TRENCSI-VÁR
Sok nép, nagy várakozásban .
Kolosvárnak a Közép kapu előtti külső tere, a most úgynevezett Trencsi-vár, volt a lovagjátékokra előkészítve.
A Magyar kaputól kezdve e tágas tér felé hosszú , széles, fenyő sétasorok vezettek, s ezek közelében jobbra-balra hirtelen készült erdő terjedett - egy meglepetés, mellyel a kolosvári tanács a fejedelemnek kedveskedett.
A megkívántató fenyvek a nem távoli havasokból hozattak, s rejtett helyen valának lerakva; a lovagi játékot megelőző éjjel szúratták a földbe festői csomókban, hol ritka csoportozatot, hol sűrű tömeget képezve, hol egyenként állva: s így a széles , tágas térségben egy egészen természetes ligetet képezve, melynek közepében volt a lovagi csatatérre vezető út hagyva.
A Trencsi-várban egy tágas négyszeget látunk, magas deszkasorompókkal körülkerítve , melyek kék és sárga szövettel vannak bevonva.
Felettök hézagonként kék- és sárgára festett oszlopok emelkednek sisakokkal, vérttel s paizsokkal fölékesítve.
E kerítvények azon részén, mely a város felé nyúlik el, magas, széles páholysor rostélyzott karzatokkal van emelve, hasonlóul sárga s kék szövetekkel bevonva, veres , sátor alakú menyezettel boltozva.
A váras felől tágas, menedékes lépcsők vezetnek a külön erkélyekbe; ezeknek középsője a többinél sokkal több pompával s választékonysággal van ékesítve, s azokat terjedségben háromszor meghaladja.
A leírtakkal szemben egy magas, egyes páholy emelkedik, hasonló készületű, a harcbírák számára.
A csatatérnek közepette egy magas, gót mívű faoszlopot látunk , torony alakút, tetején négy lobogóval, az erdélyi, stíriai, lengyel s császári színekkel, melynek üres, öblös közepében azon számtalan szép díjak vannak lerakva , melyeket a fejedelem a győzőknek készíttetett, mint fegyverek, billikomok , tigriskacagányok, gyönyörű nyeregtakarók, több rendbeli cafrangok, csujtárok, mind selyemből, arannyal s ezüsttel terhelve.
A Torda kapu felőli oldalon a sorompók felnyithatók; a magas páholyok előtt ülések foglalják el a helyet, a számos nézők számára, melyek közül a hátulsók mindig magasabbra emelkednek.
A négyszegnek más két oldala szabad, nehogy a hajított kelevézek sértők lehessenek.
Azon pillanatban, melyben a sorompók elébe érkeztünk, az egész igen élénk, meglepő képet mutat.
A fejedelem nőjével már elfoglalta a középső páholyt, mögöttük Kornis Gáspár, Geszti , Keresztúri, erőteljes férfiúalakok díszes öltözetben, s a fiatal Zamojszki láthatók ; Cristierna mellett két vidám képű éltes nő sisak alakú főkötőikkel s hosszú fátyollal.
A többi páholyok is tömve voltak csinosan, sőt részint gazdagon öltözött nézőkkel.
Ezeknek egyikében, mely jobbra a harmadik volt a Báthoriétól, Mikola Margitot veheté a néző észre; jobbjára Zsombori Judit, baljára Gizella ült.
A szegletben foglalt az öreg Mikola helyet, Gizella mellett, s mellette állott szép fia, ki ma nem volt szolgálatban.
Judit mögött látjuk a csinos, magas Bánfi Jánost.
Gizella szembetűnőleg halvány, de valami oly bájló van egész lényén, hogy minden szem rajta csüng, s mindenki vágyik ezen érdekes teremtésnek nevét tudni.
A sorompók körüli lépcsőkön pezseg a néptömeg, nincs egy üres hely is; hézagonként a fejedelmi őrsereg hadfiai állanak medvekacagányaikkal s nehéz fegyvereikkel.
A nézők sorain körültekintve több ismerősre akadunk.
A fejedelmi páholysor mellett emelkedő lépcsők egyikén látjuk azon tisztes polgárt, kit a kolosvári piacon hallánk egy szerzetessel és falusi úrral beszélgetni.
Nem távul ettől ül a becsületes kovács, Gúti Mózes uram az ő hű bordájával, Orsolya asszonyommal, mindkettőjök ünnepi öltözetben s örömtől sugárzó arcokkal; mellettök mint nem legkényelmesebb ragasztékot pillantjuk meg félig térden, félig ülve Tóbiást, kinek fészkelődései és ügyetlen kérdései Orsolya asszonyt szokott egykedvűségéből néha felrázák.
A harcbírák erkélyének közelében egy ismerős arc foglalja el figyelmünket.
Aligha e vaskos, duzzadt képű legény, rövid, réteges gombú zöld dolmányban, világoskék nadrágában, csúcsos báránybőr süveggel fejében, nem Timár Miska, kivel Alvincen ismerkedtünk meg.
Alakján komoly tűnődés tűnik fel; úgy látszik, mintha nagy terv kezdene agyában alakulni; néha emeltebb fejtartása, szikrázó szemei s öklözött kezei készülő ökölbajnokra gyaníttatnak, ki még nincs tisztában az iránt, kiálljon -e a síkra, vagy magában s képzetében vitézkedje ki magát, mindenesetre olcsóbb áron.
Közel a Mikola-páholyhoz áll egy szerfelett érdekes arcú ifjú, kit ha jobban megnézünk, úgy tetszik, mintha e keleti vonásokat, e sötét szemeket, ezt a karcsú termetet s az egészen sajátságos lényt már több ízben s több alakban láttuk volna, s mégsem merjük ráfogni, hogy ő az; annyira különbözik e kétes lénynek minden megjelenésekor alakja az előbbitől, hogy szinte biztosabb most is őt idegennek hinnünk; mert talán csak némi visszaemlékezéseket idéznek elő az érdekes vonások.
Az alig húszévű ifjún egyszerű, fűszín, térdig érő zeke van, mely tagjaihoz simulva azoknak szobrászi szabályosságát még emelni látszik, s hasonló színű a nadrág ; szerfelett kis lábait fekete szattyán borítja.
Bővebb zeke, hasonló színű, tágas , felül hasított ujjakkal, van alsó ruhájára öltve, melyet sima bőröv, gazdag boglárokkal elhintve, szorít derekához; kerek, hasonló színű süveg keskeny tigrisprémmel s ingadozó, hosszú, széles, vörös tollal nyugszik barna fején ; gesztenyeszín haja vagy nyírott, vagy süvege alá van rejtve; csinos mívű ezüstkard , melyet mintha már láttunk volna valahol, lóg válláról, veres, különös csomókba fűzött kardkötőn; keresztbe font karokkal áll csendesen, néha-néha vetve fürkésző, szinte kérdő tekintetet az őt körülbolygó embertömegre, mintha valakit keresne.
A várfalak taréját számtalan nép lepi el, s a sorompókon kívül, a magas fenyvek alatt, apróbb tömegekben állanak a különböző színekbe öltözött emberek, az úgynevezett Felek hegyének azon részét, mely a váras felé tekintőnek baljára emelkedik, a szomszéd falvak lakói lepték el, a nagyszerű szemlének életvidor, tarka s változatos tekintetet adva, melyet a körös-körül felállított hintók, cifra készületű paripák s cselédek még elevenebbé varázsoltak.
A harcbírák páholya mellett kétfelől állított trombitások végre dobszó által kísért jelt adának, melyet a város bástyáira szegzett tarackok dörgése viszonozott.