Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Krúdy Gyula
A magyar sasfiók
Keletkezés ideje
1944
Fejezet
17
Bekezdés
763
Mondat
2081
Szó
34292
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
de nincs többé függetlenségi párt.
Kossuth Ferenc kevéssel hazajövetele után már meg is kezdte politikai szereplését.
Körutra ment az országba.
Az időpont azonban egyáltalában nem volt alkalmas.
Még akkor nem volt képviselő, sőt magyar állampolgárságának az ügye sem rendeződött.
Eötvös Károly már folyamatba tette volt Kossuth Ferenc visszahonosításának dolgát, amennyiben Kossuth megbízásából kérvényt intézett Budapest polgármesteréhez, hogy vétessék be a községi kötelékbe, mint állandó budapesti lakos.
Cegléden pedig egy kis ingatlant íratott nevére a polgárság, úgy , hogy az ottani községi kötelékben is szerepelt .
Kossuth Ferenc nagy politikai kísérettel indult körútjára.
Legelőször Ceglédre utazott, ahol rendkívüli lelkesedéssel fogadták, mert ez a város táplálta az egész országban legintenzivebben a Kossuth-kultuszt.
Még sokan éltek azok közül a ceglédiek közül, akik mint a híres százas küldöttség tagjai 1877-ben Turinba elvitték Kossuth Lajosnak Cegléd város mandátumát.
Amellett az asztal mellett állva beszélt Kossuth Ferenc, amelyről 1848-ban atyja szónokolt a ceglédieknek .
Beszédében többször hangoztatta, "az atyai politikai örökséget ".
A pesti szabadelvű párti ujságok nyomban belekapaszkodtak ebbe a mondásába és azt írták , hogy Kossuth Ferenc úgy viselkedik, mint holmi trónpretendens .
November 11-én Szegeden és november 19-én Debrecenben volt Kossuth Ferenc .
A debreceni ünneplésből aztán parázs botrány keletkezett .
A dolog azzal kezdődött, hogy Kossuth Lajos fiának tiszteletére a debreceniek amolyan önkéntes kivilágítást rendeztek.
A debreceni diákság aztán bejárta az utcákat és beverte a ki nem világított ablakokat.
A tulajdonképpeni baj azonban azon a banketten vette kezdetét, amelyet Kossuth tiszteletére a "Biká " -ban rendeztek.
Ezen a banketten pártkülönbség nélkül résztvettek Debrecen város előkelőségei.
Az első felköszöntő természetesen a királynak szólott és ekkor, hogy hogy nem a cigánybanda a szokásos tuss helyett a "Jaj de huncut a német" nótára gyújtott rá.
Azóta sem lehetett megállapítani, ki volt a ludas ebben a dologban .
Debrecenben nem is keltett valami különös feltünést az eset, Pesten azonban Kossuth ellenségei kaptak a dolgon és úgy állították be, hogy Debrecenben hallatlan sértést követtek el a király ellen.
Különösen a szabadelvű párt kebelében volt nagy az izgalom, már másnap minisztertanács foglalkozott az esettel, a kormány elhatározta, hogy meginterpelláltatja magát a Házban és egyben megállapították az interpellációra adandó miniszteri válaszokat is.
A kormánynak azonban épp oly kevés szerencséje volt az interpellációval, mint Kossuthnak debreceni szereplésével.
Az interpelláció elmondására egyik pesti kerület képviselőjét, Busbach Pétert szemelték ki, Busbach azonban nem volt túlságosan tapintatos ember és alaposan túllőtt a célon.
Olasz honpolgárnak nevezte Kossuth Ferencet.
A Házban izgatott volt a hangulat, a baloldalt mélységesen felháborította Busbach beszéde, de a jobboldalon is meglehetős kedvetlenséggel fogadták.
Annál nagyobb megelégedést keltett Hieronymi Károly belügyminiszter válasza.
Nagyon finoman nyilatkozott a kényes ügyről, ugyanúgy, mint Szilágyi Dezső igazságügyminiszter és a két miniszteri válaszból nyilvánvaló volt, hogy a kormány reggelre kelve már higgadtabban fogta fel a dolgot, s jónak látta kímélni Kossuth személyét, tudván, hogy nem jó a tűzzel játszani.
No meg aztán számolnia kellett a kormánynak azzal is, hogy a klerikálisokkal folytatott küzdelmében szüksége van a függetlenségiekre .
Igazában azonban maga Kossuth Ferenc korrigálta ki a debreceni esetet.
November 23-án Nyiregyházán tett látogatást és a tiszteletére adott banketten ő mondta az első felköszöntőt, még pedig általános meglepetésre - a királyra .
" Öntudatosan és céltudatosan a magyar alkotmányos királyra emelem poharamat" - kezdte beszédét és a következő szavakkal végezte :
" Azt nem óhajtja senki, hogy az a név, melyet a magyar nép szívéből intrika ki nem törölhet, folytonosan ellentétbe tétessék a magyar király iránti köteles hódolattal és én hazafias dolgot cselekszem, midőn az ellentéteket lehetetlenné igyekszem tenni, folytonosan ismételt lojális nyilatkozataimmal, - tehát a királyra emelem poharamat . "
Így írja le a debreceni esetet Kossuth Ferenc életének egyik legjobb ismerője, egyik legbizalmasabb embere, Szatmári Mór .
Az eset azonban hamar feledésbe ment, mert az 1894-ik esztendőben annyi nevezetes dolog történt Magyarországon, amennyi máskor tíz esztendő alatt sem szokott megesni .
Mégis csak megbukik Wekerle Sándor, még pedig olyan alaposan, hogy az udvari pletyka szerint Ferenc József lemondásának átvételekor még azt is megparancsolta neki, hogy haladéktalanul költözzön el a miniszterelnöki lakásból , a Sándor palotából .
December utolsó napjaiban vagyunk, messze még a házbérfertály, a költözködés ideje, a kegyelmes asszonynak nagy gondot okoz a lakáskeresés, amíg megfelelő kvártélyra akad Pesten az Erzsébet-körúton.
A király haragszik , úgylátszik megsokalta a Kossuthékkal, az öreggel és fiával kapcsolatos eseményeket, amelyek Magyarországon ebben az esztendőben a nagy felfordulásokat okozták.
Megsokalta, hogy amikor a császári és királyi hadsereg tisztjeinek parancsban tiltották meg a temetésen való részvételt, azok közül százan és százan polgári ruhában követték a nemzet nagy halottjának koporsóját.
Megsokalta, hogy amikor az Operában és a Nemzeti Szinházban Kossuth Lajos halálának napján nem mondották le az előadást, az egyetemi ifjúság akadályozta meg az állami szinházakban az előadás megtartását.
A szinházak kapujában lelkes fiatalemberek állították meg az előadásra igyekvőket, az immár szállóigévé lett mondással :
" Uraságod úgylátszik idegen, és nem tudja, hogy a nemzetnek ma gyásza van ... "
Haragjának lecsillapítására Ferencz József Welsbe utazik leányához Mária Valériához és a mindig kéznél levő horvát bánt, Khuen-Héderváryt, a dinasztia bizalmas emberét küldi Budapestre rendcsinálás végett.
Khuen-Héderváry napokig járkál a magyar fővárosban, beszélget Széll Kálmánnal, aki még egyszerű képviselő, de okos embernek mondják, Bánffy Dezsővel, a Ház elnökével, Szlávy Józseffel, aki egyszer már volt miniszterelnök.
A szabadelvű párt-klubban nagy kiváncsisággal lesik Khuen-Héderváry tárgyalásait.
Javában él még a régi ceremóniás politikai világ, a kormányválságok megoldásai Ferencz József idejében bizonyos szertartásokkal voltak egybekötve.
Alkotmányos eljárásnak hívták ezt és abból állott, hogy Ferencz József mindig meghallgatta némelyeknek a véleményét , mielőtt új miniszterelnököt nevezett volna ki .
A politikusok tehát most is fontoskodnak a király bizalmi embere körül.
Nagyképűen tünnek fel és le egyik napról a másikra.
Khuen-Héderváry még senkinek sem nyilatkozott terveiről, csak beszélget, puhatolódzik, végre is Székely Sámuel lapja, a "Politikai hetiszemle" kisüti, hogy tulajdonképpen Khuen maga van miniszterelnöknek kiszemelve, legalább is így tudják Bécsben Mária Terézia főhercegasszony környezetében, de ugyanaz a hangulat Alcsulthon is az öreg József főhercegéknél .
" Hogy erre idáig rá nem jöttünk! - kiáltanak fel a megvilágosodott agyú politikusok.
- Persze, hogy Khuen a jövő embere!
Magának kaparja ki a sült gesztenyét " !
Igy mulik csaknem két hét, amelyekbe beleesik az újesztendő is, de a szokásos újévi üdvözleteknek korántsincs az az ízük, mint máskor.
Nincs kormány , nem lehet tudni, kinek kell voltaképpen boldog újesztendőt kivánni.
Horánszky Nándor üdvözli gróf Apponyi Albertet, aki ismételten hangsúlyozza, hogy a 67-es alapon álló pártoknak voltaképpen egyesülniök kellene a függetlenségiekkel szemben, de a kellő helyről most sem jön visszhang szavára, úgylátszik Apponyinak már csak az a sorsa, hogy akaratlanul is örökké ellenzékben maradjon .
A szabadelvű pártban Bánffy Dezső üdvözli Podmaniczky Frigyest .
Frigyes báró fanyarul köszöni meg a jókivánságokat, de panaszkodik; ki látott már ilyen új esztendőt, amikor nincs miniszterelnök, tehát nincs vezére a pártnak , akinek boldogságot lehetne kivánni.
De Wlassics Gyula, aki viszont Bánffy Dezsőt üdvözli, nyomatékosan emlegeti, hogy a párt őt tekinti vezérének, már mint Bánffyt.
Ezt sem merte volna mondani Wekerle idejében !
A függetlenségi oldalon Barabás Béla ünnepli Justh Gyulát, Eötvös Károlyt és Madarász Józsefet.
Csak a régi minisztereket és Wekerlét nem zavarják többé az újévi gratulációkkal.
Nagyon megbukhatott ez a Wekerle, ha ilyen egyértelműleg megfeledkeznek róla ...
Khuen-Héderváry fáradhatatlanul tárgyal, amit úgy kell értelmezni , hogy a Lloyd-klub egy-egy sarkában negyedórákig beszélget négyszemközt bizonyos urakkal, aztán elválik tőlük.
Nem történik itt addig érdemleges dolog, amig Ferencz József Budára nem érkezik, hiábavaló itt addig minden kombináció, a király nélkül úgyse lehet végezni semmit .
Január 7-én aztán megérkezik a király, Mária Valériával és beszáll a napok óta fűtött budai várlakba.
Nagy havazás van az országban, de Pest utcáit is méteres hó borítja.
Mária Valériának mégis a legelső dolga, hogy derékig érő vadmacska bundájában udvarhölgyével és egy gárdatisztköpenyes főhadnaggyal végigsétáljon a Váczi-utcán és megnézze a belvárosi kirakatokat.
Oh, mily jó napjuk volt a Váczi-utcai boltosoknak!
Hiába, a legmagasabb udvar tudja, hogy mivel tartozik a kereskedelemnek !
Ferencz József pedig maga elé rendeli azokat az urakat, akikre figyelmét a horvát bán felhívta .
" Azért kérettem Önt magamhoz hogy meghallgassam véleményét a mostani válságban" - mondja a király a kis dolgozószobában a belépőhöz, akit állva fogad kézfogás nélkül, végighallgat megjegyzés nélkül és végül fejbólintással elbocsájt .
" De legalább magyarul szól a király Budán, nem pedig németül, mint Bécsben !" - írják az udvari hírek között a "Fővárosi Lapok " .
A meghallgatottak között van természetesen az öreg Tisza Kálmán is , akinek kihallgatása után kiderül, hogy Ferencz József három jelölt között akar választani.
Szlávy József, Széll Kálmán és Bánffy Dezső a három jelölt.
Az öreg Tisza nem mondja, hogy ő kire adta a voksát, de 11-én délelőtt már széltében a városon hírlik a hír; őfelsége legkegyesebben báró Bánffy Dezsőt bízta meg a kabinetalakitással és Ferencz József Mária Valériával még aznap elutazik Pestről .
Nagy dolog volt ez, amire senki sem számított.
Erdélyi ember még nem volt magyar miniszterelnök.
Andrássy, Lónyay, Szlávy, Bittó, Wenckheim Béla, Tisza Kálmán, Szapáry Gyula, Wekerle Sándor utóda tehát egy erdélyi báró lett, akiről nyomban megindultak a vitatkozások, vajjon helyesen hogyan is kell írni a nevét : báró Bánffynak, vagy Bánffy bárónak?
Perczel Dezső, Dániel Ernő, Festetich Andor , Lukács László, Wlassics Gyula, Erdélyi, Josipovich és az örök báró Fejérváry Géza alkotják az új kormánygarniturát, - mégis igaza volt tehát Wlassics Gyulának , amikor új esztendő napján báró Bánffyban köszöntötte a jövő emberét!
A kormány tehát megvolna.
( Isten soká éltesse !)
De nézzük, mit csinálnak ugyanakkor az ellenzéki pártok, amelyek arra volnának hivatva, hogy minden kormánynak körömszakadtáig ellene legyenek ?
A függetlenségi és 48-as pártban, amely ekkor a leghatalmasabb ellenzéki párt volt, mert több mint nyolcvan tagot számlált, ebben az esztendőben veszedelmes romlás jelei mutatkoznak, mintha az elefántnagyságúra növekedett párt tovább nem fejlődhetvén, elérkezett volna az elmulás idejéhez.
A kor történetírói ugyan megjegyzik, hogy alighanem Bánffy báró keze, ez a ravasz erdélyi kéz is közreműködött abban, hogy a viszály és egyenetlenség magvát elhintse a leghatalmasabb ellenzéki pártban.
Akármint volt a dolog, alig foglalta el helyét az új kormány, a régi függetlenségi pártkörben hatalmas veszekedések kezdődtek.
A személyeskedő indulat, ez a magyar átok, amely már Rákóczi és Kossuth idejében megfojtotta a legszebb eszméket, beköltözött az Üllői-uti pártkörbe is, ahonnan napról napra újabb torzsalkodásoknak híre érkezett .
Polónyi Géza vitte a szót Justh Gyula ellen, mellé csatlakoznak a Justhhal elégedetlenkedő Ugron Gábor, Barta Miklós és Holló Lajos.
Polónyi Géza nem mindennapi tehetség volt.
Nála furfangosabb férfiút alig látunk az elmúlt ötven esztendő politikai életében.
Egy jó barátjának egyszer azt mondta :
" Öregem, amiben én nem vagyok benne, azt elrontom ! "
Nem csoda, ha a hírlapok egyrésze nem nyomtatja le a nevét, "a Ház névtelenjének" titulálja őt, de ebből is látszik, hogy nem mindennapi férfi lehet az, akit ennyire gyűlölnek .
Február vége felé, miközben a nagy tél után árvízhírek érkeznek mindenfelől az országból, megindul az áradás, és megtörténik a pártszakadás is, az indulatok tombolása a régi függetlenségi épitmény sorsa.
Egy szürke indítványon fordult meg a függetlenségi épitmény sorsa.
Egy Isaák Gyula nevű képviselő azt indítványozta, hogy a párt Kossuth Lajos végakaratához híven mondja ki határozatilag az egyházpolitikai javaslatok sürgősségét.
Justh Gyula és hívei magukénak vallották az indítványt, mellette is szavaztak, de az Ugron-Polónyi társaság ellene szavazott és így Justh Gyula hét szavazattal kisebbségben maradt .
Régi harcok, tusák, olcsó diadalok eredménye volt ez a szavazás.
Az önérzetes Justh Gyula nyomban levonta a konzekvenciát, lemondott a függetlenségi és 48-as párt elnökségéről, és negyvenketted magával kivonult az Üllői-úti párthelyiségből .
Csak egyetlen képviselő volt jelen a sorsdöntő szavazásnál és pedig Beniczky Árpád, utólag azonban ő is Justhékkal tartott.
Kiléptek a pártból Thaly Kálmán , Csávolszky Lajos, Helfy Ignác is.
Az elnöki székben Bartha Miklós foglalta el Justh Gyula helyét, majd egy direktóriumra bízták az ügyek vitelét, amely direktóriumnak Ugron Gábor volt a feje.
Az első alkalommal azt hangsúlyozta egy beszédében hogy az 1848-as eszmék már elavultak, újabbakról kell gondoskodni .
" Ó, ti erdélyiek! - kiált fel Csávolszky lapjában, az Egyetértés-ben Mezei Ernő - tönkreteszitek a jobb és baloldalon egyaránt hazánkat ! "
A kivonultak egyelőre Justh Gyula lakásán üléseznek de Komjáthy Béla és Kállay Leopold már keresik az új körhelyiséget .
Hol volt ez alatt az idő alatt Kossuth Ferenc, aki természetszerűleg kültagja volt a függetlenségi és 48-as pártnak?
Sokan keresték őt ezekben a napokban, amikor a leghatalmasabb országgyűlési párt, amelyre büszkén nézegetett a régi Magyarország, mert a szabadság eszméjének hatalmát látta a párt nagyságában , bomladozott, roskadozott, földindulásként omladozott ?
Kossuth Ferenc Nápolyban volt öccse látogatására.
Onnan írja levelét , amelyben a Justh Gyulával való barátságról tesz vallomást, hiszen már jól tudta korábbról is, hogy Ugron Gábor nem jó szemmel nézte Magyarországra való hazatérését.
Kossuth fia tehát a Justhtal maradt kisebséggel tart.
Nem is volt oka ezt megbánni a későbbi esztendőkben .
Mire Kossuth Ferenc hazaérkezett, már teljes volt a szakadás a függetlenségi pártban.
A kétfelé vált párt tagjai úgy gyülölködtek egymással, mint akár Eötvös Károly Polónyi Gézával.
Volt oka Kossuth Ferencnek búnak ereszteni a fejét, nem így gondolta ő a dolgok menetelét, amikor atyja koporsója után hazatért hazájába .
A pártviszály hatása kiterjedt az abban az esztendőben megtartott márciusi szabadságünnepre is.
Sokkal csendesebb volt a tavasz diadalmas öröme , mint más esztendőkben idáig.
Kossuth Ferenc beszélt ugyan a Vigadóban az egyetemi ifjúsághoz, de szavai sokkal bágyadtabban, kevesebb hatással hangzottak el , semhogy emlékezetessé tehették volna a márciusi ünnepet .
Ezekben a kedvetlen, fárasztó, csüggedt napokban váratlanul meghalt Csigó Pál, a tapolcai követ.
Azt lehetne mondani, hogy Csigó Pál halálával tette magát nevezetessé, mert ime a tapolcaiaknak az jutott eszükbe, hogy Kossuth Ferencet kellene a helyére megválasztani és mandátumot adván a kezébe az országgyűlésre küldeni, hogy ott bontsa ki tehetségeit, melyeket atyjától nyilvánvalóan örökölt .
Kossuth Ferenc a pártviszály miatt meglehetősen deprimált lelki állapotban volt, a dunántúli viszonyokkal sem igen volt ismerős és így habozott, a tapolcai küldöttségnek választ adni, de ott volt a lelkes Sümegi Vilmos, aki valósággal ráerőszakolta a habozó Kossuthot a jelöltség elfogadására.
Sümegi, mint a viszonyokkal ismerős férfiú, esküvel garantálta Kossuth Ferenc győzelmét .
Az 1895-ik esztendő márciusának utolsó napjaiban indul el Kossuth Ferenc a hatvan községet számláló tapolcai kerületbe.
Nagy politikai kíséret ment vele.
Komjáthy Béla, Lakatos Miklós, Illyés Bálint, Papp Elek, Boda Vilmos, Olay Lajos és Sturmann György képviselők voltak a kíséret tagjai.
Balatonfüred volt az első állomás, ahol már negyven fellobogózott kocsi várta Kossuthot és társaságát .
A balatoni körút alatt Füreden, Aszófőn, Örkényben, Udvarin, Örsön, ez a negyven zászlós kocsi nem hogy fogyatkozott volna, de százra növekedett.
Ez a hosszú kocsisor bizonyította a balatonvidéki nép rajongását Kossuth fia iránt, minden ember, lélek, szív mellette volt, amíg ellenjelöltje nem akadt, még pedig Vörös László kereskedelmi államtitkár személyében.
Vörös László tudniillik azzal kezdte agitációját, hogy vasuti vonalat igért a tapolcaiaknak.
Könnyen tehette, ő volt a kereskedelmi államtitkár.
Úgy látszott, hogy Kossuth Ferenc sorsa ezzel meg van pecsételve, a lobogós kocsik száma százról lecsökkent húszra és ez a húsz kocsi se választókkal volt megrakva, hanem vendégekkel.
Úgy látszott hiába énekli a tapolcai piacon Sümegi Vilmos a maga szerezte kortesnótát :
" Nem kell vasút - éljen Kossuth ! "
A vasút mégis csak nagy dolog volt, Tapolca felett mind borúsabb lett a szemhatár.
Kossuth Ferenc a régi választási szokások szerint egész idő alatt " kerületében" tartózkodott és Saáry Gyula birtokos házából nézegette, hogy vonul fel a rend fenntartására a szombathelyi huszárság, a győri gyalogság, nem is szólván a vasutasokról, akik államtitkáruk mellett küzdöttek .
A nagy apparátus azonban mégsem használt a kormánynak, Kossuth Ferencet megválasztották.
1103 szavazatot kapott Vörös László 763 szavazata ellenében.
Szkublics Gyula a választás elnöke még aznap átadta Kossuth Ferencnek a mandátumot és Kossuth Lajos fia az esti vonattal mint megválasztott képviselő tért vissza a fővárosba 1895. április 10-én .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE