki, ha megsimogatják, vagy vakargatják .

Schlegel, Brehm, Courassier, Vandt, Four, Lille, Leiten, Wiener, Marsch , Slooth, stb. tartottak a házuknál egészen szabadon gépárdokat, melyeket csak éjjelre kötöttek meg.

Egész nap a ház körül s a szobákban jártak-keltek; a legkisebb gyermekekkel oly szeliden, örömest és vigyázattal játszottak, mint a legszelidebb kutya; óra hosszáig elhevertek a kályha vagy kandalló előtt a szőnyegen s békével hagyták magukat ide-oda vinni.

Nem volt még eset, hogy a szelid gépárd gazdáját, vagy bárkit megmart vagy megtámadott volna, ha vele szépen bántak; mindig egyforma nyájas, jókedvü s hiányzik belőle a macskafélék változékony természete.

A kutyákat, macskákat elüzi, megtámadja ugyan, ha közelébe jönnek, de néhány harapás után békén hagyja, sőt idővel meg is barátkozik velük - szóval csak jót és dicséretest lehet mondani róla.

Élelmezése a lehető egyszerü, mert főtt hussal s tejbe áztatott kenyérrel s efélével beéri; csak őszszel télen s kora tavaszszal kivánja meg a száraz és jó meleg helyet.

- Ha tágas, meleg helye van, hol eléggé mozoghat, ugy soká kitart, de szük helyre zárva és hidegnek kitéve, elbetegesedik s elpusztul .

Daczára, hogy a vizfürdőtől irtózik, mégis a kényességig tiszta; egyetlen egy balhát, vagy piszkot nem találhatni szőrén, sőt a legkönnyebben reá lehet szoktatni, hogy a szobában piszkot ne csináljon ugyannyira, hogy a legfényesebb szalonban is tartható épp oly gond és aggodalom nélkül, mint a legkisebb ölebecske.

Donászy Ferenc

Őserdőkön, tengereken

Parforce vadászatok gépárdokkal.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Donászy Ferenc

Őserdőkön, tengereken

Parforce vadászatok gépárdokkal.