XXVIII. Konstantinápolyban.
Épp akkor emelkedett föl fényének teljes dicsőségében a nap a Marmara-tenger kék vizeiből, midőn a »Pelikán « a régi Szeráj-palota mögött a kikötőbe befutott.
Pali megittasodva szemlélte az eléje táruló kép csodáit: a sötét ciprusok sorait, a mecsetek karcsú minaret-tornyait, a Haga-Szófia fönséges kupoláját, melyet még a görög-keleti (bizánci) császárság korában alkotott egy ifjú athénei művész; az Arany-Szarv öblében ringatódzó hajók százait; az égnek meredő árbocok sűrü erdejét; az ide s tova iramló apróbb járművek , csolnakok és kaik-ok (ladik) nyüzsgését; az ágyúkkal fegyverzett vértes hadihajók óriásait; a környező magaslatok gerincén a távol Kelet felé egymás mögött cammogó megrakodott tevék hosszú vonalát; a Pera és Sztambul, az újabb és régi városrész között a tengerszoroson átvezető, Európát Ázsiával összekapcsoló roppant hajóhidon hullámzó tarka tömeget; a szultánoknak a víz partján tündöklő fehérmárvány palotáit; szóval : minden festői pompáját s káprázatos színességét, elevenségét Napkelet e legzajosabb , legnépesebb városának, melyhez a magyar szívet is annyi szentelt fájdalom fűzi.
A jóságos kapitány nem csupán két napra terjedő szabadságot adott Palinak, de melléje még tapasztalt kalauzt is, az öreg Níkót, aki már többször járt Konstantinápolyban s annak kiválóbb pontjait rendre ismerte.
Első útja a Jedikuléh, a hét torony várába vezérelte, annyi magyar jelesnek börtöne felé.
Itt sínylődött Szilágyi Mihály, Hunyady Mátyás nagybátyja; itt Majláth János, Béldy Pál és többen.
Megállapodtak az Ejub nevű külvárosban is , és áldoztak az itteni katolikus templom temetőudvarának egyik dús olajfája alatt pihenő Chrysostomus (aranyszájú) Szt. János emlékének.
Fáradtan és a legkülönbféle benyomásoktól felizgatva tért vissza hajójára Pali .
Naplójába, melyet a cápavadászat óta kezdett meg, a mai nap élményeit a szokottnál bővebben jegyzé bele.
Érezte, hogy ezekkel a följegyzésekkel sietnie kell, mivel minden következő nap az ő egymásra torlódó, egyre sokasodó eseményeivel megkövetelte a nyilvántartást.
Mert csakugyan bőven termettek naponkint az emlékezetes tapasztalatok.
Ilyen a nagy Bazár-ban tett látogatása.
Bazár (amely szóbul származik a magyar vásár) roppant épülettömb; mely vagy 18.000 boltot, árucsarnokot és teret foglal magában.
Itt még szédítőbb a forgalom, mint a Galata-hídon.
A nagy Kelet ide küldi kalmárait, akik drága szőnyeggel, aranyművekkel, elefántcsont-faragványokkal s gyönggyel, gyémánttal kirakott fegyverekkel s egyéb kincsekkel kereskednek.
Leírhatatlan a vásárra hozott sokféleségek tüzetes fölemlítése, amit naplójában Pali is elismer.
Nem kevésbé vonzó az ő ezer nyilvánulásaiban maga a népélet, mely itten fejlődik ki a kávéházak, tejeskocsmák, szabad tűzön, vessző-nyárson forgatott ürüsültek mellett összehalmozódó vendéglők körül, amelyekből nem hallszik énekszó, sem kurjogatás , mint amilyent a bor szít, mely itten tilalmas.
Annál harsogóbb az árusok kiáltozása , akik áruikat kelletik.
De hiszen a leíró toll végét nem lelné, ha mind azt el akarná sorolni, amit a szem itten meglát.
Mind között azonban, amit tapasztalnia jutott, legmélyebben vésődött emlékébe a forgó és üvöltő dervisek (barátok ) dzsámijában (templomában) tett látogatása s rémes, vérengző jeleneteivel a perzsa rajongók Husszein-ünnepe.
Amazoknak csak a lába mozog a kábító forgásban, míg a többi test mozdulatlan .
Csöndes, méla nádsípzenén indul meg a tánc s egy-egy dervis addig járja, míg a sorbul kiszédül.
Ekkor jönnek segítségére kívül maradt paptársai s tovaemelik.
Míg ennek a jelenetnek borzalmába báj is vegyül bele, az üvöltők ijesztő dolgokat művelnek s köztük sok zsenge korban levő ifjú.
Allah (Isten ) nevét 99-szer kell hangoztatniok, miközben ugyan-annyiszor hajolnak hátra a gerinc közepéig és előre a térdig, úgy, hogy előre-hátra lódított fejök dobbanását a hátukon és a térdjükön meg is lehessen hallani.
Ezek közül is egy-egy aléltat tarkójánál , lábánál fogva kicipelnek, mialatt szájából és arcáról szakad a tajték.
Rémes látvány a perzsa rajongók önkaszabolása.
Több év óta a külföldi követek tiltakozása következtében a vérengzés enyhébb, mert az öntestét élesre fent karddal vagdaló, már inkább mészárló hithű siita ( a muzulmánok egyik felekezete) fanatizmusnak ha végét nem is vethették, de határt szabtak.
És hogy is mulasztotta volna el Pali bemutatni kegyeletes hódolatát Zrinyi Ilona sírján, ott a francia benediktinusok templomában, a Pera városrészben.
Virággal szórta el a sírirat megfakult aranybetüit s fenkölt érzetekkel szívében tért hajójára, melyet ott ringatott az esti szellő a kikötőben.