Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gineverné Győry Ilona
Angolok
Keletkezés ideje
1915
Fejezet
24
Bekezdés
873
Mondat
2236
Szó
56607
Szerző neme
nő
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Az angol asszony
A felelősségek világában mégis csak igen sajátságos törvénye uralkodik a gravitációnak.
Minél nagyobb súllyal nyugszik rajtunk a felelősség, az nem hogy annál jobban lenyomna, hanem annál jobban fölemel.
Az angol leány a házi kötelességekben nem egyszer lanyha, a tudásában felületes, a hajlamaiban igen mulatni vágyó; - és mégis, mire öt-hat éves asszony lesz belőle, akkor az a körülmény, hogy nem állja meg a helyét, nem hogy szabály volna, hanem kivétel, igen, igen nagy kivétel.
A házának kitünő rendben tartója lesz belőle, (noha valami egészen más, mint a kontinens örökké sütő-főző "jó háziasszonya ", de a maga világába beleülő, tehát helyén való species) jó feleség, jó anya; a férje társadalmi állásának jó támasza, noha nem olyan aktív módon, mint a francia asszony, aki igazi camarade, érdektárs, üzlettárs egy személyben; - az angol asszony - hacsak maga is nincs külön kenyérkereső pályán , - inkább benn a házban segíti a család érdekeit.
Némely leány egyenest megfordítja a természetrajz rendjét és miután előbb , leánykorában leélte a maga mulatós pillangó-életét, asszonykorában gubózza be magát.
De mivel ez megint túlzás, ha így történik, azért ez sem lehet sem a természetes , sem a tökéletes folyamat.
Hanem hogy Angliában sok nagyon világiasnak látszó leányból lesz jó otthoni asszony, annak rá lehet jönni a filozófiájára.
Talán abban a leánykori, nyughatatlan ide-oda járásban, mindenütt ott levésben is benne van a leánynál annak a vágynak és reménynek a csirája, hogy így hamarabb megleli azt "who gives her a home ", aki otthont ad neki .
Hogy ez a kifejezés ily elfogadottá vált a társadalmi nyelvben, az maga mutatja , mennyire uralkodó fontosságú gondolat az, hogy valakinek otthona legyen.
Vajjon azért olyan nagy -e erre a vágy Angliában, mivel az angol otthon, ha csak közepes vagyonú is, a legeszményibben kedves otthonok közé tartozik?
Vagy azért olyan kedves, mert a nő minden vágya, gondja alkotja meg?
Valószínűleg kölcsönhatás az, amiről itt szó van.
...Megtörtént tehát.
Charlie, Jack, Richard vagy Frank szólt.
Megkérte a leányt.
No, alkalma, az volt reá, mert a fiatalok néha két évig is barátságban vannak, járnak együtt a tennis-klubba, színházba , sétára, vagy hellyel-közzel valami közös társadalmi munka végzésére munkás-klubba, énekkarba stb.
Ketten, egyedül.
Ez az együttlét (a megismerkedés eszköze) annyira nem kötelező ígéret még a házasságra, hogy mennél lejebb megyünk a társadalmi osztályoknál, ez az együtt kijárás annál is inkább elfogadott intézmény; pl. a cselédleányok, gyári leányok legkifogástalanabbja, aki a modoránál fogva sokszor beleillenék egészen jó középosztályú körbe is; - a legnagyobb nyíltsággal beszél a "my young man " -ről ( még az elszegődéskor is) s hozzá teszi: "Eljegyezve még nem vagyunk, csak együtt járunk ki ".
És ezt éppen az ilyen sorsú leánynál meg is kell értenünk.
Ideje nincs ismerkedésre és szórakozásra máskor, mint abban a pár szabad órában; - ha szolgálatban van, máshol nem is igen láthatja a barátját , mint séta közben.
Ezt tehát el kell fogadni.
A közép- és felső osztályok leányainak, persze, távolról sincs erre ennyi szükségük s ott éppen ezért sokkal rövidebb ideig tart ez a peripatétikus duett.
Megtörténik a megkérés.
Férjhez nem ment nő több van Angliában aránylag, mint másutt, de agglegényül maradt férfi sokkal kevesebb és ez nemcsak azzal az aritmetikai dologgal magyarázható, hogy nő több lévén, jut feleség mindenkinek, hanem mert az angolszász faj férfiában él az az őserejű és őstisztaságú felfogás, hogy a családhoz tartozás nem gátja, elnyomója, hanem kifejlesztője az ő munkára való képességének és erejének; az ő "egyéni tökéletesedésének" mint ők mondják.
És mikor ezt említem, a nemzet gerincét tevő középosztályra gondolok, amely Angliában fontosabb, életerősebb, mint bárhol, még pedig bizonyára nem függetlenül attól a ténytől, hogy a "settling down ", a megtelepedés (amit a magyar paraszt kedves, komoly tréfával a becsületes emberek sorába való belépésnek nevez) az ország ezer meg ezer társaságba járó, víg , mulatós, nyalka fiának éppen úgy vágya, mint a szintén vígságot kedvelő leányoknak.
...A menyasszony készül tehát az esküvőre.
Néha két esztendeig, néha hat hétig .
Bele kell nyugodni mindegyikbe, mert a vőlegény néha csak két év múlva jöhet meg a világbirodalom valamelyik távoli sarkából, vagy esetleg hat hét múlva már indulni akar oda - feleségestül.
A kelengye elkészítése voltaképpen a leányos háznak egyedüli gondja, mert a házat a vőlegény bútorozza be.
Az ízlést hozzáadja a menyasszony is, de a pénzt csak a vőlegény.
És még az a kelengyekészítés is hova zsugorodik a kontinentális méretekhez képest; a német leány selyemfehér, súlyos, értékes vászonkelengyéje , meg a francia leány csipkés, batiszt holmijának tizenkétszer tizenkettőre menő száma mellett.
Hogy az angol asszony nagyon sokat, nagyon díszeset meg nagyon vásznasat vagy batisztosat ne vigyen kelengyéből, arra három hatalom bírja rá: a ház, a mosóintézet meg a klíma.
A ház azzal, hogy a középosztálybeli ház emeleti szobái, tehát ahol szabad szekrénynek lenni, nem hagy annyi helyet, a fali szekrényeknek pedig nem ad akkora méretet, mint a régi, kontinentális szekrényóriások helye és mérete volt.
A kelengye díszes minőségének korlátozásáról pedig gondoskodik az angol mosóintézet, amely a franciás, csipkés pókhálókat vagy bádoggá keményíti, vagy rostává szaggatja; és végre, hogy se hideg vászonból, se vékony batisztból túl sok ne legyen, azt elintézi az angol klíma, az a szeszélyes, az a szelet, napot, ködöt, záport egy hét alatt háromszor váltogató angol klíma, melynek kiállásához mindennél jobban a gyapjú szükséges, hogy ne azt a fajta türelmet említsem , amely szintén a gyapjút adó derék és szimpátikus állat közmondásos sajátsága.
Eljön az esküvő napja.
Anglia társadalmi életének sok más között sajátságos vonása ez is: A legmagasabb körök, a legvagyonosabb osztályok világában lábrakapott divat, legyen az malomkerék vagy makkcsésze nagyságú kalap, drótvázas frizura, strucctoll - tüstént leterjed a középosztályon át a gyármunkás, a bolti és a cselédleányig és ezeknek, ha még oly selejtes kivitelben is, de jellegre, körvonalra nézve, úgy a hogy hasonlóan rögtön kell hordaniok azt, amit pár hete a duchess meg a marchioness kezdett hordani.
Ezt az utánzási szenvedélyt, a divatcikkek, ipari dolgok világában már egymaga az is megmagyarázza, hogy a gyáripar nemcsak óriási mennyiségben, de bámulatosan sokféle kivitelben is termel mindent.
Messziről vagy szürkületben a legselejtesebbje is hasonlít úgy a hogy, a legjobbhoz; az East Endben a Mile End Road leánya tehát boldogan veszi meg hitvány minőségben is, mert egy kicsit mégis olyan, mintha valami nagyúri nőé lenne.
Ez a titka annak, hogy Londonban közepesen, sőt meglehetős jól is lehet öltözni kevés pénzből, de kivételes jól viszont csak igen nagy pénzből.
Mert a kész holmi olcsó, de az egyéni jellegű jó öltözködést biztosító megrendelt munka drága.
Az ilyen osztálymásolás sohasem nagyon egészséges dolog; az ember csaknem azon kapja magát, hogy visszakívánó sóhajjal gondol a középkor Kleiderordenjára; - vagy legalább is szeretettel gondol a magyar , olasz, schwarzwaldi és bretagnei parasztleány ragaszkodására a maga osztályának viseletéhez s ez a ragaszkodás, mint gyönyörű jele áll az ember előtt azok méltóságának, akik apró külsőségek révén sem kapaszkodnak oda, ahova nem valók .
Szemben áll ezzel az angol falvakban a legkisebb farmerek asszonynépe, aki persze coat and skirt kosztümbe, a divattal lépést tartó kalapba, boába, blúzba öltözködik.
" Aber fragt mich nur nicht wie !" mondanám talán, ha a világ egyik legszebb négysoros strófájának utolsó soráért nem volna kár ide.
Igen, de a divatnak ez az egyenruhává válása, a díszesnek, választékosnak ez a selejtesben is elfogadása, hódoló hűséggel való utánzása az egy fokkal fölebb állóknak mindenben, ámde viszont némi neheztelés azért, ha az egy fokkal ő alattuk állók ugyanezt teszik: - ez a vonás, amiben, bárhogy tagadjam, van egy eleme annak a snobizmusnak, amit Thackeray úgy meg tudott látni a maga fajában; - ez a vonás az angoloknál a társadalmi szokások közt talán az esküvőnél nyilatkozik meg legjobban.
Kezdődött az esküvőkön az uszályvivő kis apródok jelenléte az olyan nagy családoknál, ahol az apródok jelmezeit a kastélybeli családi képtár valamelyik évszázados képéről másolhattak; - ma már persze apród viszi az uszályt ott is , ahol az "ancestral hall " -nak, az ősök csarnokának egyetlen képe a tegnapelőtt nemesített családfőé, sőt ott is, ahol az apródi ruha legfölebb oly értelemben régi, hogy másodkézből vették.
Történeti jellegű motívumokat, pl. jellemző színeket eleinte az olyan családok kezdtek az esküvői menetbe belevinni, akiknek híres címerállatait, az egyszarvút, a sárkányt, vadkant, griffet, oroszlánt az egész egyesült királyság ismerte.
Ma már ezeknek a családoknak a sarkára tapos az is, ahol az egyedüli címerállat talán az a kecske, aminek a bőréből a papa cipőt varr; vagy az a yorkshire-i mangalica, amit a papa boltjában kolbásszá feldolgozva árulnak.
A nagyúr leányát, ha az esküvő megvolt s ő leveti a menyasszonyi ruhát, hogy a " going away dress " -t öltve föl, férje jószágára utazzék, ma már - cinizmus és lenézés nélkül legyen mondva - igazán vonásról-vonásra utánozza a külvárosi "kis köz" cottage-eiből való menyasszony, akit "a mi sorunkrul való legény" vévén feleségül, neki talán csak a negyedik szomszédba kell átköltöznie.
De azért, ha csak emberi lehetőség van reá, kell fehér menyasszonyi ruha; - nem csak azért , hogy föl lehessen venni, hanem azért is, hogy föl lehessen cserélni a "going away dress " -szel.
De hát végre ne feledjük: - az emberi lélek mindig szeret formákhoz ragaszkodni és az angol élet formái, melyek így kikristályozódtak, nemcsak régi, hanem szép voltuknál fogva is vonzók; nem csoda, ha vonzanak is.
Azonkívül, ha igaz is , hogy a legnemesebb önérzet talán abban nyilatkozik meg, ha valaki soha, még kivételes napokon sem akar másnak látszani, mint ami; - viszont nem tudni, ha vajjon nem az angol alsóbb osztályok self - respect - je, a maguk megbecsülése lel -e kifejezésre abban, mikor az utánzás vágyával fordulnak azok szokásai felé, akit felsőbbség tisztelő, nemzeti természetük olyan sokra tart.
De ha a különböző osztályokról beszélünk, a fiatal országnagy-férj birtoka, ahol a fiatal asszonyt a cselédség meg a bérlők úgy fogadják, mint valami hódoló hadsereg, éppen olyan messze van a jómódú középosztály asszonyának otthonától , mint a "kis köz " -beli menyasszony cottage-je; - és a nemzet nagy zömére az a középnagyságú otthon, az a középosztálybeli asszony a legjellemzőbb, az arról szólás tehát a legszükségesebb.
Mondjuk, hogy londoni ember a férje.
Kormányhivatalnok, bankhivatalnok, mérnök , ügyvéd, tanár, kereskedő.
Házat találnak valamelyik suburbban, azokban a gyönyörűen épült részeiben Londonnak, ahol minden ház előtt is, mögött is van egy kis kert.
És az ember azt érzi, hogy az angol nemzet fölött őrködő géniusz bizonyára áldást mond ezeknek a házaknak minden falára, a kis kerteknek minden bokrára; - mert az, hogy ezek az otthonok olyan otthonok igazán és nemcsak olyan, az ideiglenességet szinte kiabálva hirdető "szállások ", mint más nagy városokban a bérkaszárnyáknak lakóversengéssel, zongora- és szőnyegpüfölő versennyel, házmesteri cerberokráciával áthatott lakásrendszere.
Az otthonukat szerető családok összességéből áll ki legbiztosabban a hazáját szerető nemzet és ezt az otthonszeretetet szóval ki nem fejezhető mértékben élesztik azok a kertes, külön házak.
Egy nemzet múltjából is, de jövőjéből is nagy és fényes lapokat értek meg olyankor , mikor egy ilyen jómódú suburban városrészen végigmenve szombat délutánokon, vagy nyári alkonyatkor, azt látom, hogy az ügyvéd úr, az őrnagy úr, a tanár úr, a bíró úr sövényt nyes, füvet nyír, rózsát olt.
Hogy , amint az évek múlnak, az egyiknek kertész, a másiknak inas kerül a háta mögé segíteni és hogy lassankint a kert is megnő valóságos parkká, azt nem meglepetve, hanem megértéssel látja meg az, aki éveken át tudta, hogy a család nem mindig a házon kívül, pénzszórással próbálja megszerezni a maga örömeit.
Legyen is áldott az ilyen kertek minden virága, bokra; nem csak azok gyökereznek ott meg mélyen; - erős gyökerek csatolják ahhoz az otthonhoz a férjet, apát is , meg valamennyi családtagot.
A kertben való munkálkodás a testi egészséget, a benne való gyönyörködés és a természet megszeretése a lelki egészséget hozza meg.
És megterem az angol középosztálynak legnagyobb kincse és legnagyobb ereje : a tiszta, szép és derült családi élet.
...De persze, az új pár kertjében sok még a tenni való és sok az új házban is.
Pedig sietni kell, mert vagy egy hónappal azután, hogy megtelepedtek, kezdődik a fiatal asszony társas életének megalapozása, kialakulása.
Az a kérdés merül fel talán, hogy: "kiknél kell majd látogatást tennünk ?"
Oh dehogy!
Ellenkezőleg .
" Vajjon kik tesznek majd nálunk látogatást ?"
Mert Angliában mindig az újonnan megtelepedett család az, akiket a többiek keresnek fel először.
Ha úgyis olyanok vannak a környéken, akikkel az új pár családja már előbb is ismeretségben állott; - pl. ha a megyei birtokos-családok, a "county families" világában vagyunk, akkor körülbelül bizonyosra veheti az új pár, ki lesz a köre; de oh, ha egészen új környékben telepednek le!
Micsoda kérdőjelerdő ágaskodik akkor a fiatal asszony előtt!
Ki jön el?
Hányan?
Ki lesz az első?
Sietni fognak -e, hogy mutassák, mennyire óhajtják az ismeretséget, vagy húzzák-halasztják majd annak diszkrét jelzésére, hogy éppen csak azért jöttek, mert illik?
Abban van valami nagyon kedves, nagyon becsülésre méltó, mert nagyon emberi vonás, hogy az utca legközelebbi házaiból valók majdnem mindig tesznek látogatást az új szomszédnál.
Értelme az, hogy ne kelljen egymásra olyan ismerlek is nem is féle zavart, félszeg tekintettel sandítani és hogy ha esetleg valami baj volna a szomszédban, tudhassák az illetők, hogy segíteni kész emberek veszik körül.
Melegszívű, szép és természetes ellensúlyozása ez annak a formalitásokhoz való ragaszkodásnak, amivel az angolok humorosan sokszor magukat vádolják, verset írva például arról a két angol gentlemanről, akiket a hajótörés egy puszta szigetre vet.
Egyik a déli, másik az északi szigetcsúcson telepszik meg.
A tenger árja az egyik csúcsra csupa osztrigát vet, a másikra csupa tengeri rákot.
Bőven van mindkét féle, de a két ember egy kis változatosságért szívesen cserélne, de hát - nincsenek egymásnak bemutatva.
Nos, én nem félteném őket a konvenciókat romboló primitív viszonyok közt, mert az angol lélek alapvonása, a becsületes, jólelkű humanizmus megtalálja bizony az utat az egymáson való segítésre még a konvenciókkal tele civilizált világban is.
...A fiatal asszony előtte áll tehát társas köre megalakulásának.
Egy olasz közmondás azt mondja, sugárzó fényű emberi bölcsességgel : Abbiate pietà di chi ha fretta, chi aspetta e chi sospetta.
Legyetek könyörülettel az iránt, aki siet, aki vár és aki gyanakszik.
Hát akkor azután hogy ne érdemelné meg a könyörületünket az a fiatal angol bride (új asszony ), aki mind a hármat egyszerre teszi .
Siet; - nemcsak a ház utolsó díszítési részleteivel , hanem siet minden délután, hogy már fél négyre ő maga afternoon dressben , the maid pedig (mert ma már nem illik Angliában the servantről beszélni) feketében, fehér főkötőben és kötényben legyen.
Azután vár, - nem egy napon át néha hiába; - és ilyenkor azután gyanakszik is.
" Én nem is hiszem, hogy ez vagy azné már egyáltalán eljöjjön.
Talán azért nem jön, mert a mi házunk kisebb; - talán azt látták, hogy nincs annyi cselédünk; - vagy kocsink nincs, vagy automobilunk; - vagy mert az ő apja, férje birtokos, vagy ezredes; - az enyém meg stockbroker vagy kereskedő...
És ők a püspökékkel is összejárnak !..."
Mert oh, hindu brahminok, kszatriák, vayshák és szudrák!
Ne képzelődjetek, hogy a kasztrendszert egyedül ti monopolizáljátok!
Nézzétek meg egy angol megye életét és gyógyuljatok ki ebből a képzelgésből.
...De végre is megalakul az ismeretségi kör; - akkor azután az új pár visszaadja a látogatást, mire a szomszédoktól meghívás érkezik és az új emberek tudni kezdik, hova tartoznak.
Az öltözéssel való mindennapi sietésről szólva szeretném a szedő urat megkérni , hogy nagy, erős betűkkel szedje, mikor azt írom, hogy az angol asszony, akár óriás mansionnak, akár parányi cottagenak az asszonya, az otthonában reggeltől estig, ha maga van is , ha dolgozik is, MINDIG RENDESEN VAN ÖLTÖZVE annyira, hogy kívülről jövő valakinek az érkezésére nincs ijedezés.
Bizony nagy betűvel szedetem ezt azért is, mert ebben az egy tényben egész sereg nemzeti vonás jut kifejezésre.
Először is megint a faji self respect, azaz az önbecsülés.
" Magamnak tartozom vele !"
Az alaposság , reálisság, a "fenn az ernyő nincsen kas " -nak vérbe oltott gyűlölése; - meg nem elégedés azzal, hogy csak a parádés ruha legyen szép, az otthoni meg akármilyen; - azután az otthon szeretete és a házasságban az illúziók megóvására törekvés .
És hogy valami nagyon köznapi okát adjam röviden annak, hogy az angol asszony, ha csak egy cseléddel látja is el a házát, mégis csinosan öltözve ül a reggelinek, azután egész délelőtt, munkaközben is meglátható , anélkül, hogy a váratlanul érkező ijedelmet szerezne csengetéskor az asszonynak; - ez utóbbi meglátásakor pedig saját magának; - nos, ennek az egyszerű oka az, hogy az angol asszony már megértette, hogy az egészséges és a dolgozó asszonynak legyen örökre tiltott ruhadarab az, aminek a neve is csupa nyárspolgári közönségesség : a slafrok .
Van "dressing gown " -ja az angol asszonynak is, de lám, ez a név ki is mondja , hogy ez csak az öltözködés idejére való, mint a slafrok csak a pihenésre.
Aki beteges vagy pihenni akar, viselje, de a fürgén, tisztán, takarosan és eredményesen dolgozó háziasszonynak nincs nagyobb ellensége, mint az a laza , húzódó, uszályos és sokszor trombitaujjú rettenetes ruhadarab.
Ha jót állhatunk róla, hogy szalagjai, csipkéi a pamlagon pihenésben harmatfrissek maradnak, jó ; - de ha éléskamrai látogatás, vagy más reggeli tennivaló közben a legkisebb baj is érheti; - jaj!
A jól berendezett angol úri ház asszonya a maga kerekaljú serge-, vagy posztó-szoknyájában, télen flanell-, nyáron zefir mosóblúzában elég csinos a reggeli asztal mellé is és mégis elég egyszerű, hogy reggeli után akár mindjárt munkához lásson.
Akire igazán sok munka vár, annak pedig mosható az egész ruhája, amelynek testhez álló dereka és alja egy övre van varrva és hogy a két ilyen ruha közül az egyik vonul minden hétfőn a mosásba , olyan bizonyos, mint az egy halál.
Hány leány lett háziassá tisztán attól, mert valaki megtanította, hogy munkaközben nem kell a csinosságából semmit sem veszítenie.
Kerekszoknyásan, blúzosan van öltözve reggel az az asszony is, akinél a "munkához látás" csak annyit jelent, hogy hivatja a "housekeepert " , a kulcsárnőt a "morning room " -ba, a reggeli órákban használt kisebb nappaliba és ott rendelkezik azután az egész személyzet dolga felől; - maga pedig leül, hogy meghívásokat elfogadó, visszautasító, vagy pedig meghívó leveleket írjon; - hogy a jövő heti, politikai jellegű ebédjére tapintatosan tervezze ki a gombostűre szúrt kis névzászlócskák segítségével a vendégek "ültetését ", (mert a vendég is olyan, mint a palánta; ha nem jól van ültetve, mindjárt lekókkad); - vagy hogy a mához két hétre jövő esti fogadás hideg buffetjéhez tervezetet válasszon a költségvetések közül, melyeket a nagy szállítók elküldtek.
De viszont reggel az ilyen háziasszonyhoz egészen hasonlóan van öltözve az is , akinek a személyzete számra nézve egy és aki tehát maga is résztvesz a házi munkában.
Ez esetben a csinos reggeli ruha fölé ujjas kötény kerül és a ruhát nem éri egy porszem sem.
Szeretni a maga otthonát, az is érdem, de olyanná tenni, hogy a család többi tagjai is kénytelenek legyenek nagyon szeretni azt, ez még inkább érdem, mert ebben szeretet van az otthon és szeretet a családtagok iránt.
És ez az, amiben az angol asszonynak, az igazán jól vezetett angol ház asszonyának tanítványa lehet bárki.
Talán éppen azért, mert a "háziasszonykodást" nem viszi túlságba.
Egyik főtitka éppen az önmérséklet, amivel mindent végez.
" Without a fuss. "
Vagyis lárma, izgatottság, sietés, mások hajkurászása, másokra pörölés nélkül ; simán, halkan, zökkenés nélkül.
Ahogy a legtökéletesebb gépek járnak.
Igy suhanni keresztül a napon, a vendéglátáson, a nagytakarításon, vagy a nagy vadászaton; - az egész életen: ez az angol asszony ideálja.
Két oka van erre.
Az egyik talán kicsinyes, a másik föltétlenül nagy.
Az első az , hogy "lady " -nek tartsák; már pedig az izgatott, a hangos, a kapkodó, a siető, az elkéső, a magából kikelt nő nem lehet lady.
A második ok az, hogy az az otthon kezdettől fogva a béke, a jó érzés helye, az életharc réve, a honvágy szép álomképe legyen az asszony gyermekeire nézve.
És tíz eset közül kilencben az angol gyermek nagyon boldog is otthon.
Nemcsak az apró gyerek érzi ezt, aki talán sehol sem oly nagy örömmel üdvözölt kincs, mint az angol otthonban; - hanem forrón szereti azt az otthont a középiskolába küldött fiú, leány is és ezeknek a haza vágyakozása nem hal ki az egyetemi undergraduate szívéből sem; sőt mikor már az öt világrészben szanaszét szórt gyarmatok követelik is maguknak a fiút, mint a birodalom polgárát; - az indiai Civil Service nagyúri hivatalnokának, az elegáns, mulatós crack regimentek nyalka tisztjeinek, a Kanadában hazát teremtő , rögöt tördelő farmernek és az óceánokon ezer veszéllyel szembenéző, bronzarcú és acélidegű tengerésznek ott a messzeségben, mind elfátyolosodik a szeme egy kicsit, ha ezt a két szót hallja: home and mother .
Megmérhetjük -e az angol asszony érdemét, ha erre gondolunk?
Otthont teremtő nagy érdemét még az sem rontja le, ha ezt a jó sajátságot néha túlságba viszi és beigazolja Voltairet, hogy sok kiváló embernek a hibái csak az erényeik túlzásaiból állanak.
Talán e miatt nem éri el a francia nő színvonalát abban, hogy a férjének minden azt érdeklő thémában hozzáértő, egyenrangúan beszélgetni tudó társa legyen.
Ez a kisebb középosztályra szól kivált.
Ha az ilyen körből való férj hazamegy este a hivatalból, mindenesetre igen jó rendben találja a házat, csinosan felöltözve a feleségét, tisztára fürdetve és elaltatva a gyerekeit, a kandalló előtt, megmelegítve a házicipőjét, de esetleg, ha valami olyan hírrel tér haza, ami a városban érdekelte, felindította, megnevettette - azt a felesége meghallgatja ugyan a jó asszony "placide" mosolygásával, nyájas arcával, - de egy "oh indeed ? " -del körülbelül el is intézi.
Talán ez mondatta egyszer Jerome-mal (és Jerome minden inkább, mint cinikus , tehát itt sem sért): "Kedves jó asszonyom, ön, aki valóságos őrangyala a babynek ott fenn a gyerekszobában, ne feledje el, hogy viszont az ön felnőtt, nagy babyjének, a férjének is szüksége van ám az ön társaságára, mosolyára , érdeklődésére; ha hazajön, társalogjon vele, nevessen vele és ha kívánja, menjen el vele ide-oda és ne gondolja, hogy a világrend változatlan törvénye ilyen esetben az, hogy a baby magára rántja az égő lámpát, mialatt a cseléd elszökik egy szakaszvezetővel."
Persze, hogy az angol asszony házi élete, "without a fuss" símán, előkelő csendességgel menjen, abban őt is, mint bárkit, egy dolog segíti igen hathatósan: a pénz.
És a pénzt szereti is ezért biztonságban látni, hogy az életnek ez a harmonikus szépsége ne romoljék elégedetlen cseléd, elégtelen ebéd , fizetetlen számlák révén.
Temperamentuma, kedvtelései, még külseje is arra utalják, hogy a család gyarapodása, a "getting on" legyen életének koronázó eredménye.
Nemcsak pénzben , de tekintélyben, férje és gyermekei előmenetelében is.
Ő maga nem hajtja a családi diadalszekeret, mint az amerikai asszony, nem is ragadja a francia asszony ideges, aktív erejével, hanem tolja, a háttérben maradó, nem exponált , de tudatos munkával.
De ne higyjük, hogy ahol a pénz a legtöbb, ott fejleszti ki az élet az angol asszony legszebb sajátságait.
Nem a mennyiség a fő, hanem az élet körülményeivel arányban állás.
Ha az a nagyjövedelmű birtokosné , mágnásasszony (peeress ), akinek a háza igazán a komfort ideálját nyújtja a családnak is, a vendégnek is, véletlenül az a típus, akiben megvannak az angol asszony jó vonásai, akkor az ilyen nagyúri nő csakugyan fentartja azokat a szép hagyományokat, melyeket a régi angolszász szó, a lady jelentett.
Gondoskodót, kenyéradót mindenkire nézve, aki a legtávolabbról is a házanépéhez tartozik.
De ahol nincs meg véletlenül ez az elem, ott éppen a gazdag angol asszonyok közt látjuk legjobban, hogy az az unalomig ismert régiség, az a bizonyos hasonlat az asszony gyengéd repkény voltáról, aki odasimul az erős tölgyhöz, egy kicsit nagyon is igaz lesz természetrajzilag , mert a kedves repkény amolyan élősdi, amely kiszívja a tölgy erejét.
Maga gyarapszik, de a tölgy néha elsorvad.
A maga mulatságát, fényűzését, szépségápolását mindenekfölé helyező "society woman ", aki büszkén hangoztatja, hogy a bridge nyereségeiből mindig gyémántot vesz; - aki a gyerekszobától, betegszobától, mindenféle gondtól gondosan távol marad, nehogy valami "worried look" és "drawn expression ", aggodalmas tekintet , meghúzódott vonás lapozzék az arcára; - aki a férje állását, vagyonát nem használja fel a család, hanem kihasználja a maga számára, ez az asszony, mi tagadás, igen ellenszenves alakja az angol világnak.
Kivált mivel a társadalmi emelkedésnek azt a faját is űzi, ami a létrára mászónak a kapaszkodására emlékeztet, aki az elérni kívánt fokot szinte görcsös kézzel kulcsolja át, de a meghágott fokot lábbal tiporja.
De viszont ki ne tudná, hogy ez nem nemzeti típus!
A pénzimádás, a semmittevés, a kötelességek kerülése, az élvezethajhászás és a hiúság ezt a típust megtermi bármelyik országban.
A talajok jellemző növényei a becses növények: a búza, a tölgy, a narancs, a datolyapálma; - de a gyomról nem következtetünk az országra.
A gyom mindenütt megterem.
Pedig mikor az ilyen jellegű tagja az angol társadalomnak azt hiszi, hogy már oly polcra jutott, hogy senkivel sem törődik, azt teszi, amit akar, akkor nem tudja , hogy ellenkezőleg, az az aggodalmas kerülése a szegényebb, egyszerűbb ismerősöknek s az épp oly aggodalmas megszerzése bútorban, ruhában, borokban , cselédekben annak, ami legköltségesebb, voltaképpen csupa rablánccsörgetés : annak a rabláncnak a csörgetése, melyet ez a gondolat rak az angol asszony lelkére nagyobb súllyal, mint talán bárki máséra: "Meg kell tennem, mert különben mit mond a világ?
" What will Mrs. Grundy say ?"
Mit mond majd Grundyné asszony ? mint az ő nemzeti közmondássá vált idézetük tartja.
Mrs. Grundy!
A könyörtelenné csontosodott megszokások, előítéletek, konvenciók főpapnője, - szóval: a világ.
" Ez így szokás !"
- "Ezt mindenki így teszi !"
Hol van az angol társaságnak ettől a mondásától szigorúságra nézve Lykurgos minden törvénye?
Ez tette a régi szabású angol asszonyt olyan elevenek és holtak fölött ítélő bíróvá, olyanná, aki előtt vétkes merészség volt az, ha valaki egy hajszálnyival másképpen tett valamit , mint ő.
De szerencsére, Mrs. Grundy már nagyon elaggott; az ereje meggyöngült már nagyon .
Ő még a Waterloo korabeli prestige napjaiból való volt, amikor a saját nagyságuk ragyogó napja úgy elvakította az angolokat, hogy annak a napnak bámulása után sötét foltot láttak, bárhova pillantottak, mint ahogy mindnyájunk szemével történik a napba nézés után.
Teljesen angol !
Ez a szó, akár arcjellegre, ételre, politikai intézményre, társadalmi szokásra, bútorra mondták, azt jelentette a Mrs. Grundy szemében, hogy tökéletes, sőt mi több, az egyetlen tökéletes dolog; - az ettől való eltérés csak rossz útra térést jelenthetett.
De végre is, mi volt a szimpátia hiányának magyarázata a régi szabású angol asszonyban?
Az, ami legtöbbször szokott lenni: a tudás hiánya.
A legutóbbi egy-két évtized alatt azonban csodálatosan sokat haladt tudásban és így szimpátiában is, mert emelkedésének legszebb eredménye az, ami a nap emelkedéséé: a melegség gyarapodása.
Ma már van az angol asszonynak szimpátiája , megértése más egyének, más osztályok, más nemzetek iránt is: hisz mennél magasabban állunk, annál tágabb szemhatárt tudunk belátni.
És mivel ma az angol világbirodalom is ezen a kiszélesedett alapon épül tovább, az angol asszonyok java ma is lépést tart a férfiakkal a világbirodalom építésében.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE