Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lux Terka
Amire születtünk : Regény
Keletkezés ideje
1906
Fejezet
25
Bekezdés
1181
Mondat
2465
Szó
33732
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXIII.
Kevesen voltak benn s Kund nem találta ott Borbélyt.
Az egyik asztalnál egy fiatalember ült, egyedül és olvasott.
Két nap előtt ez nyerte el a Borbély ötvenezer forintját.
Ismert nagy kártyás, egy bukott miniszternek a fia, s valamelyik minisztériumban titkári állása volt.
Huszonhét-huszonnyolc éves, angolosan nyirott bajuszszal, tükör-fényesre kefélt hajjal s a napon űzött különböző sportoktól olyan rézvörös volt az arca, mint egy uj krajcár.
Kund utálta ezt az urat, de akik nem ismerték, vagy nem akarták ismerni, szerették .
Mindig és mindenkihez nagyon udvarias volt, s bár volt benne bizonyos arrogancia , Kundra azt a hatást tette, mint egy szabadságon levő fizető-pincér.
Kund arról is tudott, hogy ennek az urnak volt egy százötvenezer forintos takarékpénztári könyve, melyhez kártya utján jutott.
És ennek dacára olyan zsugori volt, hogy apasági kereset vádja miatt már kétszer elmarasztalták.
Olyan igénytelen és alattomos kis állat volt ez, mint a vizipatkány, aki látszólag ártatlanul, magának él s alapjában a legkomiszabb gyilkosa a vizben uszkáló kövér rucáknak.
Egy másik asztal mellett két öreg ur ferblizett, két másik politizált s Kund keresztül ment a szobán és benyitott az ebédlőbe.
Ott találta Borbélyt, Sömjénnel vacsorázott egy asztalnál s ez a veendő birtokára vonatkozó tanácsokkal látta el.
Borbély komoran hallgatta, a szeme nyugtalan lázzal csillogott s ha megkérdezte volna tőle valaki, érti-e, mit beszél hozzá Sömjén, vagy tudja-e, hogy mit eszik, azt felelte volna: nem!
Kund leült melléjük.
Sömjén áttért a legujabb és legpraktikusabb gazdálkodási rendszerre s bőven és szeretettel beszélt róla.
Kund csodálkozva hallgatta, hogy ez a tizenöt év előtti hires gavallér, aki azt sem tudta, mi fán terem a magán- és nemzetgazdaság, a gépészet és technológia, most épp olyan jártassággal beszélt erről, mint tizenöt év előtt egy-egy primadonna harisnyakötőjéről, vagy selyempapucsáról.
Eddig gunyt üzött belőle, de amint most a félig letört s nem sokára végképp letört Borbély mellett látta, kezdte érezni, hogy az előbb tulajdonképen ostobaságot mondott Zoltánnak, mikor azt magyarázta neki, hogy igazi ur nem tud, nem akar és nem is dolgozhat.
- Ugy látszik, - gondolta, hogy negyvenöt esztendőmnek a prakszisa még nem teljes és nem való arra, hogy huszonnégy esztendős fiatal embereknek bölcselkedési előadásokat tartsak.
Mikor Borbély bevégezte az evést, felállt, bement a dohányzóba s Kund követte.
Már éjfél felé járt az idő, többen haza készültek s Borbély szokott modorában , vigyázva, hogy lelkiállapotából észre ne vegyenek valamit, beszélgetett ismerőseivel s azután leültek és szivaroztak.
Egyik ismerősük elment, a másik most jött, folyton jöttek-mentek keresztül a szobán s közvetlenül éjfél előtt, egy fiatal mágnással egy lengyel gróf érkezett, kivel itt is, valamint a bécsi zsoké-klubban és külföldön is többször kártyázott már Borbély.
Megörültek egymásnak s alig beszélgettek, a gróf már kártyázást inditványozott.
Csak Kund látta, hogy Borbély elsápad s a szeme elsötétül, de már felállt s épp karon akarta fogni a lengyelt, mikor Kund visszatartotta.
- Egy percre, Borbély! - fordult az urakhoz s azok átmentek a játékszobába, mig ők itt maradtak.
- Borbély, - szólt Kund komolyan s egy pillanatra összetette a kezét - mindenre kérlek, a mi szent előtted, ne játszszál!
Borbély zavartan mosolygott.
- Ne ostobáskodj!
Az ördög küldte ide ezt a lengyelt, még mindig nyertem tőle.
- Most nem fogsz nyerni, - felelte Kund meggyőződéssel.
- A babona és előérzet beszél belőlem, de higyj nekem.
Istenkisértés és gazság amit elkövetsz, önmagaddal és egy szegény leánynyal szemben.
