Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Donászy Ferenc
Őserdőkön, tengereken
Keletkezés ideje
1894
Fejezet
41
Bekezdés
2007
Mondat
4765
Szó
123513
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
Okuli...!
" Reminiscere - keresni megyek Snepfre!
Okuli - itt vannak ni!
Lätari - ez ám az igazi!
Judika - vannak ám ma!
Palmárum - trallárum!
Quasimodogeniti - lőni tilos, a nő tojásait üli."
Ezek a régi vadászrimek zsongnak, bongnak s ujulnak fel minden igazi vadász emlékében, ugy az őszi, mint a tavaszi huzásnál, de csak akkor, mikor a szalonkák bőven kerülnek puskavégre, mert, ha kevés van s a vadászatok nyomoruságosan ütnek ki, a vadászhumor akkor sem veszti el jókedvét, hanem a következő rimekkel vigasztalja magát:
" Okuli, hibáznak ni !
Lätare, nincsen még magja se!
Judika, nincs biz csak egy is ma!
Trallárum, palmárum !"
De akár kevés, akár sok szalonka legyen is, mindenkép kipróbálja a legügyesebb vadászt is, mert ez az egyike azon vadaknak, melyeknek a lövése a legkönnyebb és a legnehezebb!
Paradoxonnak látszik ez a mondás, de ugy van!
Mert egy vadászatnak sincs annyi bibije, a hol annyi aprólékos, de mégis szerfelett fontos körülményre kellene ügyelni, mint ennél, s mely annyira függne az időjárástól, mint éppen ez.
Innen van azután az is, hogy egyes vidékek egyik évben tulon tul bővelkednek a szalonkákban, a másikban pedig sporadice is alig juttatnak egy-kettőt akasztékra.
Kétségkivül a tavaszi huzásnál sokkal kellemesebb várni az "anstandon " ( lesen) egy, szép csendesen késő márcziusi estén, valamely vágás vagy fiatal erdő szélén, honnan meglehetős nyilt kilátás esik a vidékre.
A fakadó rügyek illatával már telve van a levegő, minden csendes s már messziről meghallani a közeledő szalonka makogását s nemsokára meglátni magát is, mert lassu , egyarántos repüléssel huz el a vadász feje felett.
Innen van egyrészt, hogy a tavaszi huzáson sokkal könnyebb szalonkát lőni, mint az őszieken.
A hazánkban található szalonka-fajok között a vadászok előtt legkedveltebb és legszivesebben várt és látott vendégek az erdei szalonkák (Scolopax rusticola ), vagy mint a bagolyéhoz hasonló kiülő, nagy szemeik, tollazatuk szine és sajátságos repülések után igen találóan elnevezték, a " bagolyfejüek ," egyrészt, mert ezek vadászata adja a legtöbb hevélyt , másrészt pedig, mert husuk valamennyi szalonka-fajé között a legizletesebb.
A tavaszi huzás, azaz mikor a déli tartományokból hozzánk visszaérkezik , márczius közepe felé kezdődik s tart egész április közepéig, mig az őszi szeptember végén veszi kezdetét s tart egészen október végéig, sőt november elejéig is, mindkét esetben nagyon függve az időjárástól.
Miután tehát a tavaszi huzás ideje már itt van, ez okból nem lesz érdektelen , ha erről egyetmást elmondunk; beleszőve az őszi huzásról is annyit, mennyit tárgyunk vonatkozáskép megkiván.
Minden vándormadár között a szalonka egyike azoknak, melyeknél a vándorlási ösztön titkos sugallata leginkább működik.
Afrikai vagy egyéb déli honából , hol már február vége felé a föld szikkadni kezd, megindul oly északi vidékekre, hol langyos tavaszt s nedves puha földet talál.
És ha ekkor déli szelek s langy esős napok járnak, ugy rövid időközökben tömegesen érkeznek hozzánk, ellenben ha hideg északi szelek süvöltenek, a nagy tömeg a déli tájakon elmaradoz s egyesek jönnek előre csak, leginkább azok, melyeknek hazája Európa legészakibb része, igy leghosszabb ut áll előttük.
Ez az oka , hogy miért vannak mindig a legjobb szalonkavadászatok Szlavóniában.
Ugyanis itt, a különböző égalji befolyások miatt gyakran a tavasz már javában nyilófélben van, mig a Dráván tul még zord tél dühöng.
A szalonkák nagy tömege tehát a nedves talaju, langy levegőjü nagy erdőségekben hosszabb állomásokat tart, mint nálunk, hová csak sporadice érkeznek.
Ebből látható tehát, hogy nálunk a dus szalonkavadászatok egyik főtényezője az időjárás .
Ha hideg, havas és szeles a márczius, kevés jő egyszerre, röviden és rosszul huz, a nagy tömeg pedig, kilesve egy-egy kedvező éjjelt, ugy elsuhan felettünk, hogy észre sem veszszük, mert a szalonkák vándorlása az esti sötétség beálltával veszi kezdetét, s tart egészen a reggeli szürkületig , egyesen, párosan, de soha sem csapatokban; az azonban megtörténhetik, hogy egyesek, vagy párok majdnem sarkában követik egymást.
Csendes, langyos időben rendes állomásokat tartanak, nem sietnek, magasan, de csendesen huznak, igy könnyen lelőhetők.
Van még egy harmadik esete is a jó szalonkavadászatoknak a magyar felföldön.
Márczius végén, vagy április elején, ha a Kárpátok között erős hózivatar vagy szél dühöng, ez az odáig ért szalonkákat visszariasztja, s ezek azután csak egy-két nap mulva, mikor az idő megjavul, térnek vissza és folytatják utjukat, igy azután az itteni vadászoknak a "palmarum trallarum ," vagyis az idény végén nyilik a valódi aratásuk.
Az őszi huzásnál szintén csak a csendes derült időjárásnál sikeres a vadászat.
A hideg, szeles, esős időben oly gyorsan szállnak, vágódnak el a fák között, hogy lövésre a legügyesebb vadásznak is alig nyilik alkalma.
A borult, sötétes időben nehéz a látás és jöttét nem is jelenti makogással , hanem gyorsan, észrevétlenül suhan el és a nappali hajtó- vagy busirozó vadászatnál is nehezen és rosszul kelnek fel, s lövésre alig adnak alkalmat.
Hazánknak nagy, összefüggő, északi- és kissé északnyugatra hajló erdői , melyek nedves, mohos, lápos és lágy talajjal birnak, egyedüli tartózkodó helyei az erdei szalonkának, mely a tulajdonképpeni mocsaras vagy tőzeges helyeken sehol sem található, s ezen erdők legrejtettebb helyein levő apró tisztásokon egy-egy korhadó fatörzs, vagy bokrocska tövében, egy kis mélyedésbe, melyet moh és növényi részekkel bélel ki, rakja le április második felében, barnásan foltozott négy tojását, melyeket 17 napig ül.
A fiókák a kikelés és száradás után, már követik anyjukat, mely a himmel együtt az élelemkeresésre oktatja őket és ha egy-egy pár erdei szalonkát ide-oda czikázó repüléssel, aggodalmas "dack-dack " -forma makogás között , egy kis tér fölött röpködni látunk, le-levágódva, ujra felkelve, ugy ott a fiókák rejtőznek mozdulatlanul a földhöz lapulva, melyeket azonban megfogni szerfelett nehéz, mert gyorsan és oly ügyesen bujnak el a haraszt és a bokrok közé, hogy kutya nélkül megtalálni majdnem lehetetlen.
A fiókáknak 8 nap mulva tollaik ütközni kezdenek és négy hét mulva már egészen kifejlődve , szárnyra kelnek s elhagyják szülőiket.
Ezen jelek sohsem hagytak cserben, mert mindig ráakadtam a fiókákra egy vizsla segitségével.
A fiókákat felnevelni szerfelett nehéz, de gondos ápolás, hangyatojás, lisztféreg, földgiliszták, turó és hosszas vékony , féregalakura metszett nyers-sziv szeletkékkel étetve, mindenkor sikerül .
Az igy felneveltek szerfelett szelidek, ragaszkodók lesznek s vizsgálódásaimban és észleleteimben igen sok becses adatokhoz jutottam általuk.
Sőt még a vén madarakat is - bár először nagy vesződséggel - de a fogsághoz lehet szoktatni.
Ezek is hamar szelidülnek s ápolójukhoz igen ragaszkodnak s minden vadásznak ajánlom e módot, mert igen sok becses adathoz juttatja az ilyen szelid szalonka észlelése, melyeket a vadászatoknál sikeresen használhat.
Sokáig próbálgattam azon módokat , melyek által a vadon fogott szalonkákat a fogsághoz tudtam szoktatni és életben tartani, mert a legjobb gondozás mellett is a fogság 2-3-ik napján elvesztek.
E mód a következő: A hálókkal és lószőr-hurkokkal fogott szalonkáknak, szárnyát félig elnyirva, egy szobában eresztettem el, melynek egy részét vastag, rövidfüvü gyepdarabokkal raktam ki; e gyepes helyek egy részét aszu falevelekkel hintettem be s itt-ott egy-egy kicsi harasztbokrot vagy magas kalászos fűcsomót gyökeresen helyeztem el.
Az első négy-öt napon a földi gilisztákat, lisztférgeket e gyep tetejére szórtam, a harmadik napon nyers szivszeletkét, tejben ázott zsemlyét és turót is szórtam eléjük.
A második hét elején egy gömbölyded jó három hüvelyk mélységü fatálat, kivágva akkorára a gyepet, helyeztem el s ha volt nedves, aprószálu mohom, akkor ezzel, ha nem volt, ugy nedves erdei földdel töltöttem meg a tálat s ennek tetejére szórtam a fenti étkeket, hogy lágy csőrüket, melylyel dugdosni , tapogatódzni szeretnek, meg ne sértsék.
Ezenkivül egy sikér, nagy fatálban , vizet állitottam a gyep közé s a tál közepébe köveket raktam, hogy ezekre állhassanak, mig körülötte gyökeres növényeket helyeztem el, hogy egy kis tavacskához hasonlitson.
E módon rendesen megmaradtak s már a harmadik héten szelidek lettek s oly otthonosan üzték játékaikat, kivált a himek , mint a szabadban s egész természetüket lehetett tanulmányozni.
Minden vadász előtt ismeretes a szalonka táplálkozási módja s nagyon jól tudják, hogy a beálló tavaszi langy idők párzási ösztönét ébresztik fel, mig a puha, nedves föld pedig arra való, hogy abban a fő táplálékát, a földi gilisztát keresse.
Sajátságos az a mód, melylyel élelmét keresi; ugyanis levágódva a földre, csórját mélyen a lágy talajba szurja, azután halk dorombolással körben forog.
A nyugtalanitott giliszta, ha ugyan a madár csőre már kétfelé nem vágta, - a felszinre jő, menekülést keresve s a szalonka zsákmányává lesz.
Ha gilisztát nem talál és ha a föld száraz , kemény, ugy más férgekkel, kukaczokkal s meztelen apró csigákkal és álczákkal is beéri, melyeket a lehullott lomb vagy haraszt közül keres elő csőrével.
Sőt száraz őszök alkalmával - s ezen sok vadász fog csudálkozni - többször láttam, hogy még a marhák friss ganajába is bele-bele szurkált - ugy látszik ösztöne megsugja neki, hogy e hulladékok nedvessége a gilisztákat és más férgeket a száraz talajból maga alá csalja.
Sokszor hallgattam a vadásztanyákon vitákat, hogy tulajdonképen hányféle erdei szalonka is van?
És noha erről nagyon eltérők a vélemények, mégis az az igaz, hogy bár sohasem lehet két egészen hasonlóan árnyalt tollazatut találni közöttük, mégis valamennyi egy fajt képez, sőt még a különbözőket válfajoknak sem lehet nevezni, mert csakis a különböző éghajlati befolyások azok, melyek a szin, alak, sőt még a repülésben is a különbségeket előidézik, annak daczára, hogy vannak kisebbek, nagyobbak.
Legelőször jönnek az ugynevezett "kéklábu kicsinyek ", vagy "szálláscsinálók " ; ezeket később követik a nagy sárgák, a "bagolyfejüek ", melyeknek kidomborodó nagy szemeit sokszor röptükben is lehet látni.
E kettő között van még egy harmadik, mely sem nem kéklábu, sem nem bagolyfejü, hanem közép valami a kettő között, de valamennyit megvizsgálva, fejalkatuk, csőrük és lábaik hossza majdnem egy vonalig egyforma.
A szálláscsinálók inkább szürkébe, mint sárgába hajlók, sebesebben huznak , kevesebbet makognak, a vizsla előtt mindegyiknél messzebbre kelnek fel.
Ezek kicsinyek, soványak, megállapodás nélkül, legkorábban jönnek s mert leghosszabb ut áll előttük, nyugtalanok és gyorsan huznak, még azért is , mert kora márcziusban jönnek, mikor még hidegebb esték járnak.
A bagolyfejüek későbben jönnek s mert nagyok és az idő langyosabb , nehézkesebben, csendesebben huznak, hangosabban makognak s a vizslát jobban bevárják.
De e különbségek mind csak tavaszra vonatkoznak, mert őszszel már mind egyformák a szalonkák; nincs nagy, vagy kicsiny, mert honukban mindnyája jól felhizott; nincs kéklábu sem, mert lábaiknak fiatalkori kék bőröcskéje őszig az idő viszontagságaitól megbarnult.
De a mi a fajok egysége mellett consequenter bizonyit, ez az, hogy minden figyelmes vadász észlelhette a tavaszi huzás alkalmával, hogy két különböző nagyságu és tollazatu szalonka párzott egymással a levegőben, pedig ismerve e madár pedáns szigoruságát a párosodás dolgában, akkor lehetetlennek látszik még az is, hogy két külön válfaj pározzék egymással.
A szalonkákat vadászszák lesből, azután cserkészve, végre pedig hajtókkal.
Legbiztosabb mindenesetre a cserkészés, mikor nem a szalonka keres fel bennünket, mint a lesnél, hanem mikor egy jó vizslával mi keressük fel a szalonkát.
Az anstand, vagyis a les, az esti, vagy pedig jóval hajnali szürkület felé kezdődik.
Mindenekelőtt a tájnak és a talajnak teljes ismerete szükséges ehhez; a legjobb leshelyek rendesen az erdők, vagy vágások szélein levő düllők, hol a talaj a hólé- vagy esőtől még lágy, süppedékes, de nem pocsolyás, mert a tulnedves talajt épp ugy nem szeretik, mint a szárazat.
Ez okból a leshelyeket mindig ugy kell kikeresni, hogy ha száraz a tavasz, vagy ősz, ugy a mélyebben fekvő, a nedvesen pedig a magasabb helyeken fekvő helyeket keressük ki, mert kivált a száraz időjárásokkor a szalonkák huzásuk közt is örömest vágódnak le a nedves helyekre, s csőrüket beszurva, szinte tótágast látszanak állni.
Ilyenkor ugyszólván ültében el lehet lőni őket , mert hiába állitják egyesek, hogy a huzásoknak vagy vándorlásoknak évenkint rendes utja van!
Nincs biz az, hanem erre első befolyással van az időjárás , s csak másodsorban a talaj minősége, s épp ezért van, mint fentebb megjegyeztük, az, hogy egyes vidékek vagy helyeken egyik évben sok, a másikban meg éppen semmi szalonka sincs.
Az ily leseken, ha csendes tiszta idő van - ugy álljon a vadász, hogy nyilt kilátása legyen az egész vidékre, de mégis eléggé védve legyen, hogy az óvatos madár magát, vagy kutyáját meg ne lássa, hideg szeles időben pedig egészen a tisztáson kell felállani, hogy az alacsony bokrok felett villámgyorsan elcsapó szalonkát becsületesen czélba lehessen venni, mert ilyen időben nem lassan repülve, hangos makogással jő, mint a derült csendes időben, hanem villámgyorsan s váratlanul csapódik el a vadász előtt.
Ekkor tünik ki a jó vadász próbaköve, mert ember legyen a talpán, aki ilyenkor lekapja.
A szalonka-lesnél még a kutya szine is főszerepet játszik.
A fehér-sárga foltos kutyákat éppen nem használhatni, mert a szalonkák már messziről észreveszik s elcsapnak a vadász elől: legjobbak a barnák, mert ezek szinezete jobban összeolvad a környezettel.
Kutya nélkül pedig nagy része a madaraknak elveszhet, mert azok, melyek szárnyalva vannak, a földre hullva oly gyorsan elrejtőznek a haraszt és bokrok közé, hogy ember meg nem találja; minden pillanat drága ilyenkor, épp ezért a kutyának oly jól idomitottnak kell lenni, - hogy a lövés eldördülésekor, már talpon legyen s ugyszólván estében kapja el, mert, ha ideje van elrejtőzni, még a kutyának is dolgot ad előhozni a haraszt és a bokrok közül, hol az aszu levelekhez hasonló szinezeténél fogva, egészen összeolvad a föld és száraz haraszt szinével, ugy hogy az ember fel nem találja.
Természetesen az alkonyi leseknél a szemmérték a félhomályban annyira csal , hogy a madár mindig közelebb látszik, mint a minő távolban van.
Épp azért a vadász forduljon mindig kelet felé, mert arra legsötétebb a látóhatár és mert azon irányból is huznak a szalonkák s mielőtt elhuzna előttünk , forduljunk meg, s lőjjünk utána, mert nyugat felé világosabb lévén a látóhatár, a keleti homályhoz szokott szem sokkal világosabban lát, mintha mindig a világosabb nyugat felé nézne.
A legtöbb hibás lövés rendesen az elsietésből vagy pedig a hibás szemmértékből ered.
Csendes, langy időben a czélzás még csak lehetséges, de hideg szeles időben, csak az oly vadász jár sikerrel, ki egy villámgyors kapással tudja lecsipni a szalonkát, mert ilyenkor, mire csak megczélozná , már eltünik látóköréből.
Éppen a szalonka az a vad, melynél sem hamarkodni , de lassuskodni sem szabad, hanem ha a vadász felé jő egyenesen, ugy egy jó araszszal a csórja felé kell czélozni, ha rézsut száll elébe, ha hátulról , alája kell lőni.
A legbiztosabb lövés azonban szépen elhuzni hagyni magunk előtt s ugy lőni utána, azután a rézsut lövés.
Mikor azonban két szalonka üzekedve huz a vadász felé, ugy ez jól teszi, ha már 28-34 lépésnyiről elibük lő, hogy a széthordott sörét mindkettőt érje.
Ha azonban egyik oly távolban követi a másikat, hogy mindkettőt lekapni nem lehet, akkor mindig az elsőt kell czélba venni; de, ha már sötétedni kezd, akkor meg a hátulsót , mert ez a him rendesen; ha az elsőt (a nőt) lőttük le, a him azt hiszi, hogy párja élelmet keresni, vagy nősző vágyból vágódott le a földre s rögtön utána vágódik és a mikor ujra felemelkedik, már nem lőhetünk reá, de ha a hátulsó lett lelőve, ugy az első vagy nem látta a lövést - és ekkor nyugodtan tovább huz, vagy, ha látta, akkor is csak oly kevéssé libben meg , hogy egy ügyes vadász mindenkor lekaphatja ezt is.
A szalonkának annyira gyönge élete van, hogy egy szem 5-6-os sörét is megöli .
Esti leseknél azonban jobb az öregszemü, mert ez biztosabban vág s gyorsabban megöli a madarat mielőtt ez szárnyalva - elrejtőzhetne a bokrok közé a sürüsödő homályban.
A gyakorlott szalonka-vadász még a levegőben megismeri, mely részét találta lövése a szalonkának.
Ha a lövés után szárnyait testére szedi s egyet bakáz, akkor halálosan van sebesülve: ha lábait elnyulva kimereszti, hátgerinczébe kapta a sörétet s nem messze leesik; mikor pedig röptét félbeszakitva felemelkedik s párszor körben forog s csak azután esik le, fejét, szemeit vagy csórját surolta a lövés; ha csórja erősen surolva van, rögtön bódultan leesik, de a vadász és vizsla közeledésére azonnal szárnyra kel.
Rézsut, ide-oda vágódva, - szárnyán van sebezve, ekkor sietni kell a vizslának, nehogy térelőnyt nyerve, elbujhasson.
Ha a lövés alant ment s mindkét lábát érte, nem huz tovább, hanem azonnal leesik és ott megfogható.
Mikor pedig a magasan repülő szalonka egyszerre hanyatlani kezd s reszketeg mozdulatokkal és szárnyainak feszes tartásával esni kezd lefelé, de azután tovább repül, ekkor egyik lábát vagy hátulját érte a lövés és ilyenkor pár száz lépésnyire még elmegy és csak ott ereszkedik le csendesen.
Az ilyen madár felkeresését azonban legjobb másnapra, világosra hagyni s legtöbbször ott, hova este leereszkedett, meg is találhatni, vagy kimulva, vagy az utolsóban, mig, ha a sötétben a kereséssel elzavarják, ugy elbuvik, hogy elő nem kerül.
A cserkészésnél a vadászat jó sikere egyedül a jól betanitott kutyától függ .
A mily használhatatlan más vadnál a lomha, mindig gazdája sarkában lévő kutya, itt annál megbecsülhetetlenebb.
Mert a szalonkavadászatra a kutyát külön kell idomitani.
Erős kényszerrel a legkisebb szelességet és akaratosságot annyira meg kell törni, hogy vakon engedelmeskedjék ne csak gazdája szavának, de még pillantásainak is és messze sohse engedje keresni , minden intés nélkül.
Mikor elérkezik a kellő percz, az ilyen vizsla, hason csuszik, hátra-hátra tekintget urára, szóval tudnia kell, mikor jő ura jó állásba.
Természetesen az okszerü dresszura mellett, a vadásznak még arra is kell gondolni, hogy kutyáját állásaiban szilárditsa, ez okból a szalonkákat többször ültéből kell, hogy ellőjje, daczára annak, hogy e lövések legtöbbször szerteszét szaggatják a madarat.
Az erdei szalonka napközben a legvigyázóbb és neszesebb madarak egyike, annyira, hogy egy-egy szeles - de más minden vadra jól használható vizslával a vadászat egészen sikertelen lesz.
E mellett még sok aprólékos dolog is nagyban befolyhat a vadászat sikerére.
Igy egy jó, tömött szövetü, testhez álló rokk és bőrnadrág szükséges, mert más ruhát összetépnek a tüskék s a vadászt a legkényesebb pillanatokban akadályozzák, vagy ezek nélkül nem lehet a szalonkát a tüske-bokrok közé követni.
A kezekre vastag bőrkeztyük huzandók a tüskés bokrok elháritása végett, de a jobb kézre valónak mutató ujja levágandó , hogy a ravasz elhuzására meglegyen a kellőn gyors és finom tapintat, a fejen pedig bőrellenzős, jól behuzható sipka, mert a czifra vadászkalapoknál megtörténik, hogy ép akkor csapja le, vagy üti a szemre egy-egy ágbog, mikor épen czéloz, vagy lőni akarna.
A kutya után főfő dolog a puska; azok a pompás, hosszu, de nehéz vadászfegyverek, épen a legrosszabbak, mert a cserkészetnél, hol minden perczben készen kell lenni s gyakran órákig hordozni, lövésre készen, vagy a hónalja alatt, kifárasztják s remegővé teszik a vadász kezét s minden más szőrmés- és tollas vadra alkalmas hosszu csöve pedig abban a pillanatban akadhat, ütődhetik bokorhoz, bozóthoz, mikor az ember az arczához akarja kapni s mig onnan kiszabaditja, addig a szalonka, - mely amugy is villámgyorsan s oly ügyesen suhan a bokrok és fák között, s tudja fedezni magát a sürüségben - régen eltünt a szem elől, azért legjobb a könnyü, és szerfelett rövid csövü fegyver.
A cserkészés sikerét fokozza még, ha mennél többen vannak a vadászok, mert annál szélesebb vonalt tudnak befogni, és ha az egyik nem, meglátja a másik , hogy a szalonka hová vágódott le.
Végre a leghálásabb és legkiadósabb módja a szalonka-vadászatnak a hajtóvadászat, természetesen csakis akkor, ha a hajtás vezénylete és a rendezés ahhoz értő jó kezekben van, ki a vidéket éppen olyan jól ismeri , mint saját zsebeit.
A tavaszi hajtóvadászatoknál az ősziek hasonlithatlanul jobbak, mert ilyenkor nem oly félénkek és rebbenékenyek a madarak, mint tavaszszal.
Megtörtént már az is nem egyszer, hogy egyes szalonkák az őszi vándorlásból itt rekednek s a januári vagy februári hajtóvadászatoknál, minő volt a zala megyei 1875-iki és 77-iki, hol a bozsoki határban e két hajtóvadászaton hét szalonkát lőttek, melyek nálunk teleltek ki.
A szalonkák hajtóvadászatánál is nagy befolyással van az időjárás, mert, ha az idő sem hideg, sem meleg, ugy rendes távolra bevárják a vadászt s ekkor , ha a vadászok, mondjuk, 10-12-en vannak, ugy hatan menjenek elől, hárman hátrább, mig hárman vagy négyen a vonal két szélén.
Már az első két hajtás megmutatja, sok szalonka van -e vagy kevés?
Ha kevés volt, ugy az előlmenőkre nem jött szalonkák levágódását jól láthatták a vonal szélén menők s igy nem vesztek kárba, mert fel lehetett őket keresni s lekapni, ellenben, ha sok van, akkor meg ugy is kárpótol az ilyen szökevényért a többi, mert ilyenkor csak az idő pocsékolása volna ezeket felkeresni.
Természetesen az ilyen hajtás csak cserjés helyek és fiatal vágásokban lehetséges, hol a huzó madár irányát látni lehet; terjedelmes és szálas erdőkben, hol a magas fák között gyorsan fedezik magukat s eltünnek a szalonkák, a legpraktikusabb mód az, ha a legmagasabb fákra egy-két gyereket vagy hajtót mászatunk, kik folyvást a hajtás irányában nézve, megjegyzik, hová vágódnak le a fölvert, elhibázott , vagy lövésre nem kerülő szalonkák.
Ha a hajtást megelőző vizslászatban közelről bevárják a vadászt, ugy a hajtókkal jó, ha legalább a vadászok fele elmegy; ha már messziről kelnek , ugy előre állitandók a vadászok, olyformán, hogy a szárnyon lévők a hajtásból kitörő madarak levágódását megláthassák.
Minden esetben az állás ugy szervezendő, hogy a nap a vadászok hátába, ne pedig szemközt süssön , mert ez a lövéseket szerfelett gátolná.
Szálas erdőkben a legjobb állások a vigályosokon esnek, mert itt a nyilt téren a vadász a madarat huzni láthatván, tetszése szerint hátulról vagy rézsut lőhet reá.
A legrosszabb állás pedig az oly keskeny erdei utakon van , hol mindkét oldalon szálas fasudarak nyulnak fel.
Jó szerencse, ha a szalonka az ut hosszában huz, ellenben a legnehezebb lövés az, ha szemközt jő, mert eléje, vagy utána lőni a szálfák miatt nem lehet, hanem az a rövid pillanat használható csupán csak fel, midőn az ut felett átcsap.
Megtörténik az is, hogy a szalonka a hajtók elől futva menekül, s igy jő a vadászra .
Ekkor a vadász oly vigyázva, oly óvatosan és lassan emelje fel fegyverét , mintha rókára akarna lőni, különben a legkisebb mozdulatnál, mit észrevesz , oly ügyesen s gyorsan kell szárnyra, s ugy tudja magát a fák- és bokrokkal fedezni, oly ügyesen vágódik vissza a hajtók felé, hogy a leggyorsabb kapó-lövéssel se érhetni el.
Legtöbbször az az eset ad a hibázásra alkalmat , midőn a cserjés helyeken a hajtók által felvert szalonka lőtávolra telepedik le a vadásztól.
Ilyenkor, ha közeledünk hozzá, felrepül, de csak akkor szabad reá lőni, ha már rendes huzásában van s nem akkor, midőn lebegve bocsátkozik le, vagy ha, mikor megpillantotta a vadászt s mielőtt lábaival a földet érintette volna, ujra emelkedik.
Ez esetekben száz vadász közül kilenczvenkilencz rendesen elhibázza!
Lehet, hogy az itt elmondottakat a proffesszionatus vadászok már mind tudják , de a jót és czélszerüt ismételni sohse felesleges, annál is inkább, mert oly ember megfigyelései ezek, kinek legkedvesebb vadjai az erdei szalonkák valának, s épp ezért ugy ismerte ezek szokásait, háztartását, hogy mikor a legjobb vadászok üres tarisznyákkal tértek haza, ő mindig hozott szép számmal, még akkor is, mikor már vidékünkön vége volt a huzásnak.
Majdnem mindig elkisértem őt kirándulásaira, és sokszor, hogy csudálkozni lásson - kivált, ha jó kedvében volt az én kedves Vili bátyám, megtette azt a tréfát is, hogy kutya nélkül - egyenesen minden tétova és keresgélés nélkül, akkor is oda vezetett a szalonkák tanyájára, mikor más vidékünkön - a legnagyobb vadásztekintélyek állitása szerint - egyetlen egy szalonka sem volt található s oly ügyesen meglopta e szemes és rendkivül neszes vadat, hogy hosszabb ideig észlelhettük érdekes életmódját és viselkedését aranyszabadságában.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE