Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gineverné Győry Ilona
Angolok
Keletkezés ideje
1915
Fejezet
24
Bekezdés
873
Mondat
2236
Szó
56607
Szerző neme
nő
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Burns Róbert kunyhójában
Vagy nem kellett volna folyvást
Oly forrón szeretnünk egymást;
Vagy nem látnunk, vagy nem válnunk
Most nem kén tört szívvel állnunk.
Hát ha csak ezt a négy sort dalolta volna, egyebet sem: - nem éreznénk -e akkor is közelvalónak magunkhoz valamennyien?
Közelvalónak magához a fejedelem is ezt a szántóvető dalnokot és a szántóvető is ezt a dalnokfejedelmet?
Mivel hogy emberek vagyunk valamennyien: így hát a szívünkbe talál annak a szava, aki olyan nagyon, olyan igazán ember volt maga is; Isten leheletétől életre keltett , de sárgöröngyből formált ember.
Vagy hogy értsük meg másképp a te hol magasra szárnyaló, hol le a mélybe sülyedő életed folyását, aki karddal a kezedben hős voltál, a lant mellett szerelem dalosa, a kapu mellett féktelen korhely; - te; büszke főváros büszkesége , szegény kis falu szegénye, arató leányok titkos álma, - Burns Róbert.
- - - - -
" Hadd maradjon inkább az Atholl herceg mind a hét kastélya megnézetlenül, mint az az egy kunyhó ott Ayrben ", mondtam az én skót házigazdámnak, amire azután highlander barátsággal (és highlander erővel) úgy rázta meg a kezemet, hogy az induláskor is éreztem.
Gyerünk.
Amint a kocsi végigrobog a Sandgate streeten, olyan hálátlan közömbösséggel nézi mindenki a szép egyenes, széles utcát.
Nagyon is józan és hibátlan akkor, ha egy forrongó, féktelen lángelme világába készülünk.
S még a Wellington Squarere érve is nemhogy megállítanánk a kocsit, hanem siettetjük inkább.
Pedig érdemes lenne megállani máskülönben.
Mert ott áll Ayr főterén a vasherceg, az Iron Duke, maga Wellington.
De hiába, ma másnak a képével van tele a lelkünk; máséval, aki nem volt sem elég szilárd, sem elég salaktalan, hogy ércember lehessen, hanem azután hideg és kemény sem volt arra eléggé.
Két ellenségeskedő tündér állhatott őrt a Burns bölcsője mellett s hogy egymás adományának erejét ellensúlyozzák, az egyik híresnek szánta, a másik szegénynek ; lángészt adott neki az egyik, gyenge lelket a másik; s a jó Isten tudja, melyik verte meg jobban.
A bölcsője mellett mondtam?
Az ám, ha lett volna bölcső abban a vert vályogfalú kunyhóban, amit a földmívelő Burns Vilmos maga rakott, tapasztott, mint a fecske; ha lett volna ebben a fecskefészekben puha, pelyhes nyugvóhely azon a hideg januári éjszakán, amely 1759-ben a kis Róbert születése felett borongott fagyosan, sötéten!
De nem volt.
A sárkunyhó falába kicsi kis ablakot vágott csak, aki rakta, mert hát kis ablakon kisebb meleg megy ki, kisebb hideg jön be és hadd maradjon benn inkább egy kicsivel több a tőzeg füstjéből is, csak a melegje se vesszen kárba, úgy se könnyű munka bizony turfát hozni onnan a Doon partjáról, mert a javát, ami tele van szenesre vált hangabokorággal, bükkfakéreggel, felszedeti a község; - szegény embernek csak a földese marad.
Annak pedig fojt ám a füstje; - majd kimarja a szemet!
Kivált mikor a szél úgy fütyül, úgy sivít, mint akkor éjszakán; nekifeküdt a kéménynek, a felkanyargó füstöt mind visszakergette .
Harmadnap azután már olyan bömbölő viharrá erősödött, hogy egyszer csak lekapta a zsupfedelet; s ekkor a háromnapos kis Róbertet, aki ott feküdt egy szecskás kosárban a kályha vállán, meg az édesanyját onnan a fali fülkéből úgy kellett átvinni a szomszédba éjnek-éjszakáján.
Utóbb is elmondta sokszor a babonás skót föld fia, hogy ugyancsak hamar megjósolta a sors, milyen viharverte ember lesz ő belőle.
De azután a fecskepár megint csak újjá rakta azt a sárfészket, Brown Ágnes, a Róbert anyja, igaz segítő társa, hű felesége volt az ő "emberének " , Burns Vilmosnak ebben is.
Ilyenné tatarozták össze, ahogyan most áll előttem a kunyhó.
A vert fal fehér meszelése alól itt-ott polyvaszálak merednek elő, hepehupás bizony a padlója is .
Amint a szúette kis ajtón belépek, azt kérdezem, hogy jöhetett be ide utóbb az a szép szál legény; hej de meg kellett hajolni annak a szöghajú göndör fejnek ; akkor hullhatott még csak oda síma fehér homlokára játékosan az a puha barna fürt, amit olyan jól ismerünk a képeiről mindnyájan.
Az ajtó mellett egy nagy lábas óra.
Istenem, hát ennek a mutatója méregette a Burns Róbert életében a perceket?
Hej, bár kevesebb mámoros percet mutatott volna, de kevesebb nehéz órát is; - és bár ne sietett volna olyan nagyon az utolsó perc felé!
- A súrolt deszkából való tálason vászonkorsók, kékmázas szilkék, agyagcsuprok állnak sorban; - valamelyik tán a kis mély tálak közül volt az, amiből estebédre a kis Róbert, meg Gilbert, az öccse, a skót nemzeti eledelt, a porridgeot ették; öregre tört zab, tejjel kásává főzve.
Igy ehettek ott a tűz körül, miközben Jeany Wilson, az öreg dajka, mesét mesébe fűzve tüzelte fel a Róbert gyerek képzelődését.
És nem ezeknek visszhangja csendül -e meg a "Kóbor Tamás" meséjében, mikor a boszorkányok üldözik, meg a kísértetes templom valamennyi mondájában; az Alloway Kirk maga is közel van a házhoz ; köröskörül mohos sírkövek; a Róbert édesapját is oda vitték ki, ott a neve a kövön ma is.
A kunyhóban ez az egy szoba itt, ez volt minden; a tálas azt mutatja, hogy ebédlő is volt, meg fogadószoba is; az iskolamester, Campbell, meg utóbb Murdoch John , a Róbert kedvenc tanítója ide telepedtek le, ha látogatni jöttek.
- A hálószobába sem kell azonban messze fáradnunk, mert azt bizony a falba mélyesztett fülke pótolja, a levarrott sötétkék paplan is a régi még, meg a beráncolt csinvat függöny is; barna a fala, fehérrel, sárgával csíkozva.
- És végre azután ez volt a Róbert dolgozószobája is.
Rozoga, szúrágta asztal dülleszkedik a falhoz.
Az asztalfiát nehezen lehet kihúzni, de azután ha egyszer kijött, annál nehezebben megy be.
Ezen könyökölve olvasta el az első könyvet: a skót hős, Wallace, életét.
A könyvhöz is csak úgy jutott, hogy a kovácstól kérte el, mikor vasalni vitte a lovat hozzá.
És itt írta le az első dalokat is.
Tudják a látogatók ezt mind és mégis, uram Istenem, tele van az asztal faragva, vésve nevekkel, kezdőbetűkkel és afféle nagy enunciációkkal, hol "Itt voltam, John Smith ".
Szeretném azt hinni, hogy amikor így elcsúfították ezt az asztalt, ahelyett, hogy megilletődve nézték volna, hát arra az egyre talán még se gondoltak, hogy ezen az asztalon állt az a kis olajos mécses is, sercegő kanócával, amelynek gyér világánál az apa, Burns Vilmos nemsokára maga kellett, hogy tanítsa a fiát , mert Murdoch, az iskolamester elköltözött a faluból, más iskola a közelben nem volt, meg azután pénz sem volt valami bőven, munka ellenben annál több, úgy hogy nagyon elkelt az izmos suhanc, Róbert, segítő keze.
Azért hát, mikor a munkától eltörődve hazatért a gazda, ez volt a pihenése.
Ezen az asztalon feküdt egy este az első drámai olvasmány, a Shakespeare Titus Andronicusa is, amelyen Róbert azután úgy felháborodott, hogy becsapta a könyvet, felugrott; ő azt az alávaló történetet tovább ugyan nem olvassa és ha nem viszik vissza, elégeti.
Nem, azt talán mégsem gondolták meg a romboló látogatók, hogy ezen az asztalon olvasta családjának az apa a bibliát s hogy a fiú lelke akkor is ezt a képet látta, mikor eldalolta a kerek világ egyik legszebb alkotását, azt: Szombat este a kunyhóban:
Novemberi szél zúg az ugaron
A téli kurta nap végére jár,
Megtér ekéből a csüggedt barom
Nyugodni száll a varjak serge már.
Vége a gazda fáradalminak,
Egy hét bajának véget vet az éj;
Ásót, kapát gereblyét őszre rak,
A holnaptól enyhet, nyugtot remél
S a mezőről haza lankadtan mendegél...
Hogy a vidám vacsora véget ér,
Tág kört formálnak a tűzhely körül,
A gazda a nagy bibliára tér,
Az szolgált egykor apja díszeül.
Áhítattal veszi le süvegét
Fejéről, melyet gyér, ősz haj fedez
Kiválasztja egyik szép énekét,
A szent Sionban hangzott régen ez
S "dícsérjük az Urat !" ihletve zengedez...
De azután tavasz lett a hosszú téli esték után.
Tavasz lett itt a kunyhó kertjében is, ahol ma is olyan gazdagon nő a skót paraszt kertek száz üde virága, a bársonyka sötét, barnába vesző bíbora szinte izzik; a fehér török szegfű mint a pehely, úgy leng; fodormenta, rajfű, zsálya, egész cserjékben fogják körül a teljes mák lángoló szirmait s a harangvirág száz kék csengetyűje, szinte várjuk, mikor szólal meg a szélben?
Ezekből kötött bokrétát Róbert, 15 éves suhanc korában is már a falu legszebb legénye, mikor az ő szívében is kikelet támadt a kis Blair Nelli napsugaras mosolya nyomán.
Szabad -e hozzátennünk egy szót is ahhoz, amit Burns maga mond el: "Igazán, magam sem tudom, miért sompolyogtam utána, ha a mezőről hazatért .
De felbuzdult bennem minden ér, ha kis kezét megérinthettem, hogy belőle a gordon tövisét kihúzzam.
Olyan szépen tudott dalolni.
Egyik kedvenc dallamához megpróbáltam verset csinálni s így üdvözöltek engem egyszerre, kézen fogva a költészet és a szerelem."
Kettős derű ragyogta be lelkét, mikor még így dalolt:
Nálam vígabban, nem tudom,
Hogy egy király is él -e?
Bár egyre üldöz és tipor
Sorsom gonosz szeszélye.
Naponként egy darab kenyér,
Többet ne adjon Isten
S mivel nekem csak ennyi kell,
Sok gondom arra nincsen.
Itt kanyarog előttem az Ayr, a skót föld jellemzetes barna vize.
Felületén úgy csillog minden kis hab, de mélye sötét, szinte rejtelmes; azon fordul meg minden; napsugár deríti, szellő simogatja -e végig; ilyenkor csupa fény, csupa gyöngyöző hab az egész; - vagy komor ég borul -e rá, viharos szél barázdálja -e; - Ilyenkor csupa sötétség lesz és zúgva, harsogva kavarog; ha kemény, könyörtelen szikla kerül az útjába, megostromolja, ha önmagát zúzza is porrá a harcban.
A Burns lelke lebeg az Ayr vize fölött, az a lélek, mely a vízárhoz volt hasonlatos.
Ez a mély, rejtelmes lélek csupa tisztaság volt és csupa fény, amíg annak képe tükröződött benne, kinek nevét - arató paraszt leány volt pedig, - úgy ejtjük ki, mint egy lelket ihlető tünemény nevét; - az a lény ez, ki fölé Greenockban borul egész Skótország legszebb márvány síremléke: a Highland Mary.
Üde és tiszta volt ez a szerelem, mint a harmatcsepp, de a hajnal elmúltával el kellett tűnnie.
Mary meghalt és ezután már nincs többé üde, derült reggel a Burns életében; perzselő nap van, viharral, záporral, szenvedélyek viharával , záporával a könnynek.
A többieket már másképpen szerette, közöttük azt is , akivel azután az egész élete összefonódott: Armour Janet.
Armour Jane!
Milyen alant repül az a lélek, aki ebben az asszonyban csak a tévedést látja s nem azt, hogy talán nem is gyenge volt, hanem erős, hősies erejű.
Burns miatt űzte el hazulról az apja; visszafogadni csak úgy akarta, ha örökre lemond Róbertról.
És a leány ekkor e helyett lemondott mindenről; szembe szállt egymaga Burnsért a világgal.
Igazán egymaga!
Mert hiszen ekkor történt azután, hogy könnyelmű kedvesét, Róbertet, az "ayrshirei parasztot ", elhítták fényes Edinburghba; kényeztették, ünnepelték, imádták.
Varázslat járt vele ; ettől szédült meg egy grófi koronát viselő fej is és odahanyatlott az ayrshirei parasztlegény szívére; pedig Burns még csak a kék darócruháját sem cserélte fel mással fényes Edinburghban.
Bár a faluját se cserélte volna fel a várossal soha.
Mindazok közt, akiknek Isten keze gazdagabb, erősebb lelket adott, semhogy ismeretlenek maradjanak; oh bár ne volna köztük egy sem, aki ne ismerje, apróra ne tudja a Burns életét; azt a nagy, nagy tanulságot, amiben benne van minden emberi nagyság és minden emberi kicsinység; - azt a szakaszát legalább a Burns életének, ami arról beszél ; micsoda végtelenül keveset adhat, valódi értékűt a társaság, a fényes kör egy lángelmének s mégis milyen sokat vesz el tőle.
Sokat a lélek nyugalmából , szívnek békéjéből.
Oh ne szállna bár a sas verebek közé soha.
Meg is azért bámulják, mert nagyobb, mert merészebb röptű, mint ők, de meg is azért unják , szabadulni is azért akarnak tőle.
Fényes Edinburghban lezajlott egy évad, a Burns Róbert ünneplésének évadja; a következőre már más divat kellett; új divat ruhában, virágban, bútorban - miért lett volna a játékban kivétel?
Az idejét mult játékszer nem kellett többé.
Már látta volt mindenki és eh, hát végre is " érdekes, de nem közénk való" az ilyen paraszt lángész.
- És Burns mehetett vissza az eke mellé.
- Hol voltak lelkéből azok a dalok, melyeket előbb a természet minden paránya megzendített; a százszorszép a réten, melyről bús dalt mondott, mikor ekéjével levágta; - a mezei egér fészke, melyet megsiratott, hogy szétrombolta szántás közben; - a sebzett nyúl, melyért harcra szállt a vadásszal!
Jött a dalolás ideje után a próza; Burns évi 50 font sterling fizetésért mint vámhivatalnok a vámjegyzékeket írta.
Azután megjött a visszahatás; a féktelen erő kitörése a járomból; jött a korhelység, a tivornya s vele a testi-lelki romlás.
Jó sör ide, jó sör oda,
Jó sör miatt házam oda,
Házam oda, cipőm zálog,
Kedvet csak sörben találok.
És ez is Burns.
És az asszony, Armour Jane viselte mindezt hősiesen.
Viselte azt a poklot, amikor nem lehet becsülni azt, akit szeretünk.
De ha Burns vétkes volt is, csak maga ellen vétett; mindaz, hogy vámhivatali főnöke félreértette , üldözte, vádolta, csak egy bizonysággal több arra, hogy a nagy ember nagysága örök kínos emlékeztetője a köztük levő különbségnek a törpe ember szemében.
A Burns lángelméje ezidőtájt nem égett tiszta fényben többé; olyan volt, mint a rőt láng a tivornyázó ivószoba ködében.
De a láng még egyszer áttörte a ködöt ; tiszta erőben lobbant fel; és Burns eldalolta azt: "Maryhez az égben."
S a dal mint egy szellő sóhajtása repült végig Skócián; - azután eldalolta a "Dumfriesi önkénteseket" és egy ország fegyverrobaja felelt vissza a sorokra:
A gőgös gall tör hát reánk,
Legyen kezünk a kardon,
Faváraink a tengeren,
Önkéntesink a parton.
Előbb foly a Nith fölfelé
S lesz bérc Solvay lapossa
Mint tűrjük azt, hogy e hazát
Az ellenség tapossa.
A brithez a brit hű legyen,
Testvére önmagának,
Mert csak brit kéz gyógyítja meg
Sebét Britanniának.*
Égett a Burns lelke újra, mint a fáklya; de enyészett is az égésben.
Mikor már hamvadozni kezdett, csak a természet szabad levegője táplálta még.
Ki-kijárt a Doon partjára; az az ezüst nyíres ott, ha suttogott is, nem vádat súgott a fülébe, csak vigasztalást.
Ott, ahol ma ércszobra áll, meg ott, ahol sötét magyal-bokrok közt mint egész templom emelkedik a Burns-emlék, szegényen bolyongott, testben és lélekben betegen.
Elment ki a természetbe, vezekelve borulni oda a szabad földre, melyet bár soha el se hagyott volna.
S a föld megbocsátott neki, meggyógyította, de ez a föld már a sír földje volt.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE