ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Gárdonyi Géza

Kátsa

Keletkezés ideje
1899
Fejezet
18
Bekezdés
786
Mondat
1085
Szó
11812
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18

Kátsa házassága így kötődött

Mikor a tizenhatodik telet is mögöttem hattam, hát megmazsdult a sivem, mint a fagyott béka mikor kitavasodik.
Kekeránó vajdának a lánya valt a seretőm, Bartsa hej gyenge sép teremtés, ojan vastag valt a lábasára, mint biró uramé.

- Hát a lábaszárába szerettél bele?

- Minden portsikájába biró uram, mert valahánysor libát adott a jó Isten, tsak velem ostozsott Bartsa.
Jaj nyalom a sivedet mondok hazzsám jennél -e feleségül ?
Alvaggyon el a fagad, felelte Bartsa, hát hogyne mennék hazzsád, ha lehet.
Mert nem tuttuk hogy esse esket -e a pap ilyen fiatalon?

- Soha még tzigány esküvőt nem láttam.

- Hát nem is birói hivatalba soktak ők eskünni.
Láttam én ezsret is, azs igazs hogy mind a vajda atta esse őket, de tsak megáldja azsokat is a jó Isten mert saporodnak.
Hát mikor elmondtuk a vajdának a sivünk sándékát, tsak pafan érdekelt engem is, Bartsát is, hogy ast mondja mire gandal ezs a két kejek, ast mondja rá Bartsa hadd abba Kátsa majd esse adnak bennünket egypár hónap mulván.

Hát ugy is tertént.
Elővesik Bartsát, hogy mitől rövidedik a köténye, hát ast mondja sakat evett a faluba.
A vajda nem akarja hinni, de hogy akkor tsakugyan bútsu vót a faluba, hát ast mandja a vajda kessétek meg Bartsát, két napig kaplal, ha akkor is rövidebb elül mint hátul, jaj akkor Kátsának.
Hát én még azsnap elsektem, de hogy messire nem mentem a karavántul megfogtak a vizaparton , mikor halástam astán elaludtam.
Ütött-vert minden ököl még a zsassonyok is belekapaskottak a hajamba de én is ast rúgtam ám akit értem.
Tsakhogy nekik tebb lábuk volt mint nekem.
Na ojan keserves napot se láttam tebbet a zséletbe.
Ast mondja a vajda mast már musáj esseadni est a két serelmest, hát egypár nap mulva serestünk pálinkát meg levágtunk egy barjut.

- Nem fojt annak a vére te.

- Hát azsér tsak levágtuk.
A lakodalom a maklári faluvégen vót.
Reggel megmozsdottunk, meg tista inget eltettünk.
Nekem sarkantyús tsizma volt a lábamon.
Akkora volt a pengője, mint az etkoronás.
Három napig táncsoltunk , ettünk, ittunk, hanem hogy egy pár rangyas liba elvesett a faluba, hát séjjel kergette a biróság a lakodalmat.

- Hát osztán mit kaptál a zasszonnyal?

- Mit, hát sátort, kotsit meg két sép lovat, egy feketét meg egy sirkét.

- Mögmondanád -e igaz hitre, hogy hány szöme vót annak a két lónak?

- Hány seme, hány seme, hát négy seme volt, de a sirke ló tekéletesen jól látott mind a két semivel.

( Most más következik.)

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE