Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Babits Mihály
Kártyavár
Keletkezés ideje
1923
Fejezet
31
Bekezdés
2034
Mondat
7199
Szó
76526
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
26. §. MELYBEN AZ EPOPEIÁHOZ SZÜKSÉGES OLÜMPOSZI TANÁCSKOZÁS FOGLALTATIK
- Azonnal, mérnök úr!...
Halló...
Újvárosi Villanyosművek ?...
Rubinek úr ?.. .
Kérem...
Az én tanácsom az, hogy tessék mindenben a szabályok szerint eljárni...
Igen...
Igen...
Én is sajnálom...
Úgysem tarthat soká...
Nem ...
Nem lehet...
Majd valahogy csak lesz...
Ajánlom magamat...
Ármin úr szembefordult a mérnökkel.
Óriás, széles vállú öregúr volt, már nagysága által fölényben mindenkivel; egyébként lekötelezően kedves a beszédben, bizonyos bonhómiával, mely jól illett keleti típusához.
Szemeiben okosság s jóság ült.
Lehetetlen volt szavában kétkedni: mindenki ösztönszerűen hitt neki.
Öltözete gondos volt s elegáns, ami kétszeresen feltűnt ebben a szinte mesterkélten egyszerű környezetben.
- A mérnök úr tudja, hogy én liberális ember vagyok.
Én a munkásaim politikai véleménynyilvánítását semmi irányban sem szeretném korlátozni.
Tessék szabad folyásra bízni a dolgokat...
Kérem, hiszen igaz, a tüntetés az én fiamnak szól: de másrészt mindenki ismeri az én politikai nézeteimet, melyek egyáltalán nem fedik a fiam állásfoglalását, így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy engedhetem teljesülni a kívánságukat, anélkül hogy bármely oldalról részrehajlással vádoljanak...
Sietnem kell, vár a família .
Várnak a vendégek.
Ez is kötelesség.
No, kedves mérnök úr, látom, akar valamit mondani.
- Az íróasztali telefon - mondta a mérnök mosolyogva.
- Hagyjuk azt, mérnök úr, nem árt közbe egy kicsit álldogálni.
Elég a kényelemből a pesti bürómban.
Itt csak maradjon minden, mint azelőtt.
Mi öregek szeretjük, ha a dolgok régiben maradnak.
Hogy is mondja Goethe: Oh süsse Jugendzeit !
A diner vendégei már négy órától kezdve gyülekeztek.
Takács Juci érkezett elsőnek, suhogó és merész ruhájában.
A háziasszony kissé váratott magára, mert kisebb leányával, a tizenhat esztendős Mauddal együtt pártfogoltjai közt volt elfoglalva.
Hirschfeldné jótékonyságát mindenki ismerte.
Negyven embert etetett naponta magánál, s ez az ebéd egy kissé későn volt, három óra tájban, mert előzőleg a nemes szívű hölgy a zsidó népkonyhán gyakorolt személyes felügyeletet, melyet egymaga tartott fenn, s ahol nyolcszáz ebédet osztottak ki.
A primadonna ráért körülnézni a tágas teremben.
Soká szemlélte László Fülöp képét, mely a háziasszonyt fiatalabb korában ábrázolta: de nem annyira a kép művészi kvalitásai érdekelték, mint inkább az ábrázolt hölgy alakja, testi előnyei és toalettje.
A művészi értékű miniatűröket, melyek dúsan borították a falakat, "biedermeier" néven könyvelte el.
A Buddha-szobrot, mely a dívány fölött emelte égnek tenyereit, csúnyának találta, a dús hímzésű ódon miseruhákat, melyek a nagy fotelok hátát takaró gyanánt borították, kissé kopottaknak.
Annál jobban imponált neki a gyönyörű, nagy, nyílt márványkandalló, mely csakugyan messziről látszott, hogy sok pénzbe került .
Igen, mindenekfölött imponált a sok pénz; s egy ily ebéd a gazdagság és pompa légkörében életének nagy eseménye volt.
Végre megjelent a háziasszony, ősz, keleti matróna, még mindig szép, nemes vonásokkal.
Nyájasan s mindjárt tegezve üdvözölte a vendég nőt, aki a nyert familiaritást sietett kiélvezni a kislánnyal szemben.
Maud másliba font hajjal, nagy, okos szemekkel, illedelmesen és hallgatagon ült ott, s tartózkodóan válaszolt a kérdésekre.
- Milyen meseszép dolgaitok vannak! - mondta a művésznő az irigység hangsúlyával, s a társalgás témája a szoba műdarabjai felé fordult.
Maud fölényesen állapította meg magában, hogy a híres énekesnők müérzéke s tanultsága gyakran igen csekély.
Több ízben összenézett anyjával, akinek szemeiből kiolvasta a leckét, hogy műveltségbeli fölényüket egyetlen mosollyal sem szabad észrevétetniök.
Gyakorlati lecke volt ez az úri diszkrécióból és illemből.
Közben megérkezett Alice is, a nagyobbik leány , nagy sportlady, most is a lovaglástól kipirult arccal.
Jöttek a vendégek is .
Karcsa Ferus ezúttal nem az impresszárióval jelent meg, hanem Ketykó Máté plébánossal, aki neki atyai barátja volt: a muzsikális hajlamú pap iskoláztatta ki - mondják, az egyház pénzén - a csodagyermeket!
Karcsa Ferus, a világhírű művész pózos allűrjével hálás volt iránta, s szeretett vele mutatkozni.
A pap jó háttér volt a dekadens ifjúnak.
Ketykót a zsidók tették plébánossá.
Szabadelvű ember volt, állítólag szabadkőműves.
Egyébként kedves, szeretetre méltó világfi, igazi franciás abbé, mindig cukorkák voltak a zsebében, udvarolt a nőknek; nagyon sokat költött, üzleteket csinált.
Hirschfelddel majdnem egyidejűleg érkezett meg Czukori, az államtitkár, a család belső barátja, aki szintén újvárosi származás volt, Zucker rabbi fia .
Átvonultak az ebédlőbe, s elhelyezkedtek a selyempárnás, keskeny, magas , gótikus támlájú székeken.
- Mi újság Újvároson? - kérdezte Czukori.
- Hallom, hogy a polgármester az obstrukció ellen szavazott.
- Nagy hiba volt tőle - felelte Hirschfeld, a levesét kanalazva.
- Mi az, hogy nagy hiba?
Bizonyára tudja, miért tette.
- Tudja ám, kedves államtitkár uram!
Úgy van az, ahogy mi zsidók szoktuk egymás közt mondani: mit kívánjon az ember tőle, ő is csak egy gajus !
Nevettek.
- No, nem neheztel a plébános úr - folytatta a gyáros.
- Ez nem akar Beleidigung lenni: das hab' ich gesagt auch von Tisza - fordult Czukorihoz.
- Der ist doch ein grosser Mann .
- Richtig, igaza van - kommentálta az államtitkár.
- Újvárosra talán egy zsidó volna jó polgármesternek.
Zsidó ész kell hozzá.
Ketykó nevetett legjobban.
- Hát, amit egy gaj tehet, azt talán Madár is megteszi - mondotta azután.
- Hisz amit ő csinált ebből a városból, az valóságos boszorkányság.
A kvalitásai tagadhatatlanok.
- Ketykó sok szállal volt érdekelve a polgármester terveiben és vállalataiban, s ki szerette volna puhatolni Hirschfeld állásfoglalását.
- No, no, nem mondom - felelte a gyáros.
- Ich schätze ihn hoch.
Lábra fog ő állni akárhol.
De, mint a vers mondja: Andres Städtchen, andres Mädchen !
Itt egy vízözön marad utána.
Gágognak a ludak: auch mein Sohn - tette hozzá, Czukori felé , kedélyesen.
Ketykó arca akaratlan elborult.
- Ha a kormánypártiak melléje állnának... - kezdte próbálgatva.
- Én nem állhatok mellé - fakadt ki Hirschfeld nyers őszinteséggel.
- Ich kann's ja nicht.Úgyis eleget kiabálják : Panama!
Panama!
Politika!
Politika!
Mindenki azt mondaná, hogy megvettem a szavazatát.
Ich kaufe nichts derlei .
- Ahá, hát ezért volt hiba - nevetett Czukori.
- Aber... das ziemt nicht, politikáról beszélni, mikor művészek ülnek az asztalnál.
- Hirschfeld egy önkénytelen fejedelmi gesztussal adta tudtul, hogy a cercle e tárgyból véget ért.
- Nem kívánhatjuk az én fiatal muzsikus barátomtól, hogy az újvárosi polgármester érdekelje...
- Miért ne? - raccsolt a Karcsa Ferus előkelő, nyújtott hangú leereszkedése .
- Reám rendkívül kedvező benyomást tett...
- Ó, aki már a walesi herceg előtt is hegedült!
- Maud égő szemekkel nézte az ifjú muzsikust.
A társalgás a walesi herceg és más nagy személyiségek felé fordult.
Ez a téma familiáris témával érintkezett, s Czukori anekdotákat beszélt el a kóbori Steinerek proccságáról, akik zsúrjaikon "főleg püspököket" szeretnek vendégül látni.
Hirschfeld mosolygott, bizonyára ugyanavval a mosollyal, amellyel kóbori Steineréknál is mosolyognak, ha a Hirschfeldék proccságáról hallanak anekdotákat.
A valóságban egyikük sem volt "procc "; hacsak a műveltség és szép dolgok iránti őszinte áhítat s a nélkülözött tradíciók s nehezen elért társadalmi emelkedettség igaz megbecsülése nem proccság.
Hirschfeldben mindenesetre megvolt az őszsidó egyszerűsége és kedélyessége, mely semmi pompában s úri környezetben sem tagadta meg magát, s nem szégyenkezett magáért.
- Oh, das köstliche Tier! - mondta, mikor a sült liba az asztalra került, csak úgy, mint ahogy a nagyapja mondhatta valaha.
- Papa jókedvében van - jegyezte meg Alice kissé gúnyos árnyalattal.
A fiatalok közt a nagy zeneszerzőkről folyt a társalgás s a legújabb zenei kísérletekről.
A Hirschfeld lányok többet tudtak erről, mint a hegedűs és az énekesnő.
Karcsa Ferus iparkodott fölényes maradni - ezt meg ezt itt meg itt játszotta, Párizsban, New Yorkban, s ez bő anyag volt önérzetének - de Takács Juci egyik bévue-t a másik után követte el.
A feketénél az államtitkár félrevonta gyáros barátját.
Arról volt szó, micsoda anyagi és üzleti következményekkel járhat a Madár János bukása.
Rendszerváltozást jelent -e ez?
Czukori és családja is, újvárosi létére sokféleképpen volt érdekelve.
A gyáros tanácsokat adott, jóakarattal és őszintén.
- Kérem, aki homokra épít, számoljon vele, hogy ledől a háza.
Azért nem kell hinni, hogy most már vége mindennek.
Az sohsem árt, ha a homok között kövek vannak.
Legtöbben csak a házat veszik számba; mi üzletemberek megbecsüljük a matériát is...
- Bizony - mondta aztán, likőrt töltve a Karcsa Ferus poharába -, boldog művész, akinek sohse fáj a feje.
Dieser junge Mann ahnt nicht, wie er zu beneiden ist.
Nem törődik semmivel, csak szép és hoch dolgokkal foglalkozik.
Hogy is mondja az a latin poéta?
- Procul negotiis - felelt az államtitkár mosolyogva, mert Hirschfeldnek kedves idézete volt ez, de mindig helyette kellett kimondani.
- Igen, igen.
Ha tehetném, én is a művészetnek és tudománynak élnék.
Anch' io sono pittore.
- És egy ébenfa könyvszekrényhez vezette a fiatal hegedűművészt, melynek üvegei mögött egyforma chagrinkötésű, pazar kötetek sorakoztak.
- Magát bizonyosan érdekelni fogja.
Ebből csak negyven példány jelent meg mindössze - magyarázta.
- Ez az egyik.
Ez a legkomplettebb Goethe.
- Karcsa Ferus teljes közönnyel hallgatta.
De Ketykó plébános megpróbálta visszaterelni a szót az előbbi témára.
- Talán az egész válság, a városi ügyekben értem, redukálható egy személyváltozásra.
- Alig hinném - felelte Czukori.
- A Caesarok pótolhatatlanok.
Ami a Madár János kezében arany, az más közönséges halandó kezében csak üres papír volna.
Nekem volt dolgom Újváros pénzügyeivel, van fogalmam róla.
- Engedje meg, államtitkár úr, hogy jó jezsuita módon feleljek - kezdte a liberális pap.
- A Caesar maradhat, menjen a kancellár.
Minden Caesar mellett áll egy Prügelknabe.
Kérem, én nem mindenben vagyok Tisza híve, de amit ez az ellenzék csinál, az féktelenség és tekintélyrombolás.
Nem csoda aztán, ha még a papok is, kérem, oly izgatásokra ragadtatják magukat, mint az én Kercz káplánom, aki a Néplap-ot írja.
Újvároson jó talaja van az ilyesminek, jobb, mint tán gondolják.
Én pap vagyok, kérem, de épp azért híve a krisztusi türelemnek és ellensége minden fanatizmusnak.
Kell, hogy ellensége legyek az obstrukciónak is, mely felkorbácsolja a fanatizmust; s ez Újvároson, e különben is nyugtalan elemek közt, kétszerte veszélyes.
Azért én azt mondom: most, mikor az újvárosi polgármester nyíltan fellépett az obstrukció ellen, talán ideje volna Újváros igazgatását oly irányban reformálni, mely ellentéte annak a fanatikus és szónokló ellenzékieskedésnek, amiben eddig minden városi politika kimerült.
Akkor pedig nem Madár Jánosnak kell távozni, hanem annak , aki Újvároson mindig az ellenzéki politika fő exponense volt.
- Azt a derék Kerboltot gondolja? - kérdezte Czukori.
- Kérem, nekem nem a személy ellen van kifogásom.
De, hogy megint a jezsuiták elvét idézzem, akiknek néha nagyon igazuk volt, inkább a személyt áldozom föl, mint a salus rei publicae-t.
Ha az a személy mégoly tiszteletre méltó is különben.
Egyébként a Kerbolt személye nem mindenkinek rokonszenves.
Hisz Ármin bácsi sem éppen jó viszonyban volt vele.
Azt hiszem, nem csalódom, mikor azt mondom, hogy szívesebben látná Madár Jánost Kerbolt nélkül, mint Kerbolttal.
- Miért, kérem?
- Hirschfeld szeme ugrott, és szakállas arca eltorzult, mint gyakran az élénk beszéd közben.
- Én nem haragszom arra az úrra.
Sőt senki sem becsüli őt többre, mint épp én.
Akkor tanultam meg őt becsülni, mikor egyszer formálisan kiutasított a szobájából.
Ne tessék nevetni, kérem.
Er hatte doch vollkommen Recht: valami engedély ügyében jártam nála, amire szükségem volt, nem akarom magukat untatni vele .
Egy gaj talán provokálta volna.
Én beláttam, hogy igaza van.
Még jobban nevettek.
- Aber ich sagte zu mir - folytatta az öreg gyáros: - No ez derék ember! de hát kinek használ?
Magának, kérem, csak árthatott vele, és nekem is ártott, és nem használt senkinek.
Wozu?
Ha az engedélyt megadta volna, száz meg száz embernek használ vele, mert az én elvem kérem: leben und leben lassen!
Egy olyan vállalatról volt akkor szó, kérem, amiből sok száz ember nyert volna kenyeret, és a város óriási hasznot; akkor, kérem, én és Újváros: das war eins.
No, gondoltam, te nem használsz nekem, és magadnak is csak ártasz itt, barátom!
Én akkor még küzdő ember voltam; én tisztelem, kérem , az elveket, ich verehre die Principien, de nekem először is magamról és a családomról kellett gondoskodni.
Gondoltam , csak veszekedjetek és szónokoljatok!
Én majd építek és gyűjtök!
És igazam lett.
Nüná, nem lett igazam...
Kimondhatatlan közvetlenség és Tüchtigkeit áradt az erős öreg szavaiból.
A self-made man-ek büszkesége dagasztotta széles mellkasát.
Talán ezek a gajusok megcsinálták volna, amit ő csinált - nélküle?
Pedig azt meg kellett csinálni.
Ártott ő valakinek?
Még Kerboltnak is használt, akit megbuktatott.
- Talán jól érezte magát Újvároson?
Ahogy ő itt jól érezte magát!
Ich kenne ihn.
Az ilyen emberek csak falun boldogok.
Menj falura! - gondoltam.
Egypár boldog esztendőt köszönhet nekem.
Megint nevettek.
- Kérem, mondhatnám, hogy nem én buktattam meg, hanem a városi tanács: de én őszintén beszélek.
Ma?
Ma nem teszek semmit, tu' nichts - mert semmi közöm hozzá.
Ma már nem árt nekem.
Kérem, én nem vagyok gondviselés, én csak magamat védem.
Csak annyit mondok, főtisztelendő úr: ha Kerbolt nincsen itt, az Madár Jánosnak nem használ, hanem árt.
Tudja ő, mért kellett neki Kerbolt - das weiss er schon!
Mondok erre egy anekdotát.
Mikor a zsidó átvette a régi kocsmát: a kocsma jól ment tovább, senki se mondta , hogy a bora hamis.
De egyszer azt gondolta magában: Mit fityegjen a cégéren az elődöm neve?
És ráfestette a magáét: Kohn Náthán.
Ettől fogva mindenki tudta, hogy hamis bort mér.
Hát vannak emberek, akik cégérnek születtek.
Nem jó levenni a régi cégért.
Ebben a pillanatban Alice, aki a biedermeier ablakmélyedésben csevegett Karcsa Ferussal, megszólalt:
- A polgármester kocsija állt meg a ház előtt.
Egy pillanatnyi csönd támadt, aztán a férfiak egymásra nevettek:
- Na, talán meg vagyunk ijedve!
- Angyal szállt át a szobán - mondta Maud.
Madár János a régi kedélyességgel és grandezzával jött, s csókolt kezet a háziasszonynak, mint megszokott vendég.
Hirschfelddel meleg kézszorításban üdvözölték egymást.
- Friss feketét! - súgta Hirschfeldné az inasnak, míg a gyáros valódi havannát bontott ki, a puritán emberek kissé lenéző gesztusával, mert ő csak kurtát szívott.
- Ó, Ármin bácsi mosolyog rajtam, hogy szeretem a jót - mondta Madár János.
- De higgyék el, a szegény Bürgermeister megérdemel néha egy szép szivart!
Milyen kedves ebben a művelt és intim környezetben megpihenni végre, nagy művészek és derék emberek, jó barátok között!
Bizony mondom, hogy menekültem ide!
- Még vasárnap is el van foglalva?
Akár az én uram - szólt Hirschfeldné.
- Ó, Ármin bácsit irigylem, rendes és szolid üzleti munkát szívesen végeznék magam is; de tessék elhinni, nincs kevésbé szolid üzlet a világon, mint egy város igazgatása.
Ez nagy hatást keltett.
- Most Pestről jövök - folytatta a polgármester -, fáradtan, mert éjjel dolgoztam, nappal nem jutok rá.
S ahelyett hogy nyugodhatnék, egy fél óra múlva ott kell lennem rendőri fedezettel a Duna-parti bérkocsiállomásnál , mert egy zsaroló levelet kaptam...
- Ugyan!
- Itt és itt tegyek le estig pénzt, másként bizonyos kellemetlen iratok: No , egy polgármesternek mindig vannak kellemetlen iratai, pláne Újvároson!
- Ezen is mulattak.
- Épp jókor: az újságok mostanában úgyis nagyon szeretnének valamit ellenem, hát szerezzük meg nekik ezt az örömet!
Én szívélyes viszonyt tartok az ellenzéki sajtóval: kölcsönösen szolgálatot teszünk egymásnak.
Ilyen ez az én mesterségem: abbul élek, hogy szidnak.
- Akkor ma meg lehetett elégedve - szólt az államtitkár.
- Láttam a lapokat : valóságos campagne.
- Az is mire volt jó?
Panama! panama! kiabálják.
A villanytársaság azt hiszi , illik bizalmatlan lenni: rám küldi a hátralékos számlát, avval a fenyegetéssel, hogy megtagadja az áramszolgáltatást...
- Hát igaz, hogy ma este nem égnek a lámpák? - vágott közbe Takács Juci.
- Én is hallottam a fiamtól - felelt kedélyesen a polgármester.
- Könnyen meglehet, mert én nem fizettem.
Nem is ártana Újvárosnak egy kis sötétség .
Hadd bújjanak elő a sötétben ólálkodók.
Soha jobbkor.
Az éjjel betörtek Bátoréknál, ma meg én kapom ezt a levelet...
Látják, a szegény podestának rendőri gondjai is vannak.
Minthogy itt jasszkörök, amint látom, nincsenek képviselve - mondta, és tréfásan körülnézett -, elárulhatom, hogy nagy razzia lesz.
Erre jó a sötétség s a campagne.
- Kár, hogy az én Kossuth-zászlós fiam beleokvetetlenkedik ebbe a sötétségbe!
- Kár!
- Madár meglepetve nézett Hirschfeldre, aki a legártatlanabb kedélyességgel mondta ezt, és jónak látta vele nevetni.
- No, nem olyan veszedelmes.
Ő igazán megérdemli az ünneplést, és én nem sajnálom tőle a fáklyákat, még akkor sem, ha azok engem akarnak egy kicsit megpörkölni .
Nekem igazán vastag bőröm van.
Én csak örülhetek, ha a képviselőnk részt kér a város ügyeiben.
Azt hallom sokaktól: buknom kell!
Ha tudnák ezek, mennyire szeretnék én már bukni.
Mondják, aki a halált kívánja, az sebezhetetlen .
Csakhogy még nem halhatok, mert noblesse oblige: a vastag bőr kötelez.
Feladatok várnak, amiket vékonyabb bőrrel nem lehetne megcsinálni.
Képzeljék el az én kedves barátomat, Kerbolt Gyulát, az ő érzékenységével...
- Ugyanaz, amit előbb Ármin bácsi mondott - szólt közbe Ketykó plébános.
- Azért említem, mert ez izgat most legjobban.
Imént beszéltem a feleségével .
Kerbolt - aki sohasem étkezett házon kívül - ma ebéd előtt puskával a vállán elment hazulról, és nem látták azóta.
Hozzá kell tennem, hogy egész éjjel valami rosszhírű csapszékben ült, mint egy megzavarodott öngyilkosjelölt.
A szegény asszony odáig van.
A dolgot az teszi súlyossá, hogy Kerbolt melankóliája az utóbbi napokban feltűnően fokozódott, s ma reggel az újságokban velem együtt őt is heves támadások érték, legérzékenyebb pontját , a becsületét érintve.
Én megpróbáltam kibeszélni az asszony fejéből az aggodalmat, de bizony magam is aggódom.
- Hisz ez borzasztó!
A szegény ember! - kiáltott Hirschfeldné.
- Mindebből csak az a tanulság, hogy mennyire fontos a vastag bőr.
Legalább annak a számára, aki mögött nem áll egy nagy és feddhetetlenül szerzett vagyon.
Ebben a városban csak egy embert ismerek, aki megengedheti magának , hogy tiszta kézzel és puritán kényességgel belenyúljon az ügyekbe: és ez Ármin bácsi.
Ő azt bizonyára meg is teszi...
A gyáros nemet intett a fejével.
- Éppen most akarok visszavonulni.
Részt kér helyettem a fiam - tette hozzá mosolyogva.
Madár ismét meglepetten nézett fel.
Hirschfeld visszavonul a városi ügyektől ?
Ez annyit jelent, hogy őt sorsára bízza.
Hisz azért jött ide, hogy ezt megtudja: az igazat megvallva, mégis váratlan érte.
Készakarva hozta szóba imént a ma esti sötétség hírét, remélve, hogy a gyáros megcáfolja (tudta , hogy a Társaság hozzáfordul döntés előtt, s végeredményben az ő tanácsa lesz döntő ).
Ehelyett a Hersei-féle fáklyászenére való célzást kapta; most meg Hirschfeld kijelenti, hogy visszavonul a városi ügyektől!
Bizonyos, az öreg nem tekinti többé üzletnek az ő rezsimjét támogatni; de mért?
Mindenesetre a polgármester jónak gondolta a dolog politikai oldalát puhatolni: ezen a részen erősnek érezte magát, tegnapi szavazata után.
- Őszintén szólva - kezdte -, nem tartom előnyös cserének a városra nézve .
Nem mintha nem becsülném sokra az én képviselő barátom kitűnő képességeit .
Mert barátok vagyunk, ha a politika el is választ.
Lehet, hogy neki van igaza, s én tévedtem, mikor az obstrukció ellen szavaztam - országos szempontból.
Egy azonban bizonyos: ha itt Újvároson létesítené valaki azt a parlamentáris szabadságot, amit az obstrukció jelent: itt többé semmit sem lehetne csinálni!
Itt minden megakadna.
Entre nous, valljuk be: van itt oly tiszta ügy, hogy jogosan bele ne lehetne akármikor akaszkodni?
Ennek nem mi vagy ti vagyunk az okai, nem egy ember vagy párt, hanem a város természetrajza.
Sárra építkeztünk; és kérem , ismerni kell az újvárosi pszichét!
Nincs itt egyetlenegy ember, aki ne volna hajlandó magára dönteni a házat, tisztán antipátiából a sár iránt, vagyis inkább azon speciális sár iránt, amelyet nem ő rakott.
Nincs itt senki, aki hajlandó volna befogni a száját bármily ügy érdekében.
Jerikó ez: szájkosár kell a trombitákra.
Lehet, hogy Magyarországra nem veszély az obstrukció : Újvárosra mindenesetre az lenne.
Én ugyan azt hiszem, az egész modern Magyarország egy kicsit - Újváros.
- Ebben sok igaz van - szólt az államtitkár.
- De nem gondolja a polgármester úr - szólalt meg most egy sima képű, nagyon elegánsan öltözött, fiatal úr, kóbori Steiner György, aki feketekávéra érkezett, s a család mindennapos vendége volt -, hogy a gyakorlat úgysem fedheti az elméletet: hogy például Hersei Karcsi se venné a levest a szájába olyan forrón, ahogy főzi?
- Ó, ő megtenné - mosolygott az államtitkár.
- Ő egy forró fiú.
- Csakhogy az ő privát nézetei már nagyon túl vannak a függetlenségi politikán.
- Igen, éppen ez az - szólt a polgármester.
- Az én Hersei Károly barátom egy nagy műveltségű, igazi modern látókörű ember, széles olvasottsággal, ami ritkaság a politikusaink közt; kérem, a szociológiában jártas ez az ember , ismeri a legújabb elméleteket, senki sem tudja ezt jobban értékelni nálam .
Nagy és mély eszmék azok, hatalmas rugói a haladásnak - a külföldön, kérem , ahol lassú gazdasági és erkölcsi fejlődés gyökereiből nőttek ki.
De, kérem , ha egyszer az újvárosi csibész gondolatkörébe kerülnek ezek az eszmék, ki számítja ki, hogy mi lesz akkor?
A függetlenségi párt hajlandó a szocialistákkal szövetkezni, és kérem, talán helyesen: sehol sem hiányzik annyira az a bizonyos szociális olajcsöpp, mint Magyarországon.
De Újváros egy káosz, egy forrongó tömeg, melynek vegyi összetétele is ismeretlen ; minden erkölcsi támaszték, minden korlátozó és konzerváló érdek hiányzik itt, ahol az emberek úgy élnek, mintha kártyán élnének.
Itt semmi sem fog megállni félúton.
Ha Magyarországon valaha forradalom lesz, amire hál' isten semmi kilátás, Újváros bizonnyal elüljár...
- De pardon, polgármester úr - szólt most közbe a kóbori Steiner fiú , intelligens fejét fölemelve.
- Ha ez a város, amint méltóztatott lefesteni , ilyen abszolút anyagi és erkölcsi konzisztencia nélkül való, nem volna -e éppen egy forradalmi megrázkódtatásra szükség, hogy ezt a konzisztenciát megadja?
Új eszmékkel, a vagyon új eloszlásával...
Az életnek és ideológiának, hogy úgy mondjam, vallásos karakterű egységesítésével?
- Mindenesetre veszélyes kísérlet lenne - mondta az államtitkár.
- Ha a mai állapot valóban annyira züllött, akkor a változás csak jobbat hozhat.
És én azt hiszem, ez így is van, nemcsak Újvároson, hanem az egész Magyarországon.
Itt, kérem, ami modern, az ingatag, gyökértelen és bizonytalan, ami pedig régi, az elavult és káros.
Nem gondolnám, hogy a forradalom olyan távol van tőlünk, mint a polgármester úr képzeli.
A lelkek nyugtalanok.
Az európai változásnak egyetlen áramlata kell csak, s benne vagyunk az első sodorban.
- Ó - kiáltott föl a hallgatag Maud, fölcsillanó szemmel -, már csak látnám!
- Hogyan, szeretné? - kérdezte Karcsa Ferus.
- Milyen lány! - gondolta magában.
- Isten őrizz! - mondta Takács Juci.
- Én meghalnék a rémülettől.
- Én külföldre mennék - mondta Karcsa Ferus.
- Én itt maradnék - mondta Hirschfeld Alice.
- Szerepet vállalnék a forradalomban.
Az egy nekem való sport lenne: nem riadnék vissza semmitől.
- Vigyázzon, Alice! - fenyegette meg ujjával a kóbori Steiner fiú.
- Nem tudja, hogy a forradalmi vágynak freudi alapjai vannak?
Egy freudista orvos könyvet is írt erről.
- Sohasem tagadtam, hogy vannak bennem freudi vonások.
- Ez az oka talán - folytatta a Steiner fiú, nem is figyelve e megjegyzésre -, hogy a mi zsidóságunk mindenütt a fő forradalmi elem.
Az egész zsidó faj freudi jelenség, és ha forradalom lesz ma valahol, az a zsidók forradalma lesz.
- Mit szól ezekhez, plébános úr? - kérdezte Czukori, véletlenül rápillantva Ketykóra.
- Én nem vagyok ellensége az új eszméknek, és bízom benne, hogy Krisztus egyháza megtalálja helyét az új világrendben is - felelt a plébános.
- Csakhogy - szólalt meg a polgármester - Újvárosban a forradalom aligha túl nem áradna a zsidók forradalmán.
Az urak elfelejtik, hogy actio reactionem parit, és itt kérem, ebben a káoszban a reakció együtt készülődik az akcióval.
Én, kérem, mosolygok az öreg Tőkéssy antiszemitizmusán, aki a dzsentritípust fokozza újvárosi arányokig: az csak játék, és nem veszedelmes.
De megvallom, nem tudok mosolyogni, mikor azt látom, amit most láttam, idejövet.
A katolikus templom előtt tolongott a tömeg, verekedtek az ajtóban, mert Kercz káplán úr fog ma este prédikálni .
Ez, kérem, plébános úr, nem a vallásosság fellendülését jelenti.
Én hallottam Kercz urat beszélni, és olvasom a lapját: mondhatom, hogy a legvadabb szocialista agitáció nem oly durva és nem oly lázító, mint ez az antiszemita izgatás.
Újvároson úgyis nagy hajlam van bizonyos csibészantiszemitizmusra, mely nem sokat különbözik a szocializmustól.
Azért merem ezeket említeni a plébános úr előtt, mert tudom, hogy nem azonosítja magát velük.
Ha ez a mozgalom is megszerveződik, és a két ellentétes izgatás, melyeknek gyökerük és hangulati alapjuk közös, egymást kiváltva és erősítve kitörhet egyszer: oly rázkódtatás állhat be, mely minden egyensúlyt mélyében rendít meg, s a dolgozó emberek vagyonát és munkáját komolyan fenyegeti.
- Kérem - mondta Hirschfeld, érezve, hogy az utolsó szavak feléje vannak irányozva -, nem félünk mi az ilyenektől.
Mi az, hogy megrendül az egyensúly?
Az én üzleti számláimat és költségvetéseimet még egypár sztrájk vagy egy kis antiszemitizmus meg nem rendíti.
Kérem, ezek egymást ütik, és hozzánk fognak fordulni fegyverekért.
Miattam akár verjék agyon egymást .
Katasztrófa?
Kérem, minden a tőkeerőnktől függ.
Egy robbanás nagyobb katasztrófa.
Az üzlet elkönyveli, és megy tovább.
Kemény, öreg feje szinte fenséges biztonságra vallott: egy élet hasznos munkáján álló biztonságra.
A dolgozó nem fél semmitől!
- Ebből látszik - nevetett a polgármester -, hogy egy város mennyivel kevésbé szolid üzlet.
Az utcán zaj támadt.
- Éljen a nemzetközi !... világot megváltó !... szociál!... demokrácia! - hangzott fel egyszerre egy mély zengésű, érces hang az ablakok mögül, a gyár felől.
Alice és a Steiner fiú a biedermeier fülkébe siettek, és kitárták az üvegtáblát.
- Mi az? - kérdezte Karcsa Ferus.
- Ó... a fáklyászene! - felelt Maud, fölbiggyesztve ajkát.
- Hány óra?
Hisz akkor nekem szaladnom kell! - a polgármester már csókolta is a háziasszony kezét.
- Maradjon még, polgármester úr!
Karcsa Ferus elhozatta a hegedűjét...
- Ez az én tragikumom: mikor a legmagasabb művészi élvezetben lehetne részem , akkor razziára megyek - nevetett Madár János.
De már Ketykó plébános is búcsúzott, sima hajlongások közt lebbentve reverendáját.
- Egy Pitt! - mondta Maud, utánuk nézve.
- És egy Richelieu! - tette hozzá Alice.
- Ott lenn pedig egy gyári Dózsa, egy munkás Szulimán! - mutatott a Steiner fiú az ablakra, ahol a fáklyák fénye és füstje derengett.
- Ezeké a jövő!
- Hirschfeld elgondolkozva nézett a fiatalokra, akik sokkal tudósabbak voltak nála, akiknek a beszédjét nem is értette, de akikben valami neki nem tetszőt érzett.
Milyen lesz a jövő?
Majd csak lesz valahogy; ő mindenesetre azt teszi, amit jónak lát.
Ott künn a ház előtt a gyülekező és induló fáklya vivők között, igazi Madár János-i tüntetéssel és grandezzával szállott föl a polgármester híres négyesfogatába.
Szabó János városházi hajdú megigazította az ülést, s a kocsis a lovak közé vágott.
Alig mert elhangzani egy-két félénk " abcúg ! ".
De Agamemnónt sötét gondolatok gyötörték.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE