ELTE regénykorpusz

Daczára az 1402-ki nagy angorai győzelemnek, a világhóditó Timur Lenk sietve huzódott vissza Trapezunt felé, mert seregét egy legyőzhetlen rém - az éhség fenyegeté.

Dölyfös szavai: "Engem az isten büntetni és a gőgösöket megalázni küldött" kétélü karddá váltak s magát és seregeit is fenyegették, mert hóditó csapatait nyomon követte a föld egyik legrettenetesebb csapása, a sáskajárás is s nem hagyott egy szál füvet a földön, egy levelet a fákon .

Még el sem ért elcsigázott táborával Trapezunt sáska nem járta vidékére , máris megjelentek nála fogadott fiának, Aihedino chánnak követjei, jelentve , hogy Aihedino chán tartománya, Damascus sivár pusztaság lett.

A követek legidősbje, a bölcs Gagatai sirva kiáltott fel: "Puszta lett Damascus, a királyi, rózsatermő Damascus, puszta, puszta, puszta !" azután igy folytatá : " Aihedino chán könyörög neked, fejedelmek ura, császárok császára, miután te istentől küldött és győzhetetlen vagy, semmisitsd meg ez ártó férgeket. "

Timur Lenk meghatott hangon, reszkető szóval kiáltott fel: "Ki pörölhet istennel, ki szállhat harczra a természettel?

Azt az ellent, mit a természet feltámaszt, csak a természet győzheti le a maga teremtményeivel, nézz oda és lásd !"

Ezzel kivezeté a követeket a tábor szélére, hol egymás hátán nyüzsögtek a sáskák milliói s a meddig a szem ellátott, ugy tetszett, mintha a föld felülete - sárgás-barna vizü tengerként - hullámokat vetve háborogna, - de e tenger felett megszámlálhatlan seregei nyüzsgöttek a kisebb-nagyobb madaraknak s emésztek a sáskákat, sőt még négylábu állatokat is lehetett nagy számmal látni, melyek falánkan habzsolták a sáskatömeget.

Hazánkban már három év óta, daczára a rendszeresen és sikerrel folyt irtásoknak, a sáskák évről-évre szaporodnak.

E sáskafajok nem a tulajdonképpeni vándorsáskák, hanem az ugynevezett maroccoi-sáska ( Stauronotus maroccanus) és az olasz sáska (Caloptylus italicus ), melyek daczára, hogy kisebb alkatuak, mégis képesek tönkre tenni a növényzetet elszaporodásukkal.

Az eddigi irtási módok, minők a Cyprusi vászonsövények , vizbefojtás, szalmára terelés és elégetés, legelőkön s tömegbeni irtásra czélszerüek ugyan, de ezzel a vész nem lesz elháritva, mert megmarad belőlük mindig annyi, melyből uj ivadék fejlődhetik, mint ez bebizonyult azon vidékeken, hol bár enormis nagy tömegeket irtottak ki, mégis a következő évben nagyobb számmal léptek fel; - de ezen irtási módok lehetetlenek, ha a sáskák a gabona közé veszik magukat és ha már szárnyaik kinőnek.

A petéző helyeket emberi erővel felkeresni - mondjuk egy-egy 500-1000 holdas területen - szintén lehetetlenség még óriási költség és időpazarlás mellett is; az alászántás a laza és porhanyó földben, szintén csak kétes eredményt ad, mely mellett a peték negyedrésze legalább is kikel... de mindezektől eltekintve is - eddigi védekezésmódjaink bizonytalanok, hiányosak, még azért is, mert csakis csendes, napvilágos időben hajthatók végre, esős, borus időben nem; pedig, - ha mint sokszor történik, hetekig esős, borult időjárás uralkodik, ugy az alatt a sáskacsapat szárnyai kinőnek s az irtás ekkor pláne lehetetlenné válik.

Ezek szerint tehát a jelenlegi irtási módok által a veszély nem lesz leküzdve, hanem csak elodázva, mert a leküzdésről csak arról lehet szó ha azt az eredményt érnők el, hogy az egész országban ugy a sáskák, mint összes petéik ki lennének irtva, hogy belőlük nem fejlődhetik ki évtizedek multán sem oly mennyiség, mely kárt lenne képes okozni.

Ezt pedig emberi erő és tehetséggel elérni nem lehet.

Tömegesen irtani képes az erő, de, ha e pusztitók elszóródnak, megszárnyasodnak s petéiket szétszórva rakják le, ugy csakis a természet segitségével lesz elpusztitásuk keresztülvihető.

A hosszas fejtegetés és bizonyitgatás helyett az alábbiakra utalunk, melyek Timur Lenk szavainak igazságát is a legfényesebben bizonyitják:

A sáskacsapatok Afrika, Ázsiában s a Keleten épp oly megszokott elemi károknak tekintetnek, mint nálunk a jégeső s évenként rengeteg terjedelmü müvelt és nem müvelt földrészek lesznek kopár sivatagokká tarolva általuk , mikor milliárdokra menő számban, napot elhomályositó tömegekben vándorutra kerekednek.

Különösen Chinának a tatárok által lakott területei s a szomszédos Mongolország látszanak egyik szülőbölcsői lenni a vándorsáskáknak, ugy hogy e részekben évenként - sáskacsapatok által okozta éhinség uralg s nagyszámu nyájak s csordák semmisülnek meg a legelőhiány következtében.

Ismeretes dolog hogy a vándorsáskák minő óriási területeket vándorolnak be s kedvező széláramlattal Ázsia és Afrikából, még Európába is átvetődnek egész a Rajnáig oly óriási mennyiségben, hogy éhinséget, ragályt idéznek elő , minők az 1693-iki és 1743. éviek voltak.

E vándorlás közben petéket rakva , képesek egész világrészeket inficiálni annyira, hogy ezen részek maguk is évenként uj és uj sáskarajokat bocsáthatnak világgá.

Természetesen legtöbbet kell szenvedniök a szomszédos, vagy a közelfekvő országrészeknek, mert mikor a sáskarajok Tatár- és Mongolország sovány legelőit elpusztitották, első sorban mindenesetre a legközelebb eső s a chinaiak által gondosan mivelt vidékeket tarolják le s ezeket is tele rakva petékkel, vonulnak tovább, ugy hogy a következő évben már nem a beözönlő vándorsáskák pusztitják el megint ez országrészeket, hanem a lerakott petékből itt kifejlődő sáskaivadékok.

Ezen dologból természetszerüleg az következnék, hogy egész Chinának örökösen éhinséggel és sáskacsapásokkal kellene küzdenie s fenyegetve kellene lennie a szomszéd országokból betörő , valamint saját földjein növekedő sáska-seregektől.

Ezek daczára Chinának legnagyobb részét nem fenyegeti e két csapás egyike sem, mert e természeti csapás ellen magával a természet segélyével védekezik.

Chinának legmüveltebb és legbujább termékenységü az a része, mely a Hoangho- és Jantse-Kiang között terül el és keleti lapálynak neveztetik.

Ez Chinának egyik paradicsoma, melyet az emberi szorgalom a növénytermelés tekintetében annyira kiaknáz, hogy minden tenyérnyi tere e földrésznek művelve van, s a növényzet oly buja, oly dús, hogy vetekedik Ceylon buja őserdőivel fejlődés tekintetében.

Mindenesetre legelőször is ezen földrésznek kellene legtöbbet szenvednie, mert a tatár és mongol földekről beözönlő sáska-sereg itt dús táplálékot találna olyannyira, hogy ezen földrésznek kellene, a tulajdonképeni sáska-bölcsőnek lenni a sovány és aszu mongol-tatár vidékek helyett.

A sáskapusztitásokon - melyek egymagukban is végveszedelmei lehetnek egy országnak - a tulnépes Mennyei-birodalomnak, még két oly természeti csapással kell megküzdenie, melyek pusztitásai épp oly rettenetes mérvüek, minők a sáskajárások.

E pusztitók egyike a petschain élősködő , némely évben enormis mennyiségben fellépő hernyó-faj, mely szintén vidékről-vidékre vándorol, ha a növényzetet felemésztette; a másika pedig egy, a cserebülylyel rokon rovarféle, melynek álczái a zsenge, fejlődő rizsvetéseket lepik el, lerágva ezeknek termésthozó részeit, olyan falánksággal, hogy alig egy-két nap alatt egész tartományok rizsvetései lesznek tönkre téve.

A chinai nép ¾ részének pedig majdnem egyedüli tápláléka a petschai, ez a kel-féle növény és a rizs; ha ezekből szük a termés, vagy pláne megsemmisül, ugy beüt az éhinség.

A fenti káros hernyófaj legelőször a petschait pusztitja el, s csak ezután keresi fel a más fajta , kövérebb levelü növényzetet; a rizs-bogár csakis kizárólag a rizsen él - más növényt nem bánt - de a vándorsáska elpusztit, felfal mindent, mi növény, mi zöld, a fák levelei és zsengébb ágacskáival egyetemben, ugy hogy e három rovarfajta képes egy ország minden zöldjét kiirtani, mert a mit meghagyna a két első, azt elpusztitaná a harmadik.

E három vészes pusztitó daczára, csudálatosképpen Chinának csupán a tatárok és mongolok által lakott és cultivált részei szenvednek, mig a chinaiak által lakott és müvelt részek - daczára, hogy a sáskatermő vidékek közé vannak ékelve és ezek határolják a dús termékenységü keleti lapályt is, még sem szenvednek ezen pusztitók egyikétől sem kárt és ha a keleti lapályon vagy a chinaiak által lakott részeken sáskák mutatkoznak, vagy a Tin-ziu (a petschai-hernyó) lép fel, ugy ezek a szomszédos mongol- és tatár-vidékekről özönlöttek be, mert arra nincs eset, hogy a chinaiak földjén fejlődő sáskák , vagy petschai hernyók pusztitsák az országot.

Sőt, ha egyes vidékekről nagyobb vándorsáskacsapatok is özönlenek be az országba, ezek pusztitása sem lesz oly nagymérvü, hogy tetemes kárt okozna, mert a pusztitásnak elejét veszik.

A Mennyei-birodalom annyira tulnépes, hogy egymás hátán zsufolva élnek a termékenyebb vidékeken a lakosok és hogy e roppant népesség számára a föld megfelelő élelmet adjon, felhasználnak minden tenyérnyi, talpalatnyi földet , a melyben a növény csak megterem.

Ez okból nemcsak egyes szegény családok , hanem egész falvak, községek, sőt a vizek mellett lakók általában óriási talpakat készitve, a folyók, tavak vizeire épiti falvait, községeit, sőt nemcsak ily uszó falvak és városok vannak, hanem léteznek uszó kertek és veteményföldek is, talpakra hordott televényföld s a folyók termékenyitő iszapjából.

E módon a vizekre épités által veteményföldekké takaritják meg azon területeket, melyekre a városok és falvak épülnének.

Ezen uszóvárosok lakói a népség legszegényebb osztályához tartoznak, de idő multán annyira megszedik magukat, hogy ujra szárazföldi lakosokká lesznek.

Keresetmódjuk a következő: Minden ház, vagy minden talp tulajdonosa megszámlálhatatlan mennyiségü kacsát, ludat, vagy egyéb fajta baromfit tart.

E kacsák és ludak egész nap nincsenek otthon, hanem a szárazföldön járva, a vetések , ültetvények között, egyedül abból a sok rovar, kukacz, álcza, sáska, hernyó és csigákból táplálkoznak, melyek magán a növényzeten s a növényzet körül találhatók.

Mindenki tudja azt, hogy a tyukok, pulykák, mint a kacsák minő ügyes és fáradhatlan rovarvadászok, fel tudják kutatni a legelrejtőzöttebb és legapróbb hernyót, rovart s ezek álczáit és petéit is, igy ezen uszófalvak baromfivilága a nap folytában, minthogy egyéb élelmet nem kapnak , bejárják és összekeresgetik az egész vidéket és mikor a nap nyugvóra száll , s a talpakon megszólal a tám-tám vagy csengetyü, tömött csapatokban minden gazdának jószága hazauszik, vagy hazafut saját talpjára; reggel pedig, még jóval napkelte előtt, az ismeretes jelre az egész szárnyas csapat ujra a száraz földre siet, élelmét keresendő s ez igy megy nap-nap után minden nap.

Ezen eljárás által kettős haszon van elérve: Először is azon vidék növényzete, talaja folyton tisztitva, gondozva van az ártó rovaroktól, még pedig tökéletesebben, mintha minden bokor mellett egy-egy kertész vigyázna , s ekképpen fel lesznek keresve azon sáskapeték is, melyekből a következő évben a sáskacsapás fejlődhetne s meglesznek semmisitve azon hernyók , hernyópeték, melyek szintén elszaporodnak, szóval, el lesz pusztitva minden ártó rovar s pete, melyet emberi munkával, a legnagyobb költséggel is, még félannyi tökéletességgel sem lehetne elérni, mert emberi szem, emberi munka a földbe, a növényzet levelei közé rejtett petéket, bábokat nem találhatja fel, mig a szárnyast erre ösztöne, éleslátása, szaglása rávezetik.

A másik haszon pedig áll azon élelemmegtakaritásból, melyet rovarok hijján, a baromfiaknak kellene adni; igy ugyszólván a folyton szaporodó baromfisereg a tulajdonosnak egy krajczár kiadásába sem kerül s mégis jobban fejlődik, kövérebb, izesebb lesz, mint a száraz, szemes tápláléktól és évente igen szép összeget vesz be minden tenyésztő az eladott baromfiakból, még a mellett is, hogy a birtokosok földjeik tisztogatásáért a baromfiak gazdáinak bizonyos évi bért is fizetnek és hogy ez az üzlet jól jövedelmez, mutatja az, hogy néhány év leforgása alatt a talptulajdonosokból szárazföldi birtokosok válnak.

Ez az oka, a miért a chinai földeken sem hernyó-, sem sáskapusztitások nincsenek, daczára annak, hogy ugyszólván e föld bölcsője, szülőföldje három elemi csapásnak és az, hogy a chinai, mint dolgos, ügyes kulturnép, belátta , hogy a gazdának és kertésznek nélkülözhetlen segédtársai a madarak és szárnyasok, mert ezek röpke szárnyaikkal, éles szemeikkel a fa és bokorcsucsok legmagasán rejtőző rovar-petét is elérik.

Ezért a chinai gondoskodik is, hogy országa vidékein a madarak megtalálják lakhelyeiket , szükségleteiket.

Gondoskodik, hogy annyira elszaporodjanak, hogy sikeres munkát végezhessenek; a hol bokor, fa, liget nincs, ültet, létesit ilyent , szóval megtesz mindent, hogy a madárvilágnak meglegyen mindazon szükséglete , mely a vidékhez köti állandó tartózkodásra.

Ha pedig a tatár és mongol földekről betör egy-egy óriási sáskatömeg s meglep egy vidéket, erre is készen vannak s rövid idő alatt a legnagyobb gyorsasággal nemcsak a vidék, de az egész folyó vagy tó-mentének összes baromfi-serege a sáskalepett vidékre lesz gyüjtve s a tömérdek rucza, liba , vizi és szárazföldi madár 1-2 nap alatt elpusztitja, felemészti a sáskatömeget oly gyorsan, mielőtt ez el tudná pusztitani az egész környéket.

Egy ilyen sáskabetörésnél, még a szomszéd tartományok madárvilága is ide huzódik - mert nyomon követi a sáskatábort - a mint ezt az eddigi tapasztalatok is megerősitik.

Igy azután az emberek a természet segélyével előbb elpusztitják a sáskákat, mielőtt nagy kárt tehetnének és még ha petéket rakni van is ideje, ezekből nem fejlődhetik uj generatió , mert a petéket fölkeresik és elpusztitják a szárnyasok, mielőtt kikelnének.

A mongol és tatár nép nélkülözi a chinai népnek szorgalmát, ügyességét , renyhe, indolens nép, földmüvelést is alig üz, igy az általa lakott részeken azután évenként rendesek a sáskajárások és pusztitások, mert eszébe sem jut hogy ez ellen védekezni is kell és lehet, daczára annak, hogy chinai szomszédjától megtanulhatná.

Hazánk sáskalepett vidékein a chinaiak ezen eljárási módja nemcsak, hogy keresztülvihető lenne, hanem még közgazdaságilag is fontos emeltyüjévé nőhetné ki magát a közvagyonosodásnak.

A mely vidéken tavak, vagy folyók vannak, ott a rucza, libatenyésztés annyira kifizetné magát, hogy egyik jövedelmi forrásává válhatna a vidéknek, a mellett, hogy a ruczaseregek bejárva a gabnaföldeket és veteményeket, ezeket megtisztitanák minden ártalmas féregtől és rovartól s felkeresve a legelrejtettebb petéket , gyökeresen megsemmisitenék az uj ivadék keletkezését.

A viznélküli vidékek, pulykákat tenyészthetnének, mert ez is egyike a legfáradhatatlanabb féregpusztitó szárnyasoknak s példa rá China, hogy az emberi erő a természettel karöltve, le tudja győzni e csapást sikeresen.

A mellett, hogy e szárnyasok megszabaditják a növényzetet a káros rovaroktól , nemcsak egyes vidékeknek, hanem megyéknek, magának ez országnak is bő jövedelemforrásaivá lehetnek.

A husszárnyasok kereslete napról-napra fokozódik, Olaszország évente 4-5 millió lirát vesz be tojásokból , ugyanennyit tyukok, kacsák, pulykákból; Németország jövedelme még nagyobb s igy hazánknak is duplán válnék hasznára, ha a szárnyastenyésztést felvirágzásra emelné s bármennyit produkálna is - a jelenlegi kiterjedt szállitási eszközök mellett - könnyü és keresett piaczot találna a külföldön, ha ugyan saját piacza nem lenne képes elfogyasztani.

A sáskacsapáson kivül - már évek óta hazánk gyümölcstermelő vidékeiről nagymérvü hernyópusztitásokat jelentenek, a cserebüly-, betüző-szú s efféle káros rovarok pusztitásaival egyetemben.

Az utóbbi években azon vidékek , melyek azelőtt nagy mennyiségü gyümölcsöt exportáltak a külföldre, még a hazai piaczot sem tudták ellátni, annyira letarolták a fákat a hernyók és cserebülyök.

Ezek ellen az, emberi igyekezet igen keveset tehet, mert nagyjában megtisztogathatja ugyan a fákat a petéktől s hernyófészkektől, de a legapróbbak, legveszélyesebbek mentve maradnak a levelek s ághegyek elérhetetlen rejtekeiben s ezek elpusztitását csakis az éles madárszemek kereshetik fel és érhetik el.

Svéd-, Norvégország, Dánia, Francziaország , Németország, Belgium, sőt még Olaszország is annyira felismerte a madarak fontosságát és nélkülözhetlen segélyét, hogy külön törvények, óvintézkedések által biztositott nekik védelmet.

Azon vidékeken, melyeknek fa és bokor nélkülisége miatt nem volt madárvilága vagy a honnan el lettek üzve, vagy pusztitva, odatelepités, költő- és hálóládák felaggatása által, valamint életmódjuknak, fészkelésüknek megfelelő liget, bokros, vagy erdőcske ültetése által otthont teremtett nekik s ezen intézkedéseket siker is koronázta, úgyannyira, hogy azóta ezen országok nem szenvednek sem hernyó- , sem cserebülypusztitásoktól, a gyümölcsösök virulnak, bő terméssel fizetnek s az erdőkihalások a betüző-szú és furdancsok elpusztitása következtében , megszüntek.

E módon hazánkban is gátat lehetne vetni az, efféle természeti csapásoknak , de mindenekelőtt természetrajzi irodalmunknak kellene felvirágozni, hogy jó ismertető könyvek által népünk megismerné és kimélni tudná a hasznos és féregpusztitó madárfajokat s nekik marasztaló és vonzó otthont létesitene minden vidéken.

Donászy Ferenc

Őserdőkön, tengereken

Nagyevők.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Donászy Ferenc

Őserdőkön, tengereken

Nagyevők.