Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Donászy Ferenc
Őserdőkön, tengereken
Keletkezés ideje
1894
Fejezet
41
Bekezdés
2007
Mondat
4765
Szó
123513
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
A kigyóméreg doktorai.
Olyan tudósok, kiknek minden szava tekintély, az afrikai kigyóbűvölőkről annyi csodás és rejtélyes dolgot beszélnek el, melyeknek szemtanui voltak , hogy ezekkel szemben a kétkedés egyszerre elhallgat s a kutató tudomány neki áll e rejtélyes dolgok tanulmányozásának.
Mert valóban csudás, majdnem földfeletti dolgok azok, melyeket az afrikai méreg-doktorok indiai kartársaik ügyességét messze fölülmulva - produkálnak.
Ezek nem szeliditik hétszámra a cobrákat, s nem muzsikálnak nekik, hogy tánczoljanak, hanem egyszerüen, a hol egy mérges kigyót meglátnak, legyen az kicsiny vagy óriás, minden habozás nélkül megfogják, s alig volt rá eddig eset, hogy a kigyó még legbőszültebb állapotában is megmarta volna egyiket vagy másikat, sőt a legtámadóbb természetü kigyók is eddig megfejthetetlen módon, messziről megérezve közeledésüket, sebesen elmenekülnek előlük.
Az indiai kigyóbűvölőket, ha megmarja valamelyik szemüveges kigyójuk, csak ugy belehalnak, mint más közönséges ember, daczára minden hókuszpókuszkodásuknak, a rejtélyes kigyókőnek és ámulétnek, a megmart egyéneket is csak kivételes ritka esetben tudják megmenteni, az afrikai méregdoktorok pedig, igen sok esetben, midőn már a vérömlés a pórusokon van és a halálos agónia is beállott, - megmentik a halállal vivódókat...
Az orvosi tudomány lázas érdeklődéssel vizsgálja ezeket a gyógymódokat, s évenkint számos gyarmati orvos utazik Afrikába, hogy e gyógymódok titkát ellesse és tanulmányozza, annál inkább, mert e sötét, titokteljes földrész , par excellence hazája a leghalálosabb mérgü kigyóknak, s ugy itt, mint Indiában évenkint 20-25 ezer ember veszti el kigyómarás következtében életét.
Azonban ezek a méregdoktorok, kik hazájukban a boszorkánymesterek misztikus hirében állanak, a fehér emberekkel szemben végtelen titkolódzók és zárkózottak.
A legfényesebb igéretek sem hatnak reájuk, pedig majdnem valamennyi szegény, mint a templom egere.
Ha egyik-másik benszülött boszorkánymesterré, azaz kigyódoktorrá akar lenni , ezt suhancz korában kell kezdenie.
A méregdoktorok legvénebbje először is mindenféle borzalmas hókuszpókusz között neofitává avatja, azután, hogy szervezetét a méreg iránt ellentállóvá tegye, fokonként nagyobbodó adagokban mindenféle kigyómérget ád be neki, időnként pedig megmaratja, vagy beoltja valami nem halálos fajta kigyóméreggel.
Tökéletes boszorkánymesternek azonban csak akkor lesz elismerve, ha a Naja-haja, Szarvas-vipera, Efah és a pöfedező Vipera, e leghalálosabb mérgü kigyók marását baj nélkül kiheveri .
Ez náluk a doktorátus és az oklevél.
Ennyi és nem több, a miket titkaikból sejteni lehet.
Doktor Bolten, madrasi orvos, olthatlan tudományszomjától késztetve, a fentebb vázoltakat maga-magán kezdé végig próbálni, de megjárta, mert rettenetes kinok közt belehalt.
Igy tehát kell még más egyéb titkos szereiknek is lenni, a mivel a vért és szervezetet ellentállóvá tudják tenni.
A csudával határos megfejthetetlen valami, hogy egy-egy ilyen méregdoktor turbánja, öve és más egyéb viselt ruhadarabja vagy rongya, mi a piszok és izzadtság minden nemével át van itatva, járva, biztos és felülmulhatlan gyógyszer a kigyómarás ellen.
E ruhadarabok egy csücskét, vizbeáztatva, mig csak piszkossá nem zavarodik tőle, ez a viz minden embert, állatot megment , ha beadják neki, még akkor is, midőn már az agónia jóformán beállott.
Amralnak, a Namaqua törzs harczias főnökének, szintén volt egy ilyen piszoktól átjárt, valaha vörösszinü gyapotsipkája.
Egy messze vidéken hires kigyó-doktortól vette el részint ajándékul, részint erőszakkal.
E sapka igazán a mesék bűvös sapkája volt, mert minden esetben segitett és egyedül ennek a nedvével mentették meg a tudós Anderson testvérét, midőn egy Efah-vipera megmarta és ennek, valamint az alábbi csudás eseteknek volt tanuja maga Anderson, Harting és Liále nevü utazók.
Matubi nagyhirben álló méreg-doktort a Namaquáknál, Anderson megbizta, hogy egy puffadozó viperát (Cerastes caudalis) fogjon részére.
Ez a Capföldnek legmérgesebb s legfélelmesebb kigyója, mert marása után a halál gyorsan bekövetkezik, e mellett nem menekül el a marás után, mint a legtöbb, hanem ujra meg ujra támadva, oly görcsösen ragadja meg áldozatát, hogy alig lehet a sebtől elválasztani és ennek folytán mirigyeinek majdnem egész méregtartalma a sebekbe ömlik.
Egy ilyen kigyó vetette magát hátulról Matubira, azzal a sajátságos , kikerülhetetlen ugrással, a mi csak ennek a fajnak tulajdona.
Tiz lábnyi távolságról ugrott rá, s olyan erősen harapott balkarjába, hogy egyik méregfoga a sebbe tört, midőn attól elválasztották.
A sebet zöldes szinü, nyulós méreg fedte.
Matubi kihuzva a méregfogat , nyugodtan tért vissza Andersonnal a tanyára, s egész nap szemük előtt maradva, a mérget a seben hagyta száradni és semmi ellenszert nem vett be.
A rosszullétnek semmi nyoma sem mutatkozott rajta, s Anderson nem akart hinni szemeinek, midőn másnap a sebet majdnem egészen begyógyulva találta.
Pedig épen azon éjszaka folyamán két vonó ökrük döglött meg kigyómarás következtében.
Kretsmar meg a következő esetnek volt tanuja:
A Waál nyugati részét járva, egy rekkenő meleg délután egy boer telepre érkezett, hol nagy ijedtség és zürzavar uralkodott; mert egyik omladozó kőfalról egy hatalmas Naja-haja, az afrikai Cobra di Capello ereszkedett alá, még pedig a fekete fajtából, mely a legbőszebb, legmérgesebb...
A férfiak távol voltak, a nők és gyermekek pedig nem mertek mozdulni sem.
A rémület valamennyit a földhöz szegezte.
A kigyó majd egy öl magasra ágaskodva, szikrázó szemekkel himbálta magát ide-oda, mintha azt keresné, melyikre vesse magát.
Egyszerre a telep végéről egy vén szerecsen bukkant elő, kit mint méreg-doktort és varázslót ismert az egész vidék.
- Apoll!
Egy fekete cobra fenyegeti a nőket és gyermekeket.
Eredj oda és fogd meg! - kiabálták a kunyhóból feléje.
Apoll vagy kétszáz lépésnyire lehetett, mégis, midőn a felőle fuvó szél megcsapta a kigyót, ez nyilként rándult össze s a legnagyobb dühből a legnagyobb félelembe csapva át, iparkodott menekülni.
De nem volt közelben semmi lyuk vagy üreg; igy hát csak nyugtalanul csuszkált ide-oda, a támadásra nem is gondolva.
Minél inkább közeledett a néger, a cobra annál félénkebb, aggodalmasabb mozdulatokat tett, midőn pedig melléje ért, összegömbölyité magát s fejét eldugva, mozdulatlanná meredt.
Ekkor Apoll föléje hajolt s kezeit, mintha meg akarná delejezni, néhányszor ide-oda vonta felette.
A kigyó testét minden mozdulatra görcsös remegések rángatták s a legfelületesebb észlelő is láthatta, mennyire iparkodik a néger titokteljes ereje elől menekülni, mig végre lankadtan megadta magát , mire ez felvette és gombolyagba gyürve gyapjas fejére helyezte.
Ebben a pillanatban azonban nyilként egyenesedett ki, s farkával átgyürüzve nyakát, a legvadabb dühvel sziszegett, himbálódzott arcza előtt.
Ennyi idő alatt más tiz embert rég halálra mart volna, de Apoll a legnagyobb nyugalommal egyszerre csak megfogta a kigyó fejét s a legkisebb ellenállás nélkül szétnyitá állkapczáit s két ujjával kitörve páros méregfogát, a legnagyobb élvezettel szürcsölé fel a fogtöveken meggyülemlő zöldes szinü méreg-cseppeket.
Kretsmar eleintén gyanakodott, hogy tán a cobra régebben meg lett szeliditve Apolltól, de másnap Apoll szintén a fenti módon egy ugyanilyen nagy fekete cobrát fogott, és anélkül, hogy méregfogait kitörné, inge alá mellére rejté s a kigyó meg sem mozdult.
Ama tanya udvarán, hol Kretsmar lakott, egy nagy sörényes pávián volt láncra kötve.
Apoll kikapva a kigyót, a majomra hajitá.
Rettenetes küzdelem vette most kezdetét.
A hatalmas állat rémségesen bőgött, a cobra pedig, mintha minden dühét ezen akarná kitölteni, villámgyorsan megmarta, szoritotta és a pávián pár percz alatt görcsös rángások közt megdöglött.
A gyógyitás módja pedig, a hogy a méregdoktorok eljárnak, a következő:
Egy hottentotta pásztort balkarján megmart egy puffadozó vipera és e rettenetes méreg következtében már pár percz mulva az erők és öntudat hanyatlása a halál elkerülhetlen közeledtét mutatták s daczára minden lekötésnek és beadott ellenszernek, mit Harting végzett, a beteg elveszté eszméletét, iszonyuan hörgött és agóniába esett.
Ekkor egy öreg, Mozambiqueból származó méregdoktort hivtak, ki csak akkor érkezett, midőn már a pásztor nem mozdult, teste hullaszerü fakó, szürke és már egészen hideg volt.
Harting meg volt róla győződve, hogy itt már minden segély hasztalan; de ki irja le bámulatát, midőn az öreg méregdoktor megtekintve a beteget, jobbjával saját hóna alá nyult, s mutató-ujjára ragadt veritékét a mozdulatlan beteg orra alá kente.
Ebben a pillanatban a beteg erősen megrázkódott, mintha villamfolyam érintené és felnyitá szemeit.
De a görcsös vonaglások csak kevés ideig tartottak .
Ekkor a méregdoktor levette piszkos, vörös turbánját s egyik csücskét mindaddig gyurta, áztatta pár kanál vizben, mig csak a viz zavaros piszkos szinü nem lett, izzadtságával bekent mutató ujját pedig az előbbi módon megint orra alá kente s ezt négyszer-ötször ismételve, a beteg mindannyiszor erősebb rángások között megmozdult s vad pillantással nézett maga körül.
A legerősebb rángásoknál a méregdoktor nagy nehezen megitatott vele két kanállal abból a piszkos vízből, mire pár pillanat mulva az egész fagyos test melegedni, hullaszerü kinézése pedig tünni kezdett.
A beteg lassan-lassan visszanyerve beszélőképességét, iszonyu kinokról panaszkodott , mik csak akkor kezdtek szünni, midőn teste erősen izzadni kezdett.
Másnap a kigyómarás félhalottja, Harting kimondhatlan bámulatára, egészen meggyógyulva, rendes foglalkozása után látott.
Számtalan ilyen, és ehhez hasonló gyógyitásokat lehetne még elmondani, mert az tagadhatlan tény, hogy a hol a méreg-doktor piszkos rongyaival megjelenik, ha az áldozat még meg nem halt, bizton meggyógyul.
Sőt nemcsak a kigyómarást gyógyitják e csudaemberek sikeresen, hanem még az eddig gyógyithatlannak tartott nyil-mérget is, melyet a bushmanok, becsuánák és egyéb vad törzsek használnak.
Anderson tanuja volt, midőn egy fiatal boér a bushmanok elleni csatározásban ballábán megsebesült.
A nyil meg lévén mérgezve, a seb körülötte már másnapon a szó szoros értelmében rothadni kezdett, az egész láb pedig sötétfekete volt.
Az előhivott méreg-doktor, daczára, hogy a fiatal boér már alig lélegzett s testét jóformán a halál görcse majdnem egészen megmerevité, három nap alatt talpra állitotta.
Még csak a következő érdekes esetet mondjuk el:
Egy fiatal hottentotta a méregdoktorságot ki akarta tanulni és e végből mindenféle mérges kigyót összefogott, s mérgüket lenyelte, hogy vérét közönyössé, ellentállóvá tegye.
Egy alkalommal egy fiatal boér, a kigyófogdosásnál vele találkozva , rábeszélte, hogy marassa meg magát egy kosarában lévő szarvas-viperával vajjon méregmentes -e már?
A szerencsétlen meglette, de minő irtózatos következményekkel!
Pár percz mulva rettentő görcsök, azután hajlithatlan merevség állta el tagjait .
Szemein, orrán, száján és testének pórusain lassu szivárgással megindult a vér, miközben szemei annyira kidülledtek, majd kiugrottak üregeikből.
Minden bizonynyal meghalt volna, ha egy öreg méregdoktor kezelés alá nem veszi.
Ez a megmartnak hét-hét bevágást metszett, hátán, mellén, karján , vállain és czombjain s mindegyik vágásban más-más kigyó mérgét oltá egy furcsa szerszám segélyével, mit egy leirhatlan szagu folyadékba is bemártogatott.
A fiatal hottentotta ettől aztán meggyógyult, de bőrszine egészen megváltozott s azóta egyikévé lett a leghiresebb méregdoktoroknak a környéken.
Ez is már ujjainak puszta érintésével könnyebbülést okozott a megmart embereknek, hanem mellette megmaradni nem lehetett, mert ettől fogva teste türhetetlen, velőkig ható méregszagot lehellt minden pórusából.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE