ELTE regénykorpusz

A benső harczoknak napja volt megint .

A berendezkedés , az első ismerkedés V ELENCZE mesevilágával elvont önmagamtól .

De rám jött megint a roham , megint éreztem egyszer , hogy hiába vagyok a világon , gyötröttek a régi vágyak s tehetetlenségem érzete .

Késő délután volt , midőn elhagytam lakásomat .

Gondolásom a nagy kanális palotasorai közt evezve megkerülte a S ANTA M ARIA DELLA S ALUTE fehér kupola-tömegeit és a napos Z ATTARE felé vitt .

Talán azt olvasta arczomról , hogy jó lesz nekem vidulást keresni a sürgő-forgó szép világ közt , mely a hűvös napok bekövetkeztével már a délnek fekvő meleg Z ATTARE -re tette át délutáni sétáit .

De én a nagy hajóktól ellepett széles kanális másik oldalára a G IUDECCA szigetcsoportjára parancsoltam és a M EGVÁLTÓ temploma előtt szálltam ki .

Visszariadtam a Z ATTARE zajától , a csicsergő , csevegő , kaczérkodó nagy világtól , a csatangoló és szerelmeskedő matrózoktól , a kiszáradt tőke-halat nagy kalapácsokkal a járdán puhitó halkereskedőktől .

Menekűlni akartam a kis és nagy hajók tömkelegéből .

Vonzott a R EDENTORE fényes kupolájával , korinthusi oszlopaival .

A zajos , nyugtalan , kicsinyes mai világon , a gyülölt való világán mennyire felülemelkedettnek látszik ez eszményi templom .

A vizbe lenyuló festői lépcsőzet , a korinthusi colossalis oszlopsorozat , a tág kupola : mi imponáló mérvek , mi hathatós arányok , minő világos egyszerüség és az egyszerüségben is mi merész és mégis biztos szerkezete a nyugodt erőnek !

Itten nyugalom , itten béke van !

Feltártam a nehezen forgó ajtót és beléptem .

Itten béke van ...

Ugyan az az egyszerüség , az a világosság , azok a hatalmas oszlopsorok bent is .

Mi keresetlen hatása a sík- és kúp-fölületek hatalmas metszéseinek .

Lépteim visszhangzottak .

Egészen egyedül voltam .

Itten béke van ...

A sekrestye előtt megálltam .

Szinte féltem , hogy kijöhetne valaki és megzavarhatná békémet .

Benéztem .

Senki .

Csak három kép .

Kettő lefátyolozva .

A harmadiktól , egy mellékajtónál , a függöny félrevonva .

Minő kép ez a M ADONNA gyermekével !

Nem festett sem azelőtt , sem azután ebben a modorban senki sem , csak G IAN B ELLIN , a velenczei iskola atyja .

Csak ilyen odaadó , szeretetteljes , nyugodt gonddal lehetett ilyen mélyen hatni a legegyszerübbel is .

A régibb festők sötét világnézletének már vége van .

Nem lehetséges ez többé a viruló vidám V ELENCZÉBEN .

A kemény szögletesség helyett puha finom idomok .

A fehér világossággal és fekete árnnyal festés helyett színek mindenütt , lágy , olvadozó színek enyhitenek árnyat és világosságot , tündöklő erővel emelkedve ki a csodabáju claire - obscure - ből , mely a rejtelmes mélységnek és eleven fénynek varázsát egyesíti .

Viruló szingazdagsága ez annak az egészségesen fejlődő életnek , mely a serdülés sejtelmes , titokzatos báját még nem cserélte fel a teljes kifejlettség pompájával , T ITIAN bóditó káprázatával , duzzadó erejével .

Ép , viruló , szingazdag , vidám élet lüktetett már V ELENCZÉBEN , de gazdagságának , fényének és hatalmának teljére , nagyságának büszke tudatára még nem ébredt .

Mégis bimbójában itt van már az a nemes tündöklés , mely valamint V ELENCZÉT magát , megkülönböztette a velenczei iskolát is annyira , hogy nemességben a florencziekkel , tündöklésben a németalföldiekkel vetekedhetett és tündöklésben a florenczieket múlta felül , a kik nem voltak oly gazdagok , bár talán ép ezért eszményiebbek voltak , de nemességben sokkal inkább még felülmúlta a németalföldieket , a kik minden dúsgazdagságuk mellett mégis mindig csak nyárs-polgárok maradtak .

Ha V ELENCZÉ -ből nem maradt volna reánk semmi más , csak festészete , akkor is tudnunk kellene , hogy a velenczeiek igazi világkereskedők , de egyuttal és nem kevésbé : igazi aristocraták is voltak .

Ez az , a mi V ELENCZÉ -t és mindazt , a mi velenczei , páratlanná tette a világon .

Ha T ITIAN -ban egész teljükben tündökölnek ezek a tényezők , B ELLIN -nél még inkább csak átalán a szellemi irány nemessége s a gondtól háborítlan élet derűje nyilatkozik , de áthatva az által a mély és megható bensőség által , melyet hatalom , gazdagság és gyönyörök özöne maguk mellett sokáig nem türhetnek meg .

Mi szelíd komolyság vegyül e képben gyermeki csöndes örömmel ; cselekvés nincs semmi egyéb , mint egyszerüen a boldog és boldogitó , nyugalomteljes lét ; és mégis alakjai milyen elevenek !

Magas szépségükben és bájukban nincsen semmi , de semmi beteges ; minden vágytalan elégülést lehel ; nincs itten meghasonlás , nincs itten sovárgás semmi , de semmi sem , csupán édes , naiv boldogság .

Nem R AFAEL magas eszménye ; nem csak vendégei ezek a földnek , nem vágyódnak , nem emelkednek az égbe ; de bennük maga a menyország meghonosodott a földön ; szépségük sem eszményi , hanem egészen földi , egyéni , csaknem arczképszerü , de a nemes bensőség és ájtatosság sejtelem - rejtelem - teljes bűbája túlemeli őket a közönséges való világán .

Béke , béke , itten béke van !

Nézése közben , mintha e képből át akarna vonúlni e béke szivembe ...

Az ajtófélfához támaszkodtam s néztem hosszan elmerengve .

S a hogyan nézem s nézem , mintha félig álom , félig való volna , megzendűl mögöttem nyúgodt , csöndes , mély hangú ének rejtelmes tompa zöngelemmel .

Nem álom .

Való , mely álomból ébreszt .

Mögöttem zeng az ének .

Halkkal nyitottam meg az ajtót , melyhez támaszkodtam , oldalvást amattól , melynél a sekrestyébe beléptem volt .

Kivezetett az oratoriumba , melyet a templom hajójától az oltárnak széles és magas márványépülete választott el .

Tág félkörben , beboltozva magas kupola által úgy , mint a templom maga , terült el a templom csarnokától elzárt e külön imádkozó helye a csuklyás barátoknak , a kik ez egyházban a szolgálatot végzik .

Avatag barna fából vannak idomítva s gazdagon faragva székeik a magas támlákkal , azokból a csodás ódon faragványokból valók , melyekkel megmutatta a régi egyház , hogyan tudja párositani a fénytelen egyszerüséget gazdag művészettel , az asceta szigort imponáló pompával .

E széksorokban , maguk előtt százados öröklött könyveikkel , állt nyugodtan a szigorú barátok egy csoportja , hátravetett csuklyával , egyszerü kötéllel derekon kötött barna csuhában , hatalmas alakok , melyeken meglátszott , hogy a csuklyás barát O LASZORSZÁG -ban csaknem változatlanúl az még ma is , a kinek leirta világhirü regényében M ANZONI : alázatos a koldus előtt is , tisztelettel fogadva a nagy nobili által is , és tiszteletet parancsoló alázatosságban biztos és otthonos mindenütt , düledező kolduslakban s büszke palotában egyaránt .

Rengeteg szakálú vének , ifjú férfiak , de ép erőben mind , és a lemondás nyugalmával , az odaadás komolyságával arczulatjokban valamennyien , tompa zöngelemmel énekelték a sestát , mely az oltáron túl visszahangzott a templom üres csarnokaiban .

Homályosodott .

Háborgó vágy fogta el dobogó szivemet .

Mit nyertem benned világ az eljátszott hiten , mely ha meg volna , történjék veled és lakóiddal akármi , mit törődném veletek ?

Szivemnek része lehetne e magasztos csöndes egyháznak , e lemondó csöndes férfiszívek békéjében !

Nyitott szemmel , látás nélkül tántorogtam ki , nem akaratom tudata , csak lépteim gépies ösztöne vezetett gondolámba .

Mi ez ?

Való álom , látomány ?

Nyílsebesen síklik el mellettem egy gondola , végső hegyén kifeszített karokkal , egész testével hatalmasan az evezőnek neki-neki dőlve dolgozik a bárkás , már is eltünt az óriás indiai hajó mögött , melyről oly bután tekintenek le a ronda chinai matrózok - de a gondolában az én M ADONNÁM ült , szakasztott az az arcz , szakasztott abban a félvilágitásban , csakhogy a fájdalomnak merengésével szintelenebb ábrázatán ...

Nem igen lehet szó napirendről annál , a ki elmetszve minden kötelékét , minden kötelék nélkül szabadon , belvilágának s a múltnak s ezekben is csak tünődésének él .

Mégis napirendemhez tartozott esti hat óránként C ONTE R ANZO látogatása .

A nélkül , hogy ismerkedésekbe bocsájtkoztam volna , meg tudtam találni a legjobb embert a legjobb czélra .

A conte , mint az olasz conték legnagyobb része , korlátolt viszonyok között , és jórészt kis hivatala után élt , melyet a M ARCIANA könyvtáránál viselt .

E könyvtárban , a hol Európa több százados történetének szálai őriztetnek , találkoztunk és barátkoztunk meg lassanként .

Óhajtottam valakit , a kivel olvashatnám , a kivel magyaráztathatnám magamnak a régi olasz remekirókat .

Maga ajánlkozott erre , mivel , a mint mondá , én és a foglalkozás is tetszettünk neki , de , a mint olasz előzékenységgel és naivitással folytatta , örülhet is , ha ilyen kellemes módon javithat helyzetén , mert daczára a nevét viselő palotáknak és a családja által jobb időkben gazdagon felszerelt kápolnáknak , alig maradt reá abból a múltból , melyben ősei velenczei dogék voltak , egyéb , mint a traditiók .

Kellemes modora , roppant olvasottsága , ama traditioknak köszönhető tájékozottsága minden új s régi velenczei dologban , számomra valóságos kinccsé tették .

Az órának vége volt .

B EPPO az ebédet jelentette .

» Ebédje után talán még találkozunk .

Akármennyire kerülje is a társaságot , ma , a mikor senki sem kerüli egymást , hanem összejön mindenki , a kinek csak mutatható ruhája van , Önnek sem szabad visszavonúlni .

«

» A cavalchinába ? « feleltem .

» Azt hiszi , hogy D ANTE nekem hangulatot csinált álarczos bálba menni ? «

És ha csupán » mindenki « volna ott , talán mennék .

» Mindenki « nem igényli , hogy megismerkedjem vele , ha neki velem ismerkedni tetszik .

De vannak , a kik igényelhetik , ha az ember közibük megy .

És ott lesz mindenekelőtt egész fényében a nagy világ .

Az idegenek közt ismerősöket találhatok , az idevalókkal megismerkedhetem .

Tudja , hogy beteg , ideges vagyok s betegségem , hogy egyedül akarok élni .

Tudja , hogy a társaság olyan , hogy az embernek vagy teljesen visszavonulónak , vagy egészen odaadónak , vagy udvariatlannak kell lenni .

És az önök velenczei társasága olyan előzékeny , olyan szeretetreméltó .

Nem fogom kisérteni az isteneket .

És inkább tartsanak ember-gyülölőnek , mint udvariatlannak és önzőnek , a ki felkeresi a társaságot , ha kedve tartja , de ridegen elzárkózik előle és visszautasítja előzékenységeit , ha terhére vannak .

«

» Engedelmet kérek , de ez már igazán beteges idegesség .

Nyilvános álarczos bálba elmegy az ember a nélkül , hogy bármire is kötelezné magát .

Igaz , V ELENCZE nem oly nagy város és sokkal inkább foglalkozik saját magával , semhogy fel ne tünjék egy idegen fiatal ur , a ki a nagy canális egyik palotájában úgy él , mint valami zarándok ; meglehet , hogy külföldi ismerőse megszóllitja , de az megtörtént már az utczán is , minden veszélyes következmények nélkül .

Arról pedig biztosítom , a velenczei társaság akármennyire előzékeny , vagy épen mivel előzékeny , tartózkodását tisztelni fogja minden velenczei .

Ha visszavonúltságát nem ismernék , maguk is közelednének .

Mivel ismerik , várni fognak az Ön közeledésére .

A velenczei társaság aristocrata társaság .

Pletyka , de discret .

Ön engem talán indiscretnek tart , hogy ennyire sarkalom és oktatom ?

Nemde ?

Engedje meg , én ciceronéja vagyok és mint ciceroné ragaszkodom ahoz , hogy a C AVALCHINÁT meg kell nézni .

Modern külszin , de egy darab régi V ELENCZE .

Látja már a neve is ...

«

» Igaz , mindég kérdeni akartam , mi e név ? «

» Régen lóháton rendezték a nagy álarczos meneteket .

Ha a ló a vizes , gondolás V ELENCZÉBEN ma is oly ritkaság , hogy ha valahol megjelenik , - jobbadán csak büvészek és csepüevők társaságában , - az utczai gyerekek ujjongva kiáltják » un cavallo , un cavallo ! « régenten is elég feltünő volt .

Igy nevezték utána Cavalchinának a nagy álarczos mulatságokat .

És ha a F ENICE -ben ma este nem is fog lovat látni , ebből is láthatja , hogy ma este a bálteremmé változtatott szinházba vezetnem egyenesen kötelességemhez tartozik , ha már egyszer vállalkoztam Önt a régi V ELENCZÉVEL megismertetni ! «

» Nos , ennyi oknak ellenállani oktalanság , ennyi szeretetreméltóságot visszautasitani barbárság volna .

C ONTE , ebédeljen velem és azután Önnek felelősségére , védelmére és vezetésére bizom magamat .

«

Háztartásom igen egyszerü volt .

Olcsón jutottam egy lakrészhez egy üresen álló palotában , melyet a tulajdonos az idényre már nem remélt kiadhatni .

Magam csak egy nappali termet , egy alig kisebb hálószobát - ki nem állhatom a szük hálószobát , de a walzer-tourra csaknem alkalmas velenczei ágyak nem is valók ilyenbe , - és kisebb dolgozó szobát használtam .

Azt találom , hogy kisebb dolgozó szobában jobban szedi össze az ember az eszét .

B EPPO a gondolás volt , ha kimentem ; a komornyik , ha otthon voltam .

Olaszosan ellátta mind a két méltóságát és velenczei gondolás öltözetében , színeimmel jobb karján épen olyan regényesen nézett ki és épen olyan nagyokat tudott kiáltani , mint a milyen salonias és nesztelen tudott lenni , ha a hosszú bugyogót és széles gallérú ingét felváltotta a rövid nadrággal és feszes frakkal .

A legjobb evezősök egyike volt , és soha M AGYARORSZÁGON nem voltam olyan jól szolgálva , mint a hogyan ő komornyikoskodott öltözködésemnél , reggelimnél , ebédemnél .

Ha a szolgálat az ebédnek egyik fele , a másik felét ellátta ép oly jól szakácsom , noha csak nehezen barátkozott meg az eszmével , hogy a rizottot lágyabbra főzze , mint a hogyan ő szerette és csak sóhajtozva állott reá , hogy a neki gyönyörüen gyöngéd , de barbár izlésemnek éretlen borjuhúst a menuből egyszer-mindenkorra törülje , és az ürü és a sok tengeri hal , osztriga , rák és pók fölött határozottan a durva marhasültnek adjon elsőbbséget .

Kiüritettük az utolsó pohár cyprusit - G IACOMUZZI -tól volt és nem volt rosz - és azután vendégem inditványára kávézni F LÓRIAN felé tartottunk .

Ugy is alig múlt nyolcz , tiz előtt kár lett volna a cavalchinába menni , de különben is nézni kellett előjátékát a M ÁRK- téren .

Elég volt az előcsarnokból és az előjátékból .

Mert a M ÁRK -tér csakugyan a F ENICE -nek volt ezuttal előcsarnoka , a márványkoczkán nyüzsgő tömeg a C AVALCHINÁNAK előjátéka .

Ezer és ezer villogó lángkoszorunak és a középkandelaberek fényözönének tündöklésében úszott a tér , csak a körvonalok élessége , a szinezet aranymelegsége mutatta , hogy mesterségesen van nappallá varázsolva az éj .

A térnek fényétől velünk szemben a sok redőnytől zöldelő régi procuratiák kivilágitott szobái homályosoknak látszottak , sajátos fényben tüntek át a M ÁRK- templom ezredéves bolthajtásainak homályából a szélesen elterjedő byzantin mozaikok sápadt aranya s tündöklő színei , a bazilikával szemben , tőlünk balra zárva be az óriás négyszöget , mint szellempalota fehérlett N APOLEON márvány-épülete .

Csak a campanille emelkedett túl a fénykörön , messze túl a bazilika kupoláin , magasra fel az éji homályba , giganticus árnyat vetve a dogék palotájára .

Mint hangyaboly rajzott váll-váll mellett a tarka közönség az arcadok alatt s künn a nagy téren , első látszatra szabálytalan zürzavarban , mint a bolynak népe , de figyelmes nézés után egymást ugyan sokszorosan keresztező , de szabályos áramlatokban .

Az álarczos alakok adtak irányt rendesen ez áramlatoknak , és ez álarczosok rikácsolásával , egy-egy lelkesült női masknak emphaticus declamatiojával , a tömeg hahotájával , a halkan beszélők és suttogók ezreinek zúgásával nehezen küzködött a katonai zenekar harsonája s csak ha az olasz mesterek érzelmes zenéjének valamely kiválóan kedvelt , valamely különösen derüs dallamát hangoztatá , ragadta magával győzelmesen a zajt , támogatva a vele együtt éneklők által .

Elhagytuk apró kávés asztalunkat s alacsony faszékeinket , el a vékony faszálakra tüzött czukros gyümölcsöt , melyet nyakunkba kötött az áruját hangosan hirdető utczai czukrász , és feltüzve a virágárus leány bokrétáját , igyekeztünk belé jutni a F ENICE felé iparkodó áramlatok egyikébe és sodorva szűk utczáról szűkebb utczára és sodorva fel a lépcsőn és keresztül az előcsarnokon , benn voltunk a szinházban , melyben a szinpad folytatása boritotta el a földszint padsorait .

Az egész egy óriás terem , úgy hogy csak mellvéd magasára nyúlt a páholyok első sora , melyen aztán emelkedett pirosban és aranyban páholysor páholysoron , fel egész a csillárig .

Mennyire más látomány !

Minő előkelőséget lehel és mégis az előbbinél nem kevesebb derűt .

Nem kevésbé élénk , de discretebb a mulatók csevegése , csöndesebb , de édesebb a zene , derűlt és előkelő a tág terem minden aránya és gyöngéd szinezésében is élénk diszitménye , de derültebbek és előkelőbbek a páholysorok női arczai , azok a meleg és nemes olasz arczok , kiemelve olyan ékszerek által , melyek csak V ELENCZE régi családaiban találhatók .

A byzanczi császárok ékszerei ezek , melyek viselői mellett a külföldi hölgyek , mutatós és drága , de művészi becsben szegény és ősi zamatban még szegényebb párisi ékszereikkel komornáknak látszanak .

Csak egy-egy magyar urnő - és van itt mindig , nemességben és szépségben kiváló , nem egy , - családi ékszereivel a régi magyar ötvös művészetnek , a byzanti és a velenczei művészet e gyermekének remekeivel , versenyezhet velük .

Nem csoda , ha ez arczok nézésében elvesztettem Ciceronémat .

Messze körül tekintve utána , egyszerre mint varázs által volt lebilincselve szemem .

Ott van abban az alsó sarokpáholyban , ott van megint az én madonna-arczom .

És még sem az .

Az arcz az .

De nem M ADONNA -arcz többé , és a bánatosság ama kifejezése sem ül rajta többé .

Mintha az egyszerü , de mégis ünnepies csipkés-fodros könnyü lilaruhával , és kevés , de nem közönséges ékszerével bágyadtan fénylő barna hajában , egészen más lelkületet is öltött volna , az ünnep derüjével szemben félig odaadót , félig tartózkodót .

És ha arcza egészen a megkapó régi lett volna , tán nem érdekelhet vala jobban , mint így , mikor kerestem a régit az ujban .

Két úr állott páholya előtt , s azokkal látszék beszélni , vagy inkább beszédüket hallgatni , mert maga csak ritkán szólt , de mindannyiszor az arczkifejezés annyi , néha tán csak alig árnyalt , de mindannyiszor szavaknál is jobban beszélő változataival , hogy önként vagy rendkivüli impressionabilitásra , vagy a kedélynek és lelkületnek kifogyhatlan gazdagságára kellett gondolni .

Vonásaiban , eltekintve attól a mi bennük a nőies volt , - és kiválóan volt nőies idomainak lágyságában , színeinek gyöngéd harmoniájában , alvó tüzében , rejtett hevében , - olyan arcz volt , a minő világi és egyházi nagy szónokok és színmüvészek , átalán olyanoknak egyik legbecsesebb tulajdona , a kik hivatva vannak elragadni és hóditani arczukkal is .

Nem a remek szobor remek vonásai ezek .

Nem élesen metszettek , nem is a legkisebb részletig finomon kidolgozottak , és nem valamely domináló kifejezés .

Az ilyen arcz bámulatra ragadhat első látásra , de mindig csak mint szobrot bámúlhatjuk .

Meghatni , küzdelmen át tova ragadni , lebilincselni és hódítani nem fog soha , mert hideg szépsége hidegen hagy .

Az ilyen arczon nem játszhatnak a kedélynek érzelmei , a lelkületnek szenvedélyei .

Határozottan kidolgozott vonásai , domináló kifejezése nem engedi meg a hangulatok változatos nyilvánulását .

Rosz arcz színésznek , szónoknak .

Volna lelke tűz , arczán meg fagy .

E nőnek arczát vonásról vonásra leirni lehetetlen volna .

De szembetünik gyöngéd harmóniája mellett az idomok lágyságát nemesitő bizonyos erély , sőt erő , mely különösen a halvány homlok hullámos határvonalain és emelkedésein , az állnak kikerekített körvonalaiban nyilvánúl , de különösen a különben közönségesnek látszó orr szárnyainak egy-egy önkéntelen megrezzenésében a féktelen szenvedély sejtetéséig emelkedik .

Az arcznak kimondhatlan bája főkép az édes , puha és színmeleg ajkakban van , de van ez ajkakban a szenvedés valami vonása , mely a mosolyban sem tud végképen felolvadni .

Az arcz nyugodt , nyugalmát emeli , hogy a szem félig leereszkedik és hosszú fekete pillák fátyolozzák el azt is , a mi zománczából látható , úgy hogy színei nem , csak olvadó fénye tetszik át .

De emeli nyugalmát a barnába játszó sápadt szín , melyet a pírnak csak az a bőr alatti lehelete élénkít , mely jön és megy , mint az esti felhőn áttörő napsugár és elválhatlan a finom idegektől és nagymérvű impressionabilitástól .

Hibát keresve sem lehet találni az egész fejen , még ott is , ahol a szabatos szépség annyiszor szenved hajótörést , a fülnél is puha-finom és kifogástalan az apró idomok mindenike .

Fehérsége itten szinte feketévé változtatja a sötét-barna hajat .

Hogy ez arcz kifejezése milyen könnyü átmenetekben változik , szembetűnt a hármas társalgásból is .

Az urak egyikével szemben bizonyos önkéntes tiszteletnek , szerénységnek jellemét viselte ez arcz , a másikkal szemben bizalmasabb , de önérzetesebb , sőt az ajknak egy-egy mozdulata mintha kicsinylő lett volna .

De ahogy az aeol-hárfán játszik a szellő , úgy játszottak e vonásokban csinálatlan könnyüséggel , inkább csak sejtelmesen , a változatok .

Ép oly kevéssé volt a két úr megjelenésében éles a különbség .

Sőt felületes szemlélő egyaránt a magasabb körök egyensorsú tagjának nézhette volna őket , ha ugyan nem helyezi magasabbra épen azt , a kit egyátalán nem látszott magasabbra helyezni a nő .

Hátravetett vállaiban , emelt fejhordozásában volt valami parancsoló , a nélkül , hogy a gyakorlott világember fesztelenségén túlment volna .

Előre vetett jobb lába és minden mozdulata oly emberre mutatott , a ki mindig ügyel arra , hogy impressiót tegyen .

Ez a hatásra dolgozás meglátszék öltözetén is ; kifogástalan és utolsó divat volt , mint társáé , de minden részlet azt kiáltotta rajta , hogy utolsó divat és kifogástalan ; sőt több ; mert a művészi szabás egy-egy fogása mintegy dicsekedni látszék , hogy az erőteljes és ruganyos alakban neki is van része .

Mindez és minden részletnek ujdonatuj volta , a selyemkalapnak tükörfénye , talán épen mivel demonstrálni akarta , nem hagyta az igazi előkelőség benyomását meggyökeresedni , noha ép ugy nem volt az egészen semmi ízetlen , mint a hogy nem volt semmi elhanyagolt .

Az úrnak megjelenése kora iránt is hasonló kételyeket támaszthatott .

Lehetett harmincz , lehetett ötven .

Kor tette -e , avagy csak erős szenvedély és erős élet kissé elviseltté e napbarnitotta arczot ?

Van -e művészet e sürű , de gonddal simított bajusznak , e simára kefélt hajnak holló feketéjében ?

Vajjon tud -e e szem mindig , tud -e sokáig ily hatásosan tekinteni ?

A másik úr bizonyosan elérte az ötvenet , noha fogyatkozó bodor haja és kiszélesülő arányai mellett sem nélkülözte azt a bizonyos ifjú ruganyosságot , mely a mindent nivelláló nagyvilágban ép úgy sajátja az élemedettebb uraknak , mint sajátja az ifjaknak a korosság bizonyos lehűltsége , sőt fáradtsága .

Öltözete , - noha ugyanaz a szabás - ép úgy magán hordta a londoni , mint a másik a párisi jellemet .

Bizonyára kevésbé mutatós , de nyugodtabb , puhább , simulékonyabb és mindenek fölött fesztelenebb volt .

A milyen hasonlónak látszik a két öltözet , azt a benyomást teszi , hogy az egyik jól öltözködik , mert így van szokva , mert erre ösztönzi szándéktalanúl is az önmaga és a társaság iránti tisztelet , és mert végre nem is juthat abba a helyzetbe , hogy valami ruharészlete más , mint kitünő állapotban legyen ; a másik jól öltözködik , mert evvel is vagy manifestálni , vagy tartani akarja társadalmi igényeit .

Amannál csak öltözködés , ennél munka és gond is az öltözködés .

Átalán azt lehet mondani , hogy a kettő jól tünteti fel , az egyik a tüntetésszerű előkelőséget , mely bizonyos dolgok elsajátitásából és szembetüntetéséből , a másik azt a valódi előkelőséget , mely ellenkezőleg bizonyos dolgok önkéntelen , ösztönszerű elkerüléséből áll , és örökre áthághatlan határvonalat fog képezni az igazi előkelő és a » poseur « közt .

Tovább haladtam , még inkább vágyva feltalálni barátomat , a ki talán felvilágosíthat : ki ez a nő ?

De alig haladtam el még egy utolsó tekintettel a páholy alatt , midőn hirtelen megállítanak magyar szavak , rég nem hallott , de ismeretesen csengő hangtól : » Ohó , hadnagy uram !

Csakugyan ön az , a ki tábornoka mellett úgy megy el , mintha soha nem is lettünk volna bajtársak ?

«

És a mint visszafordúlva szemtül szemben állottam vele , hangját hallottam , és az egykori ábrándokra csaknem piritóan emlékeztető hadnagy és tábornok szavakat : nem csak ama páholy egyik udvarlóját , hanem benne párisi tábornokomat is azonnal felismertem , noha P ÁRIS -ban sürü bajusza mellett hosszú szakált és harcziasan rövidre nyirott hajat is viselt , és a lefolyt évek alatt ép oly kevéssé emlékeztem szivesen reá , mint nem az egész nevetségesen végződött ügyre .

» Mindjárt feltünt nekem , - mert a jó katona mindent észre vesz , - hogy olyan kitartóan nézett bennünket .

De csak mikor mellettem elhaladt , ismertem rá .

De hogy is gondolhattam volna , hogy itt találjam .

Bizonyosan csak a napokban jött .

Még nem láttam eddig és most is úgy látszik , el akart menni a nélkül , hogy megszóllitson .

«

Nem bántam , ha azt hiszi , hogy azért néztem , mert ráismertem , és avval mentettem magamat elég természetesen , hogy az idegen hölgy tartóztatott a közeledéstől .

» Idegen hölgy ?

Signora M IRA Önnek idegen ?

A napnak hőse Önnek idegen ?

A hazai csillag , a magyar művésznő Önnek idegen ?

Oh , ha csakugyan idegen , meg fog vele ismerkedni még ma , vele is és müvészetével is .

Épen most igérte meg a herczegnek , hogy énekelni fog nála .

Ott lesz , ugy -e ?

Hogyne .

Ott lesz mindenki , a ki valaki .

De hát Pesten nem ismerték Önök ?

Persze , nem keresztnevének olaszra combinált betüi alatt , hanem mint ...

I RMÁT ?

Nézze csak jól .

«

I RMA , a kis I RMA , a ki a karban énekelt , a kit foszlott ruhájával kinevetett a többi leány , mivel mindenképen énekével , és nem szép arczával akart valamire menni ?

És a ki addig nem ment semmire sem , míg nem kapott egyszerre pártfogót , bársony ruhát , és szerepet .

Csakugyan , a mint most nevét hallám , megint az a régi gyermekarcz .

Éltem Pesten úgy is , hogy nehéz lett volna nem ismernem , ha bár életemben alig is beszéltem vele egy pár szót .

Voltunk nehányan , a kik köszörületlen gyémántnak tartottuk .

A pártfogója később váltókat csinált .

Most bimbasi T ÖRÖKORSZÁG -ban , a hova a közjó iránti magasabb tekintetekből át hagyták szökni .

Akkor a köszörületlen gyémánt , mint annyi más , megint eltünt a sok kavics közt .

Senki sem tudta , mi történt vele .

» Mi ?

Látja , hogy nyilván talált különb pártfogót , a ki jobban gondoskodott róla .

Nevét ismerik O LASZORSZÁG -ban és maholnap ünnepelni fogják P ESTEN .

«

» Tehát czélt ért .

Irigylem mert én nem értem czélt semmi félét .

Bámulom , hogy valamire vitte , mert én nem vittem semmire .

De van valami arczában , a mi szánalmat követel , és még inkább szánnám , ha nem volna .

Büszke lehet ez a nő , hogy győzelmében nem tudja elfelejteni , hogy caudinumi igán ment át a győzelemhez .

«

» Fiatal barátom , ön még mindig a régi idealista .

Az ilyen dolgokról a siker után senki sem beszél .

A rómaiak sem verték volna meg H ANNIBÁLT , ha nem mennek át a caudinumi igán , és ha vezérük nem F ABIUS C UNCTATOR .

Ennyi rajtam maradt deák-koromból .

És mindig jó hasznát vettem .

«

» Tehát ezt ajánlja annak , a ki valamire menni akar ? «

» Ajánlom , hogy ne vegye a világot olyannak , a minőnek elébb képzeli , utóbb kivánja , hanem vegye olyannak , a minő .

Minek csináljunk mi ketten egymás közt phrasisokat .

Sajnálnám , ha Ön , a mint mondja , csakugyan nem vinné semmire sem , és mondhatom Önnek , hogy én evvel a két római principiummal , - a caudinumi igával , ha épen kell , és a cunctatoroskodással , ha hasznos , vittem valamire .

«

» És avval a keresztény principiummal , hogy a szentnek a keze is maga felé hajlik ? «

» Igen , « mondá futó zavarral a vitéz tábornok , » csakugyan , ha tetszik , evvel a keresztény principiummal is .

Megint látom , hogy jó felfogása van , « folytatá kedélyességre törekvő hangon .

» Látja , én vittem valamire .

Három nagy nemzetnek tábornoki egyenruháját viselhetem .

A Szent-Lázár és Móritz-ról , és a becsületrendről nem is beszélek .

A tuilleriákban mindig grata persona voltam .

N APOLEON dolgozó szobájában szivaroztam .

C AVOUR -ral , szegény C AVOUR barátommal éjfél után sétáltam T URIN legroszabb utczáiban .

Tudja , C AVOUR -nak olyan paradox izlése volt nők dolgában .

Azt mondta , ha az ember egészen lemond a nőkről , elvesziti az elant és a tetterőt , és ha lebilincselni tudó nőkkel bocsájtkozik viszonyba , elfecsérli az idejét , vagy épen női befolyás alá kerül .

Akár P ÁRIS -ban , akár P ESTEN , akár O LASZORSZÁG- ban legyek , mindenütt előzékenyek irántam , mindenütt van befolyásom , mert mindenütt azt hiszik , hogy van szavam a másik két országban .

A nélkül , hogy valami vagyonom volna , részt veszek a legnagyobb üzletekben , és ma lehetne vagyonom , ha fukarkodni akartam volna .

Azt hiszi , ha csupán a haza hálájára vagy a sült galambra vártam volna , mentem volna ennyire ? «

» Tábornok úr , azt hiszem , hogy soha sem fogok valamire menni « - volt annyi őszinteség után kissé udvariatlan válaszom .

» Ön nagyon komolyan veszi a világot .

Még a C AVALCHINA -ban is olyan arcczal jár , mintha a világ javításával volna megbízva .

Egyelőre élvezze világát és könnyítse vérét .

Később majd könnyünek fogja találni , a mit most nehéznek tart .

Farsangoljunk .

V ELENCZÉ -ben lehet farsangolni .

«

» Nem járok a világba .

«

» Képzelhettem volna .

Már magában elég ok arra , hogy ne vihesse semmire sem , ha csak nem poéta vagy tudós .

Én majd bevezetem .

Előttem O LASZORSZÁG -ban minden ajtó nyitva áll .

Ma elmegyünk a herczeghez és megújítjuk régi ismeretségünket a signorával .

Épen jól jön a herczeg .

Principe ! «

Alig volt időm még egyszer ismételni , hogy nem járok a világba .

A tábornok volt az utolsó ember , a ki által ismerkedni akarhattam .

Hiába .

A páholy előtt maradt úr felénk közeledett és a tábornok megszólitására megállott .

» Egy honfitársamat és egykori fegyvertársamat mutatom be fiatal barátomban .

Remélem , V ELENCZÉ -ben nem fogják azért rosszabbúl fogadni , mivel neve fel van jegyezve azok közt , a kik hajdanában V ELENCZE ellen ütköztek .

«

» A régi ellenfelek régen barátokká váltak s V ELENCZÉ -ben rég óta jól fogadnak minden magyart .

Eddig is sajnáltuk , - folytatá udvariasan a herczeg , - hogy csak a régi V ELENCZE iránt látszott érdeklődni .

Nagyon fogok örvendeni , ha ma este nálam akarja kezdeni ismerkedését az uj V ELENCZÉ -vel .

Mint barátokkal fog találkozni azokkal a régi nevekkel , melyekkel a magyarok egykor csatákban találkoztak .

«

Igen sokféle fokozatai vannak az előkelőségnek .

Van egy fokozat , a melyen az illetők nem érzik magukat egészen biztosnak a kétségbevonással , vagy a tekintetbe nem vétellel szemben , és épen ezért ünnepi grandezzával , vagy rideg kimértséggel igyekeznek magukat körülvenni .

Van egy magasabb , és műveltebb fokozat , mely a bizalmasságot távol tartani , de egyúttal a tartózkodásért kiengesztelni iparkodik választékos , formateljes udvariasság által .

De az előkelőség legmagasabb fokán ilyenekre sem tapasztalatok , sem ösztönök nem igen vezetik az illetőket .

Az udvariasság sem bástya többé , hanem természet .

A tartózkodás ha más sorsuak iránt nyilvánúl , inkább egy neme a szokatlan előtti zavarnak , melyet kölcsönös érintkezésben gyakrabban érez a magosabban , mint az alacsonyabban álló , a ki annyival inkább szokhatta meg az érintkezést nálánál magosabban állókkal , minél alantabb áll maga .

Ettől eltekintve valami felmelegitő kedélyes szivélyesség ezen fokozatnak szokott hangja mindenkivel szemben , emelve jótékony hatásában nemes modor és nem ritkán szivjóság által , mely nagyon különbözik a népszerüség hajhászásának vigyorgó nyájasságától .

Ha nem lett volna magában is nehéz nyilvános vigalmon az emberkerülőt adni , és visszautasitani meghivást házi vigalomra , nehézzé tette volna a herczeg modora .

De végre is , a ki merre hajlik , arra dől .

Miért mentem a C AVALCHINÁBA .

A ki az első concessiót meg nem tudja tagadni , nehezen kerüli el a másodikat .

És utoljára is , néha sorsunk által kell magunkat vitetnünk .

Mintegy kézről-kézre adva futottam át az ismerkedések egész során .

A herczeg , a mint czime is mutatja , voltakép nem tartozott a velenczei régi családokhoz .

Ezek nem használtak czimeket .

A dogék herczegi süvegére mindenik jogot tartott , többnyire többször is birták , de talán épen ezért tartózkodtak egyéb czimektől .

A » conte « czímet , mely egyes kényurak , püspökök és városok által is adományozva , O LASZORSZÁGBAN közönségesebb mint N ÉMETORSZÁGBAN a » Freiherr « , és ennél is jelentéktelenebb , nem kereshették ; és ha egy-egy családra mégis ráragadt , az inkább a család hanyatlásának és annak volt jele , hogy a souverainitásban részes velenczei nobilit a viszonyok idegen úr szolgálatába vitték .

A M OCENIGOK , az A LBRIZZIK is csak akkor lettek birodalmi grófok , mikor az ausztriai uralom itt is , mint régebben E RDÉLY -ben , czímek által igyekezett hizelegni a régi fejedelmi családoknak .

A herczegi czím csak a dogét illethette meg .

De ha a herczeg nem is volt azok közül való , a kik legalább saját lagunáikon minden előzékenység és vendégszeretet mellett is szivük bensejében csak másodrendünek tudják tekinteni a nem velenczei nemességet , mégis oly kiváló és kétségbe nem vont társadalmi állást foglalt el , mely alig engedett a régi fényt megőrzött A LBRIZZIAK és P APADOPOLIAK állásának .

Nemzetiségére olasz , családja a német-római szent-birodalom déli területein virágzott , de összeköttetéseiben mindig az éjszaki O LASZORSZÁG , és különösen V ELENCZE felé vonzódott .

Igy roppant vagyona és az új olasz királyságban természetes osztályrészeül jutott kiváló állása által támogatva , könnyü volt maga körül egyesitenie a velenczei társaság virágát , ha a C AMPAGNA -ból , vagy a római parlamenti életből V ELENCZÉ -be jött megnyitandó a család által századokon át birt palotát .

A nemes kora - renaissance - ban emelkedő palota előtt most is fekete tömbökben himbálóztak a gondolák , a családi színekben diszlő kikötő oszlopoktól jobbra-balra messze elnyúlva .

Az ezernyi gyertyák fényét visszaverő márványtermek , diszítve brocátok , virágok és régi mesterek művei által , magukban foglalták ama társaság javát , mely még egy órával azelőtt a F ENICE -ben mulatott .

A kecses festéssel ékitett ajtók messze kitárva is szükeknek tetszettek a mozgékony vendégség közlekedésére .

De valóságos áradat indúlt meg a zeneterembe vezető ajtó felé , midőn onnan egészen váratlanúl átcsattogott egy csengő női hangnak leirhatlanúl derült éneke .

Egy fülkéből , a hova a tömeg hullámzása vetett , hallgattam I RMÁT , a kit eddig nem vettem észre a vendégek sokaságában , nem talán azért sem , mert lila ruháját habos fehér selyemmel cserélte fel .

Csak népdal volt , a mit énekelt , de nápolyi népdal , nápolyi forróság , érzékiség , féktelenség által teremtve .

Nem változtatott sokat a természetszülte dallamon .

Nem is kápráztató ékitmények , ragyogó fogások által igyekezett az ilyenekhez szoktatott hallgatóira hatni .

De talán épen mivel nem bámulatra dolgozott , tudott elragadni .

Felvillanyozó kéj hatotta át az egész termet .

Nem a mai bámúlt szinpadi énekesnők modora volt ez .

Nem csak azt adta , nem volt azok közül való , a kik csak azt adják vissza , minden nehézségen virtuóz könnyüséggel és vakitó technikával átsurranva , a mi a szerzeményben benne van , a mit a mestertől kapnak , de a kik mesterkéletlen dallamok által hatni alig tudnának ; talán szegényebb volt vakitó fogásokban , de adott a magáéból , és lávának látszott lenni , a mi benne volt , ha a szenvedély bódulatáig emelkedett tengernyi kéjben , ha bágyadozó odaadást leheltek elhaló hangjai , éledve s féktelenedve ismét s ismét a mámor önkivületéig .

Ereimben csergedezni érezém a vérnek forró hevét , és megbűvölve csüngtek szemeim a zengő zongora mellett fehérlő magas alakon .

Minő alak , mennyire más megint !

Egy daemon , mely a kéj mámorát hozza a siralom gyermekeinek , uj hitvallást , uj megváltást abban a mámorban , melyben elmerűl bánat , keserv , szenvedés .

Ez az alak , ruganyosan kidomborodva a bágyadt fényű fehérben , úgy , a hogy csak oly termet domborodhatik , melynek nincs szüksége arra , hogy füzővel hazudja a hajlásnak tökélyét , párositsa a lágysággal a szilárdságot , - s ez az arcz , mostan pezsgő szilajságban melegűlve , ittasitó tekintettől lobogva , ugyanazt hirdeti , mit e dal : csak a ki sötét vérével gondok kinjában önönmagát gyötri , nem látja azt , hogy paradicsomot lelhetni most is e földön , menyei örömöt az emberi életben !

És villog a gúnyos tekintet , felsikít a szánó gúnykaczaj az élhetetlenek fölött , a kiknek nincsen szemük látni , hogy milyen szép a világ , a kik keresik a mi nincs , a kik nem látják , a mi van !

Nekem szól a kaczaj , rajtam akad meg a gúnyos tekintet ...

Mi az , a mi engem mindig s mindig bús magányomba visszalökött ?

Miért függesztettem szemeimet mindig a messze ködbe , miért fordúltam el attól , a mi kezem ügyébe esett ?

Ha meddő kesergésben fáradva , ha csalódásban keseredve , ha önvádtól furdalva , álmaim világának kínjaitól szabadúlni akartam , ha hasonló akartam lenni azokhoz , a kiket magam körül láttam , ha derült körben kerestem nyugodt derüt , vagy ha tomboló orgiába vetemedtem keresni feledést , a mámor mákonyát , vagy akár a kimerültség nyugalmát : mi az , a mi az üresség , a sivárság , vagy az undor és önmegvetés ostorával riasztott fel , kergetett el mindannyiszor vissza , vissza , ki abból a körből , melyben idegennek éreztem magamat , melyben fárasztott a derü és undoritott a mámor ? - vissza magányom ábránd-népesülte világába ?

A hit volt , a remény volt .

Igen .

Hittem valamikor hogy jobbra vagyok születve .

Hittem , hogy van bennem erő tettre , hogy emelkedhetem felül a mindennapin , hittem , hogy mutathatok utat , harczolhatok nagyért , és győzve vagy bukva , füzhetek homlokomra babért , hagyhatok magam után nyomot , emléket , célt , utánam jövő jobbaknak küzdelmére méltót .

Van -e még mit hinni , remélni ?

Ébredve erőtlenségem leverő tudatára , nem -e az őrültek háza felé tartok , ha feledni nem tudom azt , a mi való nem lehet soha ?

Hiú te !

Van -e más utad , mint vagy ki az életből , melyben helyedre találni nem tudsz , vagy visszasülyedni a tömegbe , tenni azt és úgy , a mit körülötted mindenki tesz , - ha erő nincsen benned különbnek lenni náluknál .

Vagy légy senki vagy légy semmi , ha nem tudsz lenni valaki .

Ha álmaid nem voltak puszta agyrémek - és ki biztosít , hogy nem voltak azok - nagyobb agyrém volt , hogy hősük te lészsz .

Tudhatod -e , hogy a miért hevültél , azért hevülni érdemes ?

Nem .

De hogy hiába hevülsz érte te , azt tudhatod .

Meglett ember !

Meddig akarsz foszlott agyrémeid ködébe meredni , mért nem kapsz ahoz a mi van , mért szalasztod el a mit elérhetsz ?

Nemde igaza van a tábornoknak ?

Nem tesznek -e róla ezren s ezren tanuságot minden nap ? a ki csak élni akar , nem -e gyönyör az élet ?

Minek keseríteni gyönyörét avval , a mire hiába törekszik hivatlan ?

Minő nő volna ez , felderűlni , feledni , életet élvezni , emberi gyönyört színi és lehelni !

Minő város ez , élni váltakozva titkos ölelésének magányában , derült ünnepélyek zajában !

Élj !

Tűz lövelje át lankadt szemedet , ruganyosság öngyötrésben fáradt testedet , - mielőtt megőszülnél egészen , légy valahára ifjú , nehogy vénülve mondjad majdan : életem nem volt semmi , semmi , - sem hatalom büszke gyönyöre , sem dicsőség mámora , sem boldogság sem öröm , semmi , semmi , egy semmirevaló élet !

A tánczterem márvány koczkáin kifeszitett sima damaszk kelmén keringtek a párok a menyezet felől hangzó , de láthatatlan zenére .

I RMÁT keresték szemeim és féltek őt meglátni .

Kerülni : gyávaság és nevetség ; felkeresni : mintha szégyenletesnek éreztem volna .

Valahányszor látni véltem és mégsem ő volt : szinte megkönnyebbültem .

És mégis kényelmetlen érzettel , boszankodva hagytam el a termet , midőn hiába kerestem , és láttam , hogy elszalasztottam .

A tábornok csengő hangja riasztott fel álmélkodásomból .

A buffetben voltam .

Egy pohár borral kinált meg , kedélyeskedve , hogy még mindig nagyon komoly vagyok .

Szomjaztam , nem a borra , hanem valami erélyesre , és ha mindjárt csak egy pohár bornak fenékig kihajtása is lett volna .

48-iki Lafitte volt .

Mint tűz csergedezett végig ereimen .

Úntam a tábornok társaságát , úntam az egész mulatságot .

Ki vágytam , ki a hűs lagunákra - ki a szabad tengerre .

Nehány elhagyatott termen mentem végig , a kijáratot keresve , midőn önkéntelenül meg kelle állnom egy kisebb szoba küszöbén , leszegezve sajátságos , tündéries egyszerüsége által .

Fehér márvány padlaton állt nehány butordarab , fehér lakk kevés aranynyal , és a mi oly csodásan sajátságos volt , alulról a menyezetig minden fal kirakva véges-végig fehér camélia-virágokkal .

Semmi lomb , csupán a virág sürűn-sürűn egymás mellett , csak egy nagy négyszöget hagyva üresen , mely T ITIÁN egy festményének tündöklő szinezetében emelkedett ki .

És a mint állok , és a mint nézek , a kép előtt a káprázatos fehérségben egyszerre mozdúlni kezd valami , és kibontakozik zavart szemem előtt fehérben egy női alak , és lassanként felém fordúl , és halványságában a kamélia virágával vetekedő arczából egy pár csodálkozó szem tekint reám , hosszan , némán , és megszóllal egy kimondhatatlanúl szomorú hang : » Miért jön Ön mindig csak akkor elém , ha megalázva érzem magamat ?

- » I RMA , rámismer ? «

- » Vagy mondja , miért érzem magamat mindannyiszor megalázva , valahányszor Ön hozzám közelít ?

- » I RMA - mit beszél , - nem értem ? «

- » Félig nőtt leány voltam , alig kezdtem a karban énekelni .

A színfalak kietlen nappali homályában ültem a földön , s míg a színpadon egy csattogó bordalt próbáltak a Traviatából , egy pár piros czipőmet mázoltam feketére , mert nem volt viselő czipőm és nem volt pénzem , és nem volt senkim .

Sírtam , a hogy sírhat egy pár piros czipőért egy gyermek , egy pár szinpadi czipőért egy gyermek , a ki a mostoha házával együtt elhagyott mindent a bódító színpadért , és a ki akármit hagyott el , nem volt semmi síratni valója más , mint piros czipője .

Sokan jártak-keltek mellettem , senki sem vett semmibe , senkit sem vettem semmibe .

És Ön megállott előttem , és reám tekintett s azt mondta , » végy magadnak másikat .

« Emlékezik ?

«

- » Lehet , hogy úgy volt .

Maga büszke gyermek volt és nem tudja felejteni , hogy megbántottam ? «

- » Nem bántott meg .

Hogy akad olyan , a ki gondol velem , megolvasztotta szivemet és még forróbban csorogtak könyeim .

De ha mind a többit semmibe se vettem , azért tettem , mert nem hittem , hogy legyen , a ki törődjék velem , és szégyeltem , igen nagyon szégyeltem , hogy Ön első látásra mindent tudott , mindent megértett .

Megértette egész nyomorúságomat , mely olyan messze volt álmaimtól .

Akkor jött először elém és kimondhatatlanúl megalázva éreztem magamat .

Ön azóta nem beszélt hozzám ; mintha nem lettem volna reá érdemes .

Pedig igyekeztem érdemesnek lenni , hogy ne csak azok beszéljenek hozzám , a kik nem sokára üldözőbe kezdtek venni nyájasságukkal .

És ha valaki , csak valaki is lett volna a világon , a ki máskép is tudott volna hozzám nyájas lenni , akkor , - akkor talán az maradtam volna .

Hibáimat nem dugdosom .

Semmit se tudok dugdosni , gondolatomat sem .

A hiba az enyém , hibáimat senki sem veszi le rólam , éreztem eleget és keservesen .

De talán az maradtam volna .

Mondja , miért nem beszélt akkor hozzám ?

Miért beszélt csak akkor megint először , mikor nehéz ruhában jártam és első szerepemet énekeltem , és ha már azok közé állt , a kik csak akkor érezték magukat ösztönözve , hogy felkeressenek , miért nem bókolt mint a többi , miért nem udvarolt , mint a többi ?

Miért beszélt olyan tartózkodóan , olyan komolyan , szinte szomorúan , mintha szánt volna akkor , mikor az első tapsoktól volt arczom kihevűlve ?

Másodszor emlékeztetett nyomorúságomra , másodszor megalázott ! «

- » Nem azt akartam I RMA .

Sokan tapsoltak , sokan bókoltak első sikerénél , de úgy gondolom , kevesen azért , hogy rokonszenvet , tiszteletet mutassanak nehéz pálya kezdetén új tehetségnek .

Maga meglepett , tisztelni valót láttam tehetségében és ezt akartam kifejezni .

«

- » Hiszem , - mondá megfogva kezemet , - és köszönöm .

De azután miért nem biztatott többé , miért került megint ?

Sokszor láttam rajtam függni komoly tekintetét , sokszor véltem leolvashatni arczáról , hogy jó volt a mit énekeltem , sokszor gondoltam , hogy érdekli sorsom .

De a színpadon kivül hideg és közönyös volt mindig .

Avagy azért tette , nehogy azt higyjem , hogy úgy érdeklődik irántam , mint a többi ? «

- » Azért tettem .

Mert többre becsültem , mint a többi .

«

- » Ön nem tudja , hogy mennyit ért volna nekem , tudni ezt akkor .

De ezt tudnom is csak megalázott volna , mert azt kiáltotta volna fülembe , hogy távol kell annak tőlem maradni , a ki becsülni akar , hogy személyemet , életemet távol kell attól tartani , a mi bennem becsülni való .

Igen , szilaj voltam .

Mert természetem szilaj , és féktelen bennem minden érzés , és mardosó volt bennem a benső vád , és kiáltó a benső szégyen , és túl akartam kiáltani örömökben , és le akartam részegiteni minden bódulatban .

Isten csodája , hogy nem vesztem el .

«

- » Mindenki , a kiben van valami jobb , magában hordja istenét .

Ez mentette meg , müvészete mentette meg .

«

- » Igen .

Önnek tudnia kell .

Ön megértett mindég .

Mert jött egy pillanat , midőn éreztem , hogy túlkiáltani nem tudom , lerészegíteni sem tudom .

És a kétségbeesés pillanatában ragyogtak fel gyermekkorom tiszta ábrándképei .

Éreztem , hogy csak egy van , a mi képessé tehet , hogy szemébe nézzek azoknak , a kik előtt megalázottnak éreztem magamat , csak egy , hogy emelt homlokkal járhassak megint : a müvészet .

Éreztem , hogy csak úgy tudok megállani a többiek közt , ha náluknál nagyobb tudok lenni .

«

- » Igen , az igaz müvészetben van valami szent , valami megtisztitó .

Valami , a miért nem csak meg lehet , hanem meg kell bocsájtani mindent .

Mert ha száz és száz tény bizonyítana ellene , győz az az érzésünk , hogy az igaz müvésznek alapjában nemesnek kell lenni .

«

- » Ez volt a mentő szál , a mibe kapaszkodtam erőm minden erejével .

Elmentem messze onnan , a hol ismerős arczot láthattam .

Elvetettem magamtól nevemet , azt akartam , hogy feledjék , feledjenek engemet , mig nem jöhetek a hírnek szárnyain , egy új személy .

Tanúltam , dolgoztam , nélkülöztem rejtett zúgjaiban a müvészet hazájának .

Ma azt mondják , azt olvasom , hogy müvésznő vagyok .

Elkényeztetett hallgatóság tapsol énekemnek .

És én tudtam , hogy Ön itt van , mondták , hogy ma hallgatóim közt lesz .

Ön , gondolám , legyen az első a régiek közül , a ki megint lát engem az újat , és Önön fogom megitélni , hogy győztem -e , vagy sem .

Amikor tolongtak hozzám az üdvözletekkel , hiába néztem Ön után , és csak most keres fel , mikor megint érezem , hogy hiába - hiába .

«

- » Hogyan I RMA ?

Még kételkedik hogy igazán győzött .

Miért mondja » hiába « ?

- » Körülzsibongtak a dal után ; és azután , csak úgy , mintha tapssal és szép szóval kifizettek volna , ott hagytak , mikor megkezdődött a füzértáncz .

Csak mulattatásra vagyok ?

Miért éreztetik velem , hogy nem vagyok közibök , vagy legalább nem közűlök való ?

Az ő kisasszonyaik közül az utolsó több mint én , mert én , ha nem énekelek , nem vagyok senki .

«

Őrizkedtem mosolyogni , látva úgy is , mennyire érzékeny .

Érzékeny mint minden művészi lélek ; a művész nem lehet művész azon fogékonyság , azon impressionabilitás nélkül , mely magában foglalja már az érzékenység fokozott mértékét ; ezenfelül kénytelen eszményekkel és ábrándokkal többet foglalkozni , mint a külvilággal , és ez által folyton éber és izgatott phantasiája ismét fokozza érzékenységét , nagyitva , élénkre szinezve minden apróságot ; végre mindenki , a ki saját személyével , megjelenésével van hivatva hatni , nem csak a gyakorló művész , hanem kisebb-nagyobb mértékben a nyilvánosság minden embere , minél inkább foglalkozik saját személyével , annál inkább fejleszti érzékenységét is ; és mig az államférfiút , a papot , hivatása , czélja arra szoritja , hogy ez érzékenységet leküzdje , vagy legalább hideg közöny , sima derültség , vagy keresztényi megadás alá rejtse , a művészt mi sem ösztönzi erre ; de ez érzékenységet a betegségig fokozza , ha képzelt vagy valódi fogyatkozásunkkal tépelődünk , és mindenben annak éreztetését keressük .

I RMA nem lett volna az a ki volt , ha nem lett volna a tulságig érzékeny , érzékeny akár a megfoghatatlanig .

Érzékenysége mint művésznőnek , de mint nőnek is becsületére vált .

Művészi lelkületről és nemesebb alapról tanuskodott .

De mind az emlitetteken kivül benne a szokottnál forróbb vér , a természet elementáris hatalma is lüktetett és úgy látszik , untalan túlságra ragadta .

Hiszen egész modora , a hogy első látásra szinte reám támadott , féktelen gyermek zabolátlanságára , de egyuttal édes naivitásra , csinálatlan egyenességére mutatott .

Másfelől ezuttal legalább valamennyire igaza is lehetett .

Legalább tekintetbe véve a művészi érzékenységet , máskép lehetett volna vele bánni .

Hogy udvariatlanság nem történt rajta , arról meg voltam győződve ; sőt meg vagyok győződve , hogy a táncz-előkészületek zavarában ő maga vonúlt vissza , rejtőzött el , büszke lelkületében követelve , hogy keressék , járjanak utána ; és ekkor nagyon érthető lett volna , hogy a tánczra villanyozott fiatalság , megannyi bizalmas ismerős , a mint az már a fiataloknál lenni szokott , kölcsönösen fellelte párját , megfeledkezve az idegenről .

Igyekeztem I RMÁNAK ezt igy magyarázni és felkértem , hogy jőjjön velem a tánczterembe .

Megtettem ezt akárhányszor , mind a két oldalról való egészen más viszonyok közt is , mert soha sem tudtam nézni , hogy tánczra készült fiatal lány ne kapjon tánczost .

A szivem esett meg mindig , gondolva , hogy milyen borzasztó lehet egy fiatal leányra nézve az az érzés : hogy ő nem kell senkinek sem .

De ilyen indulatos kosarat nem kaptam még soha .

- » Azt hiszi , panaszkodtam hogy tánczost keritsek magamnak ?

Köszönöm .

Nem akarok könyörületet .

« De mintha hirtelen fordúlt volna egész lelkülete , vagy megjuhászodott volna a kitörés után , behizelgő szelidséggel folytatá : » Ugy -e megbántottam Önt ?

Kérem , ne haragudjék .

Ugy -e Ön mindig jó volt hozzám ?

« És karomra füzve könnyü kezét , mondá : » Szivesen maradnék még Önnel , de nem akarok többé itt maradni .

« És mintha gondolkodnék , mivel engeszteljen ki : » Tudja mit ?

Menjünk együtt .

Olyan jó lesz a hüvös gondolában még egy kicsit fecsegni .

Ugy -e , már nem haragszik ? «

Volt valami ellenállhatlanul felvidító pajzán jóindulatában , valami elbájoló a könnyü természetességben , mely alig látszott kaczérkodásnak és nem engedett másra , mint épen csak kiengesztelni iparkodó jóindulatra gondolni .

Mintha új , vidámabb légkörbe jutottam volna .

Sajátságos makranczosságot mutatott , mikor sehogy sem akart az én gondolámba ülni , hanem erőszakolta , hogy ő visz haza engem a magáén .

Igy hát mentünk az övén , és B EPPO utánunk evezett .

Mint boldog gyermeké , úgy folyt bizalmas csevegése , félbe-félbe szakítva , valahányszor elragadtatva figyelmeztetett a sötét vizekből kiemelkedő egy-egy néma-fenséges palotasorra , egy-egy mélyen árnyalt templomra .

A derengő holdsugárban csillogott a viznek könnyü fodra , és mind hosszabbra nyúltak az ilyen szünetek , melyekben csak az evezők egyhangú csapása hallszott .

Ha kihajolt a gondola gunyhójának szük ablakán , és a benső homálylyal csodás ellentétben világitotta meg andalgó arczát a halvány hold , és keze egy-egy mozdulattal önkéntelenül érintette kezemet , szerettem volna megragadni , tele bóditó dalának hívó emlékeivel ; de elég nyugodt voltam , hogy visszatartson a gondolat , hogy ha felém hajlik , épen azért teszi , mert soha nem bántam vele könnyedén , ugy mint annyi más ; a gondolat , hogy azt , a kivel szemben legalább egykor annyian vélték feleslegesnek a tartózkodást , azt épen a tartózkodás füzheti hozzám , a mindeneknél közelebb álló gondolat , hogy elriaszthatja minden merészség , és érzékenységében fájón ébresztheti benne azt a sértő eszmét , hogy talán merészségre az bátorít , a minek emlékét olyan nehezen látszott viselni .

Végre is nem lehetett szerelem a mit éreztem , elvirágzott nekem a szerelem virága ; arra , hogy ilyen nőbe komolyan beleszeressek , épen régen fásúlt vagyok ; és különben is - de érdekelt rokonszenve , és minek volna tagadni , derüt ébresztett bennem , és ezt nem akartam feláldozni az érzékek egy felhevülésének .

És ha érzékeim is vágynának utána : szerelmet érezve , talán magamhoz ragadhatnám a szerelem győző hevével ; de szerelem nélkül , csupán az érzékek hevénél - legalább ezt a nőt - hamarább , és mi több , erősebb kapcsokkal füzheti hozzám tartózkodó nyúgalom .

Teljességgel tisztában voltam avval , hogy szerelmes nem vagyok .

És mégis nem volt annyira üres mint addig , egyik nap a másik után .

Tudtam , hogy akarok valamit tenni , és hogy mit akarok .

Nem mintha valami határozott tervem , szándékom lett volna .

De mégis volt tárgy mivel foglalkozni , tárgy , melyre ismét s ismét visszatértem ösztönszerüleg .

Talán még annyit sem mondhatok , hogy kaland lebegett előttem .

De az az érzésem ébredt fel megint , hogy én is a világhoz tartozom , és nem állok vele szemben , mint egészen idegen néző .

Az a nagy különbség az élettelen és az élő iránti érdeklődésünkben , hogy az elébbiben mindig van valami merev .

Csak az , a mi él , tehát változik , képes folyton változó mozgalomban tartani lényünket és ez által saját magunkban is felébreszteni az életnek erősebb érzetét .

Midőn I RMÁT először kerestem fel , sajátságos ellentét benyomása alatt álltam ; lakása két kis szoba , elhagyatott zajtalan corte-ra tekintő ablakaival , egyszerü lett volna a sivárságig , ha elevenné nem tette volna , hogy minden gond és rendszer nélkül , és nem a müvésznők kaczér és számított rendetlenségével , hevert majd az asztalon egy pár kép és könyv és szerep , egy franczia-olasz fordítási gyakorlat , az utazó bőröndön egy színpadi jelmezdarab , az egyik szobában egy pianino , a másikban egy harmonium , mélyen leégett gyertyákkal .

Eléggé gondoskodva volt a kényelemről , látszott hogy nő , tán az is , hogy müvésznő lakja , de hiányzott belőle az otthon és még inkább a női lakás varázsa , volt benne valami egy tanuló hónapos szobájából , vagy tán még inkább emlékeztetett egy nem rég érkezett , vagy már ismét távozni készülő utazónak vendéglői szobájára .

I RMA maga egyikében volt ama , csak neki sajátos öltözékekben , melyek nélkül utóbb már képzelni sem igen tudtam , ha csak rendkivüli alkalomra nem kellett máskép öltöznie : a gondtalanságig egyszerü , színtelen öltözet , vagy is inkább oly megtört színárnyalat , mely akárminő volt , mindig csak szürkének vagy fakónak látszott ; az egész öltöny egy darabban , a ruhaderék minden diszités nélkül , csak hátúl egy sor gomb , magasan fel a nyakig , mindenütt bő , kényelmes és fesztelen , és minden gondatlan egyszerüség mellett mégis mindég valami szembetünően különcz részlet , vagy a gallérban , vagy a bő ujat a kézcsuklónál szüken befejező fodorban , vagy isten tudja hol , de az ember mindig látta és ha nem látta , érezte ; és másfelől , ha a ruha az eltorzitásra látszott számítva lenni : mégis minden mozdulatnál remek idomoknak lágy hajlékonyságát mutatta .

De mind evvel a színtelen és kietlen külsővel mily ellentétben állott modorának szerény , de bizalmas melegsége , pajzán derültsége , és a figyelem , mellyel egyedül is egyszerre meg tudta adni lakásának az otthon varázsát .

A nélkül , hogy szándékosság látszott volna , látszott , hogy örvend együttlétünknek és felvidúl benne .

Erősen kellett a magatartásomról kiszabott okoskodásra gondolnom , hogy arról le ne térjek és ne mutassak egy pillantással sem többet nyúgodt jóindulatnál .

Ha soha életemben szerelmi vallomást nem tettem , mert mindig meg voltam győződve , hogy a szerelemben a szóval való capacitálás vagy felesleges vagy eredménytelen , de meg soha nem is tudtam magamat beletalálni , hogy egy keletkező szerelmi viszony az illetők közt előleges discussiók és stipulátiók tárgya legyen : el voltam határozva , hogy I RMÁ -val szemben épen nem fogok mutatni semmi egyebet , mint oly figyelmet , mely határainál fogva egyfelől sokkal kevesebb , de másfelől sokkal több annál melyet müvésznők iránt udvarlók tanusítani szoktak .

Tartózkodóbb akartam irányában lenni , mint hozzám hasonló volt bárki , és mégis többet mutatni irányában , mint bárki más .

Ma nem tudnám megmondani , és nem tudtam volna tán akkor sem , számítás volt -e ez inkább , avagy benső ösztön .

Az iránti tiszteletből származott -e inkább , a mi benne becsülni való , a mi benne rendkivüli volt jóban és roszban , vagy származott -e pusztán hiúságból és egy czéltalan élet téveteg tárgy- vagy kalandkereséséből , mely tévelygéseiben érdekes és az önszeretetnek hizelgő kisérletre vetette magát .

Mivel mindenekelőtt őszinte akarok lenni , nem igyekszem magamat sem rosszabbnak , sem jobbnak feltüntetni , mint a minő voltam .

Csak annyit tudok , hogy történjék akármi , ritkán történik csupán dicséretes , vagy csupán helytelen indokokból és tán soha sem történik csupán egy motivumból .

És tudom ezen kivül azt , hogy indított légyen erre akármi , el voltam határozva minden szenvedély nélkül , mely ily nő előtt nevetségessé tehetett volna ; a szenvedélynek minden tettetése nélkül , mely reá nézve sértő lehetett volna ; és minden oly szokott fogás nélkül , mellyel szerelem után járnak , és mely csak ízetlen lehetett volna előtte , a ki a szerelemmel annyit játszott , a ki a szerelemmel talán számított , a ki a szerelemtől bizonyára már vissza is undorodott : el voltam határozva ennek a nőnek szenvedélyét egész valódiságában és természetének egész féktelenségében megismerni .

Ebben a nőben vulkánt láttam , és nem mindennapi és melegitő tüzet akartam belőle kikunyorálni , hanem egy vulkán kitörésében akartam felolvasztani eldermedezett lényemet .

De e tartózkodás , ez önfékezés volt e oka , vagy az ő egyéniségének volt e hatása , végre nem tagadhattam el önmagam előtt , hogy bensőbben érdekel , és nem tudtam megtagadni magamtól , hogy le ne térjek rendszeremtől legalább annyira , hogy nevének napján ne küldjek neki virágot .

Igaz , hogy egyszerü természetességében volt csupán gyöngyvirág ibolyával , O LASZORSZÁG virágpompájából kiválasztva a mi legszerényebb magyar virágunk , ez sem feldrótozva és kiöltöztetve , hanem úgy , a hogyan az erdő szélén köti a falusi leány .

Midőn meglátogattam , a pamlagon alva találtam bő puha szintelen köntösben , a zilált hajtól árnyalva még halványabb az arcz , és nem tagadhatom , hogy éreztem a vért szivemhez tódulni , midőn fejénél láttam virágaimat , kiválasztva az első szobában heverő gazdag csokrok egy egész halmazából .

Ugy küldtem , hogy ne tudja kitől jön és nem is akartam , hogy tudja .

Eltalálta -e ?

Vagy csak én találtam el , hogy mit fog legjobban szeretni ?

Visszanyerve nyugodtságomat , megvonúltam a szoba legtávolabb sarkában álló kényelmes , de disztelen támlásszékben , melyet úgy is már az én helyemnek szoktattam , nem tudom , mivel a legkényelmesebb volt , vagy mivel ott ülve hasonlíthattam legkevésbé udvarlóhoz ; igy vártam ébredését .

Talán nem őriztem úgy szememet , mint közönségesen , mert midőn felébredt , hirtelen felkönyökölve , eleintén bámulva , de majd zavartan tekintett reám .

És midőn nyugodt mosolylyal siettem megnyugtatni , akkor is még tele zavarral kérdé : » Miért nem költött fel ? «

- » Inkább kérdje , miért nem mentem el ?

Azt , hogy felköltsem , nem engedhettem meg magamnak , úgy is félek , visszaéltem avval a jogommal , hogy kérdezetlenül jöhetek magához .

«

- » Ugyan rosszúl tette volna , ha elment volna .

Megmondtam ugyan cselédemnek , hogy senkit se eresszen be .

Fejem fájt ; izgatott , fáradt voltam , de annak örülök , hogy Önt bebocsájtotta , Ön mindig megnyugtató .

Mit csinál , hogy mindig olyan nyugodt tud lenni .

«

- » Nem remélek semmit , nem félek semmitől .

Azt hiszem , hogy minden ember élete az örömnek és fájdalomnak igen különböző számcsoportjaiból áll , de az eredmény mindig ugyanaz - a nagy nulla .

Tehát okosabb mindjárt azon kezdeni , hogy az ember sem nem örül , sem nem búsúl semmin .

«

- » És az jó érzés ? «

- » Mindenesetre annyira jó , hogy nem rosz .

«

- » Önnek nincs igaza .

Én mindig akkor esem a nyugtalanságnak valóságos lázába , ha az az érzésem van , hogy nincs mit remélni .

«

- » Máskép van a dolog .

Maga nyugtalan , ha az az érzése van , hogy hiába remél .

A csüggedés , a kétkedés nem nyugalom .

A nyugalom legfelebb a kétségbeesésen túl állhat be .

És maga nem lehet nyugodt , mert bármi kételyei vannak : nem lehet nem remélnie , és kétségbeesése sem egyéb , mint a nagy törekvésnek tépelődése szemben a legnagyobb czéllal .

«

- » Semmi törekvés és semmi czél .

Igen jól mondja , kétségbeesett voltam , de kétségbeesésem az , hogy törekvésem hiábavaló , czélom csal , mert ha elérem , sem leszek ott , hol lenni akartam , és nem volt miért elérni .

Az az érzésem van , hogy ha a legnagyobb művésznő leszek is a világon , nem leszek semmivel sem boldogabb mint ma , és ha tudná , hogy mit ér nekem egész művészetem , nem cserélne velem a falusi leány , a ki tyúkokat ültet .

Szeretném , ha mindig otthon maradtam volna tyukokat ültetni .

Azóta sem találtam senkit sem aki úgy szeretett volna , mint azok .

Megtapsolnak , kifizetnek és mennek vacsorálni .

Addig van .

«

- » I RMA ! olyan igazságtalan maga iránt és mindenki iránt , hogy nem is vehetem fel , hogy irántam is az .

«

- » Ön ?

Ön egy darab kő , a kitől az ember megfagy .

«

- » I RMA , maga ma roszúl van , és nem akarom , hogy meghüljön tőlem .

Majd eljövök máskor .

« .

- » Nem , nem akarom .

Maradjon itt .

Olyan vagyok mint a macska , és ha roszúl voltam , most már nincs semmi bajom , és ha rosz kedvem volt , lesz jó , és ha megharagítottam , addig fogok hizelkedni , míg ki nem békitem .

Várjon , van egy énekem , a mit szeretni fog .

Üljön le a helyére , és ne hagyjon most magamra .

Most ne .

Nagyon rosz társaságban maradnék .

« És ezzel hozzám jött és megfogva kezemet , mondá : » Ugy -e , nem hagy el ? «

Könnyen fogva kezét , azt minden válasz helyett ajkamhoz vontam és megcsókoltam még könnyebben , mint a hogyan tartottam .

Rám nézett sötét szemének mély csodájával és elgondolkodó nyugalommal ment a harmoniumhoz .

És mind mélyebb s mélyebb lőn e kifejezés a hangszer első , komoly , hatalmasan felzendülő és lassan elhangzó , mint egy messze-messze távolba elvesző ütemeire .

A hatalmas hanghullámokból csakhamar kiemelkedett mint a sphaerák éneke a zugó világok fölött az édes vezérhang és ennél édesebben , és ezen felülemelkedve I RMA éneke P ERGOLESE ama régi egyházi énekének egyikében , melyeket ma már O LASZORSZÁG egyházaiból is kiszorított a modern opera-zene , de melyeket ép oly kevéssé tudnak újra teremteni ma , mint a hogyan nem tudnak ma már M ADONNÁKAT festeni .

A mai egyházi zenén ép úgy meglátszik az opera , mint a hogyan meglátszik a mai madonnákon , hogy a művész előtt lebegett eszmény magasabb leánynöveldében nevekedett ; theát ivott , asszony vagy kisasszony volt , de nem volt M ADONNA ; mert azt az eszményt , mely az asszonyban tökélyre fejlett női szépséget a szüziesség imára indító bübájával , a tisztaság szentségét az anyaság szentségével egyesitse : nem az élők közt , hanem csak saját hitében lelheti fel a művész és ez a hit kiveszett .

És ha ilyen régi madonnának nézésében merülünk el ; és ha ilyen régi szentelt ének zöngedelmén andalog el lelkületünk ; bármi telve volna fejünk H EGELLEL és D ARWINNAL : mi az a leirhatatlan vágy , melyet minden philosophiánk elnémitani nem képes ... egy régen elveszett édes haza hívja vissza gyermekeit , egy rég feledett édes anya hivó szava hangzik át a gyermekkorból ...

Meleg kéz ragadta meg kezemet , felém hajol egy alak , melynek mintha lehelletét éreztem volna , és mint álomból szólított vissza édes félénk hang : » Csodás ember - itélni tud -e csak , vagy érezni is ... csak könyörülni , csak védeni , vagy szeretni is ... nem tud máskép csókolni , mint azelőtt ...

«

Ábránd és való közt lebegtem , sem gondolatnak , sem tettnek nem ura többé .

Lehomályosodott világításnak rejtélyes derengéséből tolúlt felém I RMÁ -nak arcza , szívembe szorúlt a vér , és féktelen vágy tört ki rajtam , és két kezemmel megfogtam karját és fejét és vontam magamhoz és éreztem , hogyan rezg végig tagjain a kilángolt szenvedély .

Nyitott szeme kisértetiesen meg volt törve ; soha nem fogom feledni ezt a soha nem látott tekintetet , melyen a nyitott szem azt mutatja , hogy elveszitette látképességét a bódulatban ; a megtört szemek alatt kidudorodtak a hevült orczák ; az imént ellágyúlt tagok majd a görcsnek erejével tapadtak hozzám ; a megtörött szem visszanyerte fényét , és messze kitágúlva tündöklött a homályba , de tudat és látás nélkül mostan is ; az izgatott arcz ismét lesimúlt , sima és sápadt lett mint a márvány , csak a nyitott ajkak piroslottak a hevüléstől , és ismét elerőtlenedve hullottak le a karok , és hanyatlott még hátrább a sápadt fő , és lecsukódtak , mély árnyat vetve a sötét pillák , és életről csak a pirúlt ajkak rebegése szólt : » Édes - édes .

« -

Halaványúlt már a hajnali csillag , midőn kiléptem a néma corte-ra .

I RMÁT a hűvös reggel daczára nem akadályoztathattam meg , hogy fel ne öltözzék , és kikisérve a lépcsőig , ne tekintsen utánam , mig az utcza-ajtóból utoljára nem fordúltam féléje .

A canalison ki volt kötve gondolám .

B EPPO összezsugorodva , mintha azt akarná , hogy így több legyen rajta a meleget adó ruha , mélyen aludt .

Aludjék .

Mire volna tudnia , meddig időztem .

Majd haza jön .

Semmi kedvem sem volt a gondola ketreczébe ülni .

Actióra vágytam .

Friss reggeli sétára .

Sebes , könnyü léptekkel siettem végig a szűk utczákon és széles téreken , és jól esett a hűvös , nedves levegő , melynek párájából kékes határozatlanságban tekintettek reám a távol tornyok és magas kupolák .

Mosolyogtam számításom correctségén ; inkább , mint valaha tisztában voltam , hogy szerelmes nem vagyok ; egészben jól éreztem magamat és jó indulattal voltam I RMA iránt , és fütyörészve R IGOLETTO legbanálisabb ütemeit , értem kapumhoz .

Kitünően aludtam ebédig .

Kitünően ebédeltem .

Az operában kaczérkodtam X. herczegnével .

Aztán a Q UADRIBA ültem fekete kávéval zamatositott csokoládéra , és épen reggeli háromig igen élénk társalgást folytattam a magyarországi lovakról egy velenczei contéval , a kivel a herczeg estélyén ismerkedtem meg és egy skót S IR J OHNNAL , míg végre avval bucsúztunk , hogy a napokban mindhárman kimegyünk a contenak brentai campagnajára , hogy megnézzük C SÁKTORNYÁ -ról várt lovait .

Mikor I RMÁTÓL távozva még egyszer feltekintettem a lépcső aljáról hozzá , utolsó szavai voltak : » Mikor jön megint ? «

- » Nem sokára « volt a válasz , mely hirtelen ajkamra jött ; nem tudom , miért nem mondtam holnap .

De tudom , hogy kezdtem magamnak magyarázni , és hiúságomban úgy találtam , hogy nagyon helyes , ha most is inkább a nyugalom fölényét mutatom , mint zajos szenvedélyt .

Harmad nap azonban már szemrehányásokat tettem önmagamnak , hogy I RMA nem érdemelte tőlem , hogy erőltetett közönnyel bántsam , és avval a hangulattal mentem hozzá , mint a mikor magunkat bántja , ha valaki kedvest megsértettünk , és tele voltam vágyódással elfelejtetni vele , a mi tartózkodásomban bántó lehetett .

Ez a hangulat okozta -e ?

Hibás voltomnak , szégyennek érzete -e , vagy más egyéb , hogy minél közelebb jutottam lakához , annál inkább vett erőt rajtam a bizonytalanságnak valami kényelmetlen érzete , mint a mikor az ember nem bízik önmagában , vagy abban , a mi várja .

Azon biztos nyugalomhoz képest , mellyel azelőtt I RMÁ -hoz benyitottam , most a valóságos félelem egy nemével haladtam fel a lépcsőn , és ez érzet fokozódott , minél inkább közeledtem ajtajához .

Elveszítettem minden fesztelenségemet , és ha ma gondolkodom fölötte , ezt legalább annak kétségtelen jeléül tekinthetem , hogy már akkor kezdtem veszíteni fölényem érzetét I RMÁ -val szemben , és ő kezdett a szerelem által fölém emelkedni .

Mert a fölénynek csodálatosan hű hévmérője a fesztelenség , és a szerelemnek elmaradhatlan jele , hogy fölöttünk állónak kezdjük érezni a nőt .

A folyosón betekintve ablakainak leeresztett függönyén , keskeny nyiláson keresztűl olyan kényelmes helyzetben , mintha otthon volna , láttam I RMA szobájában egy koros női alakot , melyet vonzóbbnak reá nézve kedvezőbb viszonyok közt sem találtam volna .

Kiterpesztve száraz ujjait , körmeinek vágásával mulatott , míg fekete-sárga arczából két kerek szem őgyelgett I RMÁ -ra .

A mint most már inkább boszankodás , mint félelem közt beléptem , I RMA a legnagyobb szivességgel , de a legnagyobb nyugalommal fogadott és éreztem , hogy e nyugalom még inkább fokozza boszuságomat .

» Ne árulja el magát « susogta , nyilván észrevéve ügyetlen viseletemet ; és erőltetnem kellett a nyugalmat , a legegyszerübb udvariasságot I RMA barátnője iránt , ki » olyan kedves volt « , hogy őt néhány napra meglátogatta .

Egyszer benne a formákban , azt hiszem el tudtam feledtetni ügyetlen introductiómat , és sikerült azt a benyomást tennem I RMA vendégére , hogy perfectiója vagyok azon uracsoknak , kiknek gyáriasan kiállitott udvariasságát egy nő sem kerülheti el , kinek csillaga emelkedni kezd a müvészet és hirnév egén .

De nem tudtam sokáig állani ezt a szerepet , mely annyira különbözött attól , melyet magamnak szántam és keresve azt az élczet , melylyel felvett szerepem traditióihoz képest társalgásomat és látogatásomat briliánsan befejezni kötelességem volt , felvettem a szőnyegről selyem-kalapomat , - szerencsére abban voltam , - és avval a formalitással hajtottam meg magamat a bagolyszemű előtt , mely a fiatal művésznők körül lepzselő vén asszonyokat annyira meg szokta hóditani .

I RMA a másik szobába kisért , kezemet megszorította és gyors , rövid szavakban mondta , mig én szótlanúl távoztam , hogy vendége milanói énekmesterének neje , a világért sem akarná , hogy valamit észre vegyen , hanem csak néhány napig fog maradni .

De pénteken a szinházban látjuk egymást .

Mit tesz ez ? gondolám távozva .

Mindenekelőtt annyit , hogy a meddig a bagolyszemű itt marad , én elmaradhatok .

Miért ez a túlzás ?

Nem lehet a bagolyszeműt sétálni küldeni ?

Csak azért jött V ELENCZÉ -be , hogy örökké I RMÁ- nál üljön ?

Pénteken nem mentem a szinházba .

Másnap levelet kaptam :

» Édes Darvady ! miért nem volt tegnap az operában ?

Nem igérte , hogy eljön ?

» Nagyon vártam .

Azóta mindig bánt .

Vajjon miért nem jött el ?

A héten négyszer van opera , kérem , figyeljen kissé a szinlapokra .

» Ha talán menteni akarná elmaradását , czimezze levelét a szinházhoz .

» Különben azt megteheti pár nap múlva , szóval .

» Annyit mondhatok , hogy épen nem érzem jól magam az Ön társasága nélkül .

» Február 9 .

I RMA .

«

Tehát csakugyan nem akarja , hogy hozzá jőjjek .

Miért még a levelet is a szinházhoz küldeni ?

Irtam a szinházhoz , de minderről hallgattam .

Megemlékezve a conteval és a skóttal megbeszélt tervünkről , melyre azóta különben tán már egyikünk sem gondolt , nagy nyugalommal irtam I RMÁ -nak , hogy néhány napra elutazom .

Megint egy levél .

Kezdve a második oldalon , befejezve az elsőn .

» Csak pár szóra van időm .

«

( Miért van csak pár szóra ideje ?

És ha csak pár szóra van ideje , miért írja meg ?

És ha meg írja , miért írja tele mind a négy oldalt ? )

» Szenvedhetlen ember , hát miért utazik ?

Mennyi időre és hova utazik ?

» Ezekre feleljen nekem holnap délután a Márk-téri nagy óra szerint 6 órakor a horlogia előtt , a honnan elkisér a F ENICE -be , a hol énekelni fogok , de ha nagyon rosz lesz az idő , azaz esik az eső , akkor csak a szinpadon beszélhetünk , mert irtózom a meghüléstől .

» Tehát nehogy eltéveszsze , holnap , mikor ezt a firkát kapja , holnap , azaz február 12-én akarok én magával beszélni .

Akarok és kérem , nagyon szépen , akarjon maga is .

» Február 11 .

» Sokszor üdvözlöm I RMA .

«

És a boritékon :

» Az idő tehát rosz lesz .

«

Igaz , hogy éles szél és eső keletkezett .

A levél kellemes szemrehányással telt , elfogulatlanúl ingerkedő hangja mint friss tavaszi szellő a könnyü fellegeket , oszlatta el a látogató fölötti tépelődéseimet .

És daczára a nedves időnek , az I RMÁ -val való találkozás teljes bizonyosságában és ennek derüjében siettem a horlogiához .

Élesen néztem minden jövevényt , kivált ha lebegő szürkés női öltözetben tünt fel a piaczra eredő szük utczák valamelyikéből , és minden perczben változtattam nézetemet az idő kedvező , vagy kedvezőtlen volta fölött .

Már unni kezdtem a campanillet , bazilikát , az egész tért , de nem akartam helyemet feladni , lebilincselve azon gondolat által : hátha mégis jöhetne .

És már rég elmúlt az az idő , mikor jöhetett volna , mert miután énekelt már régen a szinházban kellett lennie , és még mindig nem tudtam elhagyni őrhelyemet , míg csak nem ütött az előadás órája .

Az első jelenetet poltronemról néztem , gyönyörködve tán még inkább a tapsban , mellyel a hővérü közönség I RMÁT fogadta , mint I RMA énekében , mert őszintén megvallva , inkább I RMÁRA magára mint énekére ügyeltem ; a mennyire jól esett nekem a taps , annyira nem tudtam volna magam tapsolni ; az az érzésem lett volna , mintha magamnak vagy legalább a magaménak tapsolnék .

Mikor jelenetét elvégezte , a színpadra igyekeztem .

Hogy semmi akadályba ne ütközzem , egy kerülővel a portáshoz mentem utamra és öt-frankossal vezettem be kérésemet , hogy vigyen a színfalak közé , mert a primadonnával kell beszélnem .

A legszolgálatkészebb udvariassággal kezdett a gyors nyelvű functionárius kelepelni , hogy igen nehéz dolog , a mit kivánok , mert teljességgel lehetetlen , és feltétlenűl meg van tiltva .

» Még ha excellentiád az assoluta testvére volna , sem mehetne be , ha csak nem statistának .

«

A testvér és a statista taglalása helyett megkettőztem előbbi argumentumomat és szolgálatkész barátom látván , milyen értelmes emberrel van dolga , nem habozott többé .

Az alkudozások alatt azonban elhaladt a legdrágább idő ; a színfalakba lépve , ismét jelenetben találtam I RMÁT .

Akárhány színpadon volt a nem odavaló ember már otthonos , minden új szinpadon újra a kidobatás jogosultságának érzete szállja meg és ha portásom nem állott volna mellettem oly tekintettel , mintha az ő védelme alatt állanék , és mintha magas fokú önérzettel és tekintélyének egész tudatával gyakorolná e védelmet , nem tudom , kivártam volna -e a jelenetet , a színfalak közt otthon levők kíváncsi oldalpillantásaival és suttogó megjegyzéseivel szemben , melyek a tartózkodásnak és indiscretionak azon sajátságos vegyületével bírtak , mely a gyermekeket , a falusi népet , és a színvilágot jellemzik .

A portás csak akkor hagyott el , az olaszt jellemző simasággal csaknem észrevétlenül eltünve , midőn oly védelem alatt látott , mellyel szemben a magáét túlzott szerénység nélkül is feleslegesnek gondolhatta .

A milyen óvatosnak mutatkozott I RMA nővendégével szemben , annyira félre tett most minden óvatosságot .

Szinte zavarba hozott a tudat , hogy a milyen élénken , édesen sietett hozzám , mindenki észrevehette , mily viszony forog fenn köztünk .

Szinte ajkamon volt kérdezni ez ellentét magyarázatát .

De félig okoskodásom az irányában követendő magatartásomról , félig az önérzetnek , büszkeségnek , a hiúságnak egy neme tartóztatott a gyanakvásnak , a nyugtalanságnak , vagy a tolakodó tudakozásnak minden nyilvánitásától .

És akkor is , mikor sajnálkozott , hogy most nem láthat magánál , minden kérdezősködés helyett arra czéloztam , hogy nálam is találkozhatnánk .

Szinte megzavart érzékenységének az a kitörése , mely szavaimat követte .

E nő , ki a kaczérkodás és az affectatió minden himezése nélkül adta oda magát szenvedélyének közvetlenségében ; kinél szabadon jöhettem mehettem , a mint gondolni jogom volt , a nap huszonnégy órájának mindenikében ; e nő , ki ellentéteivel folyton feszültségben tartott és izgalomba ejtett : mostan a szemrehányásnak egy szívig szomorú pillantásával mutatta , hogy megsértettem .

Annyira érthetetlen volt férfi-felfogásom előtt a női szemérem e váratlan nyilvánulása , hogy csak színlelésnek tudtam venni és midőn rögtön észrevette elhidegedésemben neheztelésemet , alig tudott kibékiteni nyúgodt , nyájas szavaival , melyekkel szinte úgy tartott , mint akaratos gyermekét gyöngéd anya .

Abban maradtunk , hogy ha falusi kirándulásomból visszatérek , mindjárt értesitem , és ő akkor tudatja velem , ha lehet -e jönnöm .

Még búcsúzva kérdezett : vajjon lesznek -e a campagnán nők is ?

Nevetve biztattam , hogy csak lovak lesznek .

Bár a padovai vonalnak csak harmadik állomásán , D OLO mellett feküdt barátomnak brentai villája , voltaképen valódi palota , mint a minők a B RENTA egész mentét szegélyzik e vidéken , tanuskodva a velenczei nemesség régi fényéről , mégis nehány nap telt bele a télen is érdekes százados nyári paloták nézésében és friss lovaglásokban , míg V ELENCZÉBE visszatértem .

Első dolgom volt I RMÁT értesiteni , és azonnal megkaptam levelét .

» Kedves barátom .

Még nem vagyok egyedül , de nagyon szeretném , ha holnap , vagy holnapután azért meglátogatna .

» Itt küldök egy levelet , melyet Önnek D OLO -ra írtam , de több tekintetből el nem küldtem .

Mulassa magát vele .

» Most jut eszembe , hogy holnap barátnémmal a marionetták szinházába megyünk , ennélfogva nagyon szeretném , ha előadásig jőne , eljöhetne velünk , én mindenesetre maga mellé ülnék , ha zártszékre jönne , mert barátnémmal azért ott lenne más valaki .

Jőjjön .

Délután mindenesetre várom .

» V ELENCZE , február 20 .

I RMA .

«

A jó elbeszélés minden elvével nyilván ellenkezik a mellékelt levelet is közölnöm .

Mert talán nem viszi előre a cselekményt .

De a milyen hatással reám volt , és a mennyire magyarázhatja I RMÁ -t , nem volnék hű elbeszélő , ha mellőzném .

A ki unja a szerelmes leveleket , úgy is átlapozhatja .

» Roppant vágyam jött egy kissé beszélgetni magával , ámbár a feleletet magamnak kell adnom kérdéseimre ; - kár !

- Lássa , félek , hogy unalmas leszek ezzel a gagyogással .

Csak arra akarom kérni , hogy a mily hamar csak lehet , jőjjön vissza , alig várom , hogy azt a kedves kötet G ÖTHÉ -t , melyet minap hozott , együtt olvashassuk .

Meg szeretném , hogy rám is gondoljon egy keveset , ámbár képzelem , hogy még is lesznek ott szép nők , tán fiatal lányok és azok oly kedvesek , oly vonzó az az ép kedély .

- Ha tudnák ők maguk , hogy milyen kincscsel birnak !

Azt hiszem , annak teljes értékét csak akkor ismeri meg az ember , mikor már nem bírja többé !

» Tehát most Ön vidám , boldog emberek közt van , nemde ?

Jól érzi magát ?

Úgy -e jól ?

Oh , mennyire irígylem !

De szeretnék egy kissé mellette lenni !

- Vajjon gondol -e reám ?

Lássa , kényszeritem , hogy reám gondoljon .

Megbocsátja ?

» Tudja , hogy én féltem most Önt ?

Itt V ELENCZÉ -ben kevesebbet , de ott igen .

Mit tesz egész nap ?

A kert most nem virúl , sokat lesznek a szobákban , mindig közel egymáshoz , van ott olyan , a kihez nagyon szeret közel lenni ?

Közelebb mint a többiekhez ?

» Mondja meg , ha van , kérem !

» Lássa : most jobb lenne , mint később , mert én azt hiszem , hogy Ön napról-napra nagyobb és nagyobb tért hódit meg az én világomban , és már most is fáj az a gondolat , hogy Önt másénak tudjam .

Nekem olyan előérzetem van , mintha Ön nősülni készülne .

Önök mind az Ön korában nősülnek meg , akár szerelmesek , akár nem .

Mondja igazán , nem készül nősülni ?

No most meg mondja meg , mit gondol ezekre a kérdezősködésekre ?

Mit szól az én vallomásaimra ?

Egy sajnálkozó mosolylyal , vagy pedig egy megvető mosolylyal olvasta ? ah , be jó volna nekem , ha tudnám !

» De igazán különös szokatlan dolog is lehet az , mikor egy nő beszél igy egy férfiúhoz , holott Ön nekem még nem is mondta , hogy szeret .

Hiszen nem látta szükségesnek .

» Ugy -e , kérem , milyen ügyetlen vagyok az irásban , mennyi hibát csinálok , de a pontozást és vesszőzést azt hiszem soha sem fogom megtanulni , valamint a többi írásjelt sem .

Az igaz , hogy nem is töröm valami nagyon a fejem rajta .

Majd ha visszajön , elolvassuk együtt ezt a levelet , aztán megmutatja nekem a benne előforduló hibákat , igen ?

» Aztán az én hibáimat ne is a rendes , másokra is alkalmazott kritikai szemüveggel birálja , nekem nem voltak nevelőim és tanáraim , a kiktől sok dolgot eltanúltam volna , és a kik kedveért sokat levetkeztem volna ferdeségeimből .

Vétkeim és erényeim mind eredetiek , egy sem majmolt és egyiket sem dugdosom .

» De én meg vagyok róla győződve , hogy Ön engem sokkal jobban ismer , mint én magamat , hisz Önnek oly roppant sok esze van .

No , no , ne haragudjék , de lássa én erről meg vagyok győződve és roppantúl szeretem , hogy igy van .

» Igaz , a szinházban maga olyan szép volt ! az a szép fekete ruha nagyon jól állt .

Csak ne volnának olyan magasak az inggallérok .

Milyen ügyetlen divat .

» No de most már bevégzem , már olyan dolgokról kezdek diskurálni , a melyekhez semmi közöm .

» Komolyan kérem , hogy ne szerelmesedjék bele senkibe , ha még eddig meg nem történt ; azzal nekem sok fájdalmat okozna .

V ELENCZE , február 16 .

I RMA .

«

Azon derűlt ruganyossággal , melyet az önszeretet mediumán át ébreszt magában a tudat , hogy valamely nő által a többiek fölé helyeztetünk , és melyet fokoz az , ha magunk mások fölébe helyezzük e nőt , siettem I RMÁ- hoz és oly jó , biztos , elégedett hangulatban voltam , hogy sem I RMA barátnéjának , sem ama másiknak jelenléte nem zavart .

Ama másik csakugyan oly jelentéktelennek tünt fel , hogy különben is alig zavarhatott volna .

Köznapi physiognomia , mely ifjuságán , és bizonyos együgyü merengésen kivül semmi előnynyel sem birt ; ez a bamba arcz , pelyhező szakálával , és roszúl fésült vörhenyes hajával , ügyetlen mozdulataival , az örökre harmadrangúságra predestinált tenorok typikus jellegével bírt ; csakugyan egy pár ütemből álló szerepeket szokott énekelni a F ENICE -ben a közönség szokott derültsége közt és szintén a milanói énekmester egykori tanitványa volt .

I RMA irányában egy alsóbb lény tehetetlenségének érzetétől áthatott alázatos ragaszkodást mutatott , mely bámúlat és hála közt ingadozott , és I RMA úgy bánt vele , mint valami alsóbb lénynyel , melynek apró szolgálatait jóindulattal veszi az ember igénybe .

Alig hogy egy-egy szót szóllott és ezt is I RMA barátnéjához suttogva intézte .

Ő volt az a másik , a ki a barátné kisérőjéül volt rendelve , és mivel ez által legalább annyira-mennyire mi ketten egymásnak maradtunk , igen hasznos lénynek találtam és örvendtem jelenlétének .

I RMA karonfogva jött velem , a másik kettő után , és egyátalán nem látszott leplezni örömét és bizalmasságát .

A szinházban külön ültünk egymás mellett és gyermekesen mulattunk az életnagyságú marionetták balletjének , mely egészen a F ENICE -beli balletek hű utánzata volt , és épen esetlen és komoly külsője által úgy a kiállitásban , mint minden mozdulatban , vált végtelenül komikussá ; bennünket a ballerinák stereotyp mosolya , a mozdulatok bájtalan erőszakoltsága és gépies szögletessége , az egésznek grotesksége élénken emlékeztetett a pesti balletekre .

Nehány derült óra után annyival jobb hangulatban bucsúztam I RMÁ -tól , mert megsugta , hogy másnap elutazik a bagolyszemü .

De hiába utazott el .

Mert mintha őrizetére rendelte volna , úgy ott találtam mindig a reménytelen tenoristát .

Szerény volt a végletekig , szótalan a bámulatosig , de állhatatos a kétségbeejtőig , és nem tágitott soha , mig magam türelmemet vesztve , nem engedtem át neki a tért .

Féltékeny nem lehettem reá .

Ez gondolatnak is monstruosus lett volna .

I RMA állandóan bizonyos jóindulatú kicsinléssel bánt vele , hajlammal és nagy figyelemmel velem , de nagyon nyugodt hajlammal és a szereleménél óvatosabb figyelemmel .

Egy izben magunkra maradtunk ; az apró szolgálatokra mindig leskelődő művész-társat elküldte narancsok után , ezt is , hogy nekem kedveskedjék , mert tudta , hogy szeretem a narancsot .

Midőn a fesztelen együttlétet fel akartam használni , és a lábához tettem egy hímzett párnát , hogy oda üljek , mosolyogva félre húzta : » Nem lehet ; « - mondá - » mindjárt itt lesz ; máskor , maga nagy gyermek .

«

Csakugyan mindjárt visszatért a narancsokkal , melyekhez nem volt többé semmi kedvem .

E közben éjjel-nappal csak I RMÁ -n járt eszem .

Szerelem , harag , és önmagamnak be nem vallott féltés hánytorgattak .

Maga őrizteti magát előlem ?

Avagy más ?

Vagy ő , de más miatt ?

Miért vonz magához , hogy távol tartson ?

Szeret ?

Vagy szabadúlni akar ?

Vagy mulatni rajtam ?

Miért teszi éjjel-nappal nyugtalanná minden idegemet ?

Miért ez a kiállhatatlan állapot .

Mi a való , mi a komédia ebben , mit akar vele ?

Egyszer-egyszer fellázadt egész önérzetem és elhatároztam , hogy végkép elmaradok tőle ; egy pár nap múlva megint oda futottam , hogy megint az őrnek jámbor mosolya fogadjon .

Néha órákig elmerengtem B ELLINI madonnája előtt és I RMÁ -t néztem ki belőle .

Máskor fogtam magamat , és végig látogattam egy délután alatt tíz feszes fogadási termet , avval az elhatározással , hogy más valakibe fogok beleszeretni .

Minden nőt kiállhatatlannak találtam .

Csak arra nem tudtam magamat elhatározni soha , hogy egyenesen kérdést intézzek I RMÁ- hoz .

Nem tudom : büszkeségem volt -e sok , vagy bátorságom kevés ?

Egyszer valamely márktéri könyvkereskedés előtt ácsorogva látás és gondolkodás nélkül , mint a hogy akkorában gyakran megesett rajtam , hirtelen szemembe ötlött angol díszkönyvek közt egy S HAKESPEAR -commentár .

Eszembe jutott , hogy I RMA B ELLINI » M ONTECHI E C APULETTI « operájából » J ULIA « szerepét tanúlja , melynek első két felvonását még mindig gyakran adják az olaszok V OCCAI » Giulietta « harmadik felvonásával .

I RMA , mint minden nagy énekesnő , nem csak a zenerészekre , hanem az egész alak megteremtésére nagy gonddal volt és minden énekén egész jellem sugárzott át .

Ismét több napja múlt , hogy nem voltam nála .

Szükségét éreztem mutatni , hogy gondolok reá , és azon is járt eszem , hogy kikapjak valami nyilatkozatot egyenes kérdés nélkül .

Elküldtem neki a könyvet egy levéllel , melyet nagy munkával fogalmaztam , hogy nyugodtnak tessék .

Mindenki láthatja mennyire mesterkélt :

» Küldöm magának ezt a könyvet , hadd olvassa el , a mit J ULIÁ -ról mond , hogy ha kedve és ideje van hozzá és még nem ismerné .

De a világért se fogjon bele , mig J ULIÁ -val és magával egészen tisztában nincs .

A művész reproductiója a művészet közvetlenségével saját magából újra teremti a költő alakját , az aestheticus reproductiója okoskodás utján elemzi , hogy újra concentrálhassa .

És a meddig az előadó művész saját teremtményével még készen nincs , az aestheticus igen könnyen nem csak hogy megzavarhatja , hanem a művészi alkotás , az inspirátió utjáról többé-kevésbé okvetlen le fogja terelni a construálás útjára , a mi a legjobb esetben is odavezet , hogy ha meg is lesz az igazság , de nem lesz meg az élet .

De csorbúlni kell az igazságnak is , mert a hol a művész nem abból teremti újra az alakot , a mi rokon elem saját magában meg van , hanem a maga egyéniségéhez , melyet végre is a szinpadra kivinni kénytelen , és otthon nem hagyhat , csatol idegent , ott ellentmondás mindig fog maradni .

Még akkor is , ha a művészben nincs elég tartalom , hogy magához és a költőhöz hű maradhasson egyaránt , legyen inkább igaz maga iránt , mint a költő iránt .

» De hiszem , hogy haszonnal hallgathatja meg az aestheticust , ha a maga munkájával már készen van .

Nem azért , hogy vezettesse magát , hanem azért , hogy legyen próbaköve , legyen alkalma újra végiggondolni mindent , megizmositani és minél mélyebb és erősebb alapra rakni alakját .

» Gondolkozzék , kedvesem , a mint tenni szokta , az okoskodást ne vesse meg könnyelmüen , de legyen hozzá bizalmatlan , tízszer bizalmatlan , és még akkor is , ha igaznak találja , ejtse el , ha nem képes eredményét kihozni saját felfogásának egészéből és főkép abból is , a mi saját magában megvan .

Aztán fordítson több gondot szerepének a végére , mint az elejére , de többet az elejére , mint a közepére .

Sok függ az első impressiótól , minden az utolsótól .

» Az elsővel kell megnyerni a nézőt , belevinni az illusióba , megnyerni érdeklődését .

A középen őt is , a müvészt is viszi a költő , ( ha költő ) a bonyadalom , a szenvedély .

De a végcsapásra kell hagyni a legjobb erőt .

Ez úgy van minden előadásnál , a politikai és hitszónoklatnál épen úgy , mint a színi és müvészi előadásnál .

» Aztán « - végzém levelemet - » szeressen engem kérem olyan sokáig , a mint csak teheti .

Találhat lássa , könnyen , a ki magának nálamnál többet érhet , de nem találhat soha senkit , a kinek maga annyia lehetne mint nekem .

Lehet másnak jobb szeme arra , a mi tulajdona magának meg lehet másban is , de nem lehet olyan , mint nekem arra , a mi magában rendkivüli , csodálatos , nemes nem csupán , hanem megnemesítő .

«

És ez utóbbi szavakban azt hiszem már nem volt többé semmi mesterkélt ; azon érzésnek hatalma alatt irtam , hogy e rendkivüli nőhöz , a nem közönséges müvésznőhöz van oda nőve boldogságom .

Sok tépelődés után hoztam létre e levelet úgy a hogy elküldtem és alig hogy elküldtem , szerettem volna visszakapni ; erőltetettnek , majd végsoraiban bántónak , egészben nevetségesnek éreztem , és ép úgy rösteltem I RMA elé kerülni , mint a hogyan kergetett a nyugtalanság megtudni , hogyan fogadta levelemet .

Szinte elvemmé emelkedett az eleintén csak öntudatlanúl követett természeti szokásom , a tenni vagy nem tenni küzdelmeiben : nem tenni .

Most ellenkezőleg , bár a legkényelmetlenebb érzésben , nem tudtam ellenállani ama nyugtalanságnak , mely I RMÁHOZ szorított .

Minden módját elképzeltem annak , hogyan fog fogadni .

De nem azt , melyet találtam .

Már az előszobában megtudtam , hogy egyedűl van és hogy meghagyta , hogy senkit se bocsássanak be hozzá , csak engem .

Miért féltem inkább , semhogy örülni tudtam volna ?

Zilált hajjal , kisértetiesen sápadt ábrázattal , a rohamos nagymérvü rosszúllét hatását feltüntető hirtelen összeesett vonásokkal találtam összehúzódott tagokkal a pamlagon zsugorodva ; ködlepte szemeket emelt reám ; nem haraggal , nem mintha terhére volnék , de szomorú szemrehányással és mégis szelíd vonzalommal telve és telve fájdalommal .

A szó akadt el ajkamon , a zavar vett erőt félelmemen és a tehetetlen együgyüség azon érzete szállt meg , mely physikailag szenvedő nővel szemben megszáll minden férfit , ha nem orvos , vagy nem érzéketlen .

Nem olyan nyomasztó a legnagyobb szerencsétlenség , mely ellen küzdeni lehet , mint a baj , melylyel szemben mit se tudunk tenni .

Ha valahol , a betegnél emelkedik fel a nő , törpül el a férfi .

Ezenfelül olyan érzésem volt , mintha mindezért engem illetne a vád .

Szemeiből mintha azt olvastam volna ki , hogy igaztalan voltam iránta , hogy gyanút és gyanusitást érzett ki levelem végsoraiból és hogy ettől testi szenvedésénél is inkább szenved .

Alig tudtam kihozni annyit , hogy : » Mi baja van ?

«

» Mennyit szenvedek .

Tegnap óta folyton rosszúl vagyok .

« És ajkai rángottak a fájdalomban , mely görcsösen látszott egész testén végigvonaglani .

» Olyan jó , hogy eljött .

Jól esik látnom .

Pedig nem kellene látnom soha , soha .

«

Éreztem , hogy arczom még együgyübb lesz nehány fokkal .

- » Jőjjön ide .

Fogja kezemet ; csöndesen , olyan nyugodtan , a milyen nyugodt szokott lenni ; az olyan jó .

Ne , ne csókolja ; bánt ; legyen egészen nyugodt , az olyan jól esik .

Lássa , én szánom önt ; ugy -e ön engem szeret ?

Oh az kész szerencsétlenség lehet , ilyen nőbe beleszeretni .

Szerencsétlen vagyok , hogy szeret , a legnagyobb szemrehányásokkal kínzom magamat , hogy ennyire jutottunk és mégis , még sokkal szerencsétlenebb volnék , ha hinném , hogy nem szeretne ; akkor semmim sem volna , még egy jó gondolatom sem .

Ne mozdúljon .

Nézze ; vegye ezt a párnát ; üljön le ide elém , a földre , hogy fejére tehessem kezemet ; óh , ha tudná milyen jót tesz velem , ha igy itt van , ilyen nyugodtan , mozdulatlanúl .

Miért szeretett belém , - én nem vagyok örömre való .

«

Nem tudom , mit adtam volna érte , ha nem irtam volna azokat a sorokat .

Szégyen , szánalom , szeretet egyaránt vádolva keltek fel bennem .

» Szeressen , - mondám , - szeressen I RMA , nem akarok egyebet semmit , csak tudjam , hogy szeret , csak kétely ne kinozzon .

«

» Ön kételkedett ?

Mit kellett volna tennem , hogy ne kételkedhessék ?

Mit gondol rólam , ha nem azt , hogy szeretem ?

Szeretem annyira hogy nem volt erőm soha , lemondani arról , hogy ne lássam .

Nem kellett volna látnom soha .

De nem tudok lemondani róla .

Ne kérdezzen semmit ; nem mondhatok semmit ; ne kutasson , mert nem tudja meg : nem vagyok örömre való , boldogságomban vagyok legszerencsétlenebb ; és ennyire kellett jutnom , hogy erőt tudjak találni , megmondani azt nem , hogy ne lássuk egymást többé , arra nincs erőm ; hanem , hogy mostan , egy ideig , nem tudom meddig , nem sokáig , nem , - ugy -e ? - nem láthatom önt .

Most hogy itt van , maradjon itt , maradjon minél tovább , mert nem tudom , mikor láthatom megint .

«

Egészen elcsüggedve távoztam I RMÁTÓL .

Szerencsétlen voltam , mint valaha .

Szánalommal , szerelemmel és homályos önváddal tele , és homályban gyötrődve mind ennek magyarázata fölött .

Minden féltékenységet , mint nemtelenséget dobtam el magamtól .

Hittem I RMÁ -ban , mert szerencsétlenné tett volna nem hinnem .

És magyarázat hián gyötörtem el fürkésző elmémet , hogy mért nem lehet hozzá még közelednem sem , holott lábainál ülni mozdulatlanúl gyönyörnek tartottam volna , melyért le tudtam volna mondani mindenről .

Ha magam nem mehettem hozzá , meglátogattam naponta valamely jelével annak , hogy nála vannak gondolataim .

Nem irtam soha , mert óhajával véltem ellenkezésbe jutni , csak B EPPO hozta az izeneteket nap nap után , hogy jobban van , hogy jól érzi magát , végre tudtam , hogy kijár , de hiába reméltem , hogy ismét láthatom .

Nem lehetett okom már B EPPO -t sem hozzá küldeni , nem tudtam róla semmit sem darab ideig , mely alatt tán nem tudtam semmit semmi egyébről sem , mert nem gondoltam semmire , míg vissza nem adott önmagamnak a következő levél , melynek annyira örvendtem , hogy nem érkeztem rajta csodálkozni , holott eléggé csodálatos naivitással úgy szóllt , mintha csak tőlem függött volna megröviditeni I RMA látása utáni szomjamat .

» Édes Z OLTÁN !

Nagyon , nagyon köszönöm a virágokat , a képeket , a könyveket .

Nagyon köszönöm , hogy gondol reám .

» Mióta nem látott , feküdtem is betegen , és olvasgattam könyveit .

Miért nem jön felém ?

Egyébbel van elfoglalva ?

Majd ha rá ér és nem únja igen nagyon egy beteges lelkü nőnek a társaságát , kérem keressen fel , nagyon jól fog esni .

Az ön tisztán látó és itélő , biztosan haladó , jó , gyöngéd lelke , mindég igen jótékony hatást tesz az én tapogatódzó , sötétben botorkáló , árva koponyámra , és kedélyemre .

Kérem ha egy pár elvesztegetni való órája lesz , adja nekem , a ki bizonyosan igen jó hasznát veszem és nagyon hálás leszek érte ; és a ki már most is lekötelezettje vagyok .

» V ELENCZE , martius 5 .

» IRMA .

«

Visszavágyik utánam .

Bármi lett légyen csodás magaviselete , nem képes fenntartani ; feledni , feledtetni akarja ; magyarázat nélkül akarja semmibe venni , azért ír így .

És mit nem volnék képes felejteni szerelmének mámorában !

Órákig ültem nála másnap .

De hogy látogatásom minő volt és mi hangulatban hagytam oda , mutatja a legnagyobb ingerültségben irt eme levelem .

» Ne csodálja , kedves lelkem , ha a tegnapi hosszú látogatás után már ma reggel levelet kap .

Ama sorait , melyekkel valahára magához visszaszóllitott , csak így és csak most köszönhetem meg : mert hiszen az alatt a rövid nehány percz alatt is , a mit tegnap egyedül tölthettünk , kegyeskedett minden érdeklődését G ÖTHÉRE concentrálni és képzelheti milyen boldog vagyok , hogy ezzel izlését ennyire eltaláltam .

» Mindamellett igen szerencsés volnék , ha megint egyszer nekem tudná érdeklődését szentelni , ha tudna időt , módot és hangulatot találni , hogy a magunk dolgairól , azokról beszélhessünk , melyekhez nem kell senki harmadik .

Pedig félek , ha elmennék ma , vagy holnap vagy holnapután , ismét egyik-másik oly tisztelőjének jelenlétében találnám , a ki imponáló ragaszkodásában kiüz engem a maga társaságából ; ha nem kellett volna az utóbbi időben oly sokáig nélkülöznöm társaságát , akkor bizonyosan könnyebben viselném az ilyest , jóllehet átalán nehezen szokom új ismerősökhöz , és még nehezebben birom azt a közömbösséget , melyet harmadiknak jelenléte parancsol .

Magára nézve , a ki mint szinésznő is oly nagy , hiszem , nem lehet terhes még akkor sem , ha csupán alakoskodás volna is , de a milyen okos asszony és a mennyire tudja , ha akarja , az embereket az ujján forgatni , hiszem , hogy az sem volna magára nézve nehéz , néha az enyémnek , egészen csak az enyémnek lenni .

Nem akarok módozatokat proponálni és átalán kérve kérem , hogy soha magát általam ne zavartassa sem szándékaiban , sem hangulatában , sem szeszélyeiben , sem kényelmében .

Mert annyit megtanúltam a politikából és a históriából is , hogy a kényelmetlen helyzetek mindig tarthatatlanok .

Én nem emelek igényt semmit , jogot nem tartok semmit , és tőlem , kérem , mindig azt tegye , a mit tenne nélkülem ; mert nekem nem kell , a mit csak miattam tenne , hanem az csupán , a mit teszen maga miatt és magától .

De ha e mellett a feltétel mellett figyelembe veheti az én gyengeségeimet is , mely talán csak abból áll , hogy nem vagyok képes végkép lemondani : tegye meg és engedje meg , hogy addig is csókoljam legalább e papiron , ha már tegnap a valóságban nem akarta megengedni .

» V ELENCZE , márczius 7 .

Z OLTÁN .

«

Valóban az volt minden gyengeségem , hogy nem volt erőm lemondani .

Hiába mondtam magamnak váltig , hogy nevetséges a szerep , melyet játszom .

Hiába lázadt fel bennem ellene a férfi .

Daemoni hatalmat gyakorolt felettem e nő , azt tudta velem és belőlem csinálni , a mit akart , a nélkül , hogy az én akaratomnak a legkisebb befolyása lett volna rá .

Ha előbbi levelemben volt valami ellenszegülés , valami fenyegetés , valami lázadás az ő fensőbbsége ellen , mint ügyes idomár az ilyen kisérletet , úgy tudta megfékezni , hogy utána engedelmesebb és simulóbb legyek , mint bármikor ; akaratom meg volt törve és nem tudtam egyebet tenni , mint neki engedelmeskedni .

Levelemre szeretettel , szomorúsággal , félhomályos czélzásokkal vallotta be , hogy nem mer velem egyedűl lenni és minden magyarázatot megtagadott , minden találgatásnak útját vágta .

És ha föl is tettem magamban , előtte soha sem tudtam határozott , egyenes kérdéssel , vagy váddal fellépni .

Meg volt bennem az az érzés , hogy mellette közönyös minden , nélküle unnék mindent .

És mindennél inkább féltem a gondolattól , hogy végkép elveszthetném és mindig oda s oda jutottam , hogy elkerülni ezt : eltürök mindent .

Igy csalta ki belőlem azt , hogy nincs vágyam semmi , mint tudni biztosan , hogy szeret , nem zavarva mások által , egyedül lehetni véle , lábainál ülve ; ez magában elég lesz nekem , hogy nyugodt és boldog legyek .

Ha nem hittem a szerelemnek azon nemében , vagy legalább beteges aberratiónak tartottam , melyet olyan igaztalanúl neveznek P LÁTÓ után , most belé jutottam a legkülönösebb módon .

Emberből játékszer , báb lettem .

Mint kis leány kedves babájával , olyan gyöngéden , olyan dédelegve bánt velem .

De játékszer voltam .

Ha azelőtt vagy az énekes , vagy más , de mindig volt valaki : most mindig egyedűl voltunk .

Ha lábainál ültem , ő kanalazta a narancsból a hütő levet , ő hozta égő ajkaimhoz .

Simítgatta , vagy borzongatta hajamat ; czirógatott engem , de én nem czirógathattam őt ; megcsókolt néha , szenvedélytelenül , csöndesen ; de én nem csókolhattam őt .

Ha minden czélja az lett volna , megmutatni , hogy nincsen benne semmi érzéki , vagy legalább , hogy uralkodni tud érzékein feltétlenül , nem tehette volna jobban .

És nem tehette volna jobban , ha fékteleníteni akarta volna érzékeimet , hogy megmutassa , hogy képes azokat fékentartani mégis , egy pillantásával , egy parancsszavával .

Magához vonzott és mégis távol tartott a legérthetetlenebb módon .

És olyan hatálylyal tudta tenni mind a kettőt , hogy mint daemoni erők által elvesztém az önrendelkezési erőt , ide s tova huzhatott , és megállíthatott azon a ponton és abban a pillanatban és addig a meddig akarta .

És ha ellenszegülés , vagy vád emelkedett bennem , a gondolat , hogy szerelme után szerelme nélkül semminek sem volna többé értéke reám nézve : elég volt , hogy magam verjem le .

Pedig e közben éreztem helyzetemnek már pusztán physikailag is kínos és gyötrelmes voltát .

Sokszor jutott eszembe , hogy ha nem ember , hanem eb volnék , jobban érezném magamat lábainál .

Sokszor voltam azon , hogy megirjam neki , hogy a mit velem csinál , az monumentális kaczérkodás , az egy szabadúlni nem tudó áldozatnak kergetése az őrültek házába .

A félelem , hogy viszonyunk végkép megszakadhatna , hogy elveszne a remény is , visszatartott .

Sokszor látható elszomorodással sajnálkozott felettem , kért , hogy bocsássak meg neki , és biztatott , hogy fog jőni idő , melyben ha oly boldogtalanná tesz most , mint a minő ő maga : látni fogom , hogy nem lehet nő a világon , a ki úgy szerethessen , mint ő , olyan vágygyal , olyan hévvel , olyan odaadással .

De minden kérdésemre az volt a válasz , hogy többet mondania nem lehet .

E közben mindig merészebb kisérletekkel folytatta sajátságos idomításomat , mert nem nevezhetem máskép azt a rendszert , mellyel uralmát fölöttem gyakorolta .

Igy későn este , mondván , hogy fáradt , bágyadt és gyönge , lefeküdt , de nem bocsájtott el , hanem ágyához ültetett , és gyönyörködött benne , hogyan küzködik tekintetemben vágy és lemondás .

És mégis véremet féken tartotta akaratának erejével , képzelmemet tüzelte bizonyos naivitással , felsoroltatva magának , miben és mennyiben felelnek meg idomai az antik ideálnak , és midőn a nagy lábujjra kerültünk és meg találtam jegyezni , hogy ez a szobrokon a második ujjnál jóval rövidebb , de mostan a czipők korcsositó hatása alatt rendesen hosszabb : gyermekiesen örült , hogy ebben is hasonlít régi szoborhoz .

Hogy ha egyszerüen oda hat , hogy szakítás nélkül , a vonzalomnak és lemondásnak közös alapján fejlődjék egy nyúgodt viszony , a minő annyiszor követi a szenvedélyek hevét ; ha nem vonz magához és nem izgat ép oly határozottan és hatályosan , mint a hogyan ugyanakkor távol tartott mégis : talán soha sem tudtam volna egyéniségének varázsa alól szabadúlni , vagy szabadúltam volna a lassú megúnás szokott utján .

De midőn végre láttam , hogy olyan állapotot akar állandósítani , mely tarthatatlan már azért is , mivel nincsen ember a világon , a ki akár szellemileg , akár physikailag el tudná viselni az egész idegrendszer ez állandó és nyugalom nélküli fellázítását : azt mondtam magamnak , hogy minden erőmmel komoly kisérletet kell tennem , hogy tudok -e tőle menekülni , komolyat , mint T ANNHAUSER az ő V ÉNUS -ával , érezvén a varázsban a kárhozatot .

De alig maradtam el tőle néhány napig , leküzdhetlenné tette visszavágyódásomat ujabb levelével :

» Édesem .

Hát már épen nem fog én hozzám eljőni ?

Valami oka van rá ?

Ha igen , mondja meg , mondjon csak annyit , hogy igen , és én nem fogom tovább faggatni ; de ha csak megfeledkezett rólam , azért nem jön , akkor engedje , hogy emlékébe hozzam azt , hogy vagyok .

» Ön most azt mondhatja , hogy én ellentmondásba jöttem magammal a miatt , hogy Önt kérem , hogy meglátogasson , de lássa utolsó látogatásaival annyira meg voltam elégedve ; - no nem épen a két legutolsóval ! - hogy csak igy egyszerre , minden búcsú nélkül , nem tudom megszokni , hogy nem látom .

Ez a bajom .

Kérem tegyen róla .

» Üdvözletemet kérem átadni a szemeinek , tiszteletemet pedig homlokának .

» V ELENCZE , márczius 29 .

» I RMA .

«

És ismét a mámornak jöttek napjai .

Levelére visszatértem hozzá , de megmondtam neki elmaradásom okát , elmondtam az utóbbi viszony lehetetlenségét .

És megölelve és csókokban fürösztve susogta ismét elhomályosodó szemmel és kihevülő arczczal , hogy nem tud nélkülem ellenni és megfeledkezik mindenről , és megtesz mindent , hogy el ne veszítsen .

A déli égalj bujaságával fakadt ki a tavasz , a szerelem hatalmas fakasztója ; a dúsan zöldülő lídón voltunk naponként , órákig néztük a zúgó tenger hogy ostromolja folyton-folyvást , küldve hullámfalat hullámfal után , mint ezredet ezredre , a puha nyúgodt fövényt , és mint törik meg , lapúl el és apad vissza egyik a másik után .

Künn ebédeltünk derüs zene mellett a boschetoban és csöndes holdvilágos gondolázással , el a szigetek néma zárdái és magas templomai közt , tértünk vissza a tündöklő vízi városba , nem a tündöklő város esti zajongásába : magányos , csöndes , hosszú , szerelmi éjszakára .

És mint a nyaktiló zuhan le , hogy kettémesse az életet , úgy jött ismét I RMÁ -nak egy levele :

» Édes Z OLTÁN , valóban nem fogadhatom el önt többé .

Hogy miért lehetetlen , miért tettem eddig , vagy egyszer ? arra csak azt felelhetem : mert szerettem , mert szeretem .

Ezt mondom most is , mikor arra kell kérnem , hogy bizonytalan időre szüntesse be látogatásait .

És kérem , ne haragudjék .

» V ELENCZE , april 8 .

I RMA «

Ha mint férfiút a legnagyobb mértékben folytonos izgalomban tartott I RMA magaviselete , talán mint intellectuális lényt nem kevésbé bántott az , hogy nem voltam képes e magaviselet kielégitő magyarázatát találni .

I RMA múltja jogossá tett minden gyanút .

És nem egyszer furdalt e múlt és furdalt e gyanú .

Igaz , soha sem fürkésztem ez irányban .

Nem tartottam magamhoz méltónak ?

Vagy féltem az eredménytől ?

Nem tudom , mert igyekeztem ilyen tépelődést magamtól távol tartani , és inkább arra kerestem okokat , hogy ilyen gyanúnak , ha alapja volna , ez még épen nem magyarázhatná magaviseletét .

Nem akartam jelentőséget tulajdonitani annak , hogy I RMA ismét s ismét szerelmet mutatott irántam és más iránt nem .

Szerelem dolgában nem kell ügyes szinésznőnek lennie : a legegyügyübb nő is félrevezetheti a legélesebben látó férfiút is ; láttam akárhányszor , hogy férjének jelenlétében milyen közönyös tud lenni a nő kedvese iránt , milyen szerelmes férjébe .

Inkább kellett azt tekintenem , hogy mindazok közül , a kiket I RMÁNÁL vagy I RMÁVAL láttam , pedig némelyiket gyakran és sokáig láttam nála , egyiken sem tudtam észrevenni soha bizalmasabb viszony jelét ; pedig a férfiak , mivel kevesebb okuk van a rejtegetésre , de kevesebb érzékük is van arra , hogy a szerelem rejtést igényel , és főkép mivel kevesebb tapintatuk , és mindenekfelett kevesebb türelmük van , ritkán tudják huzamosabban megállani , hogy el ne árulják magukat : ezenfelül , ha I RMA mást szeretett , nem volt oka ezt előlem titkolni és a mi viszonyunkat folytatni .

Ha pedig szerelem nélkül volt másnak kötelékében , ez a másik még kevésbbé lett volna óvatos előttem , de I RMÁNAK kellett volna sokkal óvatosabbnak lennie szemben vele .

Pedig bármilyen távol tartott magától , koronként , időről időre minden ismerőse előtt , sőt egészen idegenek szeme láttára is , szinte tüntetésszerüen árulta el viszonyunkat .

Másfelől , ha lett volna egy harmadik , ez alighanem beszéd tárgya lett volna .

És beszéltek sokat egykori kalandjairól , de semmit sem a jelenről .

De nem marad e fenn még mindig a lehetőség , hogy valaki több szerelmi viszonyt tart fenn egyszerre és az egyiket titkolni akarja és tudja , a másikat nem ?

Nem képzelhető -e ez épen ily erős ösztönökkel és kielégitetlen , tépett , bódulatra szomjazó lelkülettel biró nőnél , mint I RMA ?

Nem -e a benső kielégitetlenség és disharmonia elnémitására számitott izgalmi játék az , a mit velem űz ?

Vagy a szinpad hősnője tanulmányozza -e az emberi jellemet és szenvedélyeket és teszi ezért lázas kisérletek tárgyává kiszemeltjét - hideg vérrel ?

Vagy valóban monumentális dimensiókban vitt kaczérkodás , a mit űz ?

És ha az , mi a czélja ?

Csak mulattatása ?

Vagy annak teljes leigázása , a kivel kaczérkodik ?

Talán el akar érni valamit velem ?

Hatalmába akar ejteni , éreztetve velem , hogy nem tudok nélküle ellenni ?

Módra akar terelni , hogy biztositsam magamnak ?

Nőm akar lenni ?

Nőm ?

Képzeltem -e ilyennek nőmet valaha ?

Képzelte -e ilyennek anyám , midőn jövőmön tünődött ?

Lehetne -e képzelni ennél nagyobb botrányt ismerőseim összes körében ?

És vajjon , ha e perczben felül állana minden kételyen , hogy ez által ez izgalmas szerelem nyugodt birását magamnak biztosíthatnám , ha tudnám , hogy gyötrésemnek csak ez az oka , és hogy azután megszünnék a gyötrés és maradna szerelme : nem venném -e nőmnek ?

Mennyire máskép végezném akkor életemet , mint a hogyan nagy álmaimmal , becsvágygyal tele , kezdtem !

De gyötrelemnél egyebet mit arattam nagy álmaimmal ?

És mit köszönök a világnak , hogy tekintettel legyek reá ?

És » nőmmel « megjelenve otthon , nyilvános utczán , nem kellene -e remegnem , hogy férfiúval találkozom , a ki hátam mögött kaczagni kezdene és apró történeteket részletezne barátainak , melyeknek ő a hőse és ...

És vajjon , ha szerelme miatt férfiú félrelök becsvágyat , becsületet , családot , közéletet és hazát ... mondhat -e fölötte itéletet az , a ki talán hasonló szerelmet nem ismert ?

C LEOPATRA szerelme volt C AESAR -é és volt A NTONIUS -é .

De egy volt -e a kettő ?

C AESAR napirendre tért fölötte egy éj után .

A NTONIUS e szerelemben elfelejtett becsületet , nemzetet és uralmat a világ fölött .

A mi C AESAR -nak jutott , azt el lehetett felejteni másnap reggel ; a mi A NTONIUS -nak jutott , a fölött el lehetett felejteni a világuralmat .

Csak a férfiakban van -e a különbség ?

És nincs -e meg a szerelemben is , melyet élveztek ?

Római imperator !

Népek imádottja !

Csaták istene !

Birodalmak hóditója !

Itélhet e fölötted az , a ki nem ismerte C LEOPATRA szerelmét úgy , mint te ?

C AESAR -nak odaadta magát .

Téged szeretett .

Ki tudja , mi lett volna C AESAR -ból , ha úgy szerette volna , mint téged , ha lehetne úgy szeretni hideg számitót , mint a hogyan szeretni lehet M ARC A NTONIUST , a ki szerelmét egy világgal fizeti , és évezredekre szólló hírnevet dob oda ráadásúl .

Férfiak , bámuljátok C AESAR -t !

Az asszonyok A NTONIUS -t fogják szeretni .

És a kérdés csak az , vajjon a férfiakat és bámulatukat , vagy az asszonyokat és szerelmüket becsüljük -e többre ?

Mert különben a dolog egyre megy , és J ULIUS C AESAR -t ép úgy római aczél öli meg , mint A NTONIUS -t , és mindenesetre több köszönet van a nők szerelmében , mint a férfiak bámulatában .

Csodálatos , hogy az első napok után nyugodtabb lettem .

Minél többet forgattam magamban I RMA magaviseletét , annál inkább szilárdúlt bennem a meggyőződés , hogy nem fog sok idő beletelni , és ő közelít megint , ha passiv maradok magam .

És igy bármit tervezgettem feltüzelt képzelettel , elmaradt mind , hogy helyet adjon a puszta passivitásnak , melytől napról-napra inkább vártam a biztos eredményt .

Magyarázni nem tudtam magamnak I RMÁ -t , de kiszámitani tudtam .

Érteni nem értettem , de ismerni ismertem .

Mert absolut passivitásom csakugyan elegendő volt arra , hogy már egy hét múlva ujra kezdje a játékot , melyben most a vonzáson volt a sor .

» Édes Z OLTÁN , holnap , azaz ápril hó 16-án hangverseny lesz a F AVORITÁ -ban ; én is elmegyek Z-nével , és nagyon szeretném , ha Önt ott láthatnám , igen nagyon szeretném .

Kérem , ha nem haragszik reám - s ha haragszik , még inkább ! - jőjjön ki oda , vagy hozzám , vagy a hajóhoz , hogy együtt menjünk ; no vagy legalább , hogy ott legyen .

Különben mi a fél hat órai hajóval megyünk ...

» Április 15 .

I RMA .

«

Látva tartózkodásom sikerét , nem mentem sem I RMÁ -hoz , sem a G ENOVESI -féle apró gőzöshöz , melyet elkényeztetve a Margit-szigeti gyors közlekedés által , nehézkessége , lassúsága miatt úgy is utáltam .

B EPPO -val mentem a L IDÓ -ra és a hosszú sétányon át F AVORITA kertjébe , hol a tavasszal együtt megkezdődtek az esti hangversenyek is .

Strauss-keringőnek hangjai fogadtak messziről ; bizonyos fölény érzete , mely számitásom sikeréből folyt , a tarkán kivilágított bokrok , a chiosk tele fénnyel , zenével , derülten társalgó és lakomázó emberekkel és S TRAUSS- nak régi reminiscentiákat keltő ütemei elfújtak belőlem minden sentimentalitást , bizonyos léha hangulatot ébresztettek bennem , és akaratom még hidegebb vérűvé tett , mint a minő talán voltam .

I RMA fehér köntösben volt és igy könnyü volt azonnal észrevennem , ha nem is tudtam volna e nélkül is azonnal kiérezni a szerelmesnek ösztönével .

Mindamellett épen nem siettem hozzájutni ; minden ismerőssel szóba álltam , kivált nőkkel , némelyiknek asztalánál le is ültem és semmi sem lehetett természetesebb , mint a hogyan magának a tömegnek lassan váltakozó hullámzása által I RMA asztalához jutottam , a hol olyan nyúgodt barátsággal , mintha köztünk semmi sem történt volna , üdvözöltem őt és társaságát .

Z-né volt , énekesnő mint I RMA , az őgyelgő tenorista és egy fiatal ur , a ki igen sokat tartott a színi körökben tett hódításaira ; ez utóbbi nyilván nem tartozott a társasághoz , hanem csak mint vendég jött oda I RMÁ -nak udvarolni .

I RMA , a kit eddig is folyton megfigyeltem és a kin belépésemtől fogva igen meglátszott az ideges nyugtalanság , ha addig is csak szórakozottan ügyelt udvarlására , most már épen nem figyelt reá .

A hóditó , miután a társalgás vezetésére tett több kisérlete meghiusúlt , heroicus fogáshoz folyamodott és sétát inditványozott .

I RMA jónak találta az eszmét és felkelt .

Az eszme szellemi tulajdonosa édes redőkbe szedett ábrázattal ugrott fel , de mielőtt ő tehette volna , karomat nyújtottam I RMÁ -nak , aki azt úgy fogadta el , mint a mi magában értető .

Mentünk .

Utánunk a másik pár .

A hóditó megkövülve , talán ma is ott állana , ha nem ment volna más hóditás után .

A kis győzelemnek és a langyos éjnek , valamint I RMA csevegésének befolyása alatt mindinkább elenyészett minden bántalmamnak utóíze .

Órákig sétáltunk ; messze utánunk a másik pár .

Reggel-fele haza vittem őket gondolámon .

I RMA phantastikus és pajzán volt a szilajságig .

A ST .

G IORGE -M AGIORE sziget-temploma előtt meg kellett állnunk .

I RMA felment a templom lépcsőzetén és onnan nézte a holdvilágban úszó szigeteket és a várost , mig nekünk a gondolában kellett maradnunk .

Ő maga az egész képben a legmegkapóbb látvány volt ; plastikus alakja hosszú fehér köntösében , a néma templom magas lépcsőin szoborként állott .

Még I RMÁ -nál theáztunk mind a négyen .

Aztán haza kisértük Z-nét .

Már világos reggel visszamentünk I RMÁ -hoz , miután az őgyelgő tenorista már elébb ajánlotta magát .

Hazamenet I RMA különböző arczképeiből egy egész csomót vittem magammal , mintegy a kibékülés zálogáúl .

Ime két levél ez időből , mely a legjobban tükrözi hangulatunkat , de kivált az I RMÁÉT .

Egy kis kártya :

» Ha jobb unatkozásra nincs kilátása , kérem szerencséltesse ma délután szegény szolgálóját ; a három órai hajóval indulok a L IDORA .

I RMA .

4-30 .

S ÜRGŐS .

H ÓDOLATTAL .

«

És e levél :

» Aranyos !

Ma semmi esetre sem megyek ki a L IDORA .

Ha máskor egészségem miatt megyek , ma csak rontanám .

Tehát otthon várom .

» Most egyebet miért mondjak tollal , majd elmondom szóval !

» Adieu !

Délután pedig repüljön hozzám , gondolája szárnyán .

Én kitárt - - - - - - ajtókkal várom .

» Hozza el kérem magával G OETHE költeményeit , igen hálás leszek , ha felolvasand belőle .

» És most , miután szellememet tökéletesen kimerítettem , fogadja honleányi üdvözletemet és lagunák lége által megdesztillált csókomat .

4-30 vagy nem - 5-1 ugy -e ? «

» I RMA .

«

Mintegy öt nappal utóbb lehetett , hogy ismét késő éjjelig voltam I RMÁ -nál .

Elfelejtve a múltnak minden kínja .

Kényeztetett a hogyan csak tudta .

Más napra meg kellett igérnem , hogy ismét eljövök .

Nem volt otthon .

Hiába kerestem mindenütt , a hol találhatni véltem .

Egész estémet kelletlenül töltöttem .

És a következő napon e levél :

» Tisztelt Uram .

Végre is a vége csak az , hogy - vége .

» Előbb vagy utóbb valamivel , az nem sokat határoz ; s az én érdekem azt kivánja , hogy mától fogva ne találkozzam Önnel többé .

» Fölvilágosítással , úgy tudom , nem tartozunk egymásnak s Ön hiszem , hogy szivesen el is engedi .

» Nincs is arra szükség .

» De nem mulaszthatom el megköszönni Önnek azt a nehány kellemes órát , melyet szellemdús társasága nekem szerzett .

» Legyen meggyőződve , hogy ezekre mindég igen kedvesen fogok emlékezni .

» Végül még kérem , ha ? - vétettem Ön ellen , bármivel - vagy vétek most ? - bocsásson meg , és jó szemei mentsenek ki netán tulságos - hm ! ugy -e különös gondolat , » szigort « akartam mondani ? - velem szemben ! - szigort képzelni !!? - no a mennyire szükség van rá , mentsen ki maga előtt kérem !

Végre - minden jó velünk .

No lám , még utóbb érzékenykedni kezdek , az már aztán igazán nem jól venné ki magát - tőlem ! nos - Adieu .

» V ELENCZE , 5-9 .

I RMA .

«

Első szavaira megzsibbadva , gépiesen , a hidegnek olyan érzésével , mint ha ereimből kiveszne a vér , olvastam végig e levelet .

És midőn elvégeztem , ismét s ismét elejétől végig betüztem .

Azon vettem magamat észre , hogy tisztán a gravitatió physikai törvényénél fogva , mintegy tehetetlen tömeg ülök székemen , tehetetlen annyira , hogy a levél kihullott kezemből .

Ennek zöreje riasztott fel ; minden akaraterőm megfeszítésére volt szükségem , hogy megtaláljam a gondolkodás képességét .

Első dolgom volt magamra csukni az ajtót .

Nem tudtam volna elviselni élő lény tekintetét .

A mint bennem megállott az élet , élettelen néma csend volt első , legfőbb szükségem .

Azután újra azt a levelet olvastam .

Nem minden szavát , nem minden betüjét : minden betüjének minden vonását , a papirnak minden apró foltját elmémbe véstem .

És aztán gondolkodni kezdtem .

Hogy ha legalább olyan leplezetlenül frivol nem lett volna .

Úgy szóllít meg , » tisztelt uram ! « mintha üzleti levelet irna .

Nem tudott találni semmi mást .

» Végre is a vége csak az , hogy vége .

« Milyen kelletlen , milyen unott lehetett egy viszony , melyet igy végzünk .

Milyen kicsinylett a viszony és az , a kinek mondják !

De hát mire volt engem szerelemmel áltatnia !

Igaz : » valamivel elébb , vagy utóbb , az nem határoz .

« De miért így !

Érdekével ellenkezik !

De hát fel kellett e érdekének áldoznia halálig sértett önérzetemet , érdeke parancsolta -e , hogy ennyire nevetségessé tegyen önmagam előtt , daemoni gúnnyal fitogtatva , hogy milyen közönséges - nem , ez nem közönséges , - rendkivüli semmi az , miről ábrándoztam , a miért rajongtam , a mit imádtam , a miért megfeledkeztem mindenről , a miért azon a ponton voltam , hogy félre lökjek mindent : ez a szerelem , mely az élet sivárságából a mámor bódulatába ragadt , hogy hallatlan önámitáson és gyötrelmeken át visszalökjön abba a pokolba , melynek neve élet életkedv és életczél nélkül , kifacsarva belőlem reménynek , hitnek , életviselési erőnek végső maradékait , hogy legyek semmirevaló , elhasznált , félrelökött nyomorúlt .

Hát hülye voltam : hinni , hogy számomra lehet öröm és álmodni boldogságról ; keresni még egyszer életokot , én , a ki három évtizedet éltem csak azért , hogy lássam , hogy nem vagyok életre való .

Bünhödtem .

Nem érdemeltem egyebet .

» Nem tartozunk egymásnak felvilágosítással .

« Nem , oh nem tartozunk .

Nem tartozol semmivel sem .

Megízleltetéd velem a boldogságot , életemben először meg , és visszalöktél , a honnan felszedtél , hogy legyek nyomorúltabb , mint valaha .

Tartozni nem tartozol semmivel sem .

Mulattál .

És a vége az , hogy vége van .

Miért ne mulattál volna , ha megtehetted , és miért tennéd tovább , ha ráuntál .

De hogy » szívesen el is engedem « a felvilágositást , azt ne hidd .

Ha valamim volna , a mi nekem érne valamit : odaadnám érte mind .

De hiszen nincs .

Köszönöm , hogy megköszönöd » a nehány kellemes órát .

« Oh , hogy neki nem volt az egész egyéb semmi , mint » nehány kellemes óra .

« Egyéb semmi .

» És igen kedvesen fog rám emlékezni .

« Nos hát lehet többet kivánni ?

Nem volna -e nekem is legokosabb ugyanezt tenni ?

És milyen jó szívű !

Aggódik , hogy talán vétett ellenem !

Talán !

És jó szemeim mentsék ki .

Mennyi együgyűséget olvashatott ki jó szemeimből .

» Minden jó velünk ! «

Mi van jó ?

Agyrém .

Nem is fogalom , csak szó .

Annak is hiábavaló .

» Nos - Adieu ! «

Lehetett -e volna bucsút geniálisabban kigondolni ilyen mulatság után ?

Hogyan illik hozzá .

Milyen semmitmondó .

Azután elővettem régibb leveleit .

Elolvastam egymásután sorra .

És végül a végsőt .

Milyen jó collectió .

Hogy belé nem őrültem !

Aztán elővettem arczképeit .

Mindenik egy-egy szerep .

Mindenikből sugárzott egy-egy érzelem , egy-egy szenvedély .

Szerep , - szerep !

Mégegyszer elolvastam leveleit .

Azután gyönyörü eszmém támadt .

Koldúlnom nem lehet ott , a hol kidobtak .

Szemrehányást minek csinálnék ott , a hol kikaczagnak .

És mit is lehetne írni , a mi e levélre méltó válasz volna ?

Hanem elküldöm neki leveleit , kezdve a legszerelmesebbtől egész az utolsóig .

De nem egyszerre .

El sem olvasná és másnap nem gondolna velök többé , ha csak nem azért , hogy örüljön , hogy visszakapta .

Hanem egyenként .

Mához épen egy hétre az elsőt , addig semmit .

Azután minden héten egyet .

Akkor elolvashatja mindeniket és összehasonlíthatja mindeniket az utolsóval .

Eleibe hozom szerelmünket eleitől végig , hetenként egy darabot .

Emlékezzék vissza a mámor óráira , minden szavára , minden csókra , minden szeszélyére .

De az első után tüzbe dobhatja a többit felbontatlanul ?

Nem volna nő , ha megtenné .

Erre még ő sem képes .

Ennyire mégis nő .

De hogy megváljak ettől a drága gyüjteménytől , azt nem lehet várni .

És nem is az eredetieket küldöm .

Azokhoz nincs joga .

Hanem minden héten ráforditok egy napot , hogy egy-egy levelét lemásoljam vonásról vonásra mint a hamisitó , hogy megdöbbenjen saját irásától , mely mégis az enyém .

Egy pontot , egy foltot nem fogok elfelejteni , ott lesz minden a maga helyén , szakasztott olyan , mint az eredeti .

Megkapja hetenként ugyanazon a napon .

Ha elutazik , ott a hol van .

Énekesnő nem bújhat el ; és vissza nem utasit egyet sem , mert félne , hogy másnak a kezébe jut .

Igy ha a collectiónak vége van , újra is lehet kezdeni .

És nyerek annyit , hogy legalább minden héten lesz egy napom , a melyiken tudom , hogy miért vagyok a világon .

Őrültségnek fog ez látszani ?

Szemrehányásnak ?

Szerelemnek ?

Gúnynak ?

Mit tudom én !

De ő sem fogja tudni , és nem volna nő , ha nem kínozná az , hogy nem tudja .

És ezenkivül tőlem nem hall semmit sem .

Asbóth János

Álmok álmodója

HARMADIK KÖNYV. DARVADY ZOLTÁN SZERELME.

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

XIII.

XIV.

XV.

XVI.

XVII.

XVIII.

XIX.

XX.

XXI.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Asbóth János

Álmok álmodója

HARMADIK KÖNYV. DARVADY ZOLTÁN SZERELME.

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

XIII.

XIV.

XV.

XVI.

XVII.

XVIII.

XIX.

XX.

XXI.