Gondold meg, minden vagyonod az a még megmaradt ötvenezer forint.
Legyen eszed, Borbély!
Bajnócy rendelkezésedre bocsátja a hiányzó összeget , akkor fizeted vissza, amikor teheted.
Mind ketten kérünk, Bajnócy is, én is és vedd ugy, mintha Margit is kérne.
Borbély az ajkát harapdálva nézett Kundra s megrázta a fejét.
- Mért nem szóltál előbb, már lehetetlen lemondanom.
- Hát nem mondasz le, de igérd meg, hogy csak egy nagyon kis tételbe mégy bele és akár nyersz, akár vesztesz, valami ürügygyel ott hagyod a társaságot.
Borbély keserüen mosolygott.
- Kis tételbe!
Ennek a lengyelnek legalább is tiz milliója van és a legkisebb tétel nála ezrekbe megy.
- Akkor szervusz! - felelte Kund leverten.
- Én nem nézem végig, hogy kopácsolod meg saját magadnak a koporsódat.
Borbély elsápadt.
- Ezt jól mondtad!
- És csakugyan megtennéd? - kérdezte Kund, keserü szemrehányással.
- Mit tehetek én egyebet? - mosolygott Borbély.
- Egy krajcár nélkül!
- Azt, amit Sömjén tett, dolgoznál! - felelte Kund bizonytalan erélyességgel.
- Jól tudod, hogy nem vagy egyedül s hogy Margitnak inkább vagy adósa igy, mintha már a feleséged volna.
- Te nagyon is gyötörsz és kiforgatsz a hidegvéremből - szólt Borbély komoran s elbucsuzott és bement a játék-szoba ajtaján.
Kund ugy nézett utána, mintha egy kriptaajtón ment volna be Borbély és sóhajtva megfordult.
Felöltözött és elindult hazafelé, de a fele utról visszajött.
Nyugtalan volt, nem tudott haza menni és visszament a kaszinóba.
Az ebédlő már üres volt, csak a dohányzóban voltak még s a kártyaszobában legtöbben .
Kiváncsian állták körül az asztalt, hol hárman játszottak: a lengyel, Borbély és a vizipatkány.
Legnyugodtabbnak ez látszott hármójuk között.
A lengyelnek kövér arcán, a pitykéző gyerekek lázas kiváncsisága ült, Borbélyon mindenki észrevette, hogy sápadt, csak a miniszteri titkár rézszinü arcán és egykedvü buldogg szemén nem látszott semmi változás.
- Mit veszithet ő? - gondolta Kund, leülve egy sarokba s onnan nézegette a játszókat .
- Elveszti a takarékpénztári könyvecskéjét, de tekintve, hogy csak huszonhét éves még, majd összejátszik egy másikat.
Van apja, anyja, hivatala, fizetése, ez játszhat .
A lengyel?
Az is játszhat.
Ha elveszit öt milliót, egyszerűen gondnokság alá helyezik, szanatóriumba dugják s még mindig marad öt milliója.
Gazság!
S Borbély az életével játszik ott köztük.
És mi, vagy tizen itt körülöttük, mind megannyian első rendü gentlemanek, hideg vérrel, szenzációra és brutális perverzitásra éhesen, mint valami bikaviadalt nézzük itt ezt a sirásó munkát.
Már egy jó óra óta folyt a játék minden különösebb szerencse és fordulat nélkül.
Egy óra mult éjfél után s megunva a várakozást, az urak haza mentek.
Csak két ős kibic és Kund maradtak ott.
Valaki bezárta belülről az ajtót, s a vörös butoru, vörös lámpaernyőjü szoba olyan volt, mint a pokol.
Mintha minden égett volna benne, a butorok, az emberek s a három játszó két óra felé már kidülledt szemmel, kiszáradt torokkal ült helyén.
Néha egy-egy rekedt kiáltás hallatszott a játszók ajkáról s egyszer csak a lengyel állati hangja: Ön fizet!...
S utána a titkár hideg hangja:
- Tizezer!
Borbély zavaros hangon mondott valamit.
Ő vesztett.
Kund felállt, mintha hideg vizzel végigöntötték volna s kiment a szobából.
Azt se tudta mit csinál, a kabátját akarta keresni s közbe hangosan beszélt:
- Ha én most becsületes ember volnék, telefonálnék a főkapitányságra, hogy itt aljas hazárdjáték folyik és gaz öngyilkosság van készülőben.
Végre megtalálta a kabátját s a kaszinó előtt beült egy kocsiba.
- Vigyen haza, - szólt a kocsisnak - de várjon a kapu előtt egy félóráig, mert meglehet, hogy visszajövök.
S egy félóráig sem kellett várni a kocsisnak és lejött a lakásából s visszament a kaszinóba.
A játék-szobában már szinte türhetetlen volt a hőség s a három férfi arca izzadt volt.
A kibicek is izzadtan, lángvörös arccal, mint valami sátán-inasok álltak a játszók háta mögött s az egyik, mikor Kund bejött, oda ment hozzá s a fülébe sugta:
- Borbély uszik!
Eddig huszezret vesztett.
Kund irtózattal hallgatta és szédülve ült le.
Pont három órakor, harmadszor vesztett Borbély s Kund nem tudott magán tovább uralkodni, a Borbély háta mögé állt s rátette kezét a vállára.
- Ha nem hagyod abba a játékot, - szólt rekedten az izgatottságtól - ide hivom Margitot.
Amit te teszel, az becstelenség!
A férfiak meglepetten néztek fel s Borbély hidegen arrább tolva maga mellől Kundot , az utolsó huszezer forintját tette fel a következő játszmára.
Négy órakor felálltak az asztal mellől, a titkár és a lengyel hanyagul begyürték a pénzt zsebükbe, ruhájukról lerázták a szivarhamut s kezet fogtak Borbélylyal, aki cognacot rendelt a pincérrel.
- Most láttam önt először vesziteni - mosolygott a lengyel bucsuzáskor - mikor jön Bécsbe?
- Legközelebb, - mosolygott vissza Borbély s Kund a sarokból nézte végig ezt a gyilkos komédiát és most utálta meg igazán és lelkéből ezt az előkelő bandát, melyben élt s melyhez tartozott.
A vörös szobában csak ketten maradtak.
Kund meg se mozdult a helyén s Borbély háromszor egymásután öntött egy pohárba az eléje tett cognacból.
Kund bánatosan, de egyuttal kiváncsian nézegette.
Csak sápadt, izzadt és gyürött volt, de semmi nyoma sem látszott rajta abból, amit érzett.
- Fogadom, - gondolta magában Kund - hogy odahaza, a négy fal között is ilyen marad .
Sőt azt hiszem, abban a percben is ilyen lenne, amikor a pisztoly csövét oda illesztené a homlokára.
Még talán gondolata sem lenne egyéb, mint az, hogy az agy veleje lehetőleg ne piszkitsa be a plasztronját.
- Igérj meg nekem valamit, - szólt felállva helyéről s odament az asztalhoz, Borbély mellé.
- A miattad átszenvedett mai éjszakának kedvéért igérd meg nekem, hogy huszonnégy óráig semmiféle ostobaságot nem követsz el.
- Mire való ez? - kérdezte Borbély mosolyogva.
- Az én helyzetemen nem lehet segiteni.
- Egészen nem, - felelte Kund - de részben, vagy mondjuk félig, mégis csak lehet .
Természetesen, ha a mai veszteségeddel befejezed kártya-szenvedélyedet.
Képes volnál erre?
- Nem hiszem! - felelte Borbély.
- Hisz csak arról van szó, - mondta Kund s leült melléje - hogy szereted-e Margitot , azt nem is kérdezve, mit szeretsz jobban: az életnek világosságát, vagy a sirnak sötétségét?
Borbély hallgatott.
- Ha nem is felelsz, - folytatta Kund - ugy is természetesnek találom, hogy a Margit élete mindennél drágább előtted.
Ez esetben számithatsz Bajnócyra.
- Alamizsnát akarsz nekem kunyorálni? - vetette fel a fejét gőgösen Borbély.
- Megőrültél?
- Ez nem alamizsna, hanem kölcsön.
Veszel egy kisebb birtokot, mint amelyet kialkudtál és dolgozol erősen.
Nem tartasz gazdatisztet, fogatot, egyszerüen éltek és dolgozol erősen, szívós akarattal, ugy, mint Sömjén dolgozott.
Nem magadért.
Igy talán könnyebben megy...
Hisz te gavallér vagy...
Egy nőért fogsz dolgozni, akinek mindene te vagy...
Borbély!
Adj rá kezet!
Hát nem mindent a nőért teszünk mi?
Az ő kedvükért akarunk kiválni, az ő kedvükért akarunk gazdagok lenni, erősek, nagyok .
Nos?...
Odahajolt a másik férfi fejéhez, ki könyökére támaszkodva nézett maga elé s az elátkozott vörös szobának szellemei csodálkozva nézhették a két gavallért, amint meghatva szoritottak kezet.
Hideg novemberi hajnal derengett odakünn s a pokolszinü szobában az egyik férfi most tett igéretet a másiknak, hogy huszonnégy óráig még látni fogja az Istennek nappalát.
Aztán beültek a lenn várakozó kocsiba s előbb Kund ment haza, azután Borbély hajtatott át Budára.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE