Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móricz Zsigmond
Pillangó
Keletkezés ideje
1925
Fejezet
25
Bekezdés
2137
Mondat
3569
Szó
36189
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
25
De nem ment el az udvarból, hanem leült a fatőkére hátul, és sírt.
Nem gondolt már sem a revolverre, sem a késre, sem a halálra, semmire se gondolt , csak sírt, s szeretett volna meghalni.
Ha úgy lehetett volna meghalni, hogy az ember csak rágondol a halálra, s az eljön érte, és szépen homlokon csókolja, mint egy kisgyereket, s befekteti a bőcsőbe, a koporsóba.
Ahogy szegény nagyanyó halt meg.
Még szombaton azt mondta: "csinálj, fiam, egy kis túrós bélest hónapra."
Vasárnap megette, megebédeltek, csirkét evett, mellyehúsát , túrós bélest meg almást is, és utána leült a kis unokái közt, és gyönyörködött azok játékában, s egyszer csak feláll.
- Mi az, mama - kérdezte a menye -, elaludt a lába?
- Igen, fiam, azt hiszem - s almafaágba kapaszkodott, szédült.
- Úgy elzsibbadt?
- Úgy.
De már akkor lépett ki fia a házból, ölbe vette, és már halott volt.
Még azért élt két percig, hogy a kedves fia ölében haljon meg.
És nem is tudta, nem vette észre, hogy meghalt.
Így igen, így meghalni, ilyen boldogan.
Ha ezt örökölné, ha tudná, hogy ez lesz a vége, ilyen szép, akkor nem félne a további élettől.
De itt meghalni a Maróti-udvarban hátul, a trágyadomb mellett, még a szülei se tudják, hova szökött, hol csavarog.
Van neki min sírni!
Egyszer csak hallja, hogy a fiúk mondják:
- Feljött a hold, mingyárt mennek a kocsival.
- Hova? - kérdezte tőlük ijedten.
- Tanyára.
- Minek?
- Annak...
Hát ha feljön a hold, jön a kocsi, viszi őket.
Nem is itt hálnak, hanem otthon a tanyájukon.
Zsuzsikának elfacsarodott a szíve, hát még ezt is megéri.
S csakugyan már fel is jött a hold, szép csorba aranyhold, fogyni kezd, későn jön , soká tart.
És jön a kocsi is.
És csakugyan oszlik a vendégség.
Kiáll a banda az udvar közepére, s rákezdi a Rákóczi-indulót.
Jóska pedig jön a menyasszonnyal.
Ugyanaz a prémes szürke bekecs van rajta, amibe a moziba volt, s a kalapja is úgy szemébe húzva.
De egy hangot se szól, nem duruzsol, nem mizserál annyit, mint akkor az ő fülibe.
Épp ott megy el előtte, és ő csendesen, mintegy varázslatban, kinyújtja a kezét, s most mintha a pillangó kirepülne belőle!
" Ne ereszd el !..." hallja a Jóska hangát .
" Vedd le a fejit...
Hogy ne tudjon repülni...
Ha valamit megfogsz, az többet ne szálljon el a kezedbül."
És íme, íme egyetlen tiszta szerelem , mindennél fájóbb szerelem az elszállt pillangó utáni sóvárgás.
És ő kinyújtja, és ráteszi kezét a fiú vállára.
Mintha lidérc volna.
Jóska visszafordul, rögtön megérezte, mintha villám csapott volna bele, de ő már vissza is vette a kezét, és a legény értelmetlenül bámult a csúnya, fehér fogú, vigyori fekete néger álarcra.
Azzal megnyugodott, hogy semmi, s felsegítette az asszonyt a kocsiba.
Akkor ő is fellépett a kerékre, hogy mellé ül.
S akkor Zsuzsika felemelte a kezét az elszállt pillangója után, és elsikoltotta magát panaszosan, keservesen, mint egy csecstől elszakított kismalac, kisgyerek:
- Joóska!!!
A legény kiegyenesedett, megfagyott a vére.
Zsuzsika letépte az álarcát, és kitárta két kezét a legény után.
- Megájj csak, hé - szólt a legény a kocsisnak, s leugrott a szekérről.
Szörnyű izgalom, zavarodás.
- Hát te meg itt vagy! - mondta a lánynak.
Azzal ölbe kapta, összecsókolta, s visszaszólott a kocsira.
- Mán engedelmet kérek, tésasszony, én nem megyek tanyára!
Szeginy legíny vagyok , szegíny jányt akarok!
Isten áldja.
Ezzel a kis maszkával úgy eltűnt a tömegben, a holdfény kétes világán, hogy bottal se tudták ütni a nyomát.
És szaladt, szaladt, mint boldog kísértet a boldog teherrel, ki a világbul, ki a világbul, és mintha szárnya nőtt volna, repült, repült.
Jaj, be jó, jaj, be jó...
És muzsika szólt felettük, a hulló hó édes muzsikája; angyalok röpködtek s tündérek csipogtak a lelkük fölött:
- Kajdásznak.
- Azér van torkuk...
- Vedd le a fejit...
- Akkor nem tud repülni...
- Nem is...
Nem is...
Amit egyszer megfogsz, ne repüljön ki többet a kezedbül...
A szívük muzsikált, és a testük görcsösen ölelte egymást.
És a hó vastagon hullott a debreceni kövér házakra, angyalok rázták boldogan , ragyogón, és tündérek csengettek víg muzsikát.
Vége
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE