A Szent-Antal födélzetén.
Nincs kellemesebb dolog, mint hajón utazni.
A kocsi, szekér összerázza az embert, a vonat gyors száguldásában, mint tünő álomképek suhannak el mellettünk a legszebb tájak, a hajó ellenben, bármily gyorsan haladjon is, nem ráz, hanem csak ringat szelíden, a partokról pedig a zöld tájak mosolyogva köszöntik az utast .
A szegedi diákok addig kérték Ambrus bácsit, a mig elhatározta, hogy elkiséri a fiúkat Szegedre és tölt náluk néhány napot .
Ragyogó augusztusi reggel volt, a mikor a diákok felpakolva megérkeztek a Dunapartra .
Trencséni Jankó éppen az utolsó fazekat helyezte el a hajó mélyében és mikor a fiúkat meglátta, örömében csaknem elejtette .
Miska bácsi is ott volt már és rongyos katonasapkáját megemelte.
Most sokkal barátságosabb volt, mint a minapában.
Megmutatta a fiúknak a Szent-Antalt apróra .
- Ez bizony nem olyan kényelmes hajó, mint a gőzhajó, nem is olyan gyors, de azért jó, becsületes hajó.
Ha azt mondják neki, hogy eredj Budapestre , vagy eredj Szerbiába, akár meg sem áll odáig .
Miska bácsi így megdicsérvén hajóját, újra szótlanúl tovább pipázott .
Trencséni Jankó is ott sürgölődött-forgolódott a diákok körűl .
- Nem fogják megbánni, diák uraim, - mondta ragyogó arczczal, - hogy Trencséni Jankóval együtt hajókáznak.
Trencséni Jankó tud annyi mesét, annyi játékot, hogy egy perczig se fognak unatkozni .
S hogy kimutassa bőkezűségét, mindjárt két gyönyörű kis bögrével ajándékozta meg a fiúkat.
Az egyik bögre pirosra volt égetve, a másik fehérre.
A harmadik bögrét a bácsinak ajánlotta fel, az zöld volt .
Nemsokára elmozdúlt a parttól a Szent-Antal .
A kormányos-legény úgy igazgatta a kormányoslapátot, hogy a hajó egyenesen a Duna közepére úszott .