Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rákosi Viktor
Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Történetek egy kis faluból
A multak k ödéből egy régi jó öreg barátom bukkanik föl, hogy boldog új évet kívánjon .
Egy kis cserháti faluban találkoztunk először, olyan faluban, melynek még vasúti állomása se volt.
Kies és kicsi völgyön vékonyszerű patak futott végig , a patak két oldalán állt a falu, melynek két kiemelkedő csúcsa volt, az egyiken állott a vaskakasos református templom, a másikon a szélmalom.
Ebben a faluban volt ő kántortanító, ott lakott a templom mellett, valamint én is, mert én meg a református parókia vendége voltam, - ott lakván a menyasszonyom .
Ösmertem én ennek a falunak apraja-nagyját, mesemondó öregasszonyait , híres verekedő legényeit, nótás leányait.
Nem egy estét töltöttem lakodalmak alkalmával a parasztházaknál, csöndesen elbeszélgetve az öreg emberekkel a világ sorsáról.
Ők a kis faluról, én a nagy világról.
Éreztem rajtuk a föld szagát ; arcukon láttam a nap barnaságát; mozdulataikban azt a szegletességet, mely a szabadban élő emberek sajátsága, akik társasághoz lévén szokva, zárt helyen nem jól, szűken érzik magukat , mint a ketrecbe zárt oroszlán .
Fényes úri mulatságokon sokszor untam magamat: parasztemberek közt soha.
Mert a civilizáció rontja az embereket, s mikor a néppel érintkezem , romlatlan milliók érzelem- és gondolatvilágával vagyok összeköttetésben .
A kánto rtanító sokszor csudálkozott a mi jóízű beszélgetésünkön.
Ő neki elég baja volt a gyerekekkel, a felnőttekkel már nem volt kedve foglalkozni .
Érdekes, mikor egy kis falu öregebb emberei elkezdenek emlékezni az általuk belátható multra.
A 48-at természetesen mindenki tudja közülük.
Sokan elmentek honvédnek, s mind vissza is tértek, csonkán, bénán, de visszatértek .
A falu közepén, a domboldalon, van egy szép úri lak, mellette nagy angol kert: ebben lakik a gazdag földesúr, akinek hajdan a falu laktói jobbágyai voltak.
Most fehérhajú, visszavonult, csöndes öreg ember.
48-b an ő is elment honvédnek a legényekkel.
Mert az ő apja csinálta a mozgalmat a faluban, ő egyszülött fiát is a háborúba küldte.
Még osztrák katonának is besorozták, s Triesztben feküdt garnizonban .
Azt is nem egyszer hallottam, hogy retiráltak erre a tápió-bicskei csata után a németek.
Falubeliek hallották a nagy ágyúzást, s fölmentek a szélmalomdombra.
Úgy látták aztán a falu határában végigvonulni az osztrákot, de be nem jött.
Másnap már magyar huszárok patroliroztak át a falun, akiket jól megitattak borral s elláttak szalonnával.
Nem tudtam én a mesék ből egyetlen hőstettet vagy csak egy kis szerény dicsekvést is kihúzni .
Lehet, hogy legendás dolgokban vettek részt, lehet, hogy tán már megúnták vagy elfelejtették az eseményeket.
De én harapófogóval is alig tudtam kihúzni belőlük valamit.
A földesúr, Kál mán bácsi beszélt néha egyet-mást, amikor kertjében sétálgattunk .
- Ne csodáld, öcsém, ha elhallgattunk a régi harcos időkről.
Nagyon rosszul áll az ilyen vén, tehetetlen embereknek, akik egy szalmaszálat se tudnak már keresztbefektetni, a haditetteikkel való kérkedés.
Azután olyan régen volt , akik körülöttünk élnek, dolgoznak, az újkor szülöttei, meg se értenek bennünket .
Én voltam egypár ütközetben, de igazán nem emlékszem semmire.
Azt tudom, hogy az isaszegi csata napján foglyokat őriztem, s a horvát és német katonák összeverekedtek és nekünk közéjük kellett lőni, hogy lecsillapodjanak.
Azt is tudom, hogy amikor Pestet újra elfoglaltuk, én egy Singer nevű zsidó vargánál voltam beszállásolva, aki olyan fényes lakomát rendezett magam és két honvédtársam ti s zteletére, hogy öt napra elrontottam koplaláshoz szokott gyomromat .
Álltam őrt Kossuth lakása előtt és Görgey főhadiszállásán.
Kenyereskocsikat kísértem Vácig, ahol egy öreg asszonytól, akinek a fia velem szolgált s akiről neki jó híreket hoztam, egy ez ü stforintot kaptam ajándékba.
Aztán a nagysallói ütközet után kétszáz elfogott osztrák gránátost kísértem le Pestre.
Ezek az én élményeim.
Ezekből bizony te nem igen fogsz regényeket csinálni .
- Valami Lantay-fiút említett Kálmán bácsi ...
- Igen, ő velem együtt volt besorozva cserepárnak.
Gazdag régi nemesi családból származott...
Fene egy legény volt ...
- Mit tett ?
- Sok mindenféle bolondságot...
Egyszer egy új hadnagy megkérdezte tőle, hogy hívják ?
- Edmund von Lantay .
- Mit von, - kiáltott a hadnagy, - egy ilyen komisz közlegénynek nem szabad a von-t használni.
Elég lesz Edmund Lantay .
A fiu kipirult és visszafelelt :
- Jegyezze meg uraságod, hogy az én őseim már akkor nemes emberek voltak, amikor még osztrák nem is volt a világon .
A hadnagy rögtön vasrav erette Lantayt, s két hónapra becsukták.
Mikor kiszabadult , rendszeres, de ravasz hadjáratot kezdett a tisztikar ellen.
Összeszedte a besorozott volt honvédeket és abban a közönséges komisz mundérban a város legelső kávéházába, kocsmájába, cukrászboltjá b a vitte őket, ahová a tisztek jártak s ott likőröztek, pezsgőztek, a szegényes gázsijukból nagynehezen éldegélő szubalternus tisztek nagy bosszuságára .
Végre a közlegényeket direkt eltiltották a nyilvános helyek látogatásától, Lantayt pedig újra becsukták .
Így mulattunk mi egykor Trieszt városában .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE