Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Beniczkyné Bajza Lenke
Az első nyom : Regény
Keletkezés ideje
1885
Fejezet
21
Bekezdés
1636
Mondat
2951
Szó
40000
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
HARMADIK FEJEZET.
A két ifju vendég átöltözve, s megszabadulván poros uti ruháiktól, a parkba mentek .
Karöltve sétáltak az ismeretlen utakon, s gyorsan bekalandozták az egész kertet , kellemes beszélgetéssel töltvén az időt.
- E hely lesz tehát ezentul otthonod - mondá a többek között Lazas.
- Nem ez, saját birtokom, mit mielőbb berendezek.
Ide csak a hála köt, s azon meleg rokonszenv, mit a grófné iránt érzek.
- Légy óvatos - viszonzá igen komolyan Lazas; - te könnyen hevülsz, lelkesülő természet vagy, de azon kivételek közé tartozol, kiknél a láng soha sem lobog el.
Ne itélj ma még e házban senkiről, ne add rokonszenvedet senkinek, ha óvakodni akarsz a csalódástól, mi nálad rendesen fájdalommal jár.
- Igaz - mondá elkomolyodva Tristan.
- De itt nincs koczkáztatva az, a mitől te jó indulatodban féltesz.
E ház, e kert, ez uradalom tulajdonosnője Szolcsányi grófné , kit én ma másodszor látok, érett észszel, de már ismeretlenül is imádtam, leveleiből , férje leirásából, s most, midőn találkoztam vele, csak nagyobbodott, erősbödött ez a csodálat iránta: lehetne, maradhatna -e vele szemben valaki hidegen.
- Te sokkal fiatalabb vagy nála.
- Mit tesz ez?
- Ne engedd e rokonszenvet szerelemmé fejlődni.
- Az ő érdekében?
- Mindkettőtök érdekében.
Az idősb nő és ifjabb férfi szerelme - rendesen keserü véget ér.
- Erről ma még szó sem lehet.
- De nem állunk meg a mai napnál: mindenki a jövő felé siet.
Ember, élet, események : mind feltartóztathatlanul rohannak előre, s a valódi okos korán kiszámithatja az eshetőségeket.
- Te pessimista vagy.
- Te pedig idealista a legnagyobb mértékben.
Eddig kiegészitettük egymást; ezentul én nem leszek veled.
- Soha sem tettem még olyant, a mi megrovásra méltó lett volna, s mire megbánással gondolhatnék.
Pár perczig némán haladtak egymás mellett.
- Te egy fiatal leányról is beszéltél nekem, - kezdé ujra Lazas - hol van ő; azt mondád: Marie grófné nevelte, a ki testvére neki.
- Atyáról.
Anyjuk nem egy és ugyanaz volt, azért Thisbe sokkal gazdagabb nővérénél , mert anyja milliomos örökösnő volt.
- Tehát ugy nevezett »nagy parthie« - mondá futó gúnynyal Lazas.
- Forgolódjál erősen körüle, ez hasznodra lehet.
- Ha különben tetszik, megteszem.
- Soha sem láttad őt?
- Két év előtt egy napot töltöttünk együtt, akkor sógorával, az én gyámatyámmal Párisban.
- Szép?
- Inkább érdekes; testvéréhez szépségben nem hasonlitható; ez egy bájos asszony , fölruházva mindennel, a mi vonz.
- Marie grófné csodálatosan szép!
Ezt el kell ismernem, s a mi ily külsőnél ritkaság , nem kevésbbé eszes, kellemes és legkevésbbé sem látszik tudni tulajdonságainak értékét.
- Hála istennek, hogy ezt elismered.
- Tagadtam -e annak, a mi igazán értékes, valaha becsét?
- Majdnem ezt kellett hinnem az előbb, midőn a grófné éveiről beszéltél.
- Veled szemben!
Ő nála különben soha sem jön az tekintetbe.
Nagy szépsége , tehetségei kivételt képeznek.
Elismerem, hogy az oly egyéniségnél, mint ő, keveset jelent a kor; s nem mérhetjük meg őket a rendes mértékkel!
De ha beleszeretnél , Tristan, nagy szerencsétlenség volna rád nézve ez érzelem...
Tristan vállat vont és nevetett.
Lehajolt, hogy egy virágot szakitson, véletlenül egy teljes pompájában nyiló rózsa akadt kezébe.
- Nézd, - mondá barátja szemei elébe tartva a virágot - hasonlithatsz -e az ily teljes pompájában lévő rózsához egy bimbót, mely még rejtve tartja nyilásának titkát .
Lehet -e hasonlitani a keletkezést a teljes fejlettséghez?
Amott hiszünk, itt már tudunk.
Talán nem vonod kétségbe azon állitásomat, hogy a vakhit csak azoknak való , kik nem birhatják a tudást...
Lazas mosolyogva nézte barátját, kinek lelkesülését mindig csodálta, s poeticus hajlamát majdnem irigylé tőle.
Annál is inkább nagy jelentőséggel birt ez Tristánnál , mert makacsul, változatlanul ragaszkodott mind ahhoz, mit egyszer szivébe, agyába fogadott.
Nála tehát minden benyomás örökös volt.
Ismét némaság állt be közöttük, midőn a kastély udvarából terjedelmes hangu, élesen zugó harang csengése hangzott fel, az ebéd idejét jelző csengetyü, a távolabb kalandozókat visszahivni.
- Ez ebédet jelent - mondá Tristan, s visszafordultak.
- Kiállhatatlan nekem ez a Szolcsányi gróf - mondá Lazas.
- Valami rejtett gyülölete lehet ellenünk.
Ugy társalkodott velünk, mintha terhére volna ittlétünk a - más házában.
- Talán ő akarta volna örökölni, a mit bátyja reám hagyott?
- Ez meglehet.
Mindennek rugó ereje a pénz.
- Nem mindenkinél!
- Senkit sem szeretnék próbára tenni.
- Én pedig mindjárt tudnék állitásod ellentéteül egyet felállitani.
- És ez?
- Te magad.
- Ki tudja, nem csalódnál -e?
A próba teheti csak a mestert, vagy ismerteti meg a kontárt.
Tolvajt szül az alkalom!
Lassu lépésben haladtak vissza a kastély felé, s a lépcsőknél már egy inas várt reájuk, kit keresésükre inditott a komornyik.
Fönt a teremben Balázs már élczelt elmaradásuk fölött.
- Nem franczia udvariasság az, ha a vendég várakoztat magára, holott tudja az ebéd idejét.
- Talán messze voltak a kertben, midőn megszólalt a csengetyü - mondá Marie.
- Te mindenki számára találsz mentséget - viszonzá bosszankodva amaz.
Ekkor léptek be az ifjak s bemutattatván Thisbének, rögtön az ebédlőbe mentek.
Lazas a háziasszonyt vezeté, Tristan a leánynak nyujtá karját.
- Emlékszik -e még reám? - kérdé Thisbe társától, menet közben.
- Ugyanezt kérdezhetném én kegyedtől, kár, hogy nem jutott eszünkbe próbára tenni emlékezetét, s egymást fölcserélve mutatni be magunkat.
- Ez hasztalan lett volna, már a kocsiban megismerém.
- Kegyed látott minket jönni?
- Egy perczre, a fák közül.
- És meg sem engedé, hogy üdvözöljük?
- Megzavart, hogy önt várva egyedül: kettőjüket pillantám meg, ösztönszerüleg hátrahuzódtam a fák árnyékába, a bokrok sürüjébe.
- És minket megfosztott a napsugártól.
Thisbe élénken elpirult.
Szivéig hatott ez a fiatalos enyelgés, mint Tristánnak minden szava, mit az jelentőség nélkül, szokásból, de ellenállhatatlan bájjal ejtett ki.
Ugy beszélt Thisbével, mintha gyermekkel enyelegne, s az minden szavát visszafojtott lélegzettel leste ajkairól, nagy keserüségére Balázsnak.
Az ebéd és az est kellemesen tünt tova.
A nappali meleget üde levegő váltotta fel, s az erkélyen ülve egymásután látták előbukkanni a csillagokat; apránként mult el az ég derengése, s nyájas szürkület önté el a vidéket.
Az év és a nap változásai mindig nagy hatással vannak a költői kedélyre, s mindannyiszor eszébe juttatják a harczot, fáradságot, mi az élethez van kötve s miben mindnyájunknak meg kell halni.
Tristan is hallgatagon szemlélte a nap haldoklását , midőn annak fénye lassanként elveszett a homály ködében; kis időre elnémult, s gondolkozva függeszté szemeit a szürkületbe burkolt hegyek kétes és mysticus körrajzaira.
- Kár, hogy valaki nem énekel vagy birja azene valamely hangszerét közülünk - mondá Lazas.
- Az ilyen este a művészet ünneplésére való.
Balázs nyugtalan mozdulatot tett helyén.
- Thisbe nagyon szépen énekel - mondá Marie.
E kijelentéstől tartott Szolcsányi gróf.
- De nem mindig van kedve ahhoz - mondá gyorsan.
- Nagyon szépen kérjük arra - mondá Lazas.
- Nincs lélekemelőbb és meghatóbb, mint szép estalkonyon bájos női ének.
Thisbe egy perczig habozott.
- Bár nem rendelkezem azzal, a mit kegyed óhajt hallani - viszonzá szerény bájjal, - de megkisérlem, hogy énekemmel szórakozást nyujtsak a társaságnak.
Maradjanak mindnyájan itt, én a terembe megyek, hol a zongora áll, de csak ugy éneklek, ha senki sem jön velem.
E parancs alkalmasint Balázs miatt mondatott, ki félig felemelkedett helyéről, s ajkába harapva ült le ismét.
- A zongoráig sem szabad kisérni? - kérdé Lazas.
- Az ajtóig sem!
Ha éneklek, legörömestebb vagyok egyedül.
Lazas meghajtá magát s Thisbe eltünt az ajtóban, s nemsokára felhangzott tiszta , szabatos, csengő hangja, mi az est szürkületének bájos meleget és ragyogó fényt kölcsönzött, magasabb vagy mélyebb változataival, s az ujon érkezett ifjaknál, kik ma először hallák énekét, valódi elragadtatást idézett elő.
Igy mult el Tristan leendő otthonában az első est, mi majdnem teljesen eloszlatá keblében ama belső nyugtalanságot, mivel a sutáni uradalomba érkezett s bátoritásul Lazas Viktort hozta magával.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE