ELTE regénykorpusz

Mint - - - egymásnak teremtve .

Lessing

A nap fényes mutatványait estve ragyogó táncmulatság fejezé be újra, melyben Báthori Zsigmond eddig nem látott s még a múlt esti pompát felülmúló fénnyel vendéglé meg számos látogatóit.

E szép gyülekezetben jelent meg Abafi, először életében régi nemzetségének egész fényében, mint győztes, mint irigylett, mint közfigyelmet nyert, a csarnokban.

A fejedelem azt hitte utolsó viadala előtt, hogy Bocskai.

A Bocskai lova okozá ezt , melyet Abafi kevés napokkal azelőtt vett meg, alkalmasint erre a viadalra, s némi kis hasonlatosság az ő és a Bocskai méltósággal s erővel teljes tartása közt.

Báthori nem kevéssé volt meglepetve Olivérre ismervén; s lehet, hogy bátorságán, melyet talán a fejedelem vakmerőségnek keresztelt, bámult; végre még egy kis keserűség is lehetett a fejedelem kebelében Abafi ellen.

S a Cristierna színeinek viselése oly megkülönböztetés volt, melyet próbálatlan lovagtól, mint Abafi, alkalmasint megtagadott volna, ha őt nem Bocskainak nézné, mely hiedelemben megszólalása után is maradt a fejedelem, szavának ismeretlen hangzását a sisak rostélyzatának tulajdonítván.

Hősünk megjelenése mindenesetre nagy hatású volt.

Nemcsak kiválólag szép, férfias alakja, hanem azon finom társalkodási könnyűség, melyet darab idő óta sajátjává tett , s melyet főleg a Mikola háznak köszönhete, okozá ezt; de nevelte a közérdeket nyert győzedelme is, s azon tisztelet s figyelem, mellyel iránta a jelenlevő idegen lovagok viseltettek, kik barátságát kérték, s őt minden tekintetben elsőnek látszatának tekinteni.

Első fellépés nagyobb körben s oly emberek közelében, kiket eddig bizonyos távolságban szoktunk csak látni s némileg magunknál felsőbb lényekként tekinteni : mindig érdekes s nagy fontosságú az életben; mennyivel kellemesb, szinte fűszeresb a benyomás, melyet ily első megjelenés idéz elő, midőn azt közfigyelmet gerjesztve teheti valaki, s felléptekor oly tulajdonokkal bír, melyek másokban nemcsak a részvétet idézik elő, melyet csinos alakú, előkelő ifjúnak első látása okoz, hanem azon minden arcról visszasugárzó tiszteletet is, mely csak érdem s kiváló tulajdonok következménye.

Hogy a fejedelmi nő, ki Abafinak fiatalabb kori kicsapongásait hallotta, de első megpillantásakor benne már a férfiút a szó legszebb értelmében ismerte meg: iránta azon figyelmes alkalmazással viselteték, mely nemcsak egészen önkénytelen, de igen természetes is - senki sem bámulhatja.

De az ifjú lelkében is sok másként állott már.

Azon bizodalom önmagában, melyet ismerünk már Abafiban, oly helyzetekben, hol testi erő s gyakorlottság játsszák az első szerepet, lassanként a lélek munkálataira is átszivárgott.

Ha benne némi hiúság vagy önhittség elegyedett azon makacs bizakodásban, mellyel úgyszólván semmi testi erőt kívánó tetthez nem fogott bizonyos, szinte vak meggyőződés nélkül, hogy annak embere leend, s ez egy nemét az embereknek sérté: talán menthetővé teszi e vak bizodalmat önerejében különös természeti ajándéka az erőnek, mellyel Abafi valóban bírt, s azon szerencse, mellyel azt mindeddig teljes sikerrel használta.

Minél bizonyosabb lőn ő azonban erejében, minél több győzedelem s tapasztalás nemesíté e bizakodást önérzetté: annál inkább közeledett Olivér azon oly természetes szerénységhez, mely a tökélynek válhatatlan követője.

S ha nyers, dacos tekintete egykor, szerencsés viadal, kivívott merény vagy sikerült erőfejlés után, kellemetlen benyomást okoza másokban: halkkal e vad nyerseség komolyabb tartásnak s végre szerénységnek ada helyet; s ő kezdé dísszel s keccsel tudni szenvedhetővé és érdekessé tenni felsőségét.

S ezen oly természetes kifejlése lelkének lassanként egészen szellemi tárgyakban is mutatkozott.

Ő azon önérzetet, mely némi tárgyakra nézve már létezett, más alkalmakkor is kezdé sejdíteni magában.

Első fellépte a polgári pályán edzé már e kiválólag nemesebb nemét a bizodalomnak lelkében; s ő kezdé nemcsak hinni, hanem tudni, mennyire képes a lélek, ha tud akarni.

Abafit ezen időben már minden tekintetben Erdély legérdekesebb fiatalemberének tarták, s igen magyarázható, hogy azon önkénytelen hódolás, mely a velei érintéseikben másoknak feltűnt, neki nemcsak jólesett, hanem őt szép föltételeiben edzé is.

Abafinak külseje is igen meglepő volt ezen estve.

Öltözete egyszerű, mégis választékos s nagy értékű volt.

Sötét gesztenyeszín bársonydolmánya keleti gyöngyökkel volt hímezve, sok ízléssel, és nehéz, becses kövekkel terhelt övvel derekához szorítva.

Dolmánya alól hófehér, nehéz selyemszövetű nadrágja, minden zsinórozás nélkül, az akkori divat szerint, tűnt ki; s keskeny, csinos lábaihoz hasonló színetlen topánka szorult.

Nagybecsű kard oldalán, s egészen tigrisbőr kerek süveg, szép vert arany sastollal, egészíték ki az egyszerű, mégis pompás öltözetet.

A fejedelmi nő a többek közt Abafihoz is szólott, egy-két dicsérő kifejezéssel említvén győzedelmét, megköszönvén, hogy színeinek a nap diadalát megszerzé.

Abafi annyira el volt merülve a gyönyörű, érdekes hölgynek tekintetében, hogy igen keveset felelhetett; s csak oly szerény s igénytelen hölgy, mint Cristierna , mellőzheté észrevenni azon mély benyomást, melyet a szép ifjúra tőn.

A fejedelmi nő később Margittal mulatott; történetesen Gizella s Abafi egymás mellett állottak.

- Gyönyörű pár! - mond, Gizella - s Abafira mutatva.

Gyulafiné szokott nyájasságával, helybenhagyólag intett fejével.

Tovább is beszélgettek, s úgy látszék , a kis Gizella s Abafi valának beszélgetésük tárgyai.

Margitnak képén egész este komolyság tűnt fel; Cristiernának észrevétele őt megdöbbenté.

Különös az emberi szív; vannak húrjai, melyek oly mélyen rejtettek, hogy ritkán pendülvén meg, szinte nem létezőknek gondoljuk.

Ilyen vala az is, mely most zendült meg szokatlan hanggal kebelében.

A fejedelmi nőnek célzás nélküli észrevétele neki nemjól esett; ezt érzé, szégyenlé.

- Mi kedvetlen, mi sértő lehet abban, ha valaki e két érdekes lényt, mely valóban oly illő egymáshoz, szép párnak nevezi?

S mégis azon észrevétel szívemet összefűzi!

A magam szándékát mondta ki Cristierna, s mégis fáj nekem!

Abafi, ó, igen - gondolá magában -, ő lelkes, szeretetre méltó férfiú!

Ki így látja, tehet -e egyebet, mint őt becsülni!

S Gizella, ezen angyali gyermek, minden tulajdonnal, mely férfiút boldogíthat, oly hozzá illő, mind kellemeire, mind idejére nézve.

Szép pár!

Szép pár! - mondá, s ismét mondá lelkében , mintha e gondolatot meg akarná szokni; s nemes lelkének minden erejét öszveszedé, s Gizellához közelített.

Soha nyájasabb, soha figyelmesebb nem volt az égi gyermekhez , mint ezen estve.

S Gizellának, bár az ő szívét is hasonló neme az önkénytelen idegenkedésnek lepé meg, Margitnak szívessége iránta jólesett és fájt egyszerre.

Ó , bár nem is gyanítá, hogy Margit az ő szívébe tekintett, önmagának téve szemrehányásokat, hogy Abafit szereti; vádolá magát, ezer szép feltét loboga föl lelkébe.

- Hiszen ő téged nem szeret - monda magában -, s miért képzelgesz, hiú leány, hogy ő téged valaha szerethessen?

Margit bírja szívét; s ki volna itt, ki őt úgy megérdemelné?

- Így tűnődött magában; azonban a hanga elkezdődött.

- Te Abafival táncolsz? - mond Margit, kérdőleg függesztve reá szemeit, egy oldaltekintettel a közel álló Olivérhez, ki őt hallhatá.

Gizella lángolt, s némileg rosszulesett neki a kérdés; de Abafi nyájasan közeledett hozzá , sfelkéré őt az első táncra.

Száz irigy szem nyugvék a bájos gyermeken, ki remegve nyújtá gömbölyű karját Abafinak.

Ingva kezdék lábai követni őt a mellékterembe; később jóltevő melegség szaladt által minden idegein.

Ő boldog volt; boldog először életében, s amit érzett , s ami árvonulatként zajonga keblében, édes volt és mondhatatlan.

Margit utánok pillantott, egy könnycsepp lopódzék szemeibe; s ki őt ismerte, nem kételkedett, hogy egyjét élvezé azon mennyei pillanatoknak, melyek jutalmául egy öngyőzedelemnek képezik az örömek legnemesbikét.

Jósika Miklós

Abafi

SZÉP PÁR

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Jósika Miklós

Abafi

SZÉP PÁR