Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gaál Mózes
A vasember fia
Keletkezés ideje
1902
Fejezet
19
Bekezdés
939
Mondat
1625
Szó
20101
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Pataki Mózes bácsi.
Ez a vakmerő, szerető szivü gyermek a Pataki Mózes diák gondviselése alá került.
Pataki Mózes pedig azok közé a szegény sorsu diákok közé tartozott , kik a jó Istentől szép eszet, nagy szorgalmat kaptak, de nem igen számíthattak arra, hogy idővel sokra viszik.
Mert hát akkortájban a szegény ember előtt nem állott úgy nyitva a sok szép hivatal, mint mostanság .
Valahogy elkerült a falusi iskolából a hires sárospataki diák iskolába, ott aztán egyebet sem csinált, mint tanult és ujra tanult.
A miért hogy igen jólelkü, becsületes fiu volt, hát mindenki szerette őt, meg is becsülték a tanárai, a tudós professzorok, mert lám, őt ajánlották a hires-nevezetes zsibói báró fia mellé nevelőnek .
Pataki Mózes diák sohasem bánta meg, hogy Zsibóra ment .
Gondolta magában :
- Most az én kezemre fognak bizni egy uri gyermeket, a kiből valaha nagy és hatalmas ur lesz.
Ha én ebből a fiuból derék embert nevelek, avval az én édes hazámnak, az én szegény nemzetemnek is nagy hasznára leszek.
A szegény ember , akármilyen derék és jóravaló, nem használhat annyit, mint a gazdag és hatalmas ember.
Azért megtanítom majd az én tanítványomat arra, hogy a jótétemény ezen a világon a legszebb dolog.
A ki letörli a szenvedőnek a könnyét, annak a nevét beirja a mindentlátó, mindenttudó Isten egy aranykönyvbe.
Megtanítom arra, hogy a hazát mindenek felett szeresse, mert a magyaroknak több az ellensége, mint a jó barátja.
Ezekre szeretném én a tanítványomat megtanítani .
Hogy aztán megismerte a tanítványa szivét, azt az aranytiszta jó szivet, bizony hálát adott az Istennek és még nagyobb buzgósággal oktatta , nevelte .
Nem is tekintették őt a zsibói kastélyban "uri cseléd " -nek, ki bért kap, s azért tanítja a báró urfit, hanem tekintették a családhoz tartozónak .
Megbecsülték, tisztelték.
Legkivált szerette őt Miklós.
De mennyiszer is kérdezte tőle :
- Pataki bácsi, miért nem lett kegyelmedből is nagy-nagy úr, mikor olyan sokat tud ?.. .
Pataki Mózes bácsi mosolygott erre, s igy felelt :
- Nagyobb örömem telik abban, hogy tégedet fiam tanítlak, mintha püspök lennék .
- Pedig a püspök nagy úr, úgy -e bár ?
- Nagy bizony, de nincs nagyobb úr a megelégedésnél.
Ha én látom , hogy te hallgatsz szépen reám, mikor mesélek hires emberekről, vagy jó emberekről s azt mondod, hogy te is szeretnél olyan lenni: akkor én szeretnék sirni örömemben, s kérem az Istent, hogy áldja meg az én jó kis tanítványomat .
- Én arra kérem az Istent, hogy Pataki bácsit áldja meg százszor, és azt mondom, hogy édes anyám és apám után kegyelmedet szeretem a legjobban .
Egyszer azt kérdezte a fiu tanitójától :
- Miért jönnek a falusi emberek mind nekünk dolgozni?
Úgy -e mert szeretik apámat ?
- Hát, lelkem, - felelte Pataki Mózes diák - szeretik azok az emberek a te apádat, igaz, de félnek is tőle, mert nagy hatalmas úr a te apád.
Mégsem azért jönnek csupán, hanem azért, mert kell nekik jönniök .
- Apám parancsolja ?
- Nem egészen.
Látod, fiacskám, ez már nagyrégi időktől fogva igy szokás.
A te őseid hires vitéz emberek voltak.
Ha veszedelemben forgott a haza , kardot kötöttek, mentek a csatába.
Egyik-másik nem is jött haza a csatából .
- Miért nem, úgy -e azért, mert több volt az ellenség, a tatár, a török, a német és megölték ?
- Bizony, igazad van, Miklóskám.
Meg is tudtak a te őseid halni a hazáért, ha kellett.
Azért voltak Zsibón ők az urak, a többi nép engedelmeskedett nekik, szántotta a földjüket, adott nekik a föld terméséből.
Már ez igy szokás nálunk Szent István király óta .
- De hátha nincs csata, bácsi ?
- Akkor nem mennek csatába a magyar urak .
- S akkor a falusiaknak sem kell a földünket szántani, s nem adnak nekünk a föld terméséből.
Igaz -e ?
- Adnak azok akkor is, ha nincs csata.
Már ez igy szokás, akár igazságos, akár nem .
- Nem jól van ez így... én sajnálom a szegény embereket .
- Hiszem, fiam, hiszem.
Talán majd eljön az a szép idő, mikor másképen lesz minden.
Bizonyosan eljön, de most még nincs itt.
Szeresd a népet, ha szegényebb is, ha nem olyan tanult is, mint te leszel, mert magyarok azok, épen úgy emberek, mint te vagy.
A magyarnak, lelkem, még jobban kell a magyart szeretnie, mint másféle nemzetnek .
- Miért, Pataki bácsi ?
- Megmondom mindjárt, hanem előbb kérdezek tőled valamit, Miklós.
Ha neked csak egy báránykád volna, jobban féltenéd -e a farkastól, mintha száz volna ?
- Az egy bárányt jobban félteném, mert mi maradna nekem, ha azt felfalná a farkas, úgy -e bár ?
- No hát a magyarnak is azért kell nagyon szeretnie a magyart, mert mi bizony kevesen vagyunk, az ellenségünk pedig igen sok.
Ha mi szeretjük egymást , akkor összetartunk és erősek vagyunk.
Ha nem szeretjük egymást, akkor egyik jobbra megy, a másik balra, s mi gyengék vagyunk.
Lásd, fiam, ezért győzték le a régi magyarokat a tatárok és a törökök .
- Hej, szegény magyarok!
Miért nem élt akkor Pataki bácsi, hogy megmondhatta volna nekik, ti magyarok, ne veszekedjetek, hanem szeressétek egymást.
Én is megmondtam volna .
- Hiszen elégszer megmondták a költők, az énekszerző diákok, de a magyarok nem hallgattak az okos és szép szóra .
- Ejnye... ejnye, az baj volt .
- No, meg is szenvedtek miatta .
- Én mindig szeretni fogom a költőket, Kazinczy Ferencz bácsit is szeretem, ő is költő .
- Bizony költő lelkem, még pedig nagy az ő szeretete a hazájához és a nemzetéhez, hogy az Isten is áldja meg !
- Pataki bácsi, ha ő még egyszer Zsibóra jön, én virágot hintek a lába elé, s elviszem kocsikázni az uj hintóban.
De akkor én hajtom a lovakat s megparancsolom a falubelieknek, hogy mind, de mind csókoljanak neki kezet, jó lesz ?
A gyermek Vesselényinek messze földről csodájára jártak .
Mind mondogatták :
- Hiszen az apja sem hétköznapi ember, hanem a fia akkorára nő, ha igy halad tovább, hogy széles e hazában nem lesz hozzá hasonló.
Meglássák kigyelmetek, hogy igy lesz .
Pataki Mózes, a derék nevelő kimondhatatlan szivbeli gyönyörűséggel látta napról-napra a fejlődését s oda nem adta volna egy püspökségért azt az örömet, hogy a Vesselényi fiut oktathatja .
Vajjon ezek a szép remények mind beteljesednek -e?
A csoda-gyermekből minő ifju, s majdan minő férfiu válik ?
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE