Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Jósika Miklós
Abafi
Keletkezés ideje
1836
Fejezet
38
Bekezdés
1313
Mondat
3234
Szó
53425
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
ZOMÁNCOS VITÉZ
Deli s bátor, oh, nézd, s minő nyugodt !
Schiller
Ezután nemsokára következett a komoly viadal, fénylő vérttel s nehéz rostélyos sisakkal.
Ezen annyira ismert s oly sokszor leírt viadal nemének részleteit mellőzve s csak röviden említem, hogy minekutána Zobel lovag négy erdélyi s két magyar leventén győztes lőn, a Keresztúri nehéz dzsidája őt földhöz terítette, néhány utána következőkkel együtt.
Tattenbach győzé le végre Keresztúrit, s már a díj bizonyos birtokában vélte magát, mikor egy vitéz kék zománcú acéllal borított, leeresztett sisakrostéllyal jelent meg magas, hollófekete paripán.
- Ez Bocskai István - mond a fejedelem Cristiernának -, ismerem ezen fekete paripát .
Pajzán, ugye? - folytatá Kornishoz fordulva, ki helybenhagyólag intett fejével.
- Nem gondoltam - szólt Kornis -, hogy Bocskai vívhasson.
Ő tegnap igen rosszul érzé magát; de egyébiránt is a fiatalság játékaiba nem örömest elegyedik.
Ő ellenség előtt s komoly csatákban van a maga helyén.
- Úgy látom - mond a fejedelemnő Báthorihoz hajolva -, erdélyi leventéink nem örömest hagyják a babért idegen homlokára fűzni.
Ez Bocskai? - kérdé.
- Igen - felelt a fejedelem -, de megtörténhetik, hogy ezen viadalban jeles német vendégünk lesz a győztes; amit azért is hiszek, mivel Bocskai valóban igen el volt még tegnap gyengülve.
Sajnálom, hogy kitevé magát; e neme a viadalnak ép erőt kíván.
- Nagyságod - mond Kornis - alkalmasint adott volna gondot az idegen lovagnak, ha egészsége engedné.
- Két ily viadalban valék már győztes! - felelt Báthori.
A Mikola-páholyban Gizellán szembetűnő nyugtalanság látszék.
Ő ily viadalt még nem látott, s már a többi is nagy hatással volt idegeire.
- Jár -e néha életveszéllyel az ily kopjatörés? - kérdé rebegő hangon Margittól.
- Életveszéllyel nem vagy igen ritkán - felelt a kérdett -, legalább esetet nem tudok, mely ezt igazolná; de a bukás olykor nehéz mellnyavalyákat okoz, s igen veszélyes következésű lehet az egészségre.
- Istenem! - sóhajtott Gizella elhalványodva - mégis igen sok ez mulatságnak!
Ekkor ütközött a két lovag össze, s a nehéz dzsidák számtalan darabokban hullottak szét a fövényre.
Gizella behunyta szemeit, s szíve legmélyebb redőiben a kétség s fájdalom hullámzott.
- Ó, egek! - rebegte, s kezei görcsös hévvel szoríták a Margitéit.
- Ej - kiált fel az öreg Mikola, kit az érdekes szemle egészen fölhevített -, mit remegsz, Gizi?
Nem féltem én Bocskait félholtan is.
- Bocskait! - szól Gizella tagadólag rázva angyali fejecskéjét.
- A vívó nem Bocskai.
- Hát ki volna? - mond Mikola nevetve.
Gizella hallgatott, de a kétség szorongató fájdalma reszketett minden vonásain, s közel volt az ájuláshoz.
Margit nagy részvéttel igyekezett őt megnyugtatni.
Az első viadalpróba után a kék zománcos lovag, magas, fehér, lobogó tollaival, a fejedelmi páholy elé ugratott, s újon kezébe vett dzsidáját leeresztvén, tisztelettel teljes hangon kérte a fejedelmi nőt, hogy férje nem viselhetvén e viadalban színeit , tiszteljen meg egy erdélyi lovagot viselésök engedelmével, ki hiszi, hogy azoknak minden más színek fölött kivívja az elsőséget.
A fejedelmi nő kétkedni látszatott, s egy kérdő tekintetet vete Báthorira.
A fejedelem mosolygott.
- Színei a szép Cristiernának - mond udvarias nyájassággal - biztos kézben lesznek e bajnokunknál, kinek karja ismeretes előttünk.
Báthoriné azon másolhatlan nyájassággal, mely neki később annyira megnyeré az erdélyiek szívét, olda le derekáról egy veres és fehér szalagot, gazdagon ezüsttel hímzettet, s a lovagnak nyújtá.
- Remélem - mond méltósággal teljes szelídséggel -, hogy e szalaggal kegyedet , érdemes lovag, nemcsak e bajnoki játékban avatom lovagunkká, hanem férjemnek minden komoly csatáiban is élénk részvevőjévé.
A rettenhetlen lovag szinte reszketve nyúlt a szalag után, melyet derekára kerítvén , a sűrű sisakrostélyon keresztül olvadtak tekintetének sugarai a szép beszélő arcára ; keblében keményebb viadal volt, mint amelyre készült.
A szív, mely eddig szeretni nem tudott, egy soha nem ismert benyomás édes kínja alatt fűződött össze.
Mint szenvedő szeráf ült Gizella a másik páholyban, s egészen elgyengülve nyugodott szép arca a Margit vállain.
Ki tudná zaját azon érzéseknek leírni, melyek keble alatt hullámzottak?
Harsány "éljen !" kiáltás, a szétcsomózott távulabb nézők visszhangjától körülzúgva , ada eszméletet a szelíd leánykának.
Tattenbach a fövényen hevert, s a fejedelmi páholy előtt állt a zománcos lovag, emelt sisakrostéllyal.
Gizella tudta, ki; az ő szíve sugallá meg nekie.
A nap hőse, a győztes Abafi volt.
Közel a fejedelmi páholyhoz a zöld öltözetű ifjú körültekintett, arca sugárzott, ki őt így látta, azt hiheté, hogy ő győzött.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE