Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
TÖRTÉNETEK A VADEMBERRŐL
A vadember ezidőszerint huszonnyolc hónapos, hat napos, tizenhárom órás, - a perceket nem írom ide, mert ez nem vezércikk, itt nem lehet találomra beszélni, itt számot kell vetni a felelősséggel.
Már pedig a percekért nem vállalhatnám a felelősséget.
A szóbanlevő vadember ugyanis szenvedélyesen kedveli a bogarakat, ami világhírű etnográfusok megfigyelése szerint közös jellemv onása a vadnépeknek.
Sajnos, a szabad természet ölén találkozó bogarak nem állnak meg a huszonnyolchónapos stb. vadembernek, ennélfogva tudományos vizsgálataival kénytelen arra a bogárra szorítkozni, amely az én órámban ketyeg és a lábait is mozgatja.
Ezek a lábak, amelyeken az idő szalad, hetenként háromszor a kannibál-ösztönök kielégítésére szolgálnak, amiből nemcsak az következik, hogy én elvileg lelkes híve vagyok a viviszekció-ellenes mozgalomnak, hanem az is, hogy a helybeli órásipar a civilizáció s zégyenére meleg barátságot tart fönn a vademberrel .
Továbbá az is idetartozik, hogy a vadember súlya tizenhat és fél kiló.
Hiteles adat, itt van róla az írás a tárcám legbelső rekeszében, egyéb történeti titkok közt.
Ilyen testi fejlettség mellett nem meglepő, hogy a vadember lovastól fölemeli a huszárt, sőt ha a huszár nem fából van, hanem csokoládéból , akkor meg is eszi lovastól.
De nem valószínű, hogy ebben az én káros befolyásom nyilvánulna meg, vagy valami veleszületett pacifista hajlandóság.
Sőt úgy érzem, a vadember annyira militarista, hogy az már közel jár a terrorhoz.
Tör, zúz, rúg, karmol, harap, tombol, toporzékol, minden gyakorlati ok és cél nélkül, csak úgy l'art pour l'art.
Valamelyik nap beszabadult a konyhára , fölkapta a húsporhanyító fakalapácsot és olyan ámok-futást rendezett vele a poharak, tányérok és a kultúra egyéb vívmányai közt, hogy becsületére vált volna a legöregebb malájnak is .
- Ohó, mit akarunk azzal a buzogánnyal? - fogták le a konyhán tartózkodó felsőbb hatóságok a vadembert .
- Fejbe vejöm vele anutámat, csak mödlássam - harsogta a vadember , akinek fogalma sincs még arról, hogy a művelt világban mindíg ráfizet az ember az őszinteségre.
Nagyon meghökkent, amikor leszerelték, azt hiszem Nérót keseríthette így el a tervezett anyagyilkosság megakadályozása, csakhogy szerencsére az államtanácsosok sokkal megértőbbek és liberálisabbak, mint a konyhatanácsosok .
A vadember buzavirá gszemét a növényországtól kapta, aranyhaját és alabástrombőrét az ásványországból, az állatország képviselőitől pedig a bárány, az oroszlán, az egér és a malac vannak benne egyesülve.
Olyan szép, amilyenek azok az angyalkák lehetnek, akik rózsás felhőhajó k on pengetnek halk citerát, mikor a jó Isten beletakaródzik az arany subájába és elszundít egy kicsit a gondolkozó-székbe.
És olyan rossz, - ej, arra nem könnyű hasonlatot találni, hogy milyen rossz lehet egy huszonnyolc hónapos vadember?
Olyan rossz, mint a féktelen tavaszi szél, mint a megáradt hegyi patak, mint a tanulatlan madárdal és mint a neveletlen pillangó.
Egy bizonyos: az ő őrzése több gondot ád, mint tizenkét fegyencé .
Igaz, majd elfelejtem: én a vadembert ifjabb Ferencnek hívom és ő engem apapának hív.
Csakhogy én mindíg meghallom, ha ő hív engem, sőt olyankor is hallom, mikor nem hív, ő pedig csak azt a hívásomat hallja meg, amelyiket akarja .
Ez nem nagyon igazságos dolog, de törvény, amit ő se kerülhet el.
Majd ha ő lesz az idősb Ferenc, neki i s lesz egy kis vadembere, aki csak akkor hallja meg a hívást, mikor neki jólesik s az ilyenen rendesen elbúsulnak egy kicsit az idősb Ferencek .
*
Egy vigvámban lakunk a vademberrel, de azért ritkán látjuk egymást .
Apapának hírül se olyan szép ugyan az élet e, mint egy favágónak, vagy egy üstfoltozó cigánynak, de azért éppen olyan korán munkába áll, mint ezek a komoly és nélkülözhetetlen társadalmi elemek és csak annyi időre vetődik haza, míg az ételt a gallérja mögé hajigálja.
Ilyenkor apapának mindíg az az első kérdése a vademberhez :
- Hogy vagy ?
A vadembernek változatlanul egy a válasza :
- Mit hoztál ?
Ez is törvény.
S talán nem is csak a vadember-társadalomban .
*
Eleinte reklámcédulákat, könyvprospektusokat, tarka képes papírokat hordtam haza a vadembernek barátságom jeléül.
Nem arra gondoltam, hogy ezek a legjutányosabb ajándékok, hanem arra, hogy az én legrégibb gyerekkori emlékem egy lepedőnyi kék plakát, amin fehér cifraságok voltak.
A szél tépte le a városháza kapujáról , alighanem valami statáriumhirde t mény volt és az édesapám hazahozta abrosznak.
Még most is hallom a csörgését, ahogy ráhasaltam a kanapé sarkából és le akartam róla szedni az ujjaimmal a fehér cifraságokat.
Ezért nagyon kinevettek és fölokosítottak, hogy azok betűk és rá vannak nyomtatv a a papírra.
Ekkor hallottam életemben először ezt a szót és ezzel a Fercsike nevezetű kétéves bórembukkra ráveretett a betűk lánca, amelyet csörgetni fog mindaddig, míg ágyat nem vetnek neki a Senki-szigetén, ahol már most is lakik álmában .
A vadember sok kal szerencsésebb csillag alatt született, mint apapa.
Azaz, hogy ő nem is csillag alatt született, hanem gáztöltésű félwattos villanykörte alatt.
A jövő embere, sofőr lesz belőle, vagy pilóta.
Megveti a papírt, semmi fogékonysága sincs a szappanbuborékfú v ás művészetéhez s csak az olyan játék hozza lázba, amit szét lehet szedni és ki lehet nyitni, amit rángatni és csavargatni lehet.
Valaki hozott neki egy nagy üveggolyót, amelyben tarka szalagok fonódnak egymásba.
Ha én olyant láttam volna Fercsike-koro m ban, hozzá se mertem volna érni, csak néztem volna reggeltől-estig étlen-szomjan.
A vadember szemügyre vette, megrázta, hogy zörög -e, aztán odahozta hozzám :
- Nyisd ki, apapa .
- Ez nem nyílik ki, Ferenc .
- Musáj .
- Értsd meg, druszám, hogy nem lehet .
Volt régebben az íróasztalomon egy márványnehezék, amely ezidőszerint a vadember birtokállományába tartozik.
Azzal szokta ő kinyitni a porcellán-figurákat, a velencei üvegcifraságokat és egyéb megátalkodott vitrinlakókat, amelyek nem akarják a jót követni.
A tapasztalt ember fölényével teszi az ölembe a nehéz követ .
- Ezzel löhet, apapa .
Ráütök a golyóra, de a vadember gyanakszik .
- Ejősebben üssed, apapa .
- Én már nem bírom.
Próbáld te .
Rákoppant egyszer az ujjára, kétszer a golyóra a meggyőződik róla , hogy n em apapa a huncut, hanem a golyó a tökéletlen, mert csakugyan nem lehet kinyitni .
- Jó - mondja nyugodtan és otthagyja, a tökéletlen játékot az asztalon.
Eszébe se jut többet, egész biztosan el lehet küldeni Kínába valami pedagógiai főmandarinnak, hogy var rja a sapkájára európai kitüntetésnek .
*
Egyetlen egyszer tapasztaltam, hogy konzervatív foglalkozással próbálkozott.
Ahogy a virágpalántákat ültettem a folyosónk napos oldalán, találtam a földön egy rozsdás vasszeget, amit a vadember mindjárt pártfogásába vett .
- Apapa, ezt el köll énneköm ültetni? - kért tőlem információt .
- Nem druszám, az nem elültetni való .
- Musáj !
Mondom, tisztára vadember.
Cook, a tengerész a megmondhatója, hogy mikor a tahitiak először láttak vasszöget, elültették, mert az hitték, hogy az valami kemény fának a hajtása.
Persze, ez kétszáz évvel ezelőtt történt, s azóta a vademberség modernizálódott.
Ferenc meggyőződvén arról, hogy a parkett nem alkalmas talaj a vasszög-kultúrára, a bőrdíványon és a bőrszékeken tett meglepő sikerű kísérlet e ket.
Ezek azonban nem nyertek kormányhatósági jóváhagyást s azóta a vadember ismét a haladó pályákra adta magát.
Hol autót játszik négykézláb , mindennapos balesetekkel, hol repülő-rekordokat javít .
- Itt a Limbejg, itt a Limbejg! - ünnepli önmagát, néha a z ágy tetején, néha a papírkosárban, de volt már úgy is, hogy a kályhalyukba szorult bele a vakmerő pilóta.
A vadember aviatikai bravúrjainak eddig három tükör esett áldozatul.
Sebaj, inkább hétszer törje be a tükröt, mint egyszer az orrát Annyiból kívána tos is a hétszeres tükörtörés, hogy a babona örök törvényei szerint akkor csak negyvenkilenc éves korában házasodik meg ...
*
A vadember csípőre tett kézzel áll az előszobai tükörszekrény előtt és önmagára öltögeti a nyelvét a tükörben.
De mielőtt kiölti a n yelvét, mindíg becsukja a szemét .
- Mit dolgozol, Ferenc ?
- Jáccok .
- Mit játszol, Ferenc ?
- Szamajat .
Ó, dehogy, te csacsika, hiszen te népszövetséget játszol!
Ugyan , hiszen a lényeg egy, csakhogy a vadember őszintébb .
*
Ülünk az ebédnél, a vadember elke seredetten rugdossa maga alatt a kis széket, mivel minden elvonatott kezei jogköréből, ami földhözvágásra, szúrásra, vagy vágásra alkalmas.
Egyszerre sturmot vezényel önmagának.
Élesen süvölt bele a hangja az ebéd csöndjébe .
- Azt akajom! - mutat a falra .
A falon nincs más, csak a villanyóra.
Úgy látszik, még eddig nem vette észre .
- Mi az az azt ?
- Azt a feketét !
Az anyja elmagyarázza neki, hogy az nem játék és nem lehet levenni , mert oda van szögezve a falra .
- Musáj .
Szegény asszony el akarja hárítani a közeledő vihart.
Föláll és megmutatja, hogy nem lehet levenni az órát.
( De olyan elszántan rázza, hogy biztosan levenné, ha bírná. )
- Akkoj apapa vögye le bicskával .
Ha ketten volnánk, okvetetlen levenném.
De látom, hogy pillanatnyi habozásomon máris derül a család, megkeményítem a szívemet és fölcsavarom a villanyt.
Hátha ez a déli tűzijáték homályba szorítja a villanyórát.
Csakugyan, a vadember eltátja a száját .
- Látjátok, - mondom diadalmasan a családnak - mindíg pszichológiával kell nevelni .
A vadember valóban elfelejtette a villanyórát.
Hátravetette a fejét és fölmutatott a mennyezetre .
- A lámpát akajom!
- Majis, hozza be a létját, vögye le neköm a lámpát .
Általános elszörnyedés, csak a vadember marad nyugodt .
- Akkoj én síjok, - mondja mosolygó durcásan s máris tapasztja a szemére két lekváros tenyerét, ami most már tökéletes pápuává teszi.
Csak azt nem hiszem , hogy a Csöndes-óceán látott volna olyan pápuát, aki ilyen művészi tökélyre vitte volna az üvöltést.
A világbéke érdekében a vadember internáltatik a hálószoba sarkába, rázáratik az ajtó és föltétetik a kérdés :
- Kérsz -e szépen bocsánatot ?
- Nem kéjök - h angzik belülről .
De más hangok is hallatszanak.
Ajtórugdosás.
Játékbarmok földhözverése.
Dörömbölés a szekrényen s közben sivítás, bömbölés, szuszogás , zokogás, mekegés, egy égő preri menekülő vadjainak szimfóniája.
Ezt még csak el lehet bírni, de az utána következő hirtelen csöndet nem.
Berohanok a szobába, a vadember ott áll a kaosz közepén, a diványnak vetett háttal, egyrészt a hatást várva, másrészt lélekzetet véve a további produkciókra .
- Kérsz bocsánatot ?
- Nem kéjök .
- Nem sírsz többé ?
- Síjok .
- Most már jó leszel ?
- Nem lösök .
De már akkor átölelve tartja a két térdemet és ahogy a karomra veszem, átfogja a nyakamat és rátapad a szívemre, ami nem eshet nehezére, mert az arca csupa lekvár.
Rendkívül megható kép ez, mindenki könnyes szemmel néz a tányérjába és magam is elérzékenyedve simogatom a kabátomba fojtott zokogástól meg-megránduló kis vállát.
S már éppen elhatároztam, hogy a villanyórát is levesszük, meg a lámpát is, mikor a vadember fölkapja a fejét és kifelé fordítja az arcát.
Van azon öröm , derű, boldogság, ragyogás, minden, csak könnynek semmi nyoma rajta .
- Apapa, - csilingel a szava egy báránycsengő vidámságával - mögtanáltam a zsebödbe a csavajót !
Már akkor húzza is ki a szivarzsebből a töltő-tollat, amit megérzett a fejecskéjével, bizonyságául annak, hogy a bűnbánat mindíg hasznos dolog .
*
Ezzel a töltőtollal szokott a vadember levelet írni.
Persze névtelen levelet.
S ennek azok a civilizált emberek veszik hasznát, akik szintén szerkesztenek névtelen leveleket.
Az ilyenek számára külön szurkot főznek a pokolban és mikor már megpuhultak benne, akkor tintát préselnek belőlük, a csontjaikat pedig megőrlik írógépfestéknek.
De ezután enyhébb lesz a büntetésük .
Ha ilyen kárhozott lélek fölött ülik a törvényt a mennyei kancellárián, megvetően fo g legyinteni a jó Isten :
- Hagyjátok futni a nyavalyást a purgatóriumba .
És még el is mosolyodik, mert eszébe jut neki, hogy Ferenc is szokott névtelen levelet írni, még pedig olyant, hogy azt mindíg külön angyal-futár teszi az ő aranyasztalára.
És ha ezek a levelek még eddig nem nyertek elintézést és a vadember nem kapta meg a többször kérelmezett autót, annak nem annyira a mennyei közigazgatás lassúságában van a magyarázata, mint inkább abban, hogy ifjabb Ferenc írása majdnem olyan olvashatatlan, mint idő sebb Ferencé .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